III. Herpetológiai Előadóülés
Minden eddiginél többen vettek részt a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya és az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által szervezett III. Herpetológiai Előadóülésen, Budapesten. A 2012. március 27-én tartott műhelytalálkozón a résztvevők 25 szakmai előadást hallgathattak meg és 7 posztert vehettek szemügyre a herpetológia témakörében.
A találkozó nyitóelőadásán Sylvain Ursenbacher (Basel-i Egyetem) beszélt az éghajlatváltozások európai viperafajok kialakulására gyakorolt hatásairól. Babocsay Gergely szakosztályunk budaörsi kopárokon végzett munkájáról tartott élménybeszámolót, ahol 25 önkénteseink segítségével egy kiterjedt déli lejtőjéről eltávolítottuk az egyre nagyobb felületet beborító fekete fenyőket, hogy megmentsük az itt élő pannongyík és haragossikló állományt. Az erről szóló cikket itt találják >>
Péchy Tamás, a Rákosi Vipera Védelmi Program képviseletében a munka előrehaladásáról, a kibocsátott kígyók monitorozásáról, valamint az egyenlőre még teszt stádiumban levő rádiótelemetriás nyomkövetés lehetőségeiről beszélt a résztvevőknek. Halpern Bálint a tavaly útjára indított Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programot mutatta be, mely honlapjára az elmúlt évben 272 regisztrált felhasználótól több mint 4200 adat érkezett, amelyek közül 450 volt fényképpel alátámasztva. A programról az MME 3 havonta megjelenő Madártávlat című újságjában részletesen olvashatnak >>
Vörös Judit, Gál Júlia Tünde és Szabó Krisztián a kétéltűek kidtridiomikózis nevű gombabetegségét érintő kutatásukat ismertették a nagyközönségnek. Az 1998-ban felfedezett vízben úszó gomba bármely kétéltűt – békát, gőtét, szalamandrát - megfertőzhet, de a különböző fajok eltérően reagálnak a fertőzésre - vannak olyanok, amelyek csak hordozók, mások megbetegszenek, vagy elpusztulnak.
A mostanihoz hasonló herpetológiai előadóülés két év múlva lesz ismét.
2012. év hüllője: a lábatlangyík
Szakosztályunk 2012-ben a lábatlan gyíkot választotta az év hüllőjének. Az idén elindított kezdeményezés célja a hazai herpetofauna térképezésének elősegítése. Ezután minden évben kijelölünk egy kétéltű- vagy hüllőfajt, mely felmérését ilyen módon is elő szeretnénk segíteni.
A lábatlan gyík (Anguis fragilis), vagy nevezik törékeny gyíknak és kuszmának is, egyike kevésbé ismert hazai hüllőinknek. Bár elsősorban hazánk domb- és hegyvidéki erdeiben fordul elő, de az Alföld fás területeiről is vannak észlelések. A széles elterjedés ellenére - életmódjából fakadóan - viszonylag ritkán kerül szem elé, ezért kezdeményezésünkkel szeretnénk jobban rá irányítani a figyelmet is.
A lábatlan gyík alfajait az elmúlt évek genetikai vizsgálatai alapján faji rangra emelték, így hazánkban jelenleg két lábatlangyík-faj él. A Dunántúlon a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és a Dunától keletre a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica). A két faj olyan morfológiai bélyegek alapján különíthető el, mint például a test közepén lévő pikkelyek száma, a fejtetőn található pikkelyek elhelyezkedése, a fülnyílás mérete, vagy a hímek hátán található kék pettyek megléte/hiánya. Mivel a két faj a Duna mentén nagy valószínűséggel hibridizálódik egymással, ezek az amúgy is nehezen megállapítható bélyegek nem mindig nyújtanak megbízható módszert a fajszintű határozáshoz. A Magyar Természettudományi Múzeumban jelenleg is folyik a terepen gyűjtött szövetminták genetikai vizsgálata, amely hamarosan választ ad a két faj pontos elterjedésére és a hibridizáció kérdésére.
Más okai is vannak, hogy a lábatlan gyíkot szeretnénk a széles nagyközönség figyelmébe ajánlani. A városok növekedésével egyre gyakrabban áll elő az a helyzet, hogy a beépített lakóterület közvetlenül szomszédossá válik valamely erdővel. A lábatlan gyík főképp erdőszegélyeken él, és az efféle zónákban előszeretettel sütkérezik, emiatt gyakran téved a forgalmasabb utakra is. Budapest egyes kerületeiben a gázolások jelentős mértékűek lehetnek, amit csak figyelemfelhívással és óvatos vezetéssel lehet elkerülni.
A lábatlan gyíkot a gyakorlatlan szem könnyen téveszti össze a kígyókkal. Sajnos a kígyók iránti ellenszenvet sok esetben ezek a teljesen ártalmatlan hüllők szenvedik meg, mikor a tájékozatlan emberek agyonverik őket. Kampányunkkal szeretnénk az ilyen eseteket is megelőzni.
Szakosztályunk „év hüllője” programjában minél több előfordulási adatot szeretne gyűjteni az immáron két fajról, melyeket a Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára tudnak majd feltölteni. Ezen kívül széles körben szeretnénk megismertetni a kuszmákat, életmódjukat és a hozzájuk kapcsolódó természetvédelmi problémákat, mely célt ismeretterjesztő előadások, szórólapok, plakátok, illetve szervezett túrák formájában szeretnénk elérni. A program további részleteiről a honlapunkon időben tájékoztatást adunk, illetve Vörös Judit szolgálhat további információval: khvsz@mme.hu.