Bevezetés helyett

Az állatok okozta problémák, károkozások elleni védekezés esetében az egyik leggyakoribb hiba, különösem Magyarországon, hogy ezek kezelésében olyanok döntenek, akik nem ismerik, olyan döntések születnek, amik nem veszik figyelembe az adott állatcsoport vagy -faj életmódját, és még kevésbé a képességeit. Szemléletes példája ennek a parlagigalamb-ügy. Esetükben olyan, évezredek óta városlakó, az adott településsel együtt fejlődő madarakat szeretnének egyszerű, gyors és olcsó módszerekkel elűzni a városból vagy egyes városrészekről, amik táplálékkeresés céljából - amint az az alábbi videókból is kiderül - képesek megtanulni a metró használatát is!

A csodálatra méltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. A galamb háziasítása 4-6000 évvel ezelőtt történt a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat. A magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat. Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanekkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát. 2016 tavaszán, Londonban, galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is flehívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. A félvad galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja, alkalmazkodóképességük mellett, fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmnyek között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik. 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

PARLAGIGALAMB-MENTESÍTÉS

A problémákat jobb megelőzni, mint kezelni! – és ez különösen igaz a parlagi galamb kérdés kapcsán. Ha viszont már megtörtént a baj, nagyon fontos lenne, hogy komplex kezelési tervek szülessenek, ne pedig önmagában még tüneti eredményt is alig jelentő bulvár jellegű ötletelés. Ezekből nézzünk meg néhányat.

Ami biztosan nem működik települési környezetbe

Riasztás ragadozó madarakkal

Való igaz, hogy a nagytestű sólymok zsákmányolnak galambokat, és a reptereken segítenek távol tartani a balesetveszélyt jelentő madarakat, a belvárosok épületei között azonban elvesztik a sebességük jelentette előnyt. A solymászathoz akadálymentes környezetre, folyamatos vizuális kontaktusra van szükség az ember és a madár között, ennek hiányában a sólyom megsérülhet vagy elveszhet. A végső ellenérv, hogy a madarak tartós távoltartásához a sólymoknak folyamatosan vadászniuk kell a területen, amihez gyors kifáradásuk miatt akár 3-5 solymászmadárra is szükség van. A nem valós veszély és a megszokás miatt nem túl hatékonyak a galamb csapatokkal szemben a ragadozó sziluettek vagy a ragadozó szemekkel preparált lufik sem.

Ultrahangos riasztás 

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat; ráadásul képtelenség egy egész várost behangszórózni.

Felvállalható, de drága vagy erkölcsi dilemmát okoz  

Fogamzásgátlás, műtojások

A következő, sokak által „varázsszerként” tekintett módszer, a fogamzásgátlóval kezelt táplálék etetése. Érdemes röviden áttekinteni, hogy ennek alkalmazása a gyakorlatban (nem laboratóriumi, hanem települési környezetben) miért nem olyan egyszerű, amint azt a laikusok gondolják (és amiért ez a módszer máig nem terjedt el világszerte):

A fogamzásgátlóval kezelt takarmány:

más, többségében védett, magot, magtörmeléket (szemcsés "táplálékmorzsát") is fogyasztó települési madárfajok (vetési varjú, mezei veréb, széncinege, zöldike, erdei pinty, fekete rigó stb.) számára nem lehet hozzáférhető;

a járókelők (beleértve a gyerekeket is) még véletlenül se kerülhessenek kapcsolatba a szerrel, az ezzel kezelt élelemmel (esetleg ivóvízzel), miközben a tápláléknak a galambok számára láthatónak és hozzáférhetőnek kell maradnia;

a hatóanyag nem érintkezhet csapadékkal, ez elsodródással, kimosódással nem kerülhet a környezetbe, a talajba, vízbázisba (innen az emberek, haszon és védett állatok szervezetébe);

a hatóanyag bomlási stabilitásának függvényében nagy valószínűséggel nem érintkezhet közvetlen napsugárzással;

a hőmérsékleti és csapadékviszonyok függvényében korlátozott szavatossági idejű, ezért rendszeres cserét igényel;

veszélyes hulladéknak minősül, ezért csak megfelelő végzettséggel rendelkező személy kezelheti, raktározására, visszagyűjtésére  és megsemmisítésére külön szabályok (és költségterhek) vonatkoznak.

