Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

A Pilisben ezidáig 10 kétéltű- és 9 hüllőfaj jelenlétét mutatták ki. A hegységben egyaránt találhatók mediterrán jellegű, délies fekvésű, száraz, sziklagyepek (pl. a pomázi Kő-hegy) illetve nyirkos, hideg szurdokok (pl. a Rám-szakadék). A Pilis erdei korábban királyi vadászterületek voltak, és már korán kialakult rajtuk a tervszerű vadgazdálkodás. A herpetofauna számára kifejezetten hasznos volt, hogy a vadak itatása, és korábban még a legeltetett marhák ellátása érdekében rengeteg mesterséges itatót, dagonyát, kistavat ástak a kezelést végző erdészek a meglévő természetes eredetűek mellé. Manapság több mint 150 kisebb-nagyobb tavat tartunk nyilván, melyek mindegyike legalább egy kétéltűfajnak (rendszerint az erdei békának) petéző helyül szolgál.

A felmérésről

Szakosztályunk 2005-ben kezdte meg a koordinált herpetofaunisztikai térképezést a Pilisben. 2010 végére 140 tóban jegyeztük fel, hogy mely béka- vagy gőtefaj rak bele petét. A tavak felmérésében jelentős segítséget nyújtott a Budapesti Erőművek Zrt. Túraszakosztálya, melynek tagjai támogatóként léptek be programunkba. Néhány kisebb körzetet leszámítva ma már mindenhonnan van adatunk legalább egy hüllőfaj (rendszerint a faligyík) jelenlétéről. Ennek tükrében a további adatgyűjtést kétfelé kell választanunk. Egyrészt azon ritka fajokra figyelünk, amelyekről kevés adattal rendelkezünk (a pannongyík és a foltos szalamandra), másrészt pedig bárkitől szívesen várjuk a közönségesebb fajok előfordulásairól szóló megfigyeléseket. A ritka fajok feltárására külön szakosztályi kirándulásokat fogunk szervezni, a pannongyík esetében a Pannongyík-felmérési program keretében, a szalamandraállományt más keretek között szervezett kirándulásokon fogjuk felmérni.

A Pilisi Parkerdő Zrt. állandó kapcsolatban áll Szakosztályunkkal a pilisi felmérések kapcsán. 2010-ben szakmai véleményünket kérték egy rehabilitációs munkához, melynek során 20 kistóból távolították el a víztereket teljes feltöltődéssel fenyegető iszapot. A Pilisi Parkerdő 2011-ben támogatta egy közel 30-oldalas füzet megjelenését, mely a hegység kétéltű- és hüllőfajait mutatta be a széles nagyközönségnek.

Jelentkezés

Kérjük, hogy azok az önkéntesek, akik szívesen gyűjtenek önállóan előfordulási adatot a Pilisből, jelentkezzenek a khvsz@mme.hu e-mail címen.

 

A pilisi kétéltűtérképezés első eredményei 2011-ben

Kovács Tibor és Vági Balázs szakosztályi tagok 6 pilisi kistóban követik nyomon az egyes békafajok megjelenését, peterakásuk kezdetét és a peték számának gyarapodását. A várható fajok az erdei béka, a gyepi béka és a barna varangy. A mellékelt grafikonon folyamatosan bővülnek a gyűjtött adatok. A tavak eltérő tengerszintfeletti magasságban találhatók; Pomáz: 120 m, Mélymocsár: 260 m, Hortoba: 340 m, Paprét: 470 m, Hosszúrét: 545 m, Hubertus: 615 m. Az egyes tavak mellett automata hőmérséklet- és páratartalommérő műszer is van, ezek adatait a vizsgálatot végzők később összevetik a peterakás dinamikájával.

• Kiskunság: 2016-2017
• Mátra: 2014-2015
• Börzsöny: 2012-2013
• Pilis: 2010-2011
• Budapest: 2010-2011
• NBmR

Jóllehet a gombafajt csak 1998-ban sikerült azonosítani, az elmúlt három évtizedben jónéhány kétéltűfaj kipusztult vagy a kipusztulás szélére sodródott már ennek a betegségnek a következményeként, és számos faj állománya csökken folyamatosan a gombafertőzés miatt. A kutatások azt mutatják, hogy nagy valószínűséggel Dél-Afrikából hurcolták szét ezt az idegenhonos kórokozót az ott élő karmosbéka fajokkal, amelyeket laboratóriumi kísérletekhez használtak abban az időben, és használnak ma is. Más kontinensek kétéltűfajait felkészületlenül érte a számukra addig ismeretlen betegség, ezért igen érzékenyen reagáltak rá. Főként Ausztrália keleti partján, valamint Közép- és Dél-Amerikában élő bennszülött fajokat tizedelte meg a járvány, de mára megjelent minden kontinensen, ahol a kétéltűek előfordulnak.

