Gyöngybagoly
A gyöngybagoly (Tyto alba) egész Európában az emberi településekhez kötődő madárfaj. Magyarországi fészkelőállománya a hideg, havas teleken drasztikusan megfogyatkozik. A zord időjárás miatt hozzáférhetetlenné válnak táplálékállatai, ezért az állomány jelentős része éhen pusztul. Az ilyen évek után csak hosszabb idő alatt képes megerősödni a populáció.
VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME tagságán és az együttműködő szervezeteken keresztül biztosítani kívánja, hogy Magyarországon a gyöngybagoly állománya a kedvező időjárású években 1000 párra emelkedjen. Egy ilyen nagyságú állomány a kemény telek után is képes regenerálódni.
FELADATOK
Jogi szabályozás
Mivel a gyöngybagoly hazai fészkelőállományának nagyobb része egyházi épületekben fészkel, el kell érni, hogy az egyházi vezetők körlevélben hívják fel a figyelmet a faj jelenlétére és védelmével kapcsolatos teendőkre. A természetvédelmi célból elrendelt korlátozások ellentételezéseként be kell építeni a fizethető kompenzáció rendszerébe a gyöngybagoly fészkelőhelyeinek megőrzése érdekében szükséges intézkedésekből adódó költségtérítés lehetőségét. A faj jelenlegi fokozottan védett státuszát a jövőben is fenn kell tartani.
Gyakorlati védelem - költőhelyek védelme és bővítése
Első lépésként az ismert, biztonságos költőhelyek fenntartásáról kell gondoskodni. Ezek a fészkelőhelyek a templomokban és a kápolnákban lévő évtizedes gyöngybagolytanyák. Elsőrendű szempont, hogy az épületek zárhatósága folytán az illetéktelenektől védettek, de ellenőrizhetők legyenek. Időszakos emberi zavarások (az épület renoválása, karbantartása, javítási munkálatok) esetén az egyedi védelemről kell gondoskodni. A legjelentősebb konkurenssel, a nyesttel szemben - amely Magyarországon a városi viszonyok között általánosan elterjedt - a költőhely védettségét felmászás elleni védő palástokkal és a nyestek közlekedési útvonalainak egyéb módon történő megszakításával (például a tetőre hajló faágak eltávolításával) kell biztosítani.
A költőhelyek bővítésére a lezárt templomépületekben jól bevált módszer a költőládák kihelyezése. Költőládák kihelyezésével az állattartó telepeken, faluszéli háborítatlan épületekben is kísérletezni kell, különösen ott, ahol a település mérete miatt a templom messze esik a táplálkozóterülettől. Az eddigi tapasztalatok alapján javasolt költőládaméret a 100 x 50 x 50 cm. Kisebb alapterületű költőládában nem biztosított egy nagyobb fészekalj felnevelődése. Az ellenőrzések megkönnyítése érdekében a költőládát célszerű egy belső térbe nyíló ellenőrzőajtóval és egy belülről szabályozható kijáratot záró "ajtóval" is felszerelni. A láda felhelyezésekor keleti vagy délkeleti tájolás javasolható. Nem szerencsés az uralkodó széliránnyal szembe elhelyezni a bejárati nyílást. Ha ez elkerülhetetlen, akkor az ajtóval szemben egy szélfogó válaszfalat is be kell építeni a költőládába. A költésre szolgáló láda mellé ajánlatos egy kisebb, 30 x 30 cm alapterületű, 30 cm magas pihenőládát is felhelyezni, amelyben a költésből kiszoruló hím madár napközben biztonsággal megbújhat. A költőládát a 3-4. költés után a téli hónapok előtt ki kell tisztítani. A vastag nemezként összeálló, felgyülemlett köpetekből, el nem fogyasztott zsákmányállatok és az esetlegesen elhullott fiókák maradványaiból álló hulladékot el kell távolítani, hogy azok a következő szezonban a költést ne zavarják. A frissen kihelyezett költőláda aljára faforgácsot kell rakni 8-10 cm vastagságban. Tolnában a hat éven belül kihelyezett 15 fészkelőláda mindegyikét elfoglalták a gyöngybaglyok. 1989-ben a Tolna megyei templomokban megtelepedett állomány harmadrésze már költőládában fészkelt. Baranya megyében tíz év alatt 75 kirakott költőláda 44 százalékát foglalták el. Mivel állományunk legnagyobb része egyházi épületekben költ, a hazai történelmi egyházak képviselőivel országos és helyi szinten fel kell venni a kapcsolatot és képviselőikkel meg kell ismertetni a gyöngybagoly védelmének célját, biztosítani kell a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségét. Veszélyeztetett fészekaljak egyedi védelme
Arra kell törekedni, hogy az épületek felújítása során veszélybe került fészekaljakat a munkálatok megkezdésének késleltetésével védjük meg. Ha ez nem lehetséges, akkor sikerrel alkalmazható módszer a fiókáknak a költőhely közelében - 50-60 méteres sugarú körön belül - egy védett helyre kirakott költőládába való áttelepítése. A fiókák hangjelzése alapján a szülők megtalálják őket és folytatják táplálásukat.
