Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

A 7 panelből álló vándorkiállítás könnyen felállítható, úgynevezett roll-upokra készült. A kiállítás fotókkal, grafikákkal illusztrálva mutatja be a hazánkban előforduló kígyófajokat, elterjedésüket, életmódjukat ezzel segítve e különleges állatcsoport jobb megismerését. 

A bemutatóanyagot térítésmentesen bocsátjuk az oktatási intézmények rendelkezésére, igény esetén a kígyókat bemutató ismeretterjesztő előadással egybekötve.

A kiállítás megrendeléséhez az alábbi űrlap kitöltése szükséges: https://forms.gle/KhesKz7YdBmP4Fzm6

További információ: khvsz.vandorkiallitas@gmail.com

A kiállítás menetrendjét és a már foglalt időpontokat az alábbi naptárban lehet megtekinteni:

Magyarország kígyói vándorkiállításunk létrejöttének pénzügyi hátterét az Agrárminisztérium Zöld Forrás Pályázata biztosította.

A szakosztály tavalyi munkáját és költségvetési helyzetét Babocsay Gergely, Halpern Bálint és Vörös Judit ismertették. A résztvevők betekintést nyerhettek a faj- és élőhelyvédelmi programokba, az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programba, továbbá beszámolót hallhattak a Herptáborról, valamint az év fajával kapcsolatos tevékenységekről. A részletes jelentést ide kattintva tekinthetik meg. Az idei év tervei is szóba kerültek, az integrált LIFE program keretében megvalósuló pannongyík-védelmi program előkészítéséről Harmos Krisztián tartott előadást. A Vezetőség beszámolóit követően a Közgyűlés szavazással döntött annak elfogadásáról.

A gyűlést a batyus ebéd után egy túrával zártuk, ahol a kedvező időjárásnak köszönhetően megfigyelhettük a pannongyíkot, valamint egy levetett haragossikló bőrt is találtunk.

Köszönettel tartozunk a gyönyörű helyszínért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak és a Látogatóközpont munkatársainak.

Az eseményen készült képekből készült válogatásunk ide kattintva tekinthető meg.

A tábor helyszíne: Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság), Szokolya, Királyrét

Időpont: 2020. június 16–21. (kedd–vasárnap)

Jelleg: ott alvós. Elhelyezés 6-8 ágyas szobákban

Célcsoport: iskolások 10–18 éves korig

 

Fizetési tudnivalók

Részvételi díj:

MME tagoknak (táborozó vagy szülő, vagy családi tagság): 47 000 Ft

nem MME tagoknak: 60 000 Ft

MME tagság igénylése: http://mme.hu/legyen-tag Éves tagdíj: felnőtt 5000 Ft, diák 3000 Ft

A részvételi díjat egy összegben kérjük az MME központi számlaszámára átutalni: 11712004-20011215

A közleménybe írják a táborozó nevét és a HERPTÁBOR szót. Fizetési határidő: 2020. május 15.

FONTOS: Az MME Gazdasági Osztály kérése: részvételi díjat még ne utaljon senki, csak miután a résztvevők listájára történt felvételt visszaigazoltuk és az MME számlát állított ki!

A befizetett díjból 20 000 forintot tekintünk foglalónak. Visszalépés esetén a foglalót akkor áll módunkban visszaküldeni, ha a táborhelyet a tartaléklistáról fel tudjuk tölteni.

A részvételi díj magában foglalja napi háromszori étkezés díját. Az étkezések nagy részét a táborhely biztosítja, de a bográcsozás, szalonnasütés sem fog elmaradni!

 

Utazás

Csoportosan Budapestről a Nyugati pályaudvarról. Az utazás árát a részvételi díj nem tartalmazza, de a csoportos utazás megszervezésében segítséget nyújtunk. Részletek később.

Egyénileg történő utazásnál a környezettudatosság jegyében, aki teheti telekocsi-szerűen segítheti a többi táborozó lejutását is. Az igények felmérését követően, a kontaktok átadásával ebben is segítséget nyújtunk.

 

Tevékenységek

Kirándulások kétéltűek és hüllők nyomában a Börzsöny területén. Tudományos ismeretterjesztő előadások sokasága és proaktív, kiscsoportos foglalkozások a táborvezetők közreműködésével.

