Ragadozómadarak

Fél napos túra

Valamikor itt gyakori volt a túzok, de mára alig-alig találkozunk e fokozottan védett madárfajjal. Az élőhelyek sokat változtak az emberi beavatkozások miatt. A táj arculatának változásával új és egyben ritka fajok vették birtokba a földet és a levegőt. Megjelent a parlagi sas, a kerecsensólyom, és a fekete harkály is.
Túránkat a közeli pusztában és tölgy erdősávban kezdjük, ahol a vidék színpompás madarai, a gyurgyalag és a szalakóta figyelhető meg. Az úttól távolodva egyre mélyebbre kerülünk a vidék nyílt területein; ez a környék már jó táplálkozó területe a parlagi sasnak és kerecsensólyomnak is. Az utunkat keresztező síkvidéki erdők, parkok számos harkályfajt rejtenek.  Ezért rövid látogatást teszünk a fekete harkály, a balkáni fakopáncs és a zöld küllő birodalmában, majd a kék vércsék nyomába eredünk.

A kék vércse táplálkozó helyeszinte naponta változik, nem könnyű megtalálni ezeket a remek sólymokat! Mi most mégis erre vállalkozunk. A várakozással és figyelemmel teli utazásunk közben távcsövünk elé kerülhet néhány búbos banka, parlagi pityer, vagy napon sütkérező kuvik.

Az este közeledtével már a fő gyülekezőhelyen leszünk! Lassan minden irányból feltűnnek a kisebb-nagyobb kék vércse csapatok. Egyre nagyobb tömeggé duzzadnak, meg - meg pihennek a földön, a száraz fák ágain. Az este közeledtével megmozdul a teljes sereg és zajongva behúznak pihenőhelyükre a kora esti szürkületben. A látvány felejthetetlen és magával ragadó.

Egész napos túra

Utunkat a mozaikos pusztáiról híres hevesi területen kezdjük. Ugartyúkkal nem könnyű találkozni ebben az időszakban, de gyülekezőhelyükön talán sikerrel járunk. Jó esélyünk van, hogy megfigyeljük a kecses hamvas rétihéja vagy a kígyászölyv néhány példányát, amint méltóságosan köröznek a magasban siklók, gyíkok után kutatva. A sólymok, a sasok itt is gyakoriak, gyakran megfigyelhető ragadozó a rétisas és a parlagi sas. Tovább haladva elérünk a pusztának arra a vidékére, ahol a fél napos kirándulás is kezdődik. Innen az útvonal és a tervezett program már megegyező.

Találkozási pont és idő:

Jászalsószentgyörgy, Agip benzinkút parkolója; félnapos túra 13:00; egész napos túra 8:00 (GPS = N 47.357010 E 20.094200)

2009-ben már nincsenek túrák!

Részvételi díj:

•    Fél napos túra 1-3 fő részére 70 EUR. Minden további személy 8 EUR.
•    Egy napos túra 1-3 fő részére 135 EUR. Minden további személy 15 EUR.
•    MME LandRover használat esetén további 0,35 EUR/km; max. 4 fő részére.

Az ár tartalmazza a vezetett túra árát; MME LandRover használat esetén a megtett úttal arányos árat. Az ár nem tartalmazza a szállás, étkezés, személyes szükségletek, biztosítás költségeit.

Létszám:

MME LandRoverrel: min. 1 fő, max. 4 fő. A vendégek autójával min. 1 fő, max. 8 fő.

Általános információk:

Ajánlott a réteges, minden időjárási viszonynak megfelelő öltözködés, bakancs vagy túracipő, kézi távcső és esetleg állványos teleszkóp, zseblámpa, fejlámpa. A túra során gyalog megtett táv nem kimerítő.

A kirándulás szervezhető az MME LandRover terepjárójával (ajánlott) és a vendégek autójával is.

Ha szükséges meg tudjuk szervezni az igény szerinti szállást és étkezést a csoport számára.

Túránkat az MME által fenntartott sas-etetőhelynél kezdjük. A táplálkozni érkező madarak között alkalmanként megfigyelhető a szirti sas, állandó vendég a parlagi- és a rétisas. A feltűnő madarak tollruházata szinte minden kort képvisel, ami a túra alkalmával jó lehetőséget biztosít a madárhatározási és felismerési gyakorlatok alapjainak elsajátításában.