A fogamzásgátló hatóanyagot, a fenti körülmények figyelembe vétele mellett, élete során folyamatosan adagolni kell a galamboknak.

A bevitt szer hatékonyságát (a kiadások igazolása érdekében is) a madaraktól vett minták (például vérvéel) alapján megfelelő akkreditációval rendelkező laboratóriumban rendszeresen ellenőriztetni kell (aminek szintén újabb jelentős és állandó költés vonatkozása van).

Veszélyes anyag minősítése, és az alkalmazásával együtt járó környezeti kockázatok miatt használata helyszínenkénti hatósági engedélyeztetéshez között - ezt az engedélyt az érintett hatóságok csak az összes feltétel teljesülési esetén adhatja ki.

Az 1-3 pontban felsorolt problémák és feltételek csak úgy kezelhetőek, ha a települési önkormányzat épít (építtet), tart (tartat) fent parlagigalamb-padlásokat. Mindezt:

legalább néhány, de még inkább tíz éves időtartamban;

a település méretéhez és a parlagigalamb-állomány nagyságához igazodva, egy nagyvárosban akár féltucatnyi-tucatnyi nagyságrendben.

Eközben az önkormányzatnak/fenntartónak választ kell találnia arra a nem megkerülhető kérdése is (és ezt el el kell fogadtatnia, igazolnia kell az adófizetőknek), hogy miből finanszírozza egy-egy ilyen helyszín akár néhány millió forintos egyszeri kivitelezési, majd az éves, szintén milliós nagyságrendű fenntartási költéségét.

További szervezési szempont, hogy egy nagyváros esetében az érintet kerületi önkormányzatoknak (gyakorlati értelemben a város majd' egészének) egyszerre kell ezt a beavatkozást megtennie, különben a nem kezelt területekről folyamatosan érkezhetnek szaporodóképes madarak.

Ehhez képest a műtojások alkalmazása (lévén ennek nincsenek természetvédelmi vagy jelentős környezetvédelmi kockázatai) elvileg sokkal egyszerűbb: a galambok folyamatosan ellenőrzött fészkeiben a tojásokat műtojásokra kell cserélni, hosszú távon így csökkentve a szaporulatot. Gyakorlati szempontból azonban órási munkaerő- és munkaigény-ráfordítást igényelne az épületeken szétszórtan elhelyezkedő ismert, illetve a folyamatosan létesülő új parlagigalamb-fészkek rendszeres felkeresése (mivel ez a madár folyamatosan, egész évben költ, ezért 12 hónapon át, havonta legalább két-három alkalommal) a tojások ellenőrzése és cseréje érdekében. Utóbbi nehézségek a fentiekben említet és Bécsben kialakított galambpadlásokkal részben kiküszöbölhető, ezek kialakítása és fenntartása viszont szintén nagyon drága. A takarítás, a madarak etetése, a műtojások legyártása, a fészekaljak ellenőrzése és a tojások műtojásra cserélése, a begyűjtött tojások hatósági előírásoknak megfelelő megsemmisítése stb. itt is akár tízmillió forintos költséget jelent helyszínenként, és ezekből akár tucatnyi - több tucatnyi is kellhet egy Budapest nagyságú városban!
 

Lelövés, befogás és lealtatás

Végül szót kell ejtenünk a radikálisabb módszerekről, a galambok lelövéséről, befogásáról és fizikai megsemmisítéséről. A településeken érthető balesetvédelmi okból tilos vadászni, fegyvert használni, és a lakosságban is nagy ellenkezést szül, amikor egy-egy jegyző engedélyt ad a galambok lelövésére. A madarak tömeges befogása elsősorban nem technikai, hanem etikai, állatvédelmi kérdés. Mivel területhűek, értelmetlen akár ezer kilométerre is elvinni őket, mert visszatérnek; a befogott madarak akár ezres-tízezres nagyságrendű elpusztítása pedig vállalhatatlan és értelmetlenül kegyetlen döntés lenne. Önmagában ugyancsak nem célravezető a galambokat jóhiszeműen etető turisták, járókelők, nyugdíjasok kampányszerű felvilágosítás, meggyőzés és tájékoztatás nélküli bírságolása sem.