Elsajátítható ismeretek: kétéltűek és hüllők biológiája, megfigyelésük, meghatározásuk és fotózásuk a természetben, előfordulási adatok gyűjtése és alapvető térinformatikai ismeretek, elméleti és gyakorlati természetvédelem

 

Táborvezetők

Dr. Babocsay Gergely herpetológus, a KHVSZ elnöke

Balogh Diána biológus, a KHVSZ titkára

Halpern Bálint herpetológus, a KHVSZ titkára

Heltai Botond doktorandusz hallgató

Mizsei Edvárd doktorandusz hallgató

Péntek Attila László biológus, a KHVSZ titkára

Rák Gergő biológus hallgató

Dr. Üveges Bálint biológus

 

Jelentkezés:

Előzetes jelentkezés e-mailben: Heltai Botond: herptabor@gmail.com

A jelentkezésnél a következő adatokat kérjük megadni:

Táborozó neve

Táborozó kora

Szülő elérhetősége (telefon, email)

Számlázási cím

A jelentkezés a részvételi díj befizetése után válik hivatalossá. Jelentkezésnél elsőbbséget élveznek azok a jelentkezők, akik eddig nem, vagy csak egyszer vettek részt Herptáborban.

 

Praktikus információk a résztvevőknek:

Mit hozzál magaddal? (kiemelten a nélkülözhetetlen dolgok)

hálózsák (és párna)

kiránduláshoz alkalmas ruházat (hosszú és rövidnadrág, póló, ing, egy melegebb ruha, esőkabát, kalap vagy baseball sapka)

kényelmes túracipő/túrabakancs

könnyen száradó vagy nyitott lábbeli (pl. szandál, sportcipő)

vízálló lábbeli (pl. gumicsizma, bakancs)

kisebb (max. 25L) hátizsák a napi túrákhoz

kulacs/vizes palack

jegyzetfüzet/napló

fényképezőgép

távcső

fejlámpa/zseblámpa

kullancs-szúnyogriasztó

(tökéletes megelőzés kullancs ellen nem létezik – javasolt a tábor meghirdetése idejétől oltások beadatása háziorvossal vagy iskolaorvossal kullancs-agyvelőgyulladás (enkefalitisz) ellen. Sajnos a gyakoribb Lyme-kór ellen nem létezik védőoltás, a tüneteket mi is figyeljük, kérjük a szülők odafigyelését is a tábor után)

magas faktorszámú naptej

Ha valaki rendszeresen szed gyógyszert, az egy hétre való szükséges mennyiséget hozza magával. Allergiára való hajlam esetén az allergiás tünetek kezelésére máskor is használt gyógyszer, kenőcs. Ezen kívül esetleg láz- és fejfájáscsillapítóra lehet szükség.

 

Amit NE hozz! Magas sarkú cipő, gurulós bőrönd*, laptop, alkohol.

*szülővel való egyeztetés alapján a nagy bőrönd lehet gurulós. A terepi hátizsák ne legyen olyan ☺

Nagy értékű fényképezőgépet vagy bármilyen más eszközt csak saját felelősségre hozz. Az elektromos készülékek elemeiről, akkumulátorairól és azok töltő eszközeiről gondoskodj!

 

Ételérzékenységről, allergiáról, gyógyszerszükségletről a szülők mindenképp tájékoztassák a táborvezetőket a később letölthető formanyomtatványon!

Bőre sáros az olvadó hótól beázott pocokjárat falától. Parázsló íriszét, fekete hosszanti hasítású pupilláját elfedi a fényét vesztett felhám alatt felgyülemlett kékesfehér vedlési folyadék. Szeme így észrevehetetlenül mozdul meg, ahogyan a ragadozót követi vele. Ő maga továbbra is mozdulatlan. Bízik abban, hogy nem vették észre. De ahogy a ragadozó közelebb ér, elszakad a cérna. Hirtelen, mint a rugó, hatalmasat szisszenve nekilódul, és heves fújtatások közepette araszolni kezd a legközelebbi bokor töve felé. Néhány másodperc, és nyomtalanul eltűnik a száraz fűavar rejtette üregben. Aznap már nem is merészkedik elő.

