A felnőtt rovar

Ha a hétköznapok közismertebb rovarvilágából indulunk ki, akkor a felnőtt hangyaleső olyan, mintha repülés közben egy kevésbé ügyesen repülő szitakötőt, pihenés közben pedig egy nagytermetű fátyolkát látnánk.

A rendkívül hasznos, méltán népszerű izeltlabuak.hu oldalon megnézhető a hazai fajok listája.

 

A kifejlett hangyalesők leginkább a szürkületi órákban és éjszaka aktívak, repülnek – ezért sem számítanak
közismert rovarnak (fotó: Orbán Zoltán)

 A közismert(ebb) fogótölcsérek, ...

A nőstény hangyaleső száraz, kevésbé kötött talajok, egyes fajok pedig akár laza fakorhadékba petéznek, a megfelelő helyen tömegével, hogy a kikelő lárvák könnyebben áshassák ki fogótölcséreiket a laza anyagban.

A fogótölcséreket települési környezetben esőtől védett autóbeállók, szerszámtárolók,
fáskamrák, széles tetőereszek alatti száraz talajban találhatjuk meg
(videó: Orbán Zoltán)
 

... és elképesztő lárva lakói

A hangyalesők angol neve Antlion, azaz hangyaoroszlán, mely elnevezést a rovarcsoport a lárvái életmódja alapján kapta.

A hangyaleső homokláda

Az eddigiek ismeretében már könnyen összeállíthatjuk a hangyalesők lárváink remek élőhelyet kínáló homokládákat – ennek egyik legjobb, könnyen beszerezhető eszköze a klasszikus virágláda (balkonláda), de erre más, mélyebb edényt is használhatunk (például a fenti videón látható literes üvegpoharat).

Hova érdemes kitenni a homokládákat?

Hangyák járta, esőtől védett helyre (vagy nyílt részen esővédő tetővel ellátva): elsősorban a talajra, de akár ablakpárkányra, tornácra, erkélyre is – az a lényeg, hogy gyalogló életmódot folytató rovarok, főként különböző hangyafajok mozogjanak ott, ahova a láda kerül, hogy a lárvák tudjanak vadászni, táplálkozni. 

A hangyaleső homokláda legjobb helye a rovarélettől is nyüzsgő természetvédelmi farakás.
A videóban bemutatott láda felett látszik az esőtől és a hulló levelektől védő tető, illetve jól
megfigyelhető a hangyalesőlárva aktív vadászstratégiája, amint a lapos fejével homokot
szór a menekülő rovar zsákmányra - itt éppen egy ázsiai márványospoloska nimfájára
(videó: Orbán Zoltán)

 

... az ablakgyíkvár talaja is lehet hangyalesőbarát szitált homok, ...

Mikor érdemes kitenni a homokládákat?

Március és szeptember között, amikor a peterakóhelyet kereső nőstények aktívak.

Hogy kerül a ládába a hangyalesőlárva?!

A nőstény hangyaleső számára a száraz talaj - minden bizonnyal a hangyák feromon nyomával kiegészülve - jelenti azt a kulcsingert, ami peterakásra készteti.

Honnan és mikor tudom meg, hogy a hangyalesők beköltöztek?

A tavasszal-nyár elején kihelyezett ládákban már szeptemberben, de legkésőbb a következő év március-áprilisában megjelennek a kezdetben csak fél centiméteres fogótölcsérek, melyek a lárvák növekedésével együtt mind nagyobbak lesznek.

Orbán Zoltán

Fenyegetettségek

1. Nem megfelelő vízviszonyok
Az emberi beavatkozások (pl. lecsapolások) jelentősen csökkentették a felszíni vizeket és lerövidítették a vízborításos időszakokat. Bár a nyári kiszáradás természetes a szikes tavak esetében, ősszel és tavasszal általában víz borítaná ezeket a területeket. Mára a lecsapolások, vízelvezetések szárító hatása és a klímaváltozás együttesen kritikus szintre növelte a vízhiányt. Az utóbbi években a téli hótakaró hiánya – ami fontos vízforrás – tovább rontja a helyzetet. A kiterjedt csatornahálózat miatt a talajvízszint táji szinten is csökken. Mindezen folyamatok pedig pannon szikes élőhelyek átalakulásához és a biodiverzitás csökkenéséhez vezetnek. 

