A nemzeti park mellett számos más civil szervezet is képviseltetni szokta magát, igy ért minket a megtiszteltetés, hogy mi is jelen lehettünk.
A helyi csoport sátrában az odalátogatók megismerkedhettek a különböző odútípusokkal, választ kaphattak madarakkal kapcsolatos kérdéseikre, tanácsokat kaphattak környezetük madárbaráttá tételéhez és nem utolsó sorban megismerkedhettek az év madarával, a vándorsólyommal. A családi napon hagyomány, hogy a regisztrált tagok a különböző állomásokon aláírást gyűjtenek és ha összegyűjtötték az összeset, akkor részt vehetnek egy sorsolásban, aminek különböző nyeremények a jutalmai. Mi egy rövid kvízzel készültünk, ami nem volt nehéz, mégis törekedtünk arra, hogy mindenki tanuljon belőle valamit a vándorsólyomról.
Több, mint 500 regisztrált tag vett részt a programon, ám valóságban ez a szám sokkal nagyobb lehet, mivel nem mindenki regisztrált. 
Köszönöm mindenkinek a segítséget és köszönöm a DINPI-nek a meghívást. Reméljük jövőre is részt tudunk venni ezen a napon és hasonlóan jól fog telni.

Mikus Máté

Először Nemesvámoson a madarászkodás elméleti alapjaival ismerkedhettünk meg. Az előadók elmagyarázták a távcső használatát, megmutatták a spektívet, elmondták, hogy milyen felbontású távcső az ideális. Egy rögtönzött biológia óra keretében megtudtam, hogy csak a tyúk tud úgy tojást rakni, hogy az nincs megtermékenyítve, más madarak erre nem képesek. A nap hátralévő részében egyesével átvettük a Magyarországon élő madarakat a madárhatározó segítségével.

Április 7-én reggel a Gulya-dombon találkoztunk, hogy a gyakorlatban is kipróbáljuk azt, amit két héttel korábban elméletben elsajátítottunk. Nagy meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy madarakat gyűrűzni is fogunk. Először a gulya-dombi erdőben tettünk egy kört, ott láttam életemben először fekete harkályt. Láttunk ott még feketerigó-fészket, fekete rigókat, vörösbegyeket és énekes rigót is. Átmentünk a körgyűrű túloldalára, ahol felállítottuk a gyűrűzőhálókat. Tudtuk, hogy időre van szükség ahhoz, hogy madarat is találjunk a hálóban, ezért tovább sétáltunk. Láttunk utunk során feketerigó-fészket és egy galambtetemet is, valószínűleg egy karvaly tépte szét. Mikor visszaérkeztünk a hálókhoz, találtunk bennük egy már meggyűrűzött őszapót, kis poszátákat, egy széncinege párt és fülemülét is, amely madár az év ezen időszakában még ritka Magyarországon. Meggyűrűztük, majd elengedtük a madarakat. Két szántóföld között seregélyeket, galambokat, barázdabillegetőket és sárga billegetőt is megfigyelhettünk. Utunk végeztével összeszedtük a hálókat és búcsút vettünk egymástól.

Remélem, hogy egy madárgyűrűző táborban tovább mélyíthetem a vadon élő madarakkal kapcsolatos ismereteimet.

Iróczki Gellért