A keresztes vipera – Vipera berus (Linnaeus, 1758) a tavasz első napsugaraival ébred téli kényszerpihenőjéből. Először a hímek bújnak elő, és azon nyomban igyekeznek hőmérsékletüket minél magasabbra tornászni. Olykor túlságosan is exponálják magukat, a hótól lelapított, elszürkült növényzet kevés takarást biztosít nekik. De ilyenkor a biztonság háttérbe szorul. Az első napok melegében kezdenek a hímek spermiumai érni, és régi felhámot is le kell vedleni, ami ugyancsak hosszadalmas, jó pár napig tartó folyamat. A verseny bizony nagy. Hímek sokasága készül, hogy az 1-2 héttel később előbújó nőstényekért megküzdjön. Aki előbb végez e különös fiziológiai versenyben, annak van nagyobb esélye időben nászba lendülni. A régi és új felhámot elválasztó kékes nyirokfolyadék felszívódik, épp csak annyi marad, hogy a „kígyóingből”, mint valami harisnyából a vipera könnyedén kibújjon. Az új ruha azonban maga a tökély. Színei nem is lehetnének élénkebbek, és mintha vakszolva lenne, úgy siklik a növényzetben. Az ekkorra már előbújó nőstények még nem vedlenek, hanem feromonjaikkal jelzik, hogy párosodásra készek. A hímek hamar felkutatják őket, gyakran többen készek ugyanarra a nőstényre tekeredni, de a párosodás jogát el kell dönteni. A vetélytársak egymásnak feszülnek, testüket egymásba fűzik, fejüket magasba emelik, és hatalmasakat taszítanak egymáson. Kívülről olykor heves, olykor harmonikus táncnak tűnik a küzdelem. Innen az elnevezés: „kígyók tánca”. A kisebb vagy kevésbé kitartó előbb-utóbb megfutamodik, és a győztes nemzi az új nemzedéket.

Tipikus színezetű hím keresztes vipera a lengyelországi Beszkidekből. Mintázatuk az első tavaszi vedlést követően a legélénkebb.

Viperafészek?

Kevés hüllőnél ismerünk ivadékgondozást, a keresztes viperánál sem fordul elő. Mégis honnan jöhet a viperafészek elnevezés? A viperák jelentős hányada ún. álelevenszülő. Tojásaikat nem rakják le, hanem azok a nőstény testében fejlődnek ki. Jelenlegi elméletek szerint e szaporodási módnak hűvös éghajlaton van nagy előnye, ott fejlődhetett ki. A nőstény ugyanis aktív helyváltoztatással maga választhatja ki az embriók fejlődéséhez optimális hőmérsékletet. A növények takarásában éppen megszületett kis viperák anyjuk jelenlétében valóban olybá tűnnek, mintha fészekaljat képeznének. Az utolsó ivadék világrajövetelét követően azonban a nőstény magukra hagyja őket, ők pedig szétszélednek, hogy teljesen önálló életet kezdjenek. A tavaszi párosodást hónapokkal követően, nyár közepétől ősz elejéig jön világra az 5-15 alig 15-20 centiméteres viperagyerek.

Tipikus színezetű nőstény keresztes vipera a lengyelországi Beszkidekből. A nőstények színezete inkább a rejtőzködést szolgálja. 

Viperás tájaink

Sok tévhit kering arról, hogy Magyarországon milyen viperák és hol találhatók meg. Két faj fordul elő nálunk, a rákosi vipera és a keresztes vipera. Homoki vipera (Vipera ammodytes) a mai Magyarországon nem él! A rákosi vipera – Vipera ursinii rakosiensis (Méhely, 1893) két tájunkon, a Duna-Tisza közén és a Hanságban fordul elő. A keresztes vipera megtalálható a Zemplénben, Szatmári- és a Beregi-síkon, valamint Belső-Somogyban és Dél-Zalában.

Élőhelyeik elsősorban az erdőszegélyek, cserjés foltok peremei. Belső-Somogy.

Ugyan nálunk csak szigetszerűen fordul elő, a keresztes vipera az egyik, ha nem a legnagyobb elterjedésű hüllő a földön: Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig elterjedt, északon a sarkkörön túl, szinte a Mikulás otthonáig hatol. Elsősorban domb és síkvidéki erdőszegélyeken, sokszor vizes, mocsaras élőhelyeken él, de megtalálható magas hegyvidékeken is, mint a Kárpátok.

