A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Ezáltal a cinegék, verebek és seregélyek, leggyakoribb odúköltőink, a lehetségesnél és szükségesnél kisebb számban élnek a falvakban, városokban. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A letölthető odútípus táblázat a leggyakrabban alkalmazott odútípusok alap adatait, köztük az elkészítéshez szükséges alapterület, magasság és röpnyílás méreteket mutatja be.

 

A mesterséges odúk anyaga
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzs odúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszka odúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. További lehetőséget kínálnak az odúkészítéshez a kültéri OSB lapok is. Ne készítsünk odút farostlemezből és faforgácslapból (bútorlap), mert ezek nem vízállóak, nedvesség hatására szétesnek.

A farostlemez nem jó odúkészítő anyag, mert néhány év alatt szétázik, és a legrosszabbkor, tojásos vagy fészkes fiókákkal együtt szakadhat le.

 

A röpnyílás kialakítása
A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A táblázatban közölt alap adatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot. Alkalmanként előfordul, hogy a deszka odúk röpnyílását a harkályok kitágítják. Ez megakadályozható a berepülő nyílás köré szegelt fém (bádog, alumínium) „szoknyával”.

 

Nyitható tető vagy félig nyitott előlap
Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. Mivel az odúk tetejét a szél, vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés, tisztítás elvégzéséhez. Az ilyen költőládák esetében a talajról, távcsővel is elvégezhető ellenőrzést segíti a tető belső oldalára elhelyezett tükör.

 

Az elengedhetetlen festés, felületkezelés
Bármely deszkaodú esetében érdemes időt és energiát fordítani az időjárás-állóságot biztosító festésre, lenolajjal történő felületkezelésre, a tetők vízhatlan burkolására, mert ennek hatására odúink élettartama többszörösére, felújítás nélkül akár 10-15 évre is nőhet.

 
A letölthető odutípus táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Ezekről tájékozódhat odú honlapunkon és az MME bolt Web oldalán, ahol az eszközök meg is vásárolhatók.

 

 

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

Sok esetben, például a Madarász ovi, Madarász suli, Madárbarát óvoda, Madárbarát iskola oktatási programokban, de akár a családi gyermeknevelésben, és az MME közösségi programjaiban a madár- és egyéb állatvédelmi eszközök elkészítése, kihelyezése gyakorlat- és élményközpontú környezeti nevelési eszköz is. Legyünk tehát kreatívak, mind az eszközök elkészítése, mind az elkészítés közösségépítő, szemléletformáló hatásainak kihasználása terén!
 

 

     

    

 

 

Orbán Zoltán

 

Bevezetés helyett

Az állatok okozta problémák, károkozások elleni védekezés esetében az egyik leggyakoribb hiba, különösem Magyarországon, hogy ezek kezelésében olyanok döntenek, akik nem ismerik, olyan döntések születnek, amik nem veszik figyelembe az adott állatcsoport vagy -faj életmódját, és még kevésbé a képességeit. Szemléletes példája ennek a parlagigalamb-ügy. Esetükben olyan, évezredek óta városlakó, az adott településsel együtt fejlődő madarakat szeretnének egyszerű, gyors és olcsó módszerekkel elűzni a városból vagy egyes városrészekről, amik táplálékkeresés céljából - amint az az alábbi videókból is kiderül - képesek megtanulni a metró használatát is!

Metrózó galambokról készült videók Londonból és New Yorkból (Forrás: YouTube).

 

A csodálatraméltó galamb

Sok galambfaj képviselői egy életre választanak párt maguknak, és ez az erős családi kötelék, valamint a területhű, nem vonuló életmód tette őket olyan kívánatossá számunkra. Az emberek ugyanis rájöttek arra, hogy a háznál nevelt galambok nem szöknek el a galambdúcból, illetve a fészkétől, párjától elszakított madár több ezek kilométerről is visszatér az otthonába. A galamb háziasítása 4-6000 évvel ezelőtt történt a barlangokban, meredek sziklafalak hasadékaiban fészkelő szirti galambból. A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának, elsősorban a városlakók életének: táplálékot jelentenek, hírt visznek, házi kedvencként gyönyörködtetnek. Részt vettek a két nagy világégésben is, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kémjelentéseket, harcászati információkat juttattak el a vezérkarnak, sokszor a rádiónál is jobb hatásfokkal. A II. világháborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Viktória-keresztnek megfelelő Dickin Medal-t is.

Az emberiség szolgálatában álló galambok még a II. világháborút követően sem vonultak rögtön nyugdíjba, az Internet, a gyors polgári hírközlés és repülés világméretű elterjedéséig, gyakorlatilag az 1980-as évekig folytatták több mint öt évezredes szolgálatukat. A magas hegyekkel szabdalt, nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak; a hegymászó expedíciók galambokkal adtak hírt magukról; az USA-ban a sok telefonos félreértés miatt 1962-ig galambok vitték a leírt hírüzeneteket egyes rádióállomások és tudósítóik között; a franciaországi Lyonban az 1980-as évekig a forgalmi dugókban szlalomozó motoros futároknál is gyorsabb galambok szállították a kórházi vérmintákat. Amerikai Egyesült Államok Parti őrsége ugyanekkor hajótöröttek felkutatásában vette igénybe a pilótáknál sokkal jobban látó, speciálisan képzett galambok segítségét. A gép hasa alatt, átlátszó falú dobozban, sugárirányban galambok ültek, és ha vízen hánykolódó szilárd testet vettek észre, az előttük lévő gomb megnyomásával a felderítendő útirányról tájékoztatták a pilótát.

2016 tavaszán, Londonban, galambokat szereltek fel légszennyezettség-érzékelőkkel, hogy ezekkel a "légi járőrökkel" is flehívják a figyelmet a nagyvárosok egészségrongáló környezetszennyezettségére.