A sasmegfigyelés után, túránkat a környező területeken folytatjuk. Ezen a vidéken gyakran találkozhatunk kékes rétihéjákkal, gatyás ölyvvel, kis sólyommal és nagy őrgébicsekkel; lencsevégre kaphatjuk a puszták gyorsröptű madarát, a turult, más néven a kerecsensólymot is. Azokban az években, amikor sok rágcsáló van a mezőkön, könnyen szemünk elé kerülhet az erdei fülesbagoly lakott területeken nappalozó csapata, vagy a sásokban alvó társa, a sárga szemű réti fülesbagoly. Inváziós években a messzi északról érkezett hósármányok kisebb-nagyobb csapatai is megfigyelhetőek.

Túraidőpontok 2009-ben:

2009. november 14.    

2009. november 19.  

2009. november 28.

2009. december 5.    

2009. december 10.    

2009. december 19.

2009. december 26.        

Találkozási pont és idő:

Tarnaszentmiklós, Vasútállomás parkolója; 9:00 (GPS = N 47.547000 E 20.391310)

Részvételi díj

•    Fél napos túra 70 EUR; 1-3 fő részére. Minden további személy 8 EUR.
•    MME LandRover használat esetén további 0,35 EUR/km; max. 4 fő részére.

Az ár tartalmazza a vezetett túra árát; MME LandRover használat esetén a megtett úttal arányos árat. Az ár nemtartalmazza a szállás, étkezés, személyes szükségletek, biztosítás költségeit.

Létszám:

MME LandRoverrel: min. 1 fő, max. 4 fő. 2 MME LandRoverrel: min. 5 fő, max. 8 fő. A vendégek autójával min. 1 fő, max. 12 fő.

Általános információk:

Mivel télen rövidek a nappalok, ezért jól ki kell használnunk az időt, hogy mindent láthassunk. Ajánlott a réteges, minden időjárási viszonynak megfelelő öltözködés, bakancs vagy túracipő, kézi távcső, esetleg állványos teleszkóp. A túra során gyalog megtett táv nem kimerítő.

A kirándulás szervezhető az MME LandRover terepjárójával (ajánlott) és a vendégek autójával is.

Ha szükséges, meg tudjuk szervezni az igény szerinti szállást és ellátást a csoport számára.

Az elmúlt 3 évben: 35 parlagi sas, 30 rétisas, 1 szirti sas.
Mérgezés áldozatául esett további 83 védett és 75 fokozottan védett madár, így 76’160’000 Ft  Ft-os természetvédelmi károkozásról van adatunk.

A valós természetvédelmi kár ezen értékeknél jelentősen nagyobb, hiszen a tetemek nagy részéről sosem szereznek a szakemberek tudomást.

Madámérgezések területi eloszlása Magyarországon 1998-2008 között

Mennyire tekinthető ez a pusztulás jelentősnek?

Rendkívül jelentős, hiszen mindkét érintett faj fokozottan védett, országos állományuk az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítéseinek hatására ugyan lassan emelkedett, de még mindig csak 85 pár a parlagi sas és 160 pár a rétisas esetében. Így például az elmúlt két évben mérgezetten megtalált 30 parlagi sas példány az ezen időszak egész európai uniós szaporulatának több mint 10%-a. Mivel a valós mérgezések okozta pusztulás ennél jelentősen nagyobb (hiszen a tetemek egy részét nem találjuk meg), illetve egyéb emberi eredetű veszélyforrások (pl. áramütés) is jelentősen tizedelik az állományt, beláthatjuk hogy a világviszonylatban egyedülálló kárpát-medencei populációt néhány év alatt a kipusztulás szélére sodorhatják ezek a közelmúltban elszaporodott értelmetlen bűncselekmények.

Emellett nagyon jelentős a nemzetközi felelősségünk is ezen ügyekben, hiszen számos európai ország sasa nálunk tölti a telet. Felelősségünk azért nagy, mert kollégáink kormányai és civil mozgalmai is rendkívül sok pénzt költenek határaikon belül ezen ragadozómadarak védelmére. Sajnos már több külföldön gyűrűzött sas lelte bizonyítottan nálunk halálát mérgezés miatt, így például szlovák parlagi-, vagy észt rétisasok.

Hogyan mérgeződnek meg a sasok? 

A mérgezéseket minden megállapított esetben olyan növényvédőszerek okozták, amely típusok forgalomból történő kivonása vagy már megtörtént, vagy folyamatban van.

