A munkacsoport által létrehozott, a hazai nyaktekercsállomány nyomon követését célzó transzektfelmérés népszerűsítése fontos szempont, ugyanis eddig kevés felmérő csatlakozott a programhoz. A munkacsoport szívesen várja a felkéréseket a MAGYARORSZÁG HARKÁLYAI című könyv bemutatását célzó előadásokra is.

Márkus Ferenc a svájci nyaktekercsvédelmi intézkedéseket mutatta be. A faj állománya a felmérések alapján a hegylábi, dombvidéki területeken lecsökkent, annak következtében, hogy a gyümölcsösökkel tarkított táj a települések terjeszkedése miatt átalakult. A fennmaradt szigetszerű populációkat odúk kihelyezésével próbálják összekötni. Az odúkba tojásösszetartó mélyedést helyeznek, hogy csökkentsék a tojások szétgurulásának esélyét, s így a záptojások mennyiségét. Az odú méretei: 20x20x30cm, 35mm bejárati nyílással, melyeket 0,5-4 méter magasra helyezik ki. A kutatók a faj táplálékbázisának, a hangyák sűrűségének felmérését is elvégezték. Magas számban fordultak elő szőlőültetvényeken. Ugyanitt kimutatták, hogy boronált sorközök és füves sorközök váltakozása elősegíti a nyaktekercsek megtelepedését. Erre a gazdákat is ösztönzik. A nyaktekercsek odúfoglalását elősegítendő, a faj tavaszi vonulásakor hangot játszanak le nappal és egy alkalommal éjszaka is. A hangozással „lehívják” a madarakat, ezzel erősítve a megtelepedés esélyét.

Schmidt András a hazai nyaktekercs állomány helyzetét mutatta be, amely összességében stagnálónak mondható, de vannak bizonytalanságok az adatsorban. A tavaszi vonulás során éneklő nyaktekercsek adatai torzíthatják a valós helyzetet. Az adatsor alapját az MMM, az MTT és az állami természetvédelem által megrendelt felmérések képezték. Említésre került, hogy a Közös Agrárpolitika támogatáson belül új lehetőség nyílt, amelynek köszönhetően fásított területek hozhatók létre. A telepítés után kötelező a fenntartás, ápolás 7 évig. Következő benyújtási szakasz 2026. február 17. – március 2. A támogatási kérelem benyújtásához védett természeti területen, Natura 2000 és MTÉT területeken a területileg illetékes NPI-ok hozzájárulása is szükséges. Ez elősegítheti a nyaktekercs terjedését. Ellenben negatívum, hogy a jövőben a szőlőültetvények területének csökkenése prognosztizálható, az amerikai szőlőkabóca által terjesztett, aranyszínű sárgaság fitoplazma által okozott károk miatt, ami a nyaktekercs élőhelyeinek beszűkülésével járhat.

Gulyás-Kis Csaba, előadásában a nyaktekercs tollazatát és korhatározását, a faj vedlési stratégiáját ismertette. Preparátumok tollazatát vizsgálva színváltozatokra mutatott rá, amely különösen a faroktollak esetében volt szembetűnő. A faroktollak sávozottsága egyedi változatosságot mutat és a faroktollak mintázata öröklődik az utódokra. A felnőtt madarak csőrtöve, a bajusz környékén vörhenyessé válik. A korhatározás a szemszín alapján lehetséges, fiataloknál sötétszürke, első éves korában világosabb egy átmeneti sötétebb írisszel, majd 2 éves kortól barnára változik. A vedlésnél 3-4 év is szükséges a karfedők leváltásáshoz. Az elsőrendű evezők a madár korának előrehaladtával rövidülnek.

Szalai Gábor a nyaktekercs gyűrűzések során tapasztaltakat összegezte. Összesen 800 odú karbantartását végzi a Vértes környékén. Amíg a madár a tojásrakás, kotlás időszakában van, nem szabad zavarni, mert elhagyhatja az odút. Legjobb a gyűrűzését akkor kezdeni, amikor a fiókák szeme már kinyílik, legfeljebb 9 napos kortól. Fontos, hogy a fiókák gyűrűzését a kirepülés előtti időszakban már ne végezzük, mert az korai odúelhagyást eredményezhet részükről.

Pecsics Tibor ezt követően a nyaktekercs morfológiájának kutatásába kalauzolta el a résztvevőket. Rámutatott arra, hogy a harkályfélék csontvázának kutatása terén még számos hiányossággal küzdünk. Az európai harkályok, köztük a nyaktekercs koponyáját, csontvázát 3D modellezéssel, CT felvételekkel vizualizálja és hasonlítja össze. Kutatása számos kérdésre adhat választ a kopácsolás okozta erőhatás elviselésének mikéntjére tekintettel, illetve a nyaktekercs rendszertani helyzetének meghatározása céljából.

Markó Gergely „Mesterséges odúk nyaktekercseknek” című előadásában kitért az odúkészítés kezdeteire, amely a Magyar Fészekodú- és Madáretető-készülékek Gyárában kezdődött 1906-ban Kühnel Márton vezetésével, ahol már akkor készültek nyaktekercs számára is speciális odúk. Ő is kitért az odúk méretére és készítésük mikéntjére, az általa alkalmazott technikákra. Odúit szereti döntött tetővel ellátni az esővíz levezetése miatt. Az odú magasságát 3 méter körülire javasolja, a vandálok és a legelő állatok károkozása ellen. Érdemes faforgácsot helyezni az odú aljára, a tojások szétgurulásának elkerülése érdekében. Érdekesség, hogy a faforgácsos odúkból a nyaktekercs az efölé épített cinegefészket eltávolította, ám a faforgácsot már nem dobta ki.

Végezetül Gerard Gorman, a nyaktekercs nem-vokális kommunikációjára hívta fel a figyelmet. Klébert Antal egy odújánál vadkamera hangfelvételen mutatták be a nyaktekercs kopogtatását. A pár egyik tagja érkezett a felvételen az odúhoz, amikor a bent kotló párja belül kopogtatni kezdett, jelzést adva párjának. Klébert Antal kiemelte, hogy a vadkamerának nagyon közel kell lennie, illetve a madár kopogtatása nagyon halk. Gerard Gorman kiemelte, hogy fogalmi szinten meg kell különböztetnünk a dobolást, amely territoriális és szociális jellegű hangadás, és a kopogtatást amely kizárólag szociális jellegű, csak párok közti kommunikációra szolgál.