 

Háborús hősből „szárnyas patkány”

Addig nincs is baj a házi galambokkal, amíg ellenőrzött körülmények között élnek a hozzáértő tenyésztőknél. A gond akkor kezdődik, amikor az emberi gondoskodás megszűnése vagy túlnépesedés miatt elszöknek, és részben visszavadulva parlagi galambbá válnak. A félvad galambok azért jelentenek problémát, mert az emberi felügyelet hiányában korlátlanul érvényesülhet elképesztő alkalmazkodó- és szaporodóképességük, és a nagyvárosokban akár milliós állományuk is kialakulhat. Sikerük alapja, alkalmazkodóképességük mellett, fantasztikus utódgondozásuk. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal etetik a fiókáikat, fészekaljanként általában kettőt. A begytejnek köszönhetően az utódnevelést galambéknál nem korlátozza a növényevő fajokra egyébként jellemző szezonális táplálékkínálat, így a parlagi galambok a városok szerves hulladékban és fészkelőhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben!

Általános, bár hibás vélekedés, hogy a parlagigalamb-ügy hátterében a galambok
etetése áll. Holott, amint azt ez a két felvétel is igazolja, a parlagi galamboknak
a települések természetes táplálékbázisokkal is szolgálnak, amiken emberi
segítség, etetés nélkül is vígan elvannak (Videók: Orbán Zoltán).

 

Alapvetően nem magukkal a szelíden az emberek mellett szedegető, a nyugdíjasokat és a gyerekeket gyönyörködtető, fantasztikusan repülő, változatos színű, egyszóval kedvelhető galambokkal van baj. A gondot a csapatos, területhű életmódjuk miatt helyenként és bizonyos körülmnyek között (elsősorban zárt vagy csapadékmentes területeken: padlásokon, falfülkékben) felhalmozódó ürülékük okozza. Mivel a galambok nem szobatiszták, azaz nem használnak állandó ürítőhelyet, táplálékkeresés közben bárhol járjanak is, ürüléküket lépten-nyomon elpotyogtatják, függetlenül attól, hogy óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról van-e szó egy lakótelepi erkélyén. Ennél is nagyobb a gond a lakó- és irodaházakon, műemlék épületeken lévő fészkelő- és pihenőhelyeiken, ahol a galamb tömegek nap mint nap összegyűlve idejük jelentős részét töltik, és a guanó probléma koncentráltan jelentkezik. Ezért ha valahol sok a galamb, a kosz okozta kellemetlenség miatt az emberiség jótevőjéből, kedvencéből „szárnyas patkány” válik. 

 

Az ember a felelős!

Arról, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően a nemtörődömség a felelős. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a nemtörődöm módon kezelt, szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen. Ilyen körülmények között elég néhány betelepülő példány, és néhány év-évtized alatt máris felhőkben lepik el a parkokat, köztereket, lakótelepeket. A parlagigalamb-mentesítést csak akkor van esélye a döntéshozó városvezetőknek sikerre vinni, ha megértik és elfogadják, hogy az előállt helyzetért nem a madarak, hanem kizárólag az emberi gondatlanság, nemtörődömség okolható, és csak ezen okok megszüntetésével lehet kezelni a parlagi galamb problémát.

A szemetes, rendezetlen környezet elősegíti a parlagi galambok
megtelepedését. Parlagi galamb kéttojásos fészekalja egy
lapos tetőn "felejtett" gumiabroncsban.

Ügyelni kell az alkalmazott épületgépészeti technikákra is, mert az élelmes parlagi
galambok a lehető leglehetetlenebb helyekre, ... 

... például a képeken látott antenna állványt rögzítő járólap ...

... vagy a tetőpárkánynak döntött pala lap ...

... alá is képesek költeni. ...

... Az odafigyelés sokat segít. A képen látható, funkció nélküli
fém konzol ideális éjszakázóhely a parlagi galamboknak, ...

... amit a madarak ki is használnak, így alatta rengeteg ürülék
halmozódik fel. 

Ne csodálkozzunk azon, hogy elárasztanak bennünket a
parlagi galambok (és a patkányok), ha egyes
lakók negyed vekni ...

... kenyerekkel etetik "szegény" madarakat! - Életkép egy fővárosi
lakótelepről (Fotók: Orbán Zoltán).

PARLAGIGALAMB-MENTESÍTÉS

A problémákat jobb megelőzni, mint kezelni! – és ez különösen igaz a parlagi galamb kérdés kapcsán. Ha viszont már megtörtént a baj, nagyon fontos lenne, hogy komplex kezelési tervek szülessenek, ne pedig önmagában még tüneti eredményt is alig jelentő bulvár jellegű ötletelés. Ezekből nézzünk meg néhányat.

Az egyik legbiztosabb módszer a lehálózás, a képen panelház lapos tetején
lévő szellőzőkémény lezárása látható (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ami biztosan nem működik települési környezetben

Riasztás ragadozómadarakkal

Való igaz, hogy a nagytestű sólymok zsákmányolnak galambokat, és a reptereken segítenek távol tartani a balesetveszélyt jelentő madarakat, a belvárosok épületei között azonban elvesztik a sebességük jelentette előnyt. A solymászathoz akadálymentes környezetre, folyamatos vizuális kontaktusra van szükség az ember és a madár között, ennek hiányában a sólyom megsérülhet vagy elveszhet. A végső ellenérv, hogy a madarak tartós távoltartásához a sólymoknak folyamatosan vadászniuk kell a területen, amihez gyors kifáradásuk miatt akár 3-5 solymászmadárra is szükség van. A nem valós veszély és a megszokás miatt nem túl hatékonyak a galamb csapatokkal szemben a ragadozó sziluettek vagy a ragadozó szemekkel preparált lufik sem.

Az olyan gyakoribb városi ragadozók, mint a karvaly vagy a héja ki-kiemel egy-egy
parlagi galambot a csapatból, de ennek nagyságrendje nem képes még
minimálisan sem kezelni a túlszaporodási problémát.

A problémát nem a rámenősség hiánya jelenti, mert a karvaly képes gyalog is üldözni
az elmenekült, például a tujába bújt zsákmányt (Videók: Orbán Zoltán).

A ragadozómadárral végzett parlagigalamb-riasztás volt az egyik témája a
tv2 Mokka c. műsor 2016. július 1-jei adásának (Forrás: YouTube).

 

Ultrahangos riasztás

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat; ráadásul képtelenség egy egész várost behangszórózni.