Az eddig felderített mérgezési források, döntő többségben, szándékosan emlős vagy madár ragadozók elpusztítására illegálisan elkészített csalik voltak.

Három esetben idült ólommérgezést állapítottak meg, amikor is a sasok meglőtt zsákmányt fogyasztottak, és a gyomrukban lerakódott ólomlövedékek okozták a mérgeződést. Egy további kivételnek számító esetben egy ismeretlen elkövető szándékosan fácánokat mérgezett meg, és a sasok és egerészölyvek másodlagosan mérgeződtek.

A sasmérgezések között egyelőre egyetlen esetben van arra utaló nyom, hogy növényvédelmi célra nem megfelelően kihelyezett vegyszerek okozták véletlenül a pusztulást.

Ezek a mérgek az emberre is veszélyesek lehetnek?

Rendkívül veszélyesek. Ha valaki a mérgezéshez felhasznált csalihoz majd valamilyen élelmiszerhez hozzáér, vagy egy megmérgeződött állatot (pl. egy mérgezés miatt legyengült, de külsőre egészségesnek tűnő fácánt) elfogyaszt, az komoly, akár életveszélyes mérgezést is elszenvedhet.

Kik csinálják ezt, kiknek állhat ez érdekében?

Semmi biztosat nem állíthatunk, hiszen a legtöbb esetben jelenleg is folyik még a nyomozás.

Az elmúlt két év esetei közül egyben történt eddig vádemelés, amikor is a vád szerint egy jászsági gazdálkodó galambjait féltette a ragadozóktól, és ezért helyezett ki mérgezett csalétkeket és csapdákat.

A gyanúsítottak leggyakrabban az apróvad- vagy háziállat-állományukban a vadon élő ragadozók által okozott, vélt vagy valós kár elkerülése érdekében fordulnak ehhez az illegális eszközhöz. A célpontok a legtöbb esetben valószínűleg nem a sasok, hanem a rókák és a varjúfélék (amelyek legális eszközökkel gyéríthetők lennének), azonban a mérgezés nem szelektív, így gyakorlatilag bármely ragadozó, vagy dögevő életmódú állat, vagy szélsőséges esetben akár az ember is áldozatává válhat.

Mit kaphatnak a bűnösök?

Ha bebizonyosodik a szándékos mérgezés ténye, akkor az elkövető öt évig terjedő börtönbüntetésre, és az eset súlyosságától függően több millió forintos kártérítésre ítélhető.

Volt már, akit ilyen bűncselekményért felelősségre vontak?

Eddig két ügy zárult le elmarasztaló ítélettel. Egy békési vadőrt, aki három bűntársával, egy rétisas és 60 más védett madár pusztulását okozta, első fokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Egy szintén békési gazdára, aki a helytelen vegyszerhasználattal 115 daru pusztulását okozta, közel 15 millió Ft-os természetvédelmi bírságot róttak ki.
Több jelenlegi ügyben még nyomozás folyik, egy eset pedig már a bíróság előtt van.

Hogyan lehet a további mérgezések ellen küzdeni?

A Magyar Madártani Egyesület és a nemzeti parkok szakemberei a legveszélyeztetettebb területek folyamatos ellenőrzésével próbálják a lehető leghamarabb észlelni az egyes mérgezéses eseteket, és felszámolni a méreg-forrást. A beteg madarakat a szakemberek haladéktalanul specialista állatorvoshoz, illetve a begyűjtött tetemeket toxikológiai vizsgálatra szállítják.

Az intézkedéssel párhuzamosan a természetvédelmi szakemberek feljelentést tesznek, amelynek hatására a rendőrség kiterjedt nyomozásba kezd. Az estek hátterének feltárásában segítenek a növényvédelmi és a vadászati szervek is.

A jövőbeli esetek megelőzése csak úgy lehetséges, ha a mérgezések veszélyességéről széleskörű felvilágosító munka kezdődik, ha több bűnös elnyeri precedens értékű méltó büntetését, valamint ha a veszélyes szerek végleg eltűnnek, nemcsak az engedélyezett szerek listájáról, hanem a legeldugottabb raktárakból is.

Mit tegyen az, aki esetleg elpusztult vagy beteg ragadozómadarat talál?

Haladéktalanul értesítse a Magyar Madártani Egyesületet (30/525-40-71, mergezes@mme.hu), vagy a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságot (elérhetőségüket ld. a www.nemzetipark.gov.hu weboldalon).

