Francia gyűrűs kékbegy Magyarországon
Egy francia gyűrűs kékbegyet fényképeztek le április 23-án, Soponya határában (Zsebők Tamás).
A madarat megfogás nélkül azonosították, az apró fémgyűrű számát a fényképekről lehetett leolvasni. Az utóbbi években egyre gyakrabban kapunk ilyen adatokat a Madárgyűrűzési Központba. Míg korábban inkább csak a színes gyűrűs madarak vagy a nagyobb testű fajok egyedeit sikerült megfogás nélkül azonosítani fényképről, ma már több énekesmadárfaj gyűrűs példányait fényképezik le, itthon és külföldön. Ez a második kékbegy adat a madárgyűrűzési adatbankban, aminek fényképről sikerült leolvasni a fémgyűrűszámát. Korábban egy magyar gyűrűs példányt Ausztriában figyeltek meg.
A megfigyelt kékbegy megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A Soponyánál fényképezett francia gyűrűs madarat 2022. augusztus 29-én gyűrűzték Marseille közelében (Marais-de-Lilon). Magyarországon ez a harmadik francia gyűrűs kékbegy, ami megkerült, korábban kettőt visszafogtak, egyet Fülöpházán, 1976-ban és egyet a Szeged melletti Fehér-tavi Ornitológiai Táborban, 2015-ben. A francia gyűrűs madarakon kívül itthon eddig belga, cseh (3 példány), horvát, lengyel, német (2 pld.), osztrák, spanyol (5 pld.), svájci, szerb és szlovén (2 pld.) gyűrűs kékbegyek kerültek meg.
A Magyarországon eddig meggyűrűzött 7572 kékbegy közül 34 példány került meg külföldön, leggyakrabban a szomszédos országokban. A Kárpát-medencén túl Csehországban, Franciaországban (6 példány), Olaszországban (5 pld.) és Spanyolországban (10 pld.) kerültek meg hazai gyűrűs kékbegyek.
Külföldi vonatkozású kékbegy megkerülések térképe (Madárgyűrűzési Központ)
A kékbegy Eurázsia jelentős részén előfordul. A nádasok szegélyzónájában, csatornapartokon, halastavak partmenti részein fordul elő leginkább. Magyarországon áprilistól szeptemberig látható. Az európai állományok a telet elsősorban Dél-Nyugat Európában töltik.
A kékbegy apró gyűrűjének részlete (Fotó: Zsebők Tamás)
További információ és megkerülési térképek a kékbegyről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-lussve
A kékbegy megkerülési térképe az online EURING (www.ring.ac) Eurázsia-Afrika Madárvonulási Atlaszban:
Veszélyeztetett partimadaraink 3: A piroslábú cankó
A piroslábú cankó (Tringa totanus) mindössze rigó méretű, az egyetlen mocsaras réteken, szikes tavak mellett fészkelő hazai fészkelő cankófajunk. Régebben nagyon gyakori volt az összes, akár kisebb vízfoltok mellett megtelepedett, de a klímaváltozással járó aszály és kritikus élőhely-vesztés miatt állománya nagyon visszaszorult a Kárpát-medencében is. Hazai állományát ugyan 480-580 párra becsüli az MME, de a megfelelő vízvisszatartás hiánya, az intenzív agrárgazdálkodás és az elszaporodott szőrmés és szárnyas predátorok miatt egyre csökken. Fészkét zsombékra építi növényi anyagokból, lehetőleg sekély víz által körülvett lokális magaslaton. Fészekalja 4 tojásból áll, a fészekhagyó fiókák 25-28 nap alatt röpképesek lesznek. A telet a mediterrán térségben töltik, a hazánkban költő piroslábú cankók már júliusban elhagyják hazánkat.
Hazai elterjedés
Hazánkban rendszeres költőfaj, fészkelési időszakra vonatkozó előfordulási valószínűség modellezése alapján elterjedési területének súlypontja az az Alföldön van, de Mezőföldön és a Fertő-tó környékén is költ. Az alföldi területek között jelentős a Hortobágy, a Bihar és a Kiskunsági szikes tavak térsége, valamint az Alsó-Tisza-völgy vizes élőhelyei.
Piroslábú cankó a kisteleki Műller-széken ( Fotó: Tokody Béla)
A előfordulási valószínűségét növelik a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek és a lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyek. Kedvezőtlen számára a fás vegetáció.
Időbeli előfordulás
Rövid távú vonuló. A tavaszi vonulás február és április közepe között zajlik. Már kora márciusban megfigyelhető a potenciális költőhelyeken, azonban költési időszak csak április elején kezdődik, május elejétől pedig már csak a hazánkban költő egyedek láthatóak.
Hazai fészkelő állomány nagysága
Becsült hazai költőállománya 1995-97 között 600–800 pár (MME,1998,2008), míg 2000-2012 között 400 - 1 000 párra volt. Jelenlegi állomány-nagysága 480-850 pár között ingadozik az évjárathatások következtében, de sajnos egyre csökken.
Piroslábú cankó nászruhában ( Fotó: Tokody Béla )
Természetvédelem
A klímaváltozás által okozott egyenlőtlen csapadék-eloszlás következtében a költésidőszakban kiszáradó szikes tavak, száradó gyepek élőhely-vesztést okoznak a fajnak. A helytelen legeltetés, a tavaszi csapadékból származó vízállások elvezetése, a nedves rétek lecsapolása szintén veszélyeztető tényező.
Mint minden földön fészkelő madárfajnak, a piroslábú cankónak is kiemelkedő veszélyt jelent a predátorok jelenléte költésidőszakban. Elsősorban a vörös róka, aranysakál és vaddisznó okozhat veszteségeket. Kiemelkedő a dolmányos varjak fészekalj pusztítása is.
A dolmányos varjak veszélyt jelentenek az összes földön fészkelő madárfaj fészkeire ( Fotó: Tokody Béla )
A vizes élőhelyeken a fokozott dúvad-irtás és aktív csapdázás jelenthet megoldást, illetve a költőhelyeket körbe vevő fasorok, magányos fák megszüntetése minimum 300-500 méteres sugarú körben, amely a varjúfélék vadászatra alkalmas kiülőhelyeinek megszűnését is jelenti.
A piroslábú cankó a vizes élőhelyekhez kötődik ( Fotó: Tokody Béla)
A tradicionális költőhelyeken a vízgyűjtő területről származó víztömeg visszatartása és annak műtárgyakkal való szabályozása jelenthet megoldást a költésidőszakban optimális vízszint beállítására.
Tokody Béla
MME, Fajmegőrzési Osztály