 

Felvállalható, de drága vagy erkölcsi dilemmát okoz 

Fogamzásgátlás, műtojások

A következő, sokak által „varázsszerként” tekintett módszer, a fogamzásgátlóval kezelt táplálék etetése. Érdemes röviden áttekinteni, hogy ennek alkalmazása a gyakorlatban (nem laboratóriumi, hanem települési környezetben) miért nem olyan egyszerű, amint azt a laikusok gondolják (és amiért ez a módszer máig nem terjedt el világszerte):

1. A fogamzásgátlóval kezelt takarmány:
   • más, többségében védett, magot, magtörmeléket (szemcsés "táplálékmorzsát") is fogyasztó települési madárfajok (vetési varjú, mezei veréb, széncinege, zöldike, erdei pinty, fekete rigó stb.) számára nem lehet hozzáférhető;
   • a járókelők (beleértve a gyerekeket is) még véletlenül se kerülhessenek kapcsolatba a szerrel, az ezzel kezelt élelemmel (esetleg ivóvízzel), miközben a tápláléknak a galambok számára láthatónak és hozzáférhetőnek kell maradnia;
   • a hatóanyag nem érintkezhet csapadékkal, ez elsodródással, kimosódással nem kerülhet a környezetbe, a talajba, vízbázisba (innen az emberek, haszon és védett állatok szervezetébe);
   • a hatóanyag bomlási stabilitásának függvényében nagy valószínűséggel nem érintkezhet közvetlen napsugárzással;
   • a hőmérsékleti és csapadékviszonyok függvényében korlátozott szavatossági idejű, ezért rendszeres cserét igényel;
   • veszélyes hulladéknak minősül, ezért csak megfelelő végzettséggel rendelkező személy kezelheti, raktározására, visszagyűjtésére  és megsemmisítésére külön szabályok (és költségterhek) vonatkoznak.
2. A fogamzásgátló hatóanyagot, a fenti körülmények figyelembe vétele mellett, élete során folyamatosan adagolni kell a galamboknak.
3. A bevitt szer hatékonyságát (a kiadások igazolása érdekében is) a madaraktól vett minták (például vérvéel) alapján megfelelő akkreditációval rendelkező laboratóriumban rendszeresen ellenőriztetni kell (aminek szintén újabb jelentős és állandó költés vonatkozása van).
4. Veszélyes anyag minősítése, és az alkalmazásával együtt járó környezeti kockázatok miatt használata helyszínenkénti hatósági engedélyeztetéshez között - ezt az engedélyt az érintett hatóságok csak az összes feltétel teljesülési esetén adhatja ki.
5. Az 1-3 pontban felsorolt problémák és feltételek csak úgy kezelhetőek, ha a települési önkormányzat épít (építtet), tart (tartat) fent parlagigalamb-padlásokat. Mindezt:
   • legalább néhány, de még inkább tíz éves időtartamban;
   • a település méretéhez és a parlagigalamb-állomány nagyságához igazodva, egy nagyvárosban akár féltucatnyi-tucatnyi nagyságrendben.
6. Eközben az önkormányzatnak/fenntartónak választ kell találnia arra a nem megkerülhető kérdése is (és ezt el el kell fogadtatnia, igazolnia kell az adófizetőknek), hogy miből finanszírozza egy-egy ilyen helyszín akár néhány millió forintos egyszeri kivitelezési, majd az éves, szintén milliós nagyságrendű fenntartási költéségét.
7. További szervezési szempont, hogy egy nagyváros esetében az érintet kerületi önkormányzatoknak (gyakorlati értelemben a város majd' egészének) egyszerre kell ezt a beavatkozást megtennie, különben a nem kezelt területekről folyamatosan érkezhetnek szaporodóképes madarak.

Ehhez képest a műtojások alkalmazása (lévén ennek nincsenek természetvédelmi vagy jelentős környezetvédelmi kockázatai) elvileg sokkal egyszerűbb: a galambok folyamatosan ellenőrzött fészkeiben a tojásokat műtojásokra kell cserélni, hosszú távon így csökkentve a szaporulatot. Gyakorlati szempontból azonban órási munkaerő- és munkaigény-ráfordítást igényelne az épületeken szétszórtan elhelyezkedő ismert, illetve a folyamatosan létesülő új parlagigalamb-fészkek rendszeres felkeresése (mivel ez a madár folyamatosan, egész évben költ, ezért 12 hónapon át, havonta legalább két-három alkalommal) a tojások ellenőrzése és cseréje érdekében. Utóbbi nehézségek a fentiekben említet és Bécsben kialakított galambpadlásokkal részben kiküszöbölhető, ezek kialakítása és fenntartása viszont szintén nagyon drága. A takarítás, a madarak etetése, a műtojások legyártása, a fészekaljak ellenőrzése és a tojások műtojásra cserélése, a begyűjtött tojások hatósági előírásoknak megfelelő megsemmisítése stb. itt is akár tízmillió forintos költséget jelent helyszínenként, és ezekből akár tucatnyi - több tucatnyi is kellhet egy Budapest nagyságú városban!
 

Lelövés, befogás és lealtatás

Végül szót kell ejtenünk a radikálisabb módszerekről, a galambok lelövéséről, befogásáról és fizikai megsemmisítéséről. A településeken érthető balesetvédelmi okból tilos vadászni, fegyvert használni, és a lakosságban is nagy ellenkezést szül, amikor egy-egy jegyző engedélyt ad a galambok lelövésére. A madarak tömeges befogása elsősorban nem technikai, hanem etikai, állatvédelmi kérdés. Mivel területhűek, értelmetlen akár ezer kilométerre is elvinni őket, mert visszatérnek; a befogott madarak akár ezres-tízezres nagyságrendű elpusztítása pedig vállalhatatlan és értelmetlenül kegyetlen döntés lenne. Önmagában ugyancsak nem célravezető a galambokat jóhiszeműen etető turisták, járókelők, nyugdíjasok kampányszerű felvilágosítás, meggyőzés és tájékoztatás nélküli bírságolása sem.