A járható út

Ha már elszaporodtak a galambok, települési szinten igen nehéz és költséges megszabadulni tőlük. Először is pontosan kell ismerni a probléma nagyságát, amihez fel kell mérni az állomány nagyságát és az érintett területeket, majd ennek ismeretében ki kell dolgozni egy komplex cselekvési tervet. Ennek alapja a lakosság tájékoztatása, partnerként való kezelése és bevonása a galambmentesítésbe. Meg kell értetni az emberekkel, hogy saját egészségvédelmük miatt sehol, semmilyen körülmények között nem szabad etetni a galambokat, és a kommunális hulladékkal is sokkal gondosabban kell bánni, a kukákat, konténereket mindig gondosan vissza kell zárni.

Az emberek felvilágosítása mellett fel kell készíteni a közterület felügyelőket a várható konfliktusokra, amikor a kampány türelmi idejében és ezt követően figyelmeztetik, és végső esetben akár megbírságolják a szabályszegőket. Amint elkezdődik a táplálék utánpótlás radikális csökkentése, el lehet kezdeni a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék lezárását, és a még szélesebb körben alkalmazható beülésgátló drót tüskesorok kihelyezését. Az elszigetelő, beülést gátló eszközök alkalmazásakor ügyelni kell a résmentes és tartós kivitelezésre, a megfelelő hosszúságú tüskék alkalmazására. Egyedül ilyen komplex kezelési tervvel, a bevezetést követő folyamatos odafigyeléssel és szinten tartással van esély arra, hogy a parlagi galambok állományát elviselhető szinten lehessen tartani, hogy békésen éljünk egymás mellett, hiszen a Föld nem egyedül a miénk.

A rákoskeresztúri református templom hálóval lezárt tornya.

Szúnyoghálóval ...

... és csibedróttal galambmentesített erkélyek. Utóbbinál egy kivágott, öklömnyi
lyukon tudnak télen bejárni az etetőre a kisebb madarak.

A másik bevált eszköz a beülést gátló tüske.

Orbán Zoltán

Kerüljünk közelebb madárbarátkerti eszközökkel!

Annak, hogy a madárfényképezés nem olcsó, gyakorlati okai vannak. Elsősorban a kistestű madarak mozgékonysága, rejtőzködő életmódja vagy félénksége az embertől, másrészt az objektívek és fényképezőgép vázak magas fejlesztési és előállítási költségei. Egy széncinege méretű madarat 8-10 m távolságból „közelre hozó” 400-600 mm-es, jó fényerejű, minőségi képet adó teleobjektív ára 1,5-3 millió Ft között mozog, ezért minden egyes méter, amivel közelebb tudunk kerülni az állatokhoz, szó szerint több százezer forint megtakarítást jelent! Ehhez első lépésben az állatokat kell minél közelebb csalogatnunk, majd második lépésként meg kell próbálnunk igazán közel kerülnünk hozzájuk. De hogyan?!

A sikerhez a madarak is kellenek!
Ne felejtsük el, hogy az eszközök kihelyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a madarak ezeket rögtön birokba is veszik! Leggyorsabban, akár órák alatt, az itatókat, porfürdőket (verebek) és az etetőket lakják be, az odúk, fecskeműfészkek és sárgyűjtőhelyek esetében azonban szélsőséges lehetőségekre is számíthatunk. Nem ritka, hogy május−júliusi kihelyezéskor már másnap használatba veszik ezeket a madarak, de ugyan így az is gyakran előfordul, hogy éveken keresztül üresen maradnak. Utóbbi esetben érdemes más helyre, eltérő magasságba vagy tájolással áthelyezni az odúkat, egyéb eszközöket, illetve megvizsgálni, hogy nem sérült-e például az odúk teteje? Legyünk tehát kitartóak, egymás közelében alkalmazzunk minél többféle eszközt és módszert, így biztosan nem maradunk madármegfigyelési élmény nélkül!