Élőhelyeik elsősorban az erdőszegélyek, cserjés foltok peremei. Beszkidek, Lengyelország.

Kamuflázs vagy figyelmeztető mintázat?

A keresztes vipera nem nő nagyra, a 60-80 cm már hosszúnak számít. Bár az általános közvélekedés szerint vaskos, kurta kígyó, az esetek nagy hányadában ez egyáltalán nincs így. Gyakran igen karcsú, és a feje is csak alig különül el a nyaktól. Farka azonban hirtelen elvékonyodó. A hímek alapszíne szürke, vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk-mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak, és a hátszalagjuk is barna. Főként az idősebb példányok szeme parázsvörös lehet, pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól. Itthon azonban előfordulnak koromfekete példányai is, a sík és dombvidéki vizes élőhelyek közelében, Somogyban, Zalában és a Beregben. Van, hogy az egész kígyó éjfekete vörös szemekkel, sokuknál az ajakpikkelyek azért fehérek.

Egyes hímek koromfeketék lehetnek.

Mások fehér ajakpikkelyekkel pózolnak.

A fekete szín oka nem teljesen ismert, és mivel Skandináviában többnyire a nőstények feketék, azt gondolták, hogy ez segíti őket a gyorsabb felmelegedésben, és az utódok fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet biztosításában. Nálunk azonban a hímek azok, amelyek feketébbek. A cikk-cakk-mintázat viszont egyszerre több célt is szolgálhat. 1. A jellegzetes „viperamintázat” figyelmeztető lehet a ragadozók számára, 2. A nyugalomban lévő kígyó testének kontúrjait feloldja a sűrű aljnövényzetben, így elrejti őt a ragadozók szeme elől, a 3. alapja egy optikai csalódás, a flikker-fúziós hatás (flicker-fusion effect). E hatás jól ismert a hagyományos celluloid filmszalagok vetítési elve révén: ha a hajszálnyit különböző képkockák kellő gyakorisággal váltanak a szemünk előtt, akkor az agyunk az egymás után következő eltéréseket folyamatos mozgásként érzékeli. Ha tehát egy nőstényeket aktívan kereső hím viperát ragadozó lep meg, az hirtelen nekirugaszkodással nagy sebességre vált, aminek nyomán a cikk-cakk-minta olyan gyorsasággal halad el a ragadozó látómezejében, hogy a kígyó egyszínűnek látszik. Ha azonban hirtelen megtorpan, a veszélyt jelentő mintázat hirtelen szembe ötlik, zavart keltve a támadóban. Ez a mechanizmus a nőstényeknél is működhet. Úgy tűnik, hazánkban vannak kígyók, amelyek igyekeznek a viperákra hajazni, és ezzel távol tartani maguktól bizonyos ragadozókat. A rézsikló mintázata például emlékeztet a viperákéra, a belső-somogyi vízisiklók viszont maguk is feketék, akár az ugyanott élő viperák.

A rézsiklót mintázata és kissé vaskosabb testalkata miatt gyakran nézik viperának.

Fekete víziksikló Boronkán. Messziről nem nehéz összetéveszteni a fekete viperákkal.

Budapesten élnek fekete kockás siklók is, de természetesen őket már csak a lelőhelyük alapján sem téveszthetjük össze a viperákkal.

Melanisztikus kockás sikló jellegzetes hasoldali mintázattal.

Ha tehát valakiben él az a tévhit, hogy minden fekete kígyó veszélyes, megnyugtatjuk, hogy a Magyarorszagon előforduló fekete, vagy feketének tűnő kígyók többsége ártalmatlan sikló. De a viperáéhoz hasonló mintázatot viselő kockás és rézsiklóktól se ijedjünk meg! Ha bizonytalanok vagyunk a faji azonosságukat illetően,  csak hagyjuk őket békén. 

