A MME a nemzeti park igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve, idén januárban immár hatodik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az egy időben történő megfigyelések miatt „sas-szinkronnak” nevezett eseményen mintegy 250 felmérő vett részt országszerte. A felmérés csupán az ország 7%-át érintette, azonban ez lefedte a legjelentősebb sastelelőhelyeket, így a nálunk telelő állományok egy jelentős részét sikerült számba venni.

A leggyakoribb sasfaj a korábbiakhoz hasonlóan a rétisas volt (325-335 példány), amelyet a parlagi sasok követtek (93-94 példány), valamint a ritkaságnak számító szirti- (3 példány) és fekete sasok (1 példány) néhány egyedét is megfigyelték.

További megfigyelt ritka ragadozómadarak között szerepeltek kerecsen- (30 példány) és vándorsólymok (5 példány), valamint vörös kányák (2 példány) is, de a leggyakoribb nálunk telelő ragadozómadár-fajok idén is az egerészölyvek, kékes rétihéják és a vörös vércsék voltak.

A korábbi évekhez képest több felmérő vett részt az akcióban, mégis jelentősen kevesebb sas került lencsevégre. Ennek egyik valószínű oka, hogy a decemberi-januári tartós hideg időjárás délebbre kényszeríthetett sok sast, valamint a felmérés hétvégéjén sokfelé köd nehezítette a madarak megfigyelését.

A másik, ennél sokkal aggasztóbb ok lehet a sasok egyre erősödő illegális pusztítása. Az elmúlt három évben 65 sas került kézre mérgezés következtében, de a valós szám ennél lényegesen nagyobb lehet, így ez szintén közre játszhatott a példányszám csökkenésében.

Háttér

A magyar puszták és vizes élőhelyek telelőhelyet biztosítanak a környező országokból érkező sasok számára is, amelyet számos gyűrűzési adat bizonyít. Nálunk telelnek parlagi sasok Szlovákiából, rétisasok az északi (skandináv és balti) populációkból, fekete sasok Kelet-Európából, vagy szirti sasok a környező magashegységekből.

Hazánkban mintegy 180 rétisas-, 85 parlagisas-, 35 békászósas-, 5 szirtisas- és 1-2 törpesas-pár költ, míg a fekete- és pusztai sasok csak ritka vendégek nálunk. A békászósasok télire Afrikába vonulnak, míg a réti- és parlagi sasok egész évben a költőterületek közelében tartózkodnak, sőt ilyenkor, január végén már sokszor az új fészküket építik (a rétisasok sokszor tél végén már a tojásrakást is megkezdik)! A fiatalabb, még nem költő példányok azonban ezeknél a fajoknál is kóborolnak, a körülményektől függően néha nagy távolságokra is elvonulnak, így például 2005 telén egy műholdas jeladóval felszerelt parlagi sas Szudánig vonult, míg egy színes gyűrűs példányt Görögországban azonosítottak.

Mind a hat hazánkban rendszeresen előforduló sas faj már több mint fél évszázada fokozottan védett. A parlagi-, réti- és békászósasok természetvédelmi értéke a legmagasabb 1 millió Ft-os, míg a szirti-, fekete- és törpesasoké az 500 ezer Ft-os kategóriába tartozik.

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.