Európában a betegség 1997 óta tizedeli a kétéltűeket; Spanyolország magashegyi vidékein észleltek először tömeges állománypusztulást. Azóta a mi kontinensünkön is rohamos sebességgel terjedt tovább a gomba, elsősorban az emberi tevékenység következményeként. Hazánkban bizonyítottan 2004 óta van jelen a kórokozó. Eddig két kétéltűfajról (sárgahasú unka – Bombina variegata és gyepi béka – Rana temporaria) mutatták ki a középhegységi régiókban, hogy hordozza a gombát, de szerencsére a betegség tüneteit még egy egyeden sem észlelték, és ehhez a fertőzéshez kapcsolódó állománycsökkenést sem találtak a kutatók a kétéltű közösségeinkben. Amíg Nyugat-Európában élő kétéltűeken nagy pusztításokat végzett a kitridiomikózis, úgy tűnik, Közép- és Kelet-Európában egyelőre csak hordozó populációk vannak jelen.

Ennek ellenére fokozottan oda kell figyelnünk kétéltűinkre, és arra, hogy mi magunk ne váljunk a kórokozó terjesztőivé. Legfontosabb, hogy ha vizes élőhelyeken tevékenykedünk, bakancsunkat tisztítsuk le, és szárítsuk meg a talpát, mielőtt újabb vizes területre mennénk. Ugyanez érvényes a hálókra és egyéb terepfelszerelésekre, amelyek a vízzel érintkeznek. Ha nem muszáj, a szalamandrákat, gőtéket és békákat ne fogjuk meg, mert ezalatt a kórokozó a fertőzött egyedről a kezünkre kerülhet, amit így könnyen továbbadhatunk a még egészséges egyedeknek.

Ha kérdése merülne fel a kitridiomikózissal kapcsolatban, írjon nekünk, és mi megválaszoljuk azt.

Írta: Vörös Judit

Cél

• Öt rádiónyomkövetővel ellátott haragossikló követése a pesthidegkúti Vörös-kőváron, és általuk az életmódjukról, mozgáskörzetük nagyságáról információkat gyűjteni.
• Folytatni kívántuk a Duna menti élőhelyek felmérését, illetve további Buda környéki élőhelyeket igyekeztünk felkutatni.
• A haragossikló-védelmi program eredményeinek összesítése a Minisztérium által támogatott többrétű védelmi program előkészítéséhez.
• A projekt kommunikálásán keresztül a szakosztály működésének minél szélesebb körben történő megismertetése.

A projekt résztvevői

• 2016-ban a felmérésekben a 4 projektfelelős és további 41 önkéntes vett rész.
• A projekthez jelentős elvi és gyakorlati támogatást kaptunk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól és a Duna-Dráva Nemzeti Parktól valamint a Jane Goodall Intézettől.

Élőhelyfelmérések és haragossikló-észlelések

2016-ban elsősorban a Duna menti populációk felmérését végeztük, de a Vörös-kőváron és más Buda környéki élőhelyeken is felmértünk. Összesen 40 esetben figyeltünk meg haragossiklót, illetve 17 esetben levedlett bőrt. A bőröket a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében helyeztük el.

Három alkalommal végeztünk felmérést a Farkas-hegyen, ahol egy vedlésen kívül egy felnőtt példányt is észleltünk.

A Duna menti élőhelyek közül 2016-ban Pakson három, Dunakömlődön kettő, Dunaföldváron és Dunaújvárosban pedig egy-egy alkalommal észleltünk haragossiklót illetve levedlett bőrt. Dunaszekcsőn, a Bölcskéhez közeli gyepmaradványokon, valamint a Dunaföldvártól északra fekvő baracsi szakadóparton is végeztünk felmérést 2016-ban, de ezeken a helyeken nem figyeltünk meg haragossiklót. Egy alkalommal a Szársomlyón is végeztünk felmérést, ahol három példányt észleltünk.

A Sas-hegyen 3 bőrt találtunk, míg a Vöröskőváron 10 vedlés mellett összesen 30 esetben észleltünk haragossiklót (a rádió-jeladós egyedeken kívül). Ezt a kiváló eredményt nagyban segítette, hogy összesen 5 példányt rádiós jeladóval láttunk el, melyben a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai segítettek. A jelölés után minimum heti rendszerességgel követett állatok pozícióját összesen 45 alkalommal határoztuk meg, ami 141 pozíciót eredményezett eddig. Ezek közül összesen 36 alkalommal láttuk is a jelölt példányt.

Kapcsolódás az Országos Kétéltű-hüllő Térképezéshez

2011. március elején indul az Országos Kétéltű-hüllő Ponttérképezési Adatbázis. Az országos kitekintésű adatgyűjtés főpróbája lesz a Szakosztályunk által koordinált Budapest herpetofaunája térképezési program. Minden évben ki fogunk jelölni egy-egy jól körülhatárolható földrajzi körzetet, melyben koordinált kétéltű-hüllő térképezést fogunk levezényelni, első alkalommal a fővárosban. A gyűjtött adatokat közvetlenül egy most készülő adatbázisba lehet a későbbiekben feljuttatni, amelyet az egyéni adatgyűjtők is könnyen használhatnak majd.

Önkéntesek jelentkezése

Az adatgyűjtést részben egyéni önkéntesek, részben pedig a Szakosztály által szervezett adatgyűjtők fogják végezni. Utóbbiak egynapos szakosztályi kirándulások keretében fognak feltárni egy-egy előre meghatározott területet.