Lesben állva

A keresztes vipera ragadozó. Zsákmányát elsősorban kisemlősök képezik, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is. Általában lesben várja meg áldozatát, és villámgyorsan lecsap rá. Maráskor, a nyugalmi állapotban a szájpadlásra felfekvő méregfogak a bicska pengéjéhez hasonlóan kinyílnak, és az áldozat testébe mélyednek. A tarkó két oldalán található méregmirigyeket körbeölelő izmok összehúzódnak, és a mérget egy csatornán keresztül a cső formájú méregfogba préselik. A cső nyílása a méregfog vége előtt, elöl helyezkedik el, ezen keresztül jut a méreg az áldozat szöveteibe. A viperák nagyon jó anyag- és energiahasznosítók. Skandináv megfigyelések alapján évente 7-10 zsákmányállattal is beérik, bár ennél nálunk valószínűleg többet esznek. Mindenesetre ez az oka annak, hogy a viperapopulációk többnyire nagyon nagy egyedsűrűségűek. Kevés bevételből sok vipera. És bár méreg ide, méreg oda, sok, különösen madárragadozó számára biztosítanak bőséges táplálékot.

Halálos koktél

Még mintegy 40 évvel ezelőtt, a keresztes vipera neve szinte szinonimája volt a halálos veszélynek. Ma érdekes módon egyre inkább terjed az a tévhit, hogy a hazai viperák mérge alig okoz nagyobb galibát, mint egy méhcsípés. Ez még az emberre valóban különösebb veszélyt nem jelentő rákosi vipera mérge esetén sem igaz, de a keresztes vipera marása szerencsétlen esetben, és megfelelő orvosi ellátás hiányában bizony előidézhet életveszélyes állapotot. Még ma is keveset tudunk a mérgeskígyók mérgeinek pontos összetevőiről és hatásairól, és ez igaz a keresztes vipera esetében is. A méreg a zsákmány hatékony, villámgyors elejtését célozza, ezért rendkívül összetett, sokféle hatásmechanizmussal bíró, és evolúciósan igen gyorsan, földrajzilag is változó koktélról van szó. Csak a közelmúltban derült fény arra, hogy a keringési rendszert károsító haemotoxinok mellett egyes hazai populációkban előfordulnak idegrendszeri tüneteket is okozó méregkomponensek. Mindemellett a viperák mérge a méhekéhez hasonlóan súlyos allergiás reakciót is kiválthatnak, amely ugyancsak életveszélyes állapothoz vezethet. A viperák tehát mindent a szemnek, semmit a kéznek állatok! Soha ne nyúljunk hozzájuk! Ez maga a természetvédelmi törvény sem engedi meg.

Ki a veszélyeztetettebb, mi vagy a viperák?

A viperáktól sokan rettegnek. Kétségtelen, hogy rendelkeznek olyan fegyverrel, amellyel szemben adott esetben nagyon védtelennek érezzük magunkat. Ez igaz is lehet olyan országokban, ahol nyüzsögnek a veszélyes mérgeskígyók, és ahol igen nehéz elkerülni a velük való a tragikus kimenetelű találkozást. Nálunk azonban a keresztes vipera nagyon ritkán kerül a szem elé, akkor is már csak a farka végét látjuk, mert hanyatt-homlok menekül előlünk. Ha valamilyen végtelen balszerencse okán mégis belenyúlunk, akkor is a hazai egészségügy maradéktalanul gyógyítani tudja a mérgezést. A marások azonban többnyire nem balszerencséből fakadnak, hanem emberi felelőtlenségből. Sokan úgy gondolják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell egy ilyen állatot megfogni, és mások előtt hencegnek vakmerőségükkel. Van azonban egy igen egyszerű szabály, amit ha betartunk, senkinek sem esik bántódása: ha viperával találkozunk, három lépés távolságra kerüljük ki, és hagyjuk, hogy menjen a dolgára!

A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. A növényzetet átalakítjuk, a kaszálókat beszántjuk. A baj a bajban, hogy sok helyen az egykori virágos, bokros erdőszegélyeket olyan özönnövények lepik el, és teszik élhetetlenné a keresztes viperák számára, mint az aranyvessző, a selyemkóró vagy az akác. Mindezt tetézi a klímaváltozás, amelynek a viperáinkra gyakorolt pontos hatását még nem ismerjük, de a szakirodalom már tele van figyelmeztető eredménnyel a klímaváltozás hüllőkre gyakorolt hatásáról. Az MME KHVSZ vezetésével ma zajlik a keresztes vipera hazai állományainak monitorozása. Az adatok még nem engednek meg messze menő következtetéseket, de az észlelések száma bizonyos populációkban csökkent az elmúlt évtizedekben. Az elkövetkezendő években szükség lesz ezeken a helyeken kidolgozni olyan erdőművelési gyakorlatokat, amelyek segíthetik a viperákat. Mert ha valaki közelebbről megismeri őket, hamar rájön, hogy az élővilág legizgalmasabb állatai közé tartoznak, nagyon fontos ökológiai szerepet töltenek be, és ráadásul még szépek is.