 

A járható út

Ha már elszaporodtak a galambok, települési szinten igen nehéz és költséges megszabadulni tőlük. Először is pontosan kell ismerni a probléma nagyságát, amihez fel kell mérni az állomány nagyságát és az érintett területeket, majd ennek ismeretében ki kell dolgozni egy komplex cselekvési tervet. Ennek alapja a lakosság tájékoztatása, partnerként való kezelése és bevonása a galambmentesítésbe. Meg kell értetni az emberekkel, hogy saját egészségvédelmük miatt sehol, semmilyen körülmények között nem szabad etetni a galambokat, és a kommunális hulladékkal is sokkal gondosabban kell bánni, a kukákat, konténereket mindig gondosan vissza kell zárni.

Az emberek felvilágosítása mellett fel kell készíteni a közterület felügyelőket a várható konfliktusokra, amikor a kampány türelmi idejében és ezt követően figyelmeztetik, és végső esetben akár megbírságolják a szabályszegőket. Amint elkezdődik a táplálék utánpótlás radikális csökkentése, el lehet kezdeni a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék lezárását, és a még szélesebb körben alkalmazható beülésgátló drót tüskesorok kihelyezését. Az elszigetelő, beülést gátló eszközök alkalmazásakor ügyelni kell a résmentes és tartós kivitelezésre, a megfelelő hosszúságú tüskék alkalmazására. Egyedül ilyen komplex kezelési tervvel, a bevezetést követő folyamatos odafigyeléssel és szinten tartással van esély arra, hogy a parlagi galambok állományát elviselhető szinten lehessen tartani, hogy békésen éljünk egymás mellett, hiszen a Föld nem egyedül a miénk.

A rákoskeresztúri református templom hálóval lezárt tornya.

Szúnyoghálóval ...

... és csibedróttal galambmentesített erkélyek. Utóbbinál egy kivágott, öklömnyi
lyukon tudnak télen bejárni az etetőre a kisebb madarak.

A másik bevált eszköz a beülést gátló tüske.

Azonban a kevés biztos módszert is jól kell alkalmazni, mert ha ekkora rés van
a háló és a fal között (felül) vagy ...

... 15-20 cm-nél rövidebbek a házilag barkácsolt beülést gátló tüskék, akkor a
galambokat nem tudjuk távol tartani.

A településeken egyre gyakoribbá váló szarkák ...

... és varjak (vetési varjú) fészekfosztogatók és többen is vannak, ezért a
sólyomalkatúaknál nagyobb mértékben járulhatnak hozzá
a parlagi galambok állománycsökkenéséhez
(Fotók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

 

Kerüljünk közelebb madárbarátkerti eszközökkel!

Annak, hogy a madárfényképezés nem olcsó, gyakorlati okai vannak. Elsősorban a kistestű madarak mozgékonysága, rejtőzködő életmódja vagy félénksége az embertől, másrészt az objektívek és fényképezőgép vázak magas fejlesztési és előállítási költségei. Egy széncinege méretű madarat 8-10 m távolságból „közelre hozó” 400-600 mm-es, jó fényerejű, minőségi képet adó teleobjektív ára 1,5-3 millió Ft között mozog, ezért minden egyes méter, amivel közelebb tudunk kerülni az állatokhoz, szó szerint több százezer forint megtakarítást jelent! Ehhez első lépésben az állatokat kell minél közelebb csalogatnunk, majd második lépésként meg kell próbálnunk igazán közel kerülnünk hozzájuk. De hogyan?!

Jó példa erre az egyszerű virágalátét itató, ahol akár egy nagyvárosi kertben is megfigyelhető az olyan rejtett viselkedés, mint a bokorlakó poszáták vonulása. További videókat is talál az MME YouTube csatornáján itt >>

 

 A kérdés első felére a megoldás minden Madárbarát kert program résztvevő birtokában van: mesterséges odúkkal, itatókkal, porfürdővel, etetőkkel, gyíkvárral, darázsgarázzsal és bogártanyával, természetvédelmi farakással, egérvárral, melyeket az MME boltjában tudja megvásárolni. A probléma második felére adható megoldásokkal az alábbiakban ismerkedhetünk meg.

A Madárbarát kertben a félénk, ritkán látható kisrágcsálókat is megfigyelhetjük, ...

... különösen akkor, ha bagolyetető egérvárat is működtetünk (Videók: Orbán Zoltán).

 

Álcaeszközök beszerzése

A cikkben szereplő, a madárfotózásban is jól használható álcák a hadi alkalmazás mellett az íjászatból, a horgászat, vadászat, túrázás köréből származnak. Ezek többsége Magyarországon is beszerezhető, akár személyes vásárlás, akár webbolti megrendelés keretében. Az egyes eszközök felkutatásánál érdemes az Internetet használni. Valamelyik keresőbe írjuk be az alábbi felsorolás kifejezéseit keresőszóként, majd nézzük végig a felajánlott találatokat (a tervezés segítése érdekében az egyes eszközök hozzávetőleges árát is feltüntettük):

• álcaháló: 8.000-9.000 Ft (a fekvőleshez elegendő 3x2,4 m-es darab ára)
• Ameristep álcaponcsó: kb. 29.000 Ft
• katonai mesterlövész álcaruha: 16-30.000 Ft
• Ameristep szék les (kétszemélyes, 3D kivitelezésű): 88.000 Ft
• katonai necc álcasál: 3.000 Ft
• álcakesztyű: 3.000-4.000 Ft
• álcasapka: 4.000-7.000 Ft (a drágább már archálóval kiegészítve)
• archáló: 2.000-3.000 Ft
• polifoam matrac: 2.000 Ft
• horgász szék: 2.500 Ft

Az állvány, a gép és az optika álcahuzatát akár kézzel is megvarrhatjuk az íjászüzletekben kapható terepszínű tüll anyagból, amit a poncsóról (lessátorról) le-leeső levélutánzat felvarrásával tehetünk még hatékonyabbá. A fényképezőgépek vállszíjának feltűnő fehér vagy sárga színű hímzett márkajelzését "terepesebbé" alakíthatjuk fekete, sötétbarna vagy -zöld textilfilccel, amit papír-írószerüzletben vásárolhatunk meg kb. 200 Ft-ért.