Az olyan fiókákat, melyeknek szülei elpusztultak, vagy az olyanokat, amelyeknek költőhelye megsemmisült, esetleg ismeretlen, kideríthetetlen vagy hozzáférhetetlen helyekről származnak, ismert fészekaljakhoz kell adoptálni. Ilyenkor nem kívánatos a fiókák számát hatnál nagyobbra növelni, és ügyelni kell arra, hogy koruk megközelítően azonos legyen a mentett fiókákkal.
Téli pusztulások mérséklése
A téli időszak kritikus napjain mesterséges etetéssel segíthetünk az éhező gyöngybaglyokon. Az ismert nappalozó-, pihenőhelyek közvetlen közelében felül nyitott ládákban élő eleséget (fehér egér, tenyésztett mezei pocok) kínálhatunk, de tartósabb és napi felügyeletet kevésbé igénylő "egérvárat" is építhetünk. A pihenőhelyek közvetlen közelében - lehetőleg fedett, de a gyöngybagoly által könnyen megközelíthető helyen - deszkából készült keretben szabálytalan alakú köveket és ocsút rétegezzünk az ősz folyamán. A kedvező táplálkozási lehetőség összecsalogatja a környék kisrágcsálóit, az "egérvár" a táplálékszegény napokon biztosíthatja a gyöngybaglyok táplálékbázisát. Szérűskertekben, pajtákban a talajra szórt magvakat vékony szalmaréteggel takarva a környék rágcsálóit hosszabb időn keresztül koncentrálhatjuk, ezzel megnövelve a gyöngybaglyok zsákmányszerzésének esélyeit. Fontos a gazdálkodók figyelmének felhívása is a gyöngybaglyok túlélésének biztosítása érdekében. Felhívással fordulunk a mezőgazdasági üzemekhez és az egyéni gazdálkodókhoz, hogy a gyöngybaglyok életben maradása szempontjából kritikus, igen hideg és havas napokon nyissák meg a magtárak, hombárok, terménytárolók és szárítók ablakait, hogy a gyöngybaglyok az épületekbe bejutva sikeresen vadászhassanak az ott élő rágcsálókra és a verebekre.
Fészkelőhely-konkurencia megszüntetése
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a gyöngybaglyok részére kihelyezett fészkelőládát macskabaglyok foglalják el. Az erősebb macskabagoly könnyen kiszorítja az alkalmas fészkelőhelyről a kisebb testű gyöngybaglyot. Mivel ez a jelenség eddig csak kis számban fordult elő, egyelőre nem igényel külön intézkedést. Általánossá válása esetén azonban megoldást kell találni a fészkelőhely-konkurencia megszüntetésére.
Peszticidek hatásvizsgálata
Rövidtávon biztosítani kell, hogy csak olyan növényvédőszerek kerüljenek forgalomba, amelyek az élővilágra nézve nem jelentenek veszélyt. A már forgalomban lévő és "gyanúba keveredett" vegyszerek hatásának ellenőrzését sürgősen el kell végeztetni. A mérgező szerek kivonását mielőbb el kell érni.
Természetvédelmi és agrárpolitika befolyásolása
Mivel a gyöngybagoly a költési időben általában a pihenőhelytől 3-4 km távolságra keresi táplálékát, különösen fontos a még meglévő fészkelőhelyek körzetében lévő táplálkozóterületek védelme. Ezek megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy mind az agrártámogatási, mind a természetvédelmi kompenzációs lehetőségek vegyék figyelembe a gyöngybagoly élőhelyigényeit. Biztosítani kell, hogy a fészkelőhelyek körzetében lévő gyepek és évelő szántóföldi kultúrák - lucerna, here stb. - élvezzenek előnyt a kukorica- és a napraforgó-termesztéssel vagy az erdőtelepítéssel szemben. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során az agrártámogatási rendszer, illetve a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozások miatt szükségessé váló kompenzáció megállapításakor erre különös hangsúlyt kell fordítani.
Áramütés veszélyének csökkentése
A potenciálisan veszélyes távvezetékoszlopok és elosztók felmérésével és szigetelésével az áramütés okozta pusztulások minimális szintre csökkenthetők. Ezért tovább kell folytatni az MME és az áramszolgáltató vállalatok együttműködésében a veszélyes oszlopsorok szigetelését. Egyúttal biztosítani kell, hogy új vezeték építésekor már csak szigetelt oszlopot használjanak.