Jelentkezés

Kérjük, hogy aki jelentkezni kíván a programra, ezt jelezze a khvsz@mme.hu e-mail címen, vagy hívja Kovács Tibor programvezetőt (06-30-2757010).

A pannongyíkról

A pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) Magyarország egyik legkevésbé ismert hüllője. Ceruzavékonyságú teste és fürge mozgása miatt még olyan helyeken is gyakran elsiklik fölötte a tekintetünk, ahol pedig szép számmal akad belőle. Elsősorban a dombvidéki és középhegységi alacsony füvű gyepeket népesíti be, de helyenként síkvidékeinken is előfordul.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500.000 Ft. Ezt a kiemelkedő védelmi státuszt leginkább élőhelyeinek rohamos beépülése vagy degradációja indokolja. A Budai-hegységben élő állományt a város terjeszkedése, a dombvidékeken élőket pedig az egykor gondosan karbantartott, legeltetett, mára felhagyott száraz legelők gyomosodása, cserjésedése veszélyezteti.

Helyszínek

Szakosztályunk 2011-ban meghirdetett pannongyík-programjának sarokpontja olyan állományok felkeresése, amelyekről régen, estenként több mint 100 év távlatából származott utoljára adat. Elsődleges célpontjaink a Tapolcai-medencében található Szentgyörgyhegy, tőle nem messze a Somló-hegy, a Várpalota környéki száraz dombok, a Pilis-Visegrádi-hegység négy pontja, a Gödöllői-dombság déli nyúlványának legvége Pánd település határában és a Kiskunságban található Nyárlőrinci-erdő. Ez utóbbinak azért is van különös jelentősége, mert itt nem jellemző élőhelyen, alföldi homokbuckákon került elő a faj – még a XX. század első felében.

2016-ban új, potenciális élőhelyek felmérését végeztük a Gödöllői-dombság, a Vértes, a Gerecse és a Kiskunság területén. Az élőhelyeken nem találtunk új populációt, de a dombvidéki és középhegységi helyszínek pannongyík számára alkalmasnak tűnnek. Az alföldi helyszíneken a Kiskunsági Nemzeti Park által átadott, az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés felületén megjelenő egyes adatpontokat ellenőriztük vissza. A két felkeresett helyszín pannongyík számára egyértelműen alkalmatlan, viszont ismert vagy potenciális elevenszülőgyík-élőhely. A feltöltött adatok mögött nagy valószínűséggel fajtévesztés áll. Az elevenszülő gyík megtalálható a Kolon-tónál is, ahonnan az Alföldről egyedüliként ismert bizonyító pannongyík példány előkerült, igaz télen, elpusztult állapotban és épület belsejében. Mégis, a környező élőhelyek alapján talán érdemes lenne az alföldi felmérést erre a területre összpontosítani. A Herptérkép felületére jó minőségű fotóval illusztrált új észlelést töltöttek fel a Zemplén hegységből, Füzértől a szlovák határ irányában (37 023 sz. adatpont), illetve a Börzsöny nyugati részéről (40 905 sz. adatpont, ez fotó nélküli), így a pannongyík ismert magyarországi előfordulási helyei ismét gyarapodtak.

Az érdi áttelepítés

Néhány éve tudjuk, hogy egy érdi belterületi telken jelen van a pannongyík. A teljesen körbeépített telken megőrződött a Tétényi-fennsík folytatását képező mészkőplató eredeti növényzete. A pannongyíkok jelenlétét többszöri terepbejárással sikerült igazolni, emellett zöld gyíkok és rézsikló is előkerült innen. Az izolált belterületi élőhely hosszú távú fennmaradása korábban sem volt biztosítható, idén azonban változott a tulajdonosa és vélhetőleg hamarosan beépítésre kerül. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal és az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőséggel együttműködve a lehető leggyorsabban engedélyért folyamodtunk, hogy a területen élő pannongyík-példányokat áttelepíthessük a közeli Tétényi-fennsíkra. Utóbbi helyen több civil szervezet, így az MME Budapesti Helyi Csoportja évek óta végez élőhely-rekonstrukciós tevékenységet, így a pannongyíkok számára megfelelő terület növekszik és a jövőben is növekedni fog. 2016-ban eddig egy áttelepítési akcióra került sor, ennek során egy juvenilis példányt sikerült befogni és a Tétényi-fennsíkra áthelyezni.

Részvétel

A pannongyík könnyen felismerhető gyíkfaj, így felmérésében szeretnénk szakértő és kevésbé hozzáértő önkéntesekre egyaránt támaszkodni. Az önkéntesek vagy szervezett formában vesznek részt egy-egy előre meghatározott helyszín felmérésében, vagy ha kellő tapasztalattal rendelkeznek, akkor önállóan is elvégezhetik a felmérést egy általuk választott körzetben a Szakosztály támogató segítségével.

Kérjük, hogy aki jelentkezni kíván a programra, ezt jelezze a khvsz@mme.hu e-mail címen, vagy hívja Vági Balázs programvezetőt (06-20-2184822).

A hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló (védett vagy fokozottan védett) kétéltű- és hüllőfajokat a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 2. és 8. számú melléklete tartalmazza.

A hazai kétéltű- és hüllőfajok egyedeit a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet értelmében kizárólag közérdekből lehet tartani.

Ugyanez vonatkozik a fenti fajok gyűjtésére, illetve az egyedeik minden megjelenési formájára és származékaikra is.

Közérdeknek minősül a természetvédelmi érdek, valamint a természetvédelmi érdekekkel és célokkal összeegyeztethető oktatási, ismeretterjesztési, tudományos célú, illetőleg kultúrtörténeti hagyományápolásnak minősülő tevékenység, továbbá a közegészségügyi, környezetvédelmi vagy állategészségügyi veszélyhelyzet elhárítása.

Természetvédelmi érdeknek minősül a faj természetes állományának fennmaradása, szaporodása, illetőleg az adott állatfaj egyedének vagy állományának védelme, továbbá valamely védett vagy fokozottan védett faj egyedét, állományát veszélyeztető helyzet elhárítása, ideértve a védett vagy fokozottan védett fajok egyedei és élőhelyeik védelme érdekében szükséges intézkedéseket.

Származék: az elpusztult élőlény, az élettelen egyed azonosítható része, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat vagy körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 8. számú melléklete tartalmazza az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok listáját. A lista itt tekinthető meg: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0100013.kom

Ezen fajok egyedeire gyűjtési és tartási engedély csak korlátozott számú példányra, kutatási, oktatási célból, egyes fajok újranépesítése, újratelepítése vagy mesterséges szaporítása érdekében vagy egyéb közérdekből adható. Ebből következik, hogy „hobby-célra” ezek a fajok sem tarthatók jogszerűen. Fontos tudni, hogy ebbe a kategóriába tartozik számos, a terraristák által kedvelt állat, pl. márványos gőte (Triturus marmoratus), négycsíkos sikló (Elaphe quatuorlineata), leopárdsikló (Zamenis situlus), homoki vipera (Vipera ammodytes), homoki boa (Eryx jaculus) páncélos seltopuzik (Pseudopus apodus) stb.

A Washingtoni Egyezmény (CITES) hatálya alá tartozó fajok esetében külön tartási engedélyt nem kell kérni abban az esetben, ha az adott faj nem minősül sem a hazai jogszabályok szerint védettnek, sem veszélyesnek, sem invazív fajnak. Ugyanakkor az állat legális eredetét igazolni kell tudni. Ennek módja aszerint változik, hogy a faj a CITES Európai Uniós végrehajtási rendeletének melyik függelékébe és  mellékletébe tartozik.

A fajok különböző mellékletekbe sorolásának kérdésében jelenleg a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló BIZOTTSÁG (EU) 2019/2117 RENDELETE van hatályban: 
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02019R2117-20191211&from=EN

Egy-egy adott fajjal kapcsolatosan érdemes az alábbi linken informálódni, hogy melyik függelékbe, illetve mellékletbe van besorolva: https://www.speciesplus.net/#/

A CITES hatálya alá tartózó, de nem bejelentésköteles gerinces hüllők és kétéltűek esetében elegendő az állat jogszerű megszerzését igazoló dokumentumot (adásvételi szerződést, számlát, blokkot) megőrizni. Ez tartásukhoz és szaporításukhoz is elegendő. Javasoljuk a kereskedelmük során az alábbi nyomtatvány használatát: „formanyomtatvány a "B" mellékletes fajok kereskedelméhez”, természetesen ez a „B” mellékletbe tartozó fajok esetében is használható: https://www.cites.hu/hu/dokumentumok/kategoriak/formanyomtatvany

 Az „A” mellékletbe tartozó gerinces állatfajok minden egyes példányára, valamint a „B” mellékletében szereplő emlős- madár- és szárazfölditeknős fajok élő példányaira (a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásainak egyes szabályairól szóló 292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében felsorolt – un. kivont fajok kivételével) bejelentési kötelezettség vonatkozik.

A bejelentési kötelezettség alá eső fajok egyedeire az eredetet igazoló hatósági okiratot (tenyésztői bizonylat, származási igazolás, eredetigazolás vagy EU-bizonylat) kell kiállítani.

Az állat új tulajdonoshoz kerülésekor ezt az okiratot az új tulajdonos részére az állattal együtt át kell adni.

A 292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése szerint a bejelentést - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a megszerzéstől, az ország területére történő behozataltól, az ország területéről történő kiviteltől, az elidegenítéstől, az elhullástól, a megsemmisüléstől, a szaporulat létrejöttétől, illetve a tartási hely megváltoztatásától, a megjelöléstől, újrajelöléstől számított 30 napon belül kell megtenni.

Az „A” mellékletbe tartozó fajok esetében kizárólag a sárga színű EU-bizonylat jogosít fel a példány eladására, eladásra való felkínálására, eladásra való szállítására, kereskedelmi célú bemutatására, kereskedelmi célú tartására, kereskedelmi célú megszerzésére, vételére, vételi ajánlat tételére vagy kereskedelmi célú felhasználására.