Munkánkat segítheti adományozással, vagy adója 1%-ának felajánlásával.    

A ragadozómadár-védelmi program az MME 1975-ben indított, kiemelt jelentőségű tevékenysége, amely elsősorban a kerecsensólyom és a parlagi sas védelmét célozza meg, de az egyesület munkaterveinek, védelmi programjainak megfelelően a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály kiemelkedő figyelmet fordít az uhu, kék vércse, a rétisas és a fekete gólya, hamvas rétihéja védelmére is. A szakosztály a munkatervében az alábbi feladatokat fogalmazta meg:

I. Fajok védelmével kapcsolatos feladatok

1. A világszerte veszélyeztetett parlagi sas állományának növelése
2. Az Európában veszélyeztetett rétisas állomány növelése
3. Az Európában veszélyeztetett kerecsensólyom állományának növelése
4. Az Európában veszélyeztetett kék vércse állomány megőrzése
5. Az Európában/Világviszonylatban veszélyeztetett békászó sas magyarországi állományának védelme
6. A Magyarországon veszélyeztetett uhu állományának megőrzése
7. A Magyarországon veszélyeztetett gyöngybagoly állomány védelme
8. Fekete gólya állomány felmérése, védelme

II. Területi munka

1. Mintaterületeken folyamatos állományfelmérés

III. Speciális feladatok

1. Középfeszültségű tartóoszlopok szigetelése
2. Új szabvány bevezettetése
3. Részvétel a legfontosabb madárélőhelyek programban
4. Részvétel MME Monitoring tevékenységében
5. Kékes rétihéja éjszakázó helyek védelme
6. Kis héja hazai fészkelési viszonyainak feltárása
7. Ragadozó madarak védettségének népszerűsítése
8. Kutatási-etikai szabályzat kidolgozása
9. Legfontosabb élőhelyek integrálása a Környezetileg Érzékeny Területek rendszerébe

Középfeszültségű oszlopok szigetelése

Napjainkban a madárvilág számára az élőhely beszűküléssel párhuzamosan legjelentősebb veszélyforrás a 20 kV-os középfeszültségű szabad légvezetékes tartóoszlop jelenti. Ha a madár az oszlop úgynevezett kereszttartó vasára rászáll -melyre a porcelánszigetelők vannak rögzítve-, és közben szárnyával hozzáér a vezetékhez, rövidzárlat következtében áramütéstől elpusztul. Hazánk területén közel egymillió hasonló oszlop üzemel, közülük 100,000 fontos madár élőhelyeken található és ezek az igazán veszélyesek. Kidolgoztunk egy speciális szigetelőpapucsot, ami a kereszttartó vasat felülről szigeteli, így ha rászáll a madár nem éri áramütés. Az Elektromos Művek Rt. szakemberei szakvéleményük alapján elsősorban karbantartás esetén helyezik ki a szigetelőket, így jelentős költséget takarítunk meg. Programunknak két fő iránya van, egyrészt a széleskörű kutatómunkánk során felderített legveszélyesebb oszlopok szigetelése, másrészt egy olyan szabvány módosítás kezdeményezése, ami biztosítaná a környezetbarát megoldást.

A program támogatója a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC).

Köszönjük a kerecsensólyom védelméhez nyújtott segítséget!

A szakosztály 2004. évi jelentése

Parlagi sas fejvédelmi terv
Rétisas fajvédelmi terv
Fekete gólya fajvédelmi terv
Kerecsensólyom fajvédelmi terv
Uhu fajvédelmi terv
Kék vércse fajvédelmi terv
Gyöngybagoly fajvédelmi terv

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME tagságán és az együttműködő szervezeteken keresztül biztosítani kívánja, hogy Magyarországon a gyöngybagoly állománya a kedvező időjárású években 1000 párra emelkedjen. Egy ilyen nagyságú állomány a kemény telek után is képes regenerálódni.

