III. Herpetológiai Előadóülés
Minden eddiginél többen vettek részt a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya és az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által szervezett III. Herpetológiai Előadóülésen, Budapesten. A 2012. március 27-én tartott műhelytalálkozón a résztvevők 25 szakmai előadást hallgathattak meg és 7 posztert vehettek szemügyre a herpetológia témakörében.
A találkozó nyitóelőadásán Sylvain Ursenbacher (Basel-i Egyetem) beszélt az éghajlatváltozások európai viperafajok kialakulására gyakorolt hatásairól. Babocsay Gergely szakosztályunk budaörsi kopárokon végzett munkájáról tartott élménybeszámolót, ahol 25 önkénteseink segítségével egy kiterjedt déli lejtőjéről eltávolítottuk az egyre nagyobb felületet beborító fekete fenyőket, hogy megmentsük az itt élő pannongyík és haragossikló állományt. Az erről szóló cikket itt találják >>
Péchy Tamás, a Rákosi Vipera Védelmi Program képviseletében a munka előrehaladásáról, a kibocsátott kígyók monitorozásáról, valamint az egyenlőre még teszt stádiumban levő rádiótelemetriás nyomkövetés lehetőségeiről beszélt a résztvevőknek. Halpern Bálint a tavaly útjára indított Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programot mutatta be, mely honlapjára az elmúlt évben 272 regisztrált felhasználótól több mint 4200 adat érkezett, amelyek közül 450 volt fényképpel alátámasztva. A programról az MME 3 havonta megjelenő Madártávlat című újságjában részletesen olvashatnak >>
Vörös Judit, Gál Júlia Tünde és Szabó Krisztián a kétéltűek kidtridiomikózis nevű gombabetegségét érintő kutatásukat ismertették a nagyközönségnek. Az 1998-ban felfedezett vízben úszó gomba bármely kétéltűt – békát, gőtét, szalamandrát - megfertőzhet, de a különböző fajok eltérően reagálnak a fertőzésre - vannak olyanok, amelyek csak hordozók, mások megbetegszenek, vagy elpusztulnak.
A mostanihoz hasonló herpetológiai előadóülés két év múlva lesz ismét.
Év kétéltűje - év hüllője program
A hazai herpetofauna megismertetését célzó programunkat 2012-ben kezdtük. Azóta évente váltakozva egy-egy hüllő- vagy kétéltűfajunkra irányítjuk a figyelmet azzal, hogy Év fajaként megnevezzük. A kommunikációs kampányokat cikkekkel, szórólappal, márkázott termékekkel és előadásokhoz készített, ingyenes segédanyaggal folytatjuk.
2024 - Év hüllője - a kaszpi haragossikló
Eltűnő harcos siklónk – 2024-ben a kaszpi haragossikló az év hüllője
2023 - Év kétéltűje, az alpesi gőte
„Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje
2022 - Év hüllője- a homoki gyík
„Tarka homokfutó” – 2022-ben a homoki gyík az év hüllője
2021 - Év kétéltűje- a zöld varangy
Keresd a zöldet! – 2021-ben az "Év kétéltűje" a zöld varangy
- Év hüllője - 2024: Kaszpi haragossikló
- Év kétéltűje - 2023: Alpesi gőte
- Év hüllője - 2022: Homoki gyík
- Év kétéltűje - 2021: Zöld varangy
- Év hüllője - 2020: Keresztes vipera
- Év kétéltűje - 2019: Foltos szalamandra
- Év hüllője - 2018: Elevenszülő gyík
- Év kétéltűje - 2017: Mocsári béka
- Év hüllője - 2016: Kockás sikló
- Év kétéltűje - 2015: Dunai tarajosgőte
- Év hüllője - 2014: Mocsári teknős
- Év kétéltűje - 2013: Barna ásóbéka
- Év hüllője - 2012: Lábatlangyík
Börzsöny térképezése
Úgy tűnik, idén ősszel több önkéntesünk érdeklődése is a Börzsöny felé fordult, melynek következtében a hazai kétéltűek és hüllők előfordulását rögzítő portálunkon (www.herpterkep.mme.hu ) egyre-másra jelennek meg a hegységben felvett új adatok. Szakosztályunk vezetősége jövő évi célterületének jelölte ki a Börzsöny-hegységet, és az elkövetkező két évben szeretnénk legalább olyan alapossággal feltárni ezt a hatalmas erdőséget, mint két évvel ezelőtt a Pilist. A hegység herpetofaunájának érdekessége a pannongyík és a foltos szalamandra, nagy kérdése pedig a sárgahasú unka előfordulása. Nagy területen lehet számítani gyepi békára is, és több tóból jelezték már a mocsári teknős jelenlétét. Mellettük még 13-14 béka-, gőte-, gyík- és siklófajra számíthatnak az ide látogatók. A korábbi évekhez hasonlóan ezúton várjuk önkéntesek jelentkezését a programra, hogy két év múlva sűrűn telepontozott térképpel zárhassuk le a munkát.
Bevezetésképpen szeptember 12-16 között az Ipoly Unió Egyesület által szervezett angol önkéntesek segítségével pontosítottuk több kistó, dagonya, pocsolya és forrás koordinátáit, melyeket az Ipoly Erdő Zrt. illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park bocsátott rendelkezésünkre. A hosszú szárazság nem tett jót az erdei vizeknek, a felmért mintegy 90 víztest 15-20%-a teljesen ki volt száradva, és a többiben is jelentős vízszint csökkenést figyeltünk meg. Ennek ellenére meglepően élénk kétéltű- és hüllőaktivitást tapasztaltunk, több helyen találtunk gyepi és erdei békát a legnagyobb rekkenő hőségben is. Már e rövid terepmunka után is elmondható, hogy a Pilishez képes sokkal több tóban fordul elő vöröshasú unka, kecskebéka (még 300 m tengerszint felett is), és a vízisiklók egyedsűrűsége is érezhetően nagyobb itt. Mondani sem kell, hogy szalamandralárvák szinte mindegyik forrásban élnek, bár kifejlett állatot csak egyet találtunk.
Jövő tavasszal minél több önkéntes bevonásával szeretnénk folytatni a tavak felmérését, regisztrációját és természetesen a bennük petét rakó kétéltűfajok feljegyzését. A nem kevés tapasztalatot igénylő terepismeret átadásában reményeink szerint támaszkodhatunk a nemzeti park őreire és az erdészekre is. További információ: Vági Balázs, Kovács Tibor.