A bejelentési kötelezettség alá eső fajok egyedeit egyedi azonosítóval kell ellátni. Ez a hüllők esetében microchip lehet, míg a madarak esetében gyűrű vagy microchip. A teknősfajok fiatal egyedeit egészen a 10 cm-es haspáncélhossz eléréséig félévente fényképeztetni kell, a microchip-es jelölés helyett. A fotózást, és a bizonylat érvényesítését a lakhely szerint illetékes Kormányhivatal Természetvédelmi Osztálya végzi, ingyenesen. A bejelentéseket is ezekhez a hivatalokhoz kell megküldeni.

A CITES szabályozás áttekintéséhez ajánlható a nemrégiben megújult, jól áttekinthető honlap: https://cites.hu/hu

A veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet számos hüllőfajt sorol fel, amelyek egykor vagy ma is népszerűségnek örvendnek hobbiállattartók között (mérgeskígyófajok, krokodilfélék, nagytestű varánuszok, óriáskígyók, aligátorteknős stb.). Ezek tartása csak a jogszabályban megjelölt feltételek és engedélyek biztosítása és birtokában megengedett.

A fajokat a rendelet 3 kategóriába sorolja veszélyességük alapján: különösen veszélyes, közepesen veszélyes és elővigyázatosságot igénylő fajok.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 21. § (1) bekezdése szerint a különösen veszélyes állatfaj egyedét - kivéve ha e törvény végrehajtására kiadott rendelet eltérően rendelkezik - kizárólag állatkertben szabad tartani. A különösen veszélyes állatfaj egyedének tartására, szaporítására, elidegenítésére, másik állatkertbe történő át- vagy kihelyezésére, országba történő behozatalára, országból történő kivitelére, illetve bemutatására a természetvédelmi hatóság adhat engedélyt.

Fontos megemlíteni az invazív fajok egyedeivel kapcsolatos teendőket. Hüllőtartók körében ez elsősorban az ékszerteknőst érinti.

Magyarországon 2015. január 2-án lépett hatályba az az Európai Uniós jogszabály, amely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szól.

Az uniós jegyzékben szereplő idegenhonos inváziós fajokhoz tartozó, kedvtelésből tartott állatokat nem kereskedelmi céllal tartó tulajdonosok számára engedélyezni kell, hogy ezeket az állatokat természetes életük végéig megtarthassák.

Ehhez szükséges azonban néhány feltételt teljesíteni.

- Feltétel, hogy az állatokat már az uniós jegyzékbe való felvételüket megelőzően is tartották tulajdonosaik. Ez a dátum a szóba jöhető fajok esetében 2016. augusztus 1. és hitelt érdemlően igazolni kell a korábbi megszerzést.

- Másik feltétel, hogy az állatokat zártan kell tartani, és minden megfelelő intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy ne szaporodhassanak és ne szabadulhassanak ki.

Ezen feltételek teljesülése esetén az érintett állattartóknak lehetősége van egy erre rendszeresített nyomtatványon bejelenteni állataikat a természetvédelmi hatáskörben eljáró Pest Megyei Kormányhivatal felé. A hivatal a bejelentett állatokat nyilvántartásba veszi. A példányokat egyedi jelöléssel is el kell látni.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/F. §) értelmében az ország őshonos növény- illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatok kedvtelésből való tartása (és szaporítása, forgalomba hozatala is) tilos.

Ezen fajokat a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 1. számú melléklete rögzíti. Ezek között vannak az uniós jegyzékben szereplő idegenhonos inváziós fajok közül az amurgéb, a vörösfülű ékszerteknős 15 cm-nél kisebb páncélhosszúságú példányai, az amerikai ökörbéka, a halcsontfarkú réce, az észak-amerikai mosómedve, a nyestkutya, a nutria, a szürkemókus, az amerikai rókamókus és a csinos tarkamókus. Ezen fajok egyedei tehát a hazai szabályozás értelmében nem tarthatók, még a fenti, az 1143/2014/EU rendelet 31. cikk (1) bekezdésének a)-b) pontjában rögzített feltételek fennállása esetén sem.

A hazai farkoskétéltűek kitridgomba-fertőzéstől való védelme érdekében a 41/2010. (II. 26.), a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló Kormányrendelet a 3. § (1a) pontja értelmében tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely faja egyedének, valamint a koreai hasadékszalamandra (Karsenia koreana) egyedének tartása, tenyésztése, forgalmazása, illetve e célra újabb példány nem szerezhető be.

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1000041.kor

https://www.kormanyhivatal.hu/hu/pest/hirdetmenyek/kornyezetvedelmi-termeszetvedelmi-hatosagi-informacio

A fenti linken a teendők leírása és a bejelentőlap is elérhető.

Természetesen a tartók számára felmerülő kérdésekben a Kormányhivatal készséggel nyújt szóbeli vagy írásbeli tájékoztatást.