Segítsük a többi állatcsoport képviselőit is!
A Madárbarát kert program a madárvédelmi eszközök mellett részletes ajánlásokat tartalmaz a környezetünkben élő más fajok védelmi eszközeire és módszereire, valamint  a madarak okozta problémák megoldására vonatkozóan is.

Madárbarát kert programmal kapcsolatos információkat kérhet a programkoordinátortól ezen az email címen!

Orbán Zoltán

A program célja az MME és a természetvédelem népszerűsítése a laikus nagyközönség és az amatőr madarászok számára. Olyan élményszerző bemutatóval, mint a teleszkópon történő madármegfigyelés vagy a margitszigeti madárénekek megismertetése. Ezáltal nemcsak a látogatók tudásszomját és természet iránti fogékonyságát fokozzuk, hanem teret adunk az Egyesület céljainak is, a népszerűsítésnek és a tagtoborzásnak is.

"B" típusú odú cinegék számára (Fotó: Bajor Zoltán).

Élmény és tapasztalat
A Margitsziget kiváló helyszínként szolgál a madarászprogramokhoz, hiszen tudjuk a Fülemülék éjszakája rendezvényeinkből is, hogy hány énekesmadárfaj választja fészkelőhelyül a zavartalanabb és sűrű aljnövényzetű részeket, mint a vörösbegyek, a barátkák és a fülemülék.
Érdekes, hogy ritkább ragadozómadárfajok is költenek a szigeten, mint például a macskabagoly és a kabasólyom, amelyek évtizedek óta jelen vannak a parkos, öreg fákkal tarkított részeken és sikeresen nevelik fel fiókáikat évről évre. A két hónapos eseménysorozat alatt sikerült megfigyelni a kabasólyom párt május végi, június eleji vadászatukon, sőt zsákmányolni is láttuk az egyik öreg madarat. A macskabagoly nehezebben látható – mindamellett, hogy éjszaka aktív madárfajról van szó – mert szokásos költőüregénél nem volt jelen a nyári hónapokban, de az ő számára is raktunk ki költőodút, így fészkelésére és a költőláda közelében történő megfigyelésére nagyon számítunk.

Nézelődés (Fotó:Schmidt Emese).

A zárt erdőkre és öreg bükkösökre jellemző madarakkal is találkozhatunk, mint amilyen a kék galamb, az örvös légykapó és a holló. Igaz, őket leginkább a korai reggeli órában a legegyszerűbb meglelni. A kék galambok mindig, valamelyik magasan a többi fölé nyúló fa elkorhadt száraz ágain ülve búgnak hangosan. A hollókat inkább csak átrepülni látni a hegyek felett, vagy jellegzetes korrogó hangjukat hallani. Az örvös légykapó halk, finom énekét nehéz kiszűrni a reggeli madárzsivajból, de a vadászmódja, amint repülő rovarokat fogdos, hamar elárulja jelenlétét.

Mi történik a programon?
A programon való részvétel mindenki számára teljesen ingyenes. Hétköznaponként, szerdán és csütörtökön, 10.00 és 18.00 óra között várjuk az érdeklődőket a Margitszigeten, a Holdudvar Galéria kerthelysége melletti sétaösvényen. Sajnos a szigetre egyenlőre csak gyalogosan lehet bejutni, mert a 4-6-os villamosok még mindig nem állnak meg a szigetbejárónál. Az Árpád-híd felől viszont van buszokkal történő tömegközlekedés.

A program főattrakciója a távcsöves és teleszkópos madármegfigyelés, hogy a kerti és a városi parkok madarait bemutassuk, emellett a madarak énekekének és különböző hangjainak a megismertetése is fontos szempont. Szakmai szóróanyagokkal, prospektusokkal, egyéb kiadványokkal tesszük még teljesebbé és emlékezetesebbé az alkalmat. A kis standunknál az egyesület színpompás, tűzzománc kitűzőiből is válogathat!

Margitsziget (Fotó: Czeczon Ilidkó).

