Az MME Harkályvédelmi Szakosztálya már több éve kiemelt célként kezeli a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs hazai állományának kutatását. Országos felmérést szerveztünk 2021-22-ben, ösztönözzük a fehérhátú fakopánccsal kapcsolatos adatgyűjtést, a tavaly megjelent Magyarország Harkályai könyvben erről a fajról is áthatóan összefoglaltuk a hazai kutatók körében felgyűlt tudásanyagot, továbbá minden tavasszal megrendezzük az ún. Harkály Camp programunkat, amelynek során fiatal madarászokkal mérjük fel a harkályfélék – köztük kiemelten a fehérhátú fakopáncs - állományait különböző régiókban.
A fent említett tevékenységeknek köszönhetően széleskörű ismerettel bővült e fajt illető tudástárunk az elmúlt években. A fehérhátú fakopáncs hazai állománya több szempontból is veszélyeztetettnek tekintendő. 

Elszigetelt populáció
A magyarországi állományok valaha szorosabb összeköttetésben lehettek a Kárpátok, és az Alpok állományaival, az élőhelyek feldarabolódása miatt azonban jórészt megszűnt ez a kapcsolat. A fehérhátú fakopáncs rendkívül helyhez kötött madárfaj, nem képes nagyobb távolságokat elmozdulni, főleg ha nincs is ökológiai folyosóként működő alkalmas élőhely láncolat. A faj rendkívüli helyhez kötöttségéből fakadóan tehát az elszigetelődött populációkban megszűnik az egyedek bevándorlása, s ezáltal hosszú távon a genetikai variabilitás sem tud megmaradni a megfelelő szinten. A másik fontos veszélyeztető tényező Magyarországon az élőhelyek nem megfelelő minősége. 

Élőhelyspecialista
E faj igazi specialista, mivel rendkívüli módon kötődik a holtfához. Élőhelyi igényei közül legfontosabb a megfelelő mennyiségű holtfa, mivel főként ezeken táplálkozik, és odúját is ezekben készíti. Számos külföldi kutatás áll rendelkezésünkre arról, hogy mekkora holtfa mennyiségeket találunk a fehérhátú fakopáncs élőhelyein. Ideális esetben ez 50 m3/ha fölötti (viszonyításként a mérsékeltövi őserdőkben 100-150 m3/ha), a kezelési javaslatok pedig 20, de inkább 30-40 m3/ha értéket határoznak meg minimum elérendő célként a faj élőhelyein. Ehhez képest a hazai erdők állapotfelmérése azt mutatta ki, hogy az Északi-középhegység védett, valamint Natura 2000 erdeiben - ahol a fehérhátú fakopáncs legfőbb elterjedési területe található - ettől jóval kevesebb a holtfa, mindössze a területek 10%-án éri el a 20 m3/ha értéket. 
Tehát az elszigetelődés, valamint az élőhelyek nem megfelelő állapota hosszú távon komoly veszélyt jelent a hazai fehérhátú fakopáncs populációkra. Misem példázza ezt jobban, minthogy a közelmúltban több dunántúli régióból (Zalai-dombság, Gerecse, Vértes) kipusztult a faj.  

Konkrét és mielőbbi védelmi intézkedésre van szükség
2024-ben Mátrafüreden az MME Harkályvédelmi szakosztálya műhelytalálkozót szervezett a fajjal foglalkozó szakemberek számára, az érintett nemzeti park igazgatóságok, valamint az Agrárminisztérium részvételével. Itt körvonalazódott egy szakmai koncepció arról, hogy a jelenlegi hazai környezetben milyen intézkedések szükségesek a faj megóvása érdekében. A fehérhátú fakopáncs párok egész éves otthonterülete igen nagy, akár 300 ha is lehet. Nemzetközi tanulmányok azt mutatják, hogy ennek a területnek egy részén alacsony intenzitású gazdálkodást tolerálhat a faj, amennyiben a holtfa mennyisége, valamint az idős erdők aránya megfelelő; a költési időszakban használt szűkebb territóriumon belül (30-55 ha) azonban különösen jó élőhelyi állapotok (elsősorban a fent már említett holtfa mennyiség, ideális esetben >50m3/ha) szükségesek a sikeres költéshez. Az erdőállapot felmérésekből egyértelműen látszik, hogy magyarországi viszonyok között a gazdálkodással érintett erdőkben – még ha a kevésbé drasztikus módszerekkel zajlik is – nem alakul ki ez a megfelelő állapot, ezért indokolt legalább a költési időszakban használt territóriumokban a gazdálkodás megszüntetése. A műhelytalálkozón megszületett koncepció alapján egy minisztériumi útmutató is elkészült arról, hogy milyen módszertan szerint érdemes kijelölni a szükséges védőzónákat. Sajnos azóta azonban azt látjuk, hogy mégsem történetek előrelépések a faj védelme érdekében. Az elmúlt években szakosztályunk számos megfigyelési adatot gyűjtött a fehérhátú fakopáncsról, ezek az adatok a nemzeti park igazgatóságok számára is át lettek adva. Az általunk is felmért, bizonyítottan költésre használt élőhelyeken az utóbbi időszakban is találtunk vágásra kijelölt erdőrészleteket, akár egész drasztikus végvágás jellegű beavatkozásokat is. Úgy gondoljuk, hogy az ismert territóriumokban a védőzónák kijelölése nem csak egy lehetőség, hanem a természetvédelmi törvény által keletkeztetett jogszabályi kötelezettség, hiszen a gazdasági korlátozás híján egy fokozottan védett faj élőhelye súlyosan károsodik, vagy adott esetben meg is szűnik. A fehérhátú fakopáncs a magas természetességű erdők indikátora és esernyőfaja, védelmének biztosításával számos hasonló igényű faj és szélesebb értelemben az erdei ökoszisztéma védelme is jelentősen javítható.