A keresztes vipera Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

 

írta: Babocsay Gergely, MME KHVSZ

 

Szakosztályunk december 8-án ismerős helyszínen, az Állatkert Szeráj-termében tartotta évzáró ülését. Idén a sok jelentkezőnek köszönhetően megtöltöttük a helyiséget. Először Babocsay Gergely szakosztályelnök tartott rövid összefoglalót az idei év eseményeiről, többek között a monitorozási és fajvédelmi munkákról, a rajzpályázatról, Herptáborról és az év fajával kapcsolatos programokról, melyekről majd részletesen lehet olvasni az éves jelentésünkben.

Ezt követően az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés kiemelkedő éves eredményeit ismertette Halpern Bálint, és a 2019-es év legkiemelkedőbb adatfeltöltőit jutalmaztuk. A legtöbb adatot és második legtöbb fényképes adatot Takács Péter töltötte fel. A legtöbb fényképes és második legtöbb adatpontot Wenner Bálint osztotta meg. Díjazásban részesült még Bíró Annamária a sok fényképes észleléséért és Balogh Dániel a sok adatáért.

Szokás szerint díjaztuk a feltöltésekhez mellékelt legszebb és legérdekesebb fotókat. A legszebb Ilycsin László mocsári békát ábrázoló fotója lett, valamint ő örökítette meg legszebben az év kétéltűjét, a foltos szalamandrát is. A második helyezett Orosz József rézsiklófelvétele lett, a harmadik helyezett pedig, szintén mocsári béka felvétellel, Wenner Bálint volt. Gémné Kovács Anita fotója lett a legérdekesebb, melyen sikerült lencsevégre kapnia, ahogy egy bölömbika fürge gyíkot zsákmányol, mely a támadója csőrébe harapva védekezik. Második helyezett Takács Péter zöld gyíkjai lettek, a harmadik helyezett Verebélyi Viktória barna varangyok víz alatti amplexusát bemutató felvétele. A díjazott képekkel együtt a további legszebb képekről készült válogatásunkat ide kattintva lehet megtekinteni.

Az ülést záró előadást idén Babocsay Gergely tartotta egy érdekes útibeszámolóval, Kréta és Mílosz szigetéről és herpetofaunájáról, sok érdekes felvétellel. Az összejövetel ezt követően, a hagyományokhoz híven kötetlen beszélgetéssel és a batyus ebéd elfogyasztásával telt, az ehhez szükséges finomságokat a résztvevők hozták. Ebéd utáni zárásként két szakvezetés közül lehetett választani: egyik a Varázshegybe, másik a Cápasuliba vezetett az Állatkertben. Az eseményről készült album ide kattintva tekinthető meg (fotók: Görögh Zoltán).

 

Az eseményen 21 fő vett részt a legkülönbözőbb korosztályokból. A túra első felében a Szén-patak környékén kutattunk az Év kétéltűje után. Több elhagyott bányaüreget is felkerestünk, de az ilyenkor megszokottnál enyhébb, száraz időjárási viszonyok közepette nem sikerült szalamandrát találnunk. Láttunk viszont kis patkósdenevért az üregekben, a környéken pedig erdei és gyepi békát többet is fogtunk, így a két faj jellegzetességeinek bemutatására remek alkalmunk nyílott.

Gyepi békával is kesztyűs kézzel bántunk

Később a Bajdázói-tónál láttunk egy fiatal mocsári teknőst valamint egy megtermett sárgafülű ékszerteknőst is, utóbbi jelenléte a főként mocsári teknősök lakta tóban a legkevésbé sem kívánatos. A közelben egy elhagyott épületből az erdei sikló levedlett bőre is előkerült.

A nyíltabb bányaterületen ezután egy pompás kifejlett zöld gyíkkal és fali gyíkok sokaságával találkoztunk, így elmondhatjuk, hogy programunk során a helyi herpetofauna számos képviselőjével sikerült összefutnunk. Élményeink képanyaga a képre vagy ide kattintva tekinthető meg.