Az emberi létesítmények, az utak, a mezőgazdasági és ipari területek, és természetesen a települések is elvették azt a teret, amely valamikor az állatoké és a növényeké volt. A legnagyobb baj azonban az, hogy a megmaradt természetes területek elszigetelődtek egymástól, és közöttük az átjárás az élőlények többsége számára megszűnt. Az élőhelytöredékeken fennmaradt állatok és növények így képtelenek megbirkózni a legkülönfélébb őket érő hatásokkal: a klímaváltozással, az özönnövényekkel, a szennyeződéssel és az élőhelyleromlás egyéb formáival. Amikor még a természetes területek töretlenek voltak, a változások mozgásra sarkallták az élőlényeket. Nem minden esetben volt szó elvándorlásról, mert egy öreg tölgy nem tud odébb állni, de a makkját ledobhatja egy szajkó máshol, ahol jobbak a feltételek. A kétéltűek sem biztos, hogy életben maradnak egy elsivatagosodó területen, de utódaik némelyike így vagy úgy átjuthatott kedvezőbb területekre. Az ökológiai változások mindig (vagy majdnem mindig) biztosítottak új helyeket és oda vezető terjedési útvonalakat az elvándorolni kényszerülő fajok számára. Ez a lehetőség mára az élőlények többsége számára nem áll rendelkezésre. Megoldást tehát csak mi emberek tudunk találni a problémra. Még ha mégoly szerény is, a Kétéltű- és hüllőbarát kertprogram az Madárbarát kertprogram után egy újabb apró lépés lehet az élővilág felszabadításához. Ha a belvárosaink betonrengetegeiben nem is tudunk békáinknak vagy gyíkjainknak megfelelő életfeltételeket biztosítani, kertvárosainkban ezt könnyedén megtehetjük. Ha pedig többen összefogunk, az egymástól távol eső természetes élőhelyek talán éppen a kertjeinken, mint ökológiai folyosókon vagy (Mily ambiciózus terv!) hálózaton keresztül kapcsolódhatnak be a természet nagy vérkeringésébe. Csak rajtunk múlik.

Az MME Madár (és egyáltalán biológiai sokféleség-) barát kertprogramja és a Kétéltű- és hüllőbarát kertprogram végső soron tehát ugyanazt a célt tűzte maga elé, ezért a két program szervesen illeszkedik egymáshoz. Programjaink sok ponton átfednek egymással, ezért mi inkább azokra az elemekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek a herpetofauna védelmét segítik elő. Tagjaink sok-sok ismerettel rendelkeznek a „kígyók, békák” életével kapcsolatban, ezért indokolt, hogy szakosztályunk mindezeket az ismereteket erre e csoportra kihegyezve összesítse és bővítse ebben a programban. A Madárbarát kertprogram már eddig is sok jó ötlettel és ajánlással szolgált békáink és hüllőink védelmében. Ezek ismertetőihez mi linkekkel kapcsolódunk, és olvasóinkat a megfelelő részeknél átirányítjuk, mint például a „fantasztikus farakás”, vagy a „békavár” esetében.

Programunk egyelőre „statikus”. Nem szervezünk vetélkedőket, nem regisztráltatjuk a résztvevőket. Mindenki a maga kedvére meríthet az ötleteinkből és ajánlásainkból, amelyeket folyamatosan bővítünk. Az első leírásokat és képeket újabbak fogják követni. Természetesen, a felvetődő kérdéseket vagy személyre szólóan vagy a honlapon feltüntetve megválaszoljuk.

Bízunk abban, hogy a Kétéltű- és hüllőbarát kertprogram is sokakat indít majd arra, hogy otthonát megossza herpetofaunánk tagjaival, és ezzel hozzájáruljon az élővilágunk fennmaradásához.

Állatok csalogatása a kertbe

Mivel minden hazai kétéltű- és hüllőfaj védett, nincs lehetőségünk arra, hogy ezeket az állatokat máshonnan befogva a kertünkbe szállítsunk. Kénytelenek vagyunk megvárni, míg állataink maguktól megjelennek vendégmarasztaló kertünkben. Néhány faj nem is várat sokáig magára. A zöld varangyok a legtöbb kertvárosban még ma is jelen vannak. Főként a téli nyugalmi időszakukat követően indulnak el petéző helyeket keresni, sajnos ilyenkor gyakran találjuk őket elütve az utakon. A szerencsésebbek azonban hamar rátalálnak a kerti tavunkra, és megtelepednek a békabarát kertben.

A fali gyíkok ugyancsak hajlamosak nagyobb távolságokat megtenni annak érdekében, hogy új élőhelyeket találjanak maguknak. Sokszor nem is tudjuk, hogy egy-egy közeli telken előfordulnak kisebb-nagyobb kolóniáik, amelyekből előbb-utóbb eljut hozzánk egy-egy fiatalabb állat. A fajok betelepedése nagymértékben függ az élőhelyek távolságától és az adott állatfaj terjeszkedő hajlamától is. Azok, akik erdőszélen, vagy egy természetes vizes élőhely közelében élnek, nagyobb eséllyel számíthatnak az állatok megjelenésére, míg mások többet kell várjanak a vágyott vendégekre, és sokszor csak a leginkább urbanizált fajok megjelenésével lesznek kénytelenek beérni.