Fényképezés az ablakból

A legkézenfekvőbb módszer, ha a különböző madárvédelmi eszközöket az ablak közelébe, akár 2-3 méterre helyezzük el. A madarak gyorsan megszokják, hogy a házban mozgó emberek nem jelentenek veszélyt rájuk, különösen akkor, ha mi is óvatosan, lassan közlekedünk a kérdéses ablak közelében. Jó megoldás, ha fotózáskor álcaháló „függönyt” használunk, így a zavarás még kisebb, és a családunk is korlátozás nélkül tudja élni mindennapjait. Az igazán jó megoldás az, amikor az íróasztalnál lévő ablaknál tudjuk berendezni a fotópontot, így az állványra tett gép mindig készen áll az itatóra, télen az etetőre is érkező madarak megörökítésére. Amennyiben fotózás előtt megtisztítjuk az ablakot, nemcsak a hozzátartozóinknak szerzünk örömet háziasságunkkal, hanem minőségvesztés nélkül tudunk az üvegen keresztül fényképezni.

Ha az ablak elé is telepítünk madárbarát kerti eszközöket:  odút, etetőt, itatót, porfürdőt, akkor az állatok életét folyamatosan nyomon követhetjük (Fotó: Orbán Zoltán).

Ablak les nyári Madárbarát kertben.

Hogyan párátlaníthatjuk az ablak lest télen?

A talajitatós ablak les kínálja az egyik legjobb lehetőséget a napfürdőzés megfigyelésére.

Az ablakodúkkal környezetgazdagított ablak lesekben a fészkek életébe is bepillanthatunk (Videók: Orbán Zoltán).

 

Ablakbetét fotózásra alkalmatlan ablakokba

A madarakat fotózásához jó minőségű (torzításmentes), lehetőleg szimpla üveges és minél nagyobb látómezőt biztosító ablakra van szükségünk, ami egyben kellően rejt is. Meglepő módon az első feltételnek sem a ma még használatban lévő régi, sem a modern, kétrétegű "termopán" ablakok nem felelnek meg.

Ez a több mint százéves, kétszárnyú duplaablak nem ideális madarak fotózására, mert
a középső keretek folyton útban vannak. 3 fotó - katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ezért ha szeretnénk egy kicsit jobban elmélyedni a madárfotózásban és -videózásban, vagy csak még teljesebb megfigyelési élményekre vágyunk, készítsünk olyan ablekbetétet, amire bármikor pillanatok alatt ki- majd visszacserélhetjük a "civil" ablakot.

Az alábbiakban bemutatott eszköz egy nap alatt készült el otthoni barkácsmunkával, és két réteg alapozó festést kapott, melynek egy-egy napos száradási ideje miatt két nappal később lehetett használatba venni. Az anyagköltség 45 ezer forint körül alakult, amiből a majd' 1 m² -es reflexiós üveg 16 ezer forintot tett ki. Összességében egy ilyen betét elkészítése nem olcsó, de ha figyelembe vesszük, hogy akár évtizedekig is használhatjuk, és látva az ennek köszönhetően elkészíthető felvételeket, akkor nagyon is megéri.

Példa a világ egyik legjobb természetfotósa, Máté Bence által közismertté tett,
kívülről tükröződő (reflexiós) üveges ablakbetétre. 20 fotó - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

A reflexiós üvegnek köszönhetően olyan közel kerülhetünk a madarakhoz, amennyire
ez egy vadon élő állat esetében egyáltalán lehetséges. 7 fotó katt a képre. A képeken
látott ablaketető elkészítéséről és ablakles-berendezésről itt olvashat
(Fotók: Orbán zoltán).

Fekvőleskészítés

A madármegfigyelés akkor nyújt igazán izgalmas, testközeli élményt, ha az állatokat nem csak minél közelről, de ezek mozgási szintjéről figyelhetjük meg. Ebben verhetetlen eszköz a villás ágakból álló vázra épített, elsősorban nyáron komfortos, szellős álcaháló fekvőles.

A fekvőles anyagigénye igazán minimális, az elkészítéséhez csak: álcahálóra, némi drótra és 8-10 db ujjnyi vastag, egyik oldalán villás ágra van szükség.

Nem csak az álcázást, de a komfortot is növeli, ha a lest egy bokor lehetőleg folyamatosan árnyékos oldala mellé építjük. Először terítsük le a hálót, majd a sarokpontokra és a hosszanti oldal középrészére szúrjunk le egy-egy tartóágat.

A függőleges sarokpontok villás végébe jól illeszkednek, és itt könnyebben össze is drótozhatóak a vízszintes átkötő ágak.

A találkozási pontokon dróttal rögzített vázra egyszerűen terítsük rá és drótozzuk oda az álcahálót, ...

... ennél a lesnél a homlokfal külön hálódarabból áll, ...

... melynek a madarak elől takart oldalon nem is kell a talajig érnie, így még jobban szellőzik a les, és a ki-be kúszás is könnyebb.

Az elkészült fekvőles az itató (jobba) és porfürdő felől nézve.

A lest érdemes néhány napig nem használni, hogy a madarak megszokhassák. Ebben segít, ha a háló nem feszes, hanem némileg szedett-vedett benyomást keltve "líg-lóg", a legkisebb szellőben is lebeg, mert így a madarak hozzászoknak a les mozgásához, ami majd jól álcázza az objektív mozgatását.

Az előző képen jól érzékelhető, hogy az álcaháló önmagában nem ad kellő takarást, ezért amikor bevesszük ide magunkat, mindenképpen használjunk még egy réteg álcázást. Ehhez ideális megoldást jelent a katonai necc álcasál, ami mögött szinte teljesen láthatatlanok lehetünk.

Különösen akkor, ha a "világító" fejet és a kezeket külön is álcázzuk (a képen 3D-s [rávarrt leveles] sapkával és kesztyűvel).

A fekvőlesben nyugodtan olvasgathatunk és akár szundikálhatunk is, amikor nincs madármozgás.

Amint az az alábbi, a fekvőles építését is bemutató videó összeállításban látható (05:30-tól), ez a megoldás rendkívül jól működik és akár 2-3 méterről is észrevétlenül figyelhetjük az itatók madarait (Fotók, videó: Orbán Zoltán).

 

A fekvőles a gyengének tűnő ág váz ellenére rendkívül időjárásálló, a felvételeken látott eszköz több erős vihart is gond nélkül átvészelt. Ennek köszönhetően a lesünket nem is kell használat után beszedni, hónapokig is kint hagyható, ami azért is előnyös, mert ennyi idő alatt a madarak annyira hozzászoknak, hogy már teljesen a környezet részének tekintik.