Miként vehetek részt?
A programokra nem szükséges előzetesen jelentkezni, kivétel hogyha csoporttal vagy osztállyal együtt látogatna ki a helyszínre! Ilyenkor további információ kérhető Berényi Zsombortól a központi telefonszámon (1/275-6247), vagy e-mailben itt.

Mit vigyek magammal?
Teleszkópot és madárhatározót azt mi biztosítjuk, ha van kézi távcsöve azt hozza nyugodtan magával, mert sok esetben nem tudjuk egyszerre mindenkinek megmutatni a madarakat!

Kapcsolódás a BirdLife és az ENSZ madárvédelmi kampányához
A BirdLife International, a madárvédelmi szervezetek világszövetsége, melyben Magyarországot az MME képviseli, figyelmeztetve a vonuló madarak vészes állománycsökkenésének világméretű problémájára, Flyways címmel nemzetközi kommunikációs programot hirdetett. A "Born to travel" kampány célja, hogy a döntéshozók és a lakosság figyelmét felhívja a klímaváltozás és az élőhely átalakítások negatív hatásaira. Ezek az időjárási és környezeti hatások kiemelten érintik a mezőgazdasági területek madarait, közöttük is különösképpen  a hosszú távú (a Szaharától délre) vonuló fajokat.
 

A kampány szorosan kapcsolódik az 1992-ben Magyarország által is aláírt ENSZ Biodiverzitás Egyezményhez, melynek sok területen nem sikerült elérnie fő célkitűzését: a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását 2010-ig. A BirdLife a tagszervezetein keresztül is szeretné tudatosítani az emberekben, hogy azok a környezeti változások, melyek ilyen mértékben érintik az élővilágot, az emberek életminőségét is alapvetően és negatívan befolyásolják, melynek megállítása közös érdekünk és feladatunk.

2010. a biodiverzitás védelmének nemzetközi éve lesz, melyet követően Magyarország lesz az EU soros elnöke 2011. első fél évében, így hazánk feladata lesz az új európai uniós biodiverzitás védelmi munkaterv előkészítése. Ezért:

• 2011. Év madarai a széncinegék, hogy mennyi mindent tehetünk meg a közelünkben élő madarakért a sikeres Madárbarát Kert programon keresztül
• a tavalyi évben a fecskéket választottuk a 2010. év madarainak, ennek a fajcsoportnak a képviselői kiemelten érintettek a "Born to travel" és a biodiverzitás témában; 
• a közösségi programjainkon is tájékoztatjuk a lakosságot a biológiai sokféleség csökkenésének veszélyeiről és okairól;
• beszámolunk a Natura 2000 hálózat fontosságáról és fenntartásának szerepéről a faj- és élőhelyvédelemben;
• cselekvési és módszertani alternatívákat mutatunk be (például Madárbarát kert program) a környezeti állapotromlás megállítására, megfordítására;
• madár- és élőhelyvédelmi javaslatokat dolgozunk ki a magyar kormány, az EU soros elnöksége számára a biológiai sokféleség megtartása, növelése érdekében;
• aláírásokat gyűjtünk, illetve a környezetért aggódó embereken keresztül forma leveleket juttatunk el a döntéshozókhoz, hogy jelezzük, a lakosság és az MME aggasztónak tartja a környezeti állapot romlását, amit a kontinentális szinten veszélyeztetett fajok számának növekedése is jelez.

A programot a Swarovski Optik támogatja!

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

Madarászni jó!

Az Európai Madármegfigyelő Napok (EMN) programot a madártani szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indította útjára 1993-ban. Az október első hétvégéjére meghirdetett rendezvény szakmai és közösségi célokat is támogat: a megfigyelések európai szintű információ gyűjtést tesznek lehetővé az őszi madárvonulásról, másfelől az ingyenes országos rendezvénnyel sokakat szólíthatunk meg és csábíthatunk ki a szabadba, hogy a madármegfigyelés élményének még többen részesei lehessenek! A program magyarországi koordinátora a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), mint a BirdLife International hazai képviselője.