Kutatás és monitoring
A gyöngybagolykutatást elsősorban a gyakorlati védelmet megalapozó, segítő, a költés sikerességét befolyásolandó tényezők vizsgálatára kell koncentrálni:
- az egész országra kiterjedő folyamatos állományfelmérésre
- a fészkelőhelyek választásának szempontjaira
- a mesterségesen kihelyezett költőládák elfoglalásának arányára a különböző épületek, élőhelyek stb. függvényében
- a pusztulást okozó tényezők vizsgálataira
- táplálkozásökológiájukra, a kisemlősök elterjedésére
Tudatformálás és propaganda
Előadásokkal, rádió- és televízió-műsorokkal, újságokban, folyóiratokban megjelent cikkekkel, plakátokkal (képeslapokkal és füzetekkel, matricákkal stb.) kell biztosítani a magyarországi állomány veszélyeztetettségének és védelmi lehetőségeinek megismertetését. Egyszerű információs anyaggal kell tájékoztatni a gazdálkodókat, épületkezelőket stb. arról, hogy mily módon tudnak részt venni a védelmi tevékenységben. Csak a társadalom széleskörű támogatásával és részvételével biztosítható a természet és azon belül a gyöngybagoly védelme.
EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Mivel a védelmi munkát végzők is csak évente egy-két alkalommal ellenőrizhetik valamennyi költőhelyet, elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat alakítsanak ki a költőhelyül szolgáló épületek tulajdonosaival, kezelőivel. Az alkalomszerűen felvetődő veszélyek ugyanis csak a gyors információátadás segítségével háríthatók el. Ennek megfelelően célszerű az épületekben fészkelő gyöngybaglyokról és más épületlakó védett fajokról azok kezelőit, tulajdonosait értesíteni. Célszerű az épületben fészkelő gyöngybaglyok ellenőrzését végzőket hivatalos megbízással ellátni, ami segítheti a kapcsolatteremtést. Biztosítani kell, hogy a gyöngybagoly védelemben résztvevők munkája koordinált legyen. Az áramszolgáltatókkal meglévő jó kapcsolatot fenn kell tartani, ill. tovább kell fejleszteni. A gyöngybagoly lakta térségekben a helyi lakosság tájékoztatásáról és a védelembe való bevonásáról is gondoskodni kell.
IRODALOM
Bank, L. (1989): Az 1985-86. évi gyöngybagoly (Tyto alba Scop. 1769) felmérés eredményei Baranya megyében.
Aquila, 96-97. p. 113-126.
Bank, L. (1997): Gyöngybagoly telepítési tapasztalatok és eredmények
Madártávlat, IV. évf. 4. p. 5-6.
Hume, R. (1997): Owls of the World
Parkgate Books, Collins & Brown Ltd. pp. 192.
Kalotás, Zs. (1985): Gondjaink és lehetőségeink a gyöngybagolyvédelem évében.
Mad. Táj. jan.-márc., p. 9-12.
Kalotás, Zs. (1987): A gyöngybagoly (Tyto alba) 1985. évi országos állományfelmérésének eredményei.
Mad. Táj. jan.-jún., p 7-11.
Kalotás, Zs. (1987): Adalékok a menyétféle ragadozók fészekalj pusztító tevékenységéhez és károsításaik megelőzéséhez.
Mad. Táj. jan.-jún., p. 13-16.
Kalotás, Zs. (1987): Az 1986-87. évi szokatlanul kemény tél néhány madártani vonatkozásáról.
Mad. Táj. júl.-dec., p. 9-11.
Kalotás, Zs. - Pintér, A. (1985): Gyöngybaglyok (Tyto alba) mesterséges megtelepítése
Mad. Táj. jan.-márc., p. 13-16.
Kalotás, Zs. (1997) Gyöngybagoly (Tyto alba) - in Haraszthy L. : Magyarország madarai
Mezőgazda Kiadó, in print.
Mikkola, H. (1992): Owls of Europe
T & A D Poyser, pp. 397.
Schmidt, E. (1964): Daten zur täglichen Beutemenge der Schleireneulen in Natur- und Kulturgebieten.
Vertebr.Hung., 8. p123-133.
Schmidt, E. (1967): Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához.
Aquila, 73-74. p. 109-119.
Schmidt, E. (1973): Die Nahrung der Schleiereule (Tyto alba) in Europa.
Zeitschr. für angew. Zool., 60. p. 43-70.
Shawyer, C.R. (1987): The Barn Owl in British Isles. Its past, present and future.
The Hawk Trust, London. pp. 1-114.
Tucker, G.M. et. al. (1994): Birds in Europe. Their Conservation Status.
BirdLife Conservation Series No. 3. pp. 1-600.