Álcahálós fekvőlesünk mobilitását, például túra közbeni gyorsabb összeállíthatóságát, használhatóságát nagyban növeli, ha a függőleges sarokpontokat állítható magasságú horgászbottartó villákkal ("ágas") oldjuk meg.

Az sem baj, ha csak olyanokat tudunk beszerezni a horgászboltban, melyek műanyag alkatrészei feltűnő színűek, ...

... mert ezeket egy-egy darabka álcahálóval ...

... pillanatok alatt "terepesíteni" lehet (Fotók: Orbán Zoltán).

Álcaruházat

Előfordulhat, hogy nem tudunk épített lest kialakítani, ilyenkor jön jól a két memóriakártya árába kerülő, pulóver méretre összecsukható 3D (rávarrt terepelemekkel kiegészített) álcaponcsó.  Ez az álcázó „köpeny” attól lesz háromdimenziós, hogy műszálas anyagból készült élethű levelek vannak rávarrva. Ezek a legkisebb légmozgásra megmozdulnak, így még jobban megváltoztatva a test körvonalát és elfedik, hozzászoktatják a madarakat az apróbb mozgásainkhoz, az objektív mozgatásához.

A hagyományos álcaruházat akkor elegendő, ha nagyobb távolságról, több tucat méterről fotózunk, ehhez azonban nagy gyújtótávolságú, akár többmilliós objektívekre van szükség (Fotó: Czinege Anett).

 

A nálunk elég nehézkesen és alkalmilag hozzáférhető, amerikai gyártmányú Ameristep álcaponcsó jól helyettesíthető a military boltokban megvásárolható mesterlövész álcaruhákkal, melyek ára ráadásul fele-kétharmada az íjász/vadász poncsónak. A mai világban azonban az sem okoz gondot, ha a gyártó oldalán megrendeljük a kívánt terméket, amit postai úton (természetesen a vám megfizetését is beleszámítva) néhány nap alatt kézhez kaphatunk.

A 3D-s álca lényege, hogy bármely testhelyzetben a növényzet részének mutassa az embert. A lényeg az, hogy a madarak felénk nézve ne embert, hanem valami növényhalomszerűséget lássanak csak.

A speciális katonai és vadászeszközök előnye, hogy kis helyigényük és könnyűségük miatt akár kirándulásra is magunkkal vihetjük ezeket.

Íjászatban használt 3D-s (rávarrt leveles) álcasapka (balra), álcakesztyű (jobbra) és archáló (a kesztyűk alatt).

A túrázáshoz használt habosított műanyag (polifoam) matracok között számos "vicces" megjelenésűt találhatunk. Madárfotózáshoz lehetőleg ne rózsaszínűt vagy Hello Kittyset, hanem terepszínűt vegyünk.A matrac tetején álcaanyagokból kézzel varrt objektív álcahuzat látható.

Az Ameristep álcaponcsó a hordzsákjában ...

... pulóver méretűre összecsukható (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az álcaruhák annyira jól működnek, annyira közel merészkednek hozzá a madarak (különösen akkor, ha árnyékba, félárnyékba húzódva használjuk ezeket), hogy a siker érdekében néhány aprónak tűnő, de fontos kiegészítőt érdemes használni. 

A két legfontosabb a „világító”, ezért a rejtőzködés hatékonyságát csökkentő arc és kezek rejtése archálóval és álcakesztyűvel. Emellett érdemes a poncsó/lövészálca alatt farmar helyett zöld vagy terepszínű ruházatot viselni, és a fényképezőgépet is beburkolnunk álcaháló darabbal, a hosszabb mozdulatlan várakozást pedig nagymértékben elősegíti egy könnyű horgásszék. Ilyenkor jön jól az egylábú vagy a hagyományos háromlábú állvány, ezeket is terepesíthetjük, ha álcahálóból varrt cső alakú „szoknyát” húzunk a lábakra. Így felszerelkezve, csendben az itató, etető közelébe ülve, bármiféle beszoktatás nélkül a madarak már néhány perc alatt visszatérnek megszokott életükhöz és akár 2-3 m-re tőlünk zavartalanul élik mindennapjaikat.   

A teljes testet befedő 3D-s álca ...

... teljessé tételéhez nélülözhetetlen ...

... a fej, az arc, a kezek és a felszerelés hasonló minőségű álácázása is.

A képen a fotós kezében egy 100-400 mm-es optikával felszerelt fényképezőgép látható 100 mm-es állásban (Fotók: Orbán Zoltán).

Videó összeállítás az álcaruhás madárfotózás két alap testhelyzetéről. Fekvő fotózásnál állvány helyett a gépet kellően megtámasztó babzsákot is használhatunk.

Ezek a felvételek is a fenti álcaponcsó és Ghillie álcaruha alkalmazásával készültek a bujkáló életmódja miatt kevéssé ismer karvalyposzátáról. A videón az álcafelszerelés is látható: 4:27-től és 6:26-tól (Videók: Orbán Zoltán).

 

Az aláöltözésigény miatt az álcaöltözetek meglehetősen melegek, ezért ősztől a nyárelőig ideális viseletek. Ha nincs túl meleg, ezeket akár egész nap, cserkelő fotózás közben is viselhetjük, így a madár vagy más állat felbukkanásakor elegendő megállnunk vagy lekuporodnunk, és máris álcázva vagyunk.