FELADATOK
Jogi szabályozás
Mivel a gyöngybagoly hazai fészkelőállományának nagyobb része egyházi épületekben fészkel, el kell érni, hogy az egyházi vezetők körlevélben hívják fel a figyelmet a faj jelenlétére és védelmével kapcsolatos teendőkre. A természetvédelmi célból elrendelt korlátozások ellentételezéseként be kell építeni a fizethető kompenzáció rendszerébe a gyöngybagoly fészkelőhelyeinek megőrzése érdekében szükséges intézkedésekből adódó költségtérítés lehetőségét. A faj jelenlegi fokozottan védett státuszát a jövőben is fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem - költőhelyek védelme és bővítése
Első lépésként az ismert, biztonságos költőhelyek fenntartásáról kell gondoskodni. Ezek a fészkelőhelyek a templomokban és a kápolnákban lévő évtizedes gyöngybagolytanyák. Elsőrendű szempont, hogy az épületek zárhatósága folytán az illetéktelenektől védettek, de ellenőrizhetők legyenek. Időszakos emberi zavarások (az épület renoválása, karbantartása, javítási munkálatok) esetén az egyedi védelemről kell gondoskodni. A legjelentősebb konkurenssel, a nyesttel szemben - amely Magyarországon a városi viszonyok között általánosan elterjedt - a költőhely védettségét felmászás elleni védő palástokkal és a nyestek közlekedési útvonalainak egyéb módon történő megszakításával (például a tetőre hajló faágak eltávolításával) kell biztosítani.

A költőhelyek bővítésére a lezárt templomépületekben jól bevált módszer a költőládák kihelyezése. Költőládák kihelyezésével az állattartó telepeken, faluszéli háborítatlan épületekben is kísérletezni kell, különösen ott, ahol a település mérete miatt a templom messze esik a táplálkozóterülettől. Az eddigi tapasztalatok alapján javasolt költőládaméret a 100 x 50 x 50 cm. Kisebb alapterületű költőládában nem biztosított egy nagyobb fészekalj felnevelődése. Az ellenőrzések megkönnyítése érdekében a költőládát célszerű egy belső térbe nyíló ellenőrzőajtóval és egy belülről szabályozható kijáratot záró "ajtóval" is felszerelni. A láda felhelyezésekor keleti vagy délkeleti tájolás javasolható. Nem szerencsés az uralkodó széliránnyal szembe elhelyezni a bejárati nyílást. Ha ez elkerülhetetlen, akkor az ajtóval szemben egy szélfogó válaszfalat is be kell építeni a költőládába. A költésre szolgáló láda mellé ajánlatos egy kisebb, 30 x 30 cm alapterületű, 30 cm magas pihenőládát is felhelyezni, amelyben a költésből kiszoruló hím madár napközben biztonsággal megbújhat. A költőládát a 3-4. költés után a téli hónapok előtt ki kell tisztítani. A vastag nemezként összeálló, felgyülemlett köpetekből, el nem fogyasztott zsákmányállatok és az esetlegesen elhullott fiókák maradványaiból álló hulladékot el kell távolítani, hogy azok a következő szezonban a költést ne zavarják. A frissen kihelyezett költőláda aljára faforgácsot kell rakni 8-10 cm vastagságban. Tolnában a hat éven belül kihelyezett 15 fészkelőláda mindegyikét elfoglalták a gyöngybaglyok. 1989-ben a Tolna megyei templomokban megtelepedett állomány harmadrésze már költőládában fészkelt. Baranya megyében tíz év alatt 75 kirakott költőláda 44 százalékát foglalták el. Mivel állományunk legnagyobb része egyházi épületekben költ, a hazai történelmi egyházak képviselőivel országos és helyi szinten fel kell venni a kapcsolatot és képviselőikkel meg kell ismertetni a gyöngybagoly védelmének célját, biztosítani kell a kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségét. Veszélyeztetett fészekaljak egyedi védelme

Arra kell törekedni, hogy az épületek felújítása során veszélybe került fészekaljakat a munkálatok megkezdésének késleltetésével védjük meg. Ha ez nem lehetséges, akkor sikerrel alkalmazható módszer a fiókáknak a költőhely közelében - 50-60 méteres sugarú körön belül - egy védett helyre kirakott költőládába való áttelepítése. A fiókák hangjelzése alapján a szülők megtalálják őket és folytatják táplálásukat.
Az olyan fiókákat, melyeknek szülei elpusztultak, vagy az olyanokat, amelyeknek költőhelye megsemmisült, esetleg ismeretlen, kideríthetetlen vagy hozzáférhetetlen helyekről származnak, ismert fészekaljakhoz kell adoptálni. Ilyenkor nem kívánatos a fiókák számát hatnál nagyobbra növelni, és ügyelni kell arra, hogy koruk megközelítően azonos legyen a mentett fiókákkal.