2. Nem megfelelő élőhely-kezelés
A hagyományos legeltetés több mint kétezer éven át meghatározta a térség élőhelyeit, azonban az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. A hagyományos állatfajtákat sok helyen intenzív fajták váltották fel, amelyek kevésbé alkalmasak a mocsaras területek legeltetésére. Emellett sok legelőt felhagytak, vagy csökkent az állatlétszám. Ennek következménye a növényzet záródása és az élőhelyek fajgazdagságának csökkenése.
A hagyományos használat (különösen a legeltetés) visszaállítása kulcsfontosságú a szikes élőhelyek szerkezetének és biodiverzitásának megőrzéséhez. Az élőhelyek szerkezetének átalakulása és leegyszerűsödése komoly veszélyt jelent a madárvilágra. A zárt, sűrű nádasok és gyékényesek a partimadárfajok számára nem biztosítanak megfelelő költő és táplálkozó helyeket. Korábban a mozaikos szikes élőhelyek – nyílt vízfelületek, vakszikes foltok, mocsarak és kisebb nádasok – változatos élőhelyeket biztosítottak számos madárfaj számára. Ennek a változatosságnak a csökkenése a madárfajok számának, és több kiemelten fontos faj állományának. mint a nagy goda, piroslábú cankó, böjti réce és barátréce csökkenését okozza.

3. A priortás madárfajok szaporodási sikerének csökkenése
A Pannon szikes sztyeppék és mocsarak ökológiai állapotának egyik fontos mutatója a karakter madárfajok költési sikere. Az utóbbi évek megfigyelései szerint a ragadozó fajok állományai növekednek, ami jelentősen csökkenti a földön fészkelő madárfajok szaporodási sikerét. A legfontosabb ragadozók közé tartozik a vörös róka, az aranysakál, a borz, a dolmányos varjú és a szarka, amelyek állománya különösen Kelet-Magyarországon növekszik. Emellett megjelentek idegenhonos inváziós ragadozók is, például a nyestkutya és a mosómedve, amelyek kifejezetten veszélyesek a védett partimadár fajokra. A vaddisznó is gyakori a vizes élőhelyeken, és szintén elfogyaszthatja a földön fészkelő madarak tojásait. A predáció különösen a költési időszakban jelent nagy veszélyt, mivel közvetlenül csökkenti a fészekaljak túlélését. Ezért az élőhelyek megfelelő kezelése önmagában már nem elegendő a szikesek ritka madárfajainak védelméhez. A ragadozók állományának szabályozása illetve a fészekvédelem alkalmazása is elengedhetetlen. További kihívást jelent, hogy bár a legeltetés fontos a megfelelő élőhelyek kialakításához, a nagytestű állatok (pl. szarvasmarha, bivaly) véletlenül eltaposhatják a talajon fészkelő madarak fészkeit, ami szintén csökkenti a szaporodási sikert.

4. A szikes vizes élőhelyek számának csökkenése
Világszerte a vizes élőhelyek területe 1970 és 2015 között mintegy 35%-kal csökkent, és a pusztulás üteme 2000 után tovább gyorsult. Ez a folyamat a Pannon szikes sztyeppék és mocsarak jelölőélőhely esetében is megfigyelhető. A vízhiány és a megfelelő kezelés hiánya miatt sok korábbi vizes élőhely kiszárad, és szikes pusztává alakul. Ennek következtében nemcsak az összterület, hanem az szikes vizes élőhelyek száma is csökken.
A természetvédelemben nemcsak az élőhelyek mérete, hanem azok száma és térbeli eloszlása is kulcsfontosságú. Több kisebb, egymástól elkülönülő élőhelyfolt összességében akár nagyobb fajgazdagságot képes fenntartani, mint néhány nagyobb terület. Bár egy nagyobb élőhely több egyednek adhat otthont, kevésbé ellenálló a váratlan eseményekkel szemben, mint például betegségek (pl. botulizmus) vagy szélsőséges időjárási jelenségek (viharok, jégeső). A klímaváltozás miatt ezek az események gyakoribbá válhatnak, ezért különösen fontos minél több élőhelyfolt megőrzése. 

5. Illegális hulladéklerakás
Az illegális hulladéklerakás komoly veszélyt jelent a vizes élőhelyekre, különösen a kiterjedt nádasokkal borított területeken, amelyek gyakran célpontjai ezeknek a tevékenységeknek. A lerakott hulladék rontja a táj esztétikai értékét, és csökkenti az élőhelyek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Emellett közvetlenül károsíthatja az élővilágot, a nagyobb, például betonból származó hulladék pedig a legelő állatokra is veszélyt jelenthet. A problémát súlyosbítja, hogy a térség kisebb települései gyakran nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással a már felhalmozódott illegális hulladék eltávolítására, ezért a helyzet tartósan fennmarad, és sürgős beavatkozást igényel.

6. A tűzveszély növekedése
A vizes élőhelyek kiszáradása nagy mennyiségű száraz növényi anyag felhalmozódásához vezethet, ami növeli a véletlen tűzesetek kialakulásának esélyét. Ezek az események kárt okozhatnak az élővilágban, különösen, ha a szaporodási időszakban történnek. Ezenkívül veszélyt jelenthetnek az anyagi javakra, sőt az emberi életre is, a nádasok leégése pedig nagy mennyiségű szén-dioxidot juttat a légkörbe.