Mobil les a hátizsákban

A mobil megoldások csúcsát a különböző hordozható lessátrak jelentik, közöttük is a talán legpraktikusabb les székek. Ezek úgy működnek, hogy egy vagy két összecsukható horgász karosszék (ez a les váza) hordozza az álca ponyvát tartó vázat, amit egy mozdulattal lehet a széthúzva kinyitott szék(ek)re borítva felállítani. Az álcaszövet lehet vízhatlan műanyag ponyva vagy műanyag hálóra varrt 3D levél utánzatú is. Előbbi nagy hátránya, hogy nem szellőzik, csak a kitekintő ablakokon keresztül lehet rajta kilátni, és ha hozzáérünk, zajos súrlódó hangot ad. Mindez a második változattal elkerülhető, és ennek is van belső vízhatlan kupolája, igaz, hogy az ára is magasabb, de még mindig nem éri el egy belépő szintű objektív vagy közép kategóriás gép árát sem. Felállításuk nem igényel két percnél több időt és beszoktatást sem feltétlenül, etető mellett használva többször előfordult már, hogy az óvatosságáról közismert szarkák egy méterre a les mellett szedegettek. Összecsukásuk sem igényel több időt, szállításukat pedig megkönnyíti a leshez adott hord hátizsák. Ha lehetőségünk van rá, érdemes a kétszemélyes változatot beszerezni, mert ebbe nemcsak két fotós fér el, de ha egyedül vagyunk, a felszerelést is kényelmesen el tudjuk helyezni.

Az Ameristep 3D álcázású lese jól szellőzik, és belső esővédő  kupolája is van.

A kétszemélyes változatában szűken kér fotós is elfér el, egyedül használva az egyik széken kényelmesen elfér a fotóstáska.

A les egy perc alatt összecsukható, szétnyitható ...

... és a hord hátizsákban könnyen szállítható (Fotók: Orbán Zoltán).

Videó a szék les felállításáról és lebontásáról (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ameristep szék les  trükkök
Mivel a cég a leseit íjász és lőfegyveres vadászoknak tervezi, a fotózás némiképp eltérő körülményeihez érdemes néhány kiegészítő megoldást alkalmaznunk.

Az első, és hosszú távon a legkényelmetlenebb, nem fotós megoldás a szék. A karfás horgász szék hátránya fotós szemmel éppen a kényelme, az, hogy mélyen ülünk. A vadászokat ez nem zavarja, hiszen nekik csak ki kell húzniuk magukat, hogy akcióra készek legyenek, nekünk azonban oda is kell hajolni az állványon pontosan beállított gép keresőjéhez, amit egy fotelből nehéz megtenni. Egyszerűen kiküszöbölhetjük ezt, ha a beépített karfás széket egy könnyű horgász zsámollyal és párnával együtt használjuk. Ezek kényelemesen elférnek a hord zsákban, és jelentős plusz súlyt sem jelentenek.

Ez a horgász zsámoly típus pont elfér a les beépített széke alatt, a könnyű párna nemcsak kellő magasságba emeli a fotóst, de télen a hideg ellen is véd.

 

A leshez akár egy-két méterre közelre jövő madarak miatt a következő hasznos kiegészítő a kitekintő ablakok plusz álcázása egy-egy álcaháló darabbal. Ezzel a megoldással teljesen el tudjuk fedni a mozgásunkat, megspórolva az archálót és az álcakesztyűt.

10-20 m távolságból nem, 3-4 m-ről azonban feltűnik a madaraknak a kitekintő nyílás mögött megmozduló fotós, ...

... amin az ablakokhoz kézzel felvarrt álcaháló darab segít (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Végül a talajon lévő itató, porfürdő és etető néhány méterről történő fotózásához a les ablakai magasak lehetnek. Szerencsére a les acél szalag váza és a lest borító huzat enged annyit, hogy egy zsinórra kötött kampóval 15-20 cm-rel alacsonyabbra húzhatjuk a kitekintő nyílást. Így a gép is alacsonyabbra kerülhet, amivel jobb, a madarakhoz síkban közelebb lévő perspektívát érhetünk el.

Szegből hajlított kampóval ...

... és az állvány alá szúrt cövekkel jelentősen csökkenthetjük a kitekintőablak, a gép és a perspektíva magasságát (Fotók: Orbán Zoltán).

Mobil fotós leshelyek beszoktatása

A mobil leshelyek hátránya, hogy nincsenek állandóan a fotózás helyszínén, az állatok nem szoknak hozzá, így legyen akár mennyire professzionális az álcázása, nagy esély van rá, hogy a madarak kezdetben idegenkedni fognak tőle. Szerencsére ezt ellensúlyozhatjuk, ha az álcaponcsóhoz vagy a mobil lesünkhöz hasonló anyagot függesztünk ki a leshelyre. Erre célra a legjobb, legolcsóbb megoldást egy 1-2 négyzetméteres álcaháló darab jelenti.

Az állandóan kint lévő, könnyű álcaháló darabot a szél folyamatosan mozgatja, így a madarak hozzászoknak a mozgásához ...

... és amikor megjelenünk a lesünkkel, nem törődnek a számukra lényegtelen változással, így nem is tartózkodóak (Fotók: Orbán Zoltán).

Kiépített leshelyek otthon, egyszerűen

Ha saját kertünk van, vagy ismerünk olyan kevéssé járt helyszínt, ahol nem kell rongálástól tartani, építhetünk állandó, akár többszemélyes lest az itató, etető közelébe, vagy telepíthetünk madárvédelmi eszközöket meglévő lesünk elé.

A lessel szemben támasztott legfontosabb elvárások: tartósság, besötétíthetőség, szélállóság és beázás elleni védelem miatt a legjobb vízálló OSB lapokból, hátrafelé lefutó féltetővel elkészíteni úgy, hogy a tető a kitekintő oldal fölé 50-80-cm-el túllógjon. Egy kevéssé tartós, viszont néhány óra alatt is megvalósítható megoldás, ha fa vázra először fekete műanyag fóliát, majd erre nádszövetet feszítünk, ügyelve arra, hogy a tetőn a fóliát több helyen támasszuk alá, különben a csapadékvíz könnyen összegyűlik és benyomja ezt.

Az állandó lesek legfontosabb pontja a kitekintőablak, amit befedhetünk a közepén behasított (itt dugjuk ki az objektívet) álcahálóval, de még jobb, ha a Máté Bence által használt, kifelé tükröző „nyomozótükör-üveget” használunk (részletesebben lásd a következő fejezetben). Amennyiben a les belsejébe az ablakon kívül kintről nem jut fény, a csak belülről kifelé átlátható üveg mögött szabadon mozgathatjuk az optikát, amit a többi lesnél csak lassan, megfontoltan tehetünk meg a madarak elijesztése nélkül. Ha kellő távolságot tartunk az üvegtől, szellőztetéssel, legyezéssel, végső esetben ventilátorral (ebből van elemmel működő is), kezelni tudjuk a téli párásodást. Hideg időben igazi áldás, ha a leshelyünk akár olajradiátorral, akár gázzal fűthető (egy kis kémény nem zavarja a madarakat).