Áttelepítésre esetleg akkor van lehetőség, ha tudjuk, hogy az állatok élőhelyét veszély fenyegeti (például építkezés, kertrendezés, tófeltöltés stb.). Azonban ilyenkor is forduljunk az illetékes nemzeti park igazgatóságához vagy az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályhoz tanácsért, és engedélyért.

Farönkök békáknak

Sokan nem is gondolnák, hogy egy öreg korhadó farönk mennyi élőlény szükségleteit elégíti ki. Különböző gombák (pl. taplógombák), növények és állatok táplálkoznak a korhadó faanyagból, vagy csak búvóhelynek használják a felpuhuló rönk belső üregeit. Nem véletlen, hogy az ökológusok elkezdték vizsgálni a korhadó farönkök tulajdonságait. Bármily meglepő, egy-egy földön heverő fatörzs éveken vagy éppen évtizedeken át képes „szolgáltatásaival” életet biztosítani más fajoknak. A kétéltűek és hüllők nem csak búvóhelyeket találnak a rönkökben, hanem táplálékot is vagy akár át is telelhetnek bennük. Azt gondolnánk, hogy a farönk nem elég vastag ahhoz, hogy a belseje fagymentes maradjon. Mérések szerint azonban egy korhadó törzs, amelynek anyaga részben már elporladt, és porózussá válik, felszínét vastag moha- vagy zuzmóréteg, és időnként hó fedi, egészen jól védi a belsejében meghúzódó állatokat a fagytól. Békák, szalamandrák, kígyók vészelhetik át bennük a fagyos téli hónapokat. Az ép fatörzsek belsejében csak évek múltán kezdenek megjelenni a megfelelő üregek. Ha a kertünkbe szeretnénk farönköt „telepíteni”, igyekezzünk olyat találni, amelyik már a fa kivágásakor üreges! Mindig törvényes úton szerezzük be! Tudjuk meg, hogy a kiszemelt rönk kinek a tulajdona, és kérjük el, vagy esetleg vásároljuk meg!

Tipp: Sokan buzgón kivágják új vagy régi kertjük elöregedett vagy elpusztult fáit. Ne tegyük! A lábon álló holt fák rengeteg élőlénynek adnak otthont. Előszeretettel járnak rá harkályok, odúikba madarak fészkelhetnek, vagy éppen kék fadongó család rág bele járatokat. A csupasz fát ráfuttatott iszalaggal, borostyánnal vagy lonccal tehetjük újra zölddé. Egy idő után távolítsuk el a hosszú vastag ágakat, mert balesetveszélyesek lehetnek! Ha a fa ingataggá válik, inkább döntsük le, és mint elfekvő rönköt alkalmazzuk kertünk biológiai sokféleségének növelése érdekében! Attól függően, hogy hol hagyjuk, ültessük körbe fényigényes vagy árnyékkedvelő növényekkel!

Biodiverzitás-barát kerítések gyíkoknak

Manapság egyre divatosabb puccos kerítéseket építeni. A kerítés fontosságában olykor már felér a házéval. Sajnos az új kőkerítések nagyon jól zárják ki illetve be az élővilág egy részét. Sünök, békák (olykor macskák is) kint rekednek az utcán, és válnak gázolás áldozatává. Pedig ha egy kicsit délebbre megyünk, azt tapasztalhatjuk, hogy a Mediterráneumban a kerítések az élet különleges szigetei. Egy-egy öreg kerítést kúszónövények, páfrányok és sziklai növények tömkelege népesít be. A repedésekben, vagy a kövek között gyíkok szaladgálnak és különböző színesebbnél színesebb rovarok teszik a dolgukat. Gerald Durrell az Amatőr természetbúvár című könyvében akár egy egész fejezetet is szentelhetett volna a kerítések élővilágának. Persze manapság egy valódi kőkerítést felépíteni csak az tud, aki megnyerte a lottóötöst. Mégis sokat tehetünk azért, hogy az olcsóbb, betonalapú, burkolt kerítésaljzatainkon is felpezsdüljön az élet. Akik valóban aggódnak az utcán átkelő állatokért, az új kerítésükbe építsenek átjárókat a talajszinten. Ha egy kövér sün átfér rajtuk, akkor számos egyéb állat számára is lehetővé tettük, hogy bejusson a kertünkbe, vagy éppen, hogy onnan kijusson, és párt találjon más természetszerető szomszédaink kertjében. Sajnos néha ehhez hosszú tárgyalásokat kell folytatnunk szomszédainkkal, és nagy kreativitást valamint kompromisszumkészséget kell mutassunk, hogy elérjük célunkat főleg, ha az újonnan épülő kerítésünket nem mi, hanem a szomszédunk építi.