Téli pusztulások mérséklése
A téli időszak kritikus napjain mesterséges etetéssel segíthetünk az éhező gyöngybaglyokon. Az ismert nappalozó-, pihenőhelyek közvetlen közelében felül nyitott ládákban élő eleséget (fehér egér, tenyésztett mezei pocok) kínálhatunk, de tartósabb és napi felügyeletet kevésbé igénylő "egérvárat" is építhetünk. A pihenőhelyek közvetlen közelében - lehetőleg fedett, de a gyöngybagoly által könnyen megközelíthető helyen - deszkából készült keretben szabálytalan alakú köveket és ocsút rétegezzünk az ősz folyamán. A kedvező táplálkozási lehetőség összecsalogatja a környék kisrágcsálóit, az "egérvár" a táplálékszegény napokon biztosíthatja a gyöngybaglyok táplálékbázisát. Szérűskertekben, pajtákban a talajra szórt magvakat vékony szalmaréteggel takarva a környék rágcsálóit hosszabb időn keresztül koncentrálhatjuk, ezzel megnövelve a gyöngybaglyok zsákmányszerzésének esélyeit. Fontos a gazdálkodók figyelmének felhívása is a gyöngybaglyok túlélésének biztosítása érdekében. Felhívással fordulunk a mezőgazdasági üzemekhez és az egyéni gazdálkodókhoz, hogy a gyöngybaglyok életben maradása szempontjából kritikus, igen hideg és havas napokon nyissák meg a magtárak, hombárok, terménytárolók és szárítók ablakait, hogy a gyöngybaglyok az épületekbe bejutva sikeresen vadászhassanak az ott élő rágcsálókra és a verebekre.

Fészkelőhely-konkurencia megszüntetése
Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy a gyöngybaglyok részére kihelyezett fészkelőládát macskabaglyok foglalják el. Az erősebb macskabagoly könnyen kiszorítja az alkalmas fészkelőhelyről a kisebb testű gyöngybaglyot. Mivel ez a jelenség eddig csak kis számban fordult elő, egyelőre nem igényel külön intézkedést. Általánossá válása esetén azonban megoldást kell találni a fészkelőhely-konkurencia megszüntetésére.

Peszticidek hatásvizsgálata
Rövidtávon biztosítani kell, hogy csak olyan növényvédőszerek kerüljenek forgalomba, amelyek az élővilágra nézve nem jelentenek veszélyt. A már forgalomban lévő és "gyanúba keveredett" vegyszerek hatásának ellenőrzését sürgősen el kell végeztetni. A mérgező szerek kivonását mielőbb el kell érni.

Természetvédelmi és agrárpolitika befolyásolása
Mivel a gyöngybagoly a költési időben általában a pihenőhelytől 3-4 km távolságra keresi táplálékát, különösen fontos a még meglévő fészkelőhelyek körzetében lévő táplálkozóterületek védelme. Ezek megőrzése érdekében biztosítani kell, hogy mind az agrártámogatási, mind a természetvédelmi kompenzációs lehetőségek vegyék figyelembe a gyöngybagoly élőhelyigényeit. Biztosítani kell, hogy a fészkelőhelyek körzetében lévő gyepek és évelő szántóföldi kultúrák - lucerna, here stb. - élvezzenek előnyt a kukorica- és a napraforgó-termesztéssel vagy az erdőtelepítéssel szemben. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során az agrártámogatási rendszer, illetve a természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozások miatt szükségessé váló kompenzáció megállapításakor erre különös hangsúlyt kell fordítani.

Áramütés veszélyének csökkentése
A potenciálisan veszélyes távvezetékoszlopok és elosztók felmérésével és szigetelésével az áramütés okozta pusztulások minimális szintre csökkenthetők. Ezért tovább kell folytatni az MME és az áramszolgáltató vállalatok együttműködésében a veszélyes oszlopsorok szigetelését. Egyúttal biztosítani kell, hogy új vezeték építésekor már csak szigetelt oszlopot használjanak.