További fokozottan védett erdei madárfajok védelme
A fehérhátú fakopáncs mellett számos további fokozottan védett madárfaj fészkel a hazai erdőkben, amelyek fennmaradása szempontjából szintén kritikus az idős és gazdálkodási tevékenység alól részben vagy teljesen kivont erdőrészletek fennmaradása. Így például a fokozottan védett ragadozómadár-és bagolyfajok, valamint a fekete gólya fészkelőhelyei körül alkalmazandó időbeni és területi korlátozásokra már 15 évvel ezelőtt konkrét javaslatcsomag készült el, amelyet az állami és civil természetvédelmi szervezetek szakértői által alkotott Magyar Ragadozómadár-védelmi Tanács a 2011. február 25-i ülésén fogadott el és a Heliaca évkönyv 8. évfolyamában 2012-ben publikálta is. Terepi felméréseink alapján ezen javaslatok gyakorlati és rendszerszintű betart(at)ása szintén erősen hiányos az ország számos területén.

Ezért fordultunk az agrárminiszterhez, hogy gondoskodjon a megfelelő védelmi intézkedések megvalósításáról

Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy ezekre a különleges intézkedésekre valószínűleg nem lenne szükség, amennyiben a hazai erdők kezelése a jogszabályoknak megfelelően folyna. A hazai fehérhátú fakopáncs állomány szinte egésze védett, valamint Natura 2000 területeken él. Úgy gondoljuk, hogy ezeken a területeken a hazai erdőgazdálkodás jelenlegi módja ellentétes mind a Natura 2000 célokkal, mind az 1996. évi LIII. „A természet védelméről” szóló törvény rendelkezéseivel, különös tekintettel az alábbi paragrafusokra:

• 31. § Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.
• 32. § (1) A védett természeti területen lévő erdő elsődlegesen védelmi rendeltetésű.
• 33. § (1) Fokozottan védett természeti területen lévő erdőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben foglaltakkal összhangban végezhető.

Véleményünk szerint a középhegységi különleges madárvédelmi területeinken a vágásos üzemmód alkalmazása teljes mértékben kerülendő lenne, mivel ezek a beavatkozások a jelölő madárfajok – köztük a fehérhátú fakopáncs - élőhelyeit megszüntetik.  Ehelyett a Natura 2000 célok valódi elérését a folyamatos erdőborítást biztosító fahasználatok alkalmazása biztosíthatná, egy hagyásfa csoport hálózat kialakításával kombinálva.

A védett területeken jelenleg nagy kiterjedésben, folyamatosan zajlik a területek állapotának és jellegének a természetvédelmi célokkal ellentétesen való megváltoztatása. Védett természeti területen álló, őshonos fafajösszetételű erdőkben sehol sem természetvédelmi cél a végvágott terület, ennek ellenére még mindig általános a vágásos üzemmód alkalmazása. Sőt, ezeken a területeken az örökerdő gazdálkodást is csak rendkívül alacsony intenzitással szabadna folytatni, de inkább ezt is kerülni kellene, hogy valódi védelmet kapjanak ezek az erdők.

Az pedig elfogadhatatlan, hogy fokozottan védett erdőkben – ahova a kijelölt turistautak kivételével még belépni is tilos - a mai napig zajlanak fakitermelések. A természetvédelmi kezelés része nem lehet a gazdasági célú fakitermelés. 
Összegezve tehát, a fehérhátú fakopáncs hazai védelmében sürgető lépéseket kell tenni, ehhez egy védőzóna hálózat kialakítása megfelelő első lépés lehet. Hosszú távon azonban fontos lenne a védett és Natura 2000 területeken zajló erdőgazdálkodás teljes újragondolására. Ez nem csak a fehérhátú fakopáncs érdeke, hanem össztársadalmi érdek is, mindannyiunké! 

MME Harkályvédelmi Szakosztály