Manapság egyre több ápolt háznál figyelhető meg, hogy a tulajdonos (vagy a kertésze) a kerítés utca felöli oldalán a járda és a kerítés között hagy egy vékony földsávot, amelyet növényekkel ültet be. Ezek a vékony szegélyek a gyíkok mellett számos állatnak nyújtanak ideiglenes menedéket, táplálkozóhelyet. A fali gyíkok számára akár tökéletes állandó élettérként is szolgálhatnak. De ha kívülről nem is tudjuk a kerítésaljzatot benövényesíteni, belül már mi vagyunk az urak, oda azt ültetünk, amit akarunk. Napos oldalakra díszes iszalagokat, vagy egyéb virágzó futónövényeket, illetve más, meleg kedvelő virágos, esetleg fűszernövényeket ültethetünk. Ezeken a helyeken nem csak gyíkok, hanem színesebbnél színesebb rovarok is kápráztathatják a szemünket a meleg évszakokban. Természetesen ez utóbbiakat nem önzetlenül csaljuk oda, hanem a gyíkoknak táplálékként! : ) Ha azonban azt szeretnénk, hogy gyíkjaink hosszútávon is megtelepedjenek, biztosítanunk kell számukra védett búvóhelyeket, repedéseket, üregeket és legfőképpen telelőüregeket. A kerítéseken, a fantasztikus farakásnál leírtakhoz hasonlóan itatóedényeket is elhelyezhetünk.

Üregek és átjárók a kerítésben

Gyíkok számára az aktív időszakokban nincs szükség mély telelőüregekre. Egy-egy víztől, huzattól védett repedés megteszi mindennapi búvóhelynek. Ilyeneket az építésekor kialakíthatunk a kerítés falában vagy alapjában. A kialakítás módja nagyban függ az építő és a megrendelő kreativitásától. Manapság sokan építenek kerítésfalat úgynevezett zsalukőből (előre gyártott üreges betonelemekből), amelyeket azután vakolattal vagy egyéb (kő- vagy tégla-) burkolattal látnak el. Az építés során mindössze annyit kell tennünk, hogy több ponton hagyjunk a burkolaton keresztül bejáratot ezekbe az üregekbe. Ha a kerítésünk eleve tömör beton vagy egyéb alapon nyugszik, üregeket kialakíthatunk a kerítésfal mellet is. Ekkor érdemes mindenképpen alkalmaznunk a rákosi vipera LIFE-programban kidolgozott kerámia telelőüregeket is.

Telelőüregek

A kétéltűek és a hüllők változó testhőmérsékletű állatok. A telet éppen ezért fagymentes helyeken kénytelenek átvészelni. A kétéltűek egy része az iszapban telel át, de vannak fajok (varangyok, barna békák, ásóbékák), amelyek a hüllőkhöz hasonlóan valamilyen üregben, rágcsálójáratban, korhadt farönkben vagy az alatt várják ki a fagyok elmúltát. A modern kertek azonban nem mindig rendelkeznek ilyen telelőhelyekkel, tehát ezeket magunknak kell kialakítanunk. Több mód van arra, hogy kertünk „hidegvérű” lakóinak megkönnyítsük a fagyos hónapok átvészelését. Az egyik lehetséges és egyben legjobban ellenőrzés alatt tartható megoldás a rákosi vipera LIFE-programban kidolgozott kerámia telelőüregek használata. Ezekből érdemes többet is telepítenünk a kertünkbe, azokra a helyekre, ahol állatainkat szeretnénk megtelepíteni. Békák, gőték számára helyezzük az üreget a kerti tó mellé vagy a talajt is takaró virágágyásaink közé. Ha gyíkoknak akarunk lakást kiutalni, akkor a kerítés, a házfal, vagy a fantasztikus farakás tövébe ássuk le a kerámiacsövet. A kerámia telelőüregek előnye, hogy tisztíthatók, ezzel feltöltődésük földdel és avarral megakadályozható. A telelőüreget mindig úgy helyezzük el, hogy bejárata védve legyen, de mi magunk hozzá férhessünk, hogy időről időre kitisztíthassuk. A gyíkok számára úgy helyezzük el a telelőüreget, hogy az közel legyen ahhoz a helyhez, ahol az aktív időszakot töltik, és ha kell, előlünk vagy a macskák elől oda visszahúzódhassanak.

Nem csak a jól dizájnolt kerámia telelőüregek alkalmasak állatok átteleltetésére. Az új házak építésekor sokszor hagyják a sitt egy részét a kertben. Ha ebből a nagyobb darabokat egy bizonyos helyen mélyen beássuk a földbe, ügyelve arra, hogy minél több üreg jöjjön létre, amely az évek során sem temetődik be, és fölé sziklakertet telepítünk, akkor a virágpompa alatt egy egész gyík-bunkerrendszert hozhatunk létre. Az üregekhez alagutakat is építhetünk, melyeknek a felszíni kijáratát úgy fedjük be, hogy az ne tudjon eltömődni. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy bár évekig, vagy egy-két évtizedig is működhetnek, idővel azonban az üregek és az alagutak feltöltődnek földdel, és megszűnnek feladatukat ellátni.

Figyelmeztetés: ha nem is a rákosi vipera LIFE-programban alkalmazott kerámiacsöveket használjuk, ne használjunk műanyag vagy egyéb sima felületű csöveket, mert ezeken az állatok nem tudnak visszakapaszkodni a felszínre és a telelőüregben, mint egy csapdában éhen és szomjan pusztulnak.

Folytatása következik...