Kutatás és monitoring
A gyöngybagolykutatást elsősorban a gyakorlati védelmet megalapozó, segítő, a költés sikerességét befolyásolandó tényezők vizsgálatára kell koncentrálni:

• az egész országra kiterjedő folyamatos állományfelmérésre
• a fészkelőhelyek választásának szempontjaira
• a mesterségesen kihelyezett költőládák elfoglalásának arányára a különböző épületek, élőhelyek stb. függvényében
• a pusztulást okozó tényezők vizsgálataira
• táplálkozásökológiájukra, a kisemlősök elterjedésére

Tudatformálás és propaganda

Előadásokkal, rádió- és televízió-műsorokkal, újságokban, folyóiratokban megjelent cikkekkel, plakátokkal (képeslapokkal és füzetekkel, matricákkal stb.) kell biztosítani a magyarországi állomány veszélyeztetettségének és védelmi lehetőségeinek megismertetését. Egyszerű információs anyaggal kell tájékoztatni a gazdálkodókat, épületkezelőket stb. arról, hogy mily módon tudnak részt venni a védelmi tevékenységben. Csak a társadalom széleskörű támogatásával és részvételével biztosítható a természet és azon belül a gyöngybagoly védelme.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Mivel a védelmi munkát végzők is csak évente egy-két alkalommal ellenőrizhetik valamennyi költőhelyet, elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatokat alakítsanak ki a költőhelyül szolgáló épületek tulajdonosaival, kezelőivel. Az alkalomszerűen felvetődő veszélyek ugyanis csak a gyors információátadás segítségével háríthatók el. Ennek megfelelően célszerű az épületekben fészkelő gyöngybaglyokról és más épületlakó védett fajokról azok kezelőit, tulajdonosait értesíteni. Célszerű az épületben fészkelő gyöngybaglyok ellenőrzését végzőket hivatalos megbízással ellátni, ami segítheti a kapcsolatteremtést. Biztosítani kell, hogy a gyöngybagoly védelemben résztvevők munkája koordinált legyen. Az áramszolgáltatókkal meglévő jó kapcsolatot fenn kell tartani, ill. tovább kell fejleszteni. A gyöngybagoly lakta térségekben a helyi lakosság tájékoztatásáról és a védelembe való bevonásáról is gondoskodni kell.

IRODALOM
Bank, L. (1989): Az 1985-86. évi gyöngybagoly (Tyto alba Scop. 1769) felmérés eredményei Baranya megyében.
Aquila, 96-97. p. 113-126.

Bank, L. (1997): Gyöngybagoly telepítési tapasztalatok és eredmények
Madártávlat, IV. évf. 4. p. 5-6.

Hume, R. (1997): Owls of the World
Parkgate Books, Collins & Brown Ltd. pp. 192.

Kalotás, Zs. (1985): Gondjaink és lehetőségeink a gyöngybagolyvédelem évében.
Mad. Táj. jan.-márc., p. 9-12.

Kalotás, Zs. (1987): A gyöngybagoly (Tyto alba) 1985. évi országos állományfelmérésének eredményei.
Mad. Táj. jan.-jún., p 7-11.

Kalotás, Zs. (1987): Adalékok a menyétféle ragadozók fészekalj pusztító tevékenységéhez és károsításaik megelőzéséhez.
Mad. Táj. jan.-jún., p. 13-16.

Kalotás, Zs. (1987): Az 1986-87. évi szokatlanul kemény tél néhány madártani vonatkozásáról.
Mad. Táj. júl.-dec., p. 9-11.

Kalotás, Zs. - Pintér, A. (1985): Gyöngybaglyok (Tyto alba) mesterséges megtelepítése
Mad. Táj. jan.-márc., p. 13-16.

Kalotás, Zs. (1997) Gyöngybagoly (Tyto alba) - in Haraszthy L. : Magyarország madarai
Mezőgazda Kiadó, in print.

Mikkola, H. (1992): Owls of Europe
T & A D Poyser, pp. 397.

Schmidt, E. (1964): Daten zur täglichen Beutemenge der Schleireneulen in Natur- und Kulturgebieten.
Vertebr.Hung., 8. p123-133.

Schmidt, E. (1967): Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához.
Aquila, 73-74. p. 109-119.

Schmidt, E. (1973): Die Nahrung der Schleiereule (Tyto alba) in Europa.
Zeitschr. für angew. Zool., 60. p. 43-70.

Shawyer, C.R. (1987): The Barn Owl in British Isles. Its past, present and future.
The Hawk Trust, London. pp. 1-114.

Tucker, G.M. et. al. (1994): Birds in Europe. Their Conservation Status.
BirdLife Conservation Series No. 3. pp. 1-600.