 Verseny és játék

Az akció egyben verseny is az európai államok között.  A játékban a helyszínek, a résztvevők, és a látott madarak száma alapján értékelik a résztvevő országokat, a legmagasabb számokat elérők nyernek! Magyarország az utóbbi években mindig az első három helyezett között szerepelt.

Mit kell feljegyezni?

• megfigyelés helyszíne (település + MEGYE!);
• résztvevők száma;
• megfigyelt madarak összlétszáma;
• a három leggyakoribb madár neve és száma (ha nem ismeri a fajokat, csak a számuk);
• ritka vagy érdekes madarak felbukkanása.
   

Az EMN során begyűjtött megfigyelési adatokat 2017 óta egy online felületen várjuk, mely az alábbi gombra kattintva. Kérjük,  ezt használja mindenki! Ennek használata egyszerű, csak a szokásos adatokat kell kitölteni, végül a "Küldés" gombra kattintani. A felület okostelefonon is tökéletesen működik, akár terepen is kitölthető, körülbelül egy percet vesz igénybe.  Az e-mailben, vagy a régi táblázatos formában vagy telefonon küldött adatokat nem tudjuk fogadni!

A beküldött részvételi és megfigyelési adatokat kollégáink vasárnap 16-17 h között összesítik, majd 17 h-kor továbbítják a nemzetközi koordinációs központba, aminek évről-évre más ország ad otthont.

Akkor is részt vehet a madármegfigyelésben, ha nem kíván szervezett túrához csatlakozni. Számlálja meg kertje madarait, sétáljon a közeli parkban és erdőben barátaival, családtagjaival, és juttassa el hozzánk észlelési eredményeit, így egyéni részvételével is hozzájárulhat Magyarország sikeres részvételéhez!

Nem kell érteni a madarakhoz!

Az MME szem előtt tartja rendezvényein, táboraiban és közösségi programjain, hogy a részvételnek ne legyen feltétele a madártan ismerete. Felkészült terepi vezetőink, környezetpedagógusaink, madárgyűrűzőink minden érdeklődőt szeretettel várnak, és gondoskodunk a szükséges madarász felszerelésről is!

Amennyiben Ön egyéni megfigyelést végez, de nem tudja meghatározni a madárfajokat, elég összeszámolni a látott madarakat, megnevezni a helyszínt és a résztvevők számát, majd ezt a 3 adatot elküldeni számunkra!

Mi történik a szervezett programokon?

Az EMN program helyszínein elsősorban távcsöves madármegfigyelés, sok helyen madárbefogás és gyűrűzés is zajlik. A madár les egy könnyebb séta, hogy kisgyerekes családok és idősek is részt tudjanak venni. Terepi vezetőink a kézi távcső mellett erős nagyítású állványos teleszkópot is visznek magukkal a madármegfigyelésekhez, de akinek van saját távcsöve, annak érdemes elhoznia. Aki nem tud vagy nem szeretne túrázni, választhatja a madárgyűrűzést is kínáló helyszínek valamelyikét. Óránként ellenőrizzük a közelben álló hálókat, a befogott madarakat a gyűrűző asztalhoz visszük, ahol mindenki megcsodálhatja a hétköznapokban nem látható énekesmadarakat. A túra résztvevői sem maradnak le a madárgyűrűzésről, mert a séták többnyire a gyűrűzési helyszínről indulnak és oda térnek vissza. A rendezvény 4-5 órás időtartama alatt mindkét élménynek részesei lehetnek az érdeklődők.

Miként vehetek részt?

A programokra nem szükséges előzetesen jelentkezni, elég a választott helyszínre jönni a megadott időpontban. További információ a szervezőknél kérhető. Nagyobb létszámú óvodai csoportok, iskolai osztályok vagy egész iskolák részvétele esetén azonban javasoljuk az előzetes egyeztetést!

Mit vigyek magammal?

Távcsövet, teleszkópot, madárhatározót, amennyiben van, érdemes hozni, ezen kívül az időjárásnak és egyéni szükségleteinek megfelelő ruházatot, ivóvizet, élelmet érdemes hozni.

 Orbán Zoltán