Nádszövetből barkácsolt les ...

... a fotóst a madarak elől teljesen elrejtő"nyomozótükör"-üveg kitekintővel egy fővárosi madárbarát kertben.

OSB lapból készült egy ...

... és többszemélyes Máté Bence-féle les etetőnél.

A csak belülről átlátszó, ...

... kívülről tükröződő kitekintőeblak mögött a fotós nem látható, ezért jelenlétünk a madarakat nem zavarja (Fotók: Orbán Zoltán).

"Nyomozótükör-üveges" lest bemutató kisfilm (Videó: Orbán Zoltán).

Bérelhető professzionális fotós leshelyek

Magyarországon is léteznek (egyébként magyar) fotó les szolgáltatók, melyek megfelelő engedélyekkel rendelkező leseiből olyan védett és fokozottan védett fajokat is közelről figyelhetünk meg a zavarásuk nélkül, mint: a rétisas, a daru vagy a túzok. Az ezeken a helyeken átélhető élmények minősége olyan magas, hogy az egész világról érkeznek az országba természetfotósok és -filmesek. Ezeknél a leseknél a magyar fizetésekhez mérten borsos napidíj kifizetésével nem csak az igényes "vevők" által megkövetelt kényelmes körülményeket (például télen fűtést), de máshol nem vagy csak a bérleti díjnál jóval magasabb áron megszerezhető fotó témákat is kapunk. Ennek legfőbb oka, hogy a bérlesek általában a legnagyobb forgalmú, legjobb, éppen ezért többnyire védett élőhelyeken létesülnek (természetesen az illetékes hatóságok és nemzeti parkok engedélyével), ahova magánemberként általában be sem juthatnánk.

Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a leshelyeknek természetvédelmi jelentősége is van. Hiszen ahhoz, hogy ezeknél megfelelő legyen a madárforgalom, olyan természetes körülményeket kell biztosítani: a száraz területeken itatókat, túzokdürgésre alkalmas gyepeket, nem zavart pihenőhelyeket, vizes élőhelyeket, fészektelep partfalakat, az áttelelő ragadozómadaraknak etetőket, ami vonzó és megfelelő a madarak számára. 

Ezek a szolgáltatók sok esetben a világ más részén is működtetnek leseket (például Dél-Amerikában vagy a Duna-deltában), így rajtuk keresztül fotós szafarikat is szervezhetünk, illetve mind itthon, mind a célországokban (fajokra, madárcsoportokra,  élőhelyekre) szervezett  madármegfigyelő túrákat is igénybe vehetünk.

Máté Bence − hidephorography.com
A 2010-ben a világ legjobb természetfotósának választott Máté Bence új színt hozott a természetfotózásba és -filmezésbe azzal, hogy többek között elsőként kezdte el alkalmazni az álcázott leseknél a csak belülről átlátható kitekintőablakot, ami végre teljesen láthatatlanná tette a madárfotósokat. A technológia kidolgozásáig ugyanis a "kályhacső" méretű teleobjektívek ide-oda mozgó végének mindig túl kellett nyúlnia az álcázást biztosító hálón vagy szöveten, amit a madarak észrevehettek. Különösen akkor, ha a cél a néhány méteres megközelítés volt. Máté Bence munkásságának köszönhetően ez a hátrány többé már nem áll fenn, ami addig nem látott felvételek elkészítését teszi lehetővé, mivel a fotós szó szerint centiméterekre kerülhet a jelenlétünkről mit sem sejtő madarakhoz.

Máté Bence itató leseinél új nézőpontot eredményezett az is, hogy a víz a kitekintőablaktól kezdődik, ezért a képeken úgy úgy tűnik, mintha a fotós a vízből készítette volna a felvételeket.

A madarak számára vonzó életfeltételeket kínáló itató leseknél a ritkább ragadozók is megjelennek, és nem csak fürdés közben, ...

... de tollászkodás ...

... és pihenés közben is láthatjuk őket.

Bence egyik legújabb találmánya egy tó medrébe süllyesztett "vízi színház" les, ...

... ahonnan gémek, sirályok ...

... és parti madarak életét figyelhetjük és örökíthetjük meg (Videók: Orbán Zoltán).

 

A világ egyik vezető természetfotósaként, és a különleges lesek kidolgozójaként, folyamatos fejlesztőjeként Máté Bence pusztaszeri (valamin Costa-Ricában és Brazíliában működő) fotós központjába az egész világról érkeznek vendégek. Ezért itt a napidíjak nem csak az akár 6-8 különböző les használatát teszik lehetővé, de tartalmazzák a szállás és az étkezés költségeit is. Ezekről itt tájékozódhat >> (az angol mellett magyar nyelven is). 

 

Sakertour - sakertour.com   
A madarász programokat szervező cég terepi túravezetői az ország legnagyobb fajismerettel rendelkező szakembereiből kerülnek ki. Az itt megrendelhető szolgáltatásoknak két fő típusa van: terepi vezetett madármegfigyelő túrák (magyarul és angolul, akár több napos is) a Hortobágyon, a Zemplénben, Szlovákiában és a Duna-deltában; valamint egész éves fotózás Máté Bence-féle lesekben a Hortobágy területén (őszi daruitatókon és -éjszakázóhelyeken, téli sasetetőkön stb.).

Daruitató-les ...

... és az itt készült felvételek (részletek >>).

Videó a Sakertour egyik téli sasetető-leséből (részletek >>) (Fotók, videók: Orbán Zoltán).

 

A Sakertour leseit szállás- és étkezésbiztosítás nélkül is igénybe vehetjük, az árakról és a részletekről itt tájékozódhat >> (a honlap angol nyelvű).

 

Makrofotózás

Ne feledkezzünk el a kisméretű élőlények közelfényképezéséről, a makrofotózásról sem! A Madárbarát kert program egyéb állatfajokra kidolgozott védelmi eszközei és módszerei: a gyíkvárak, a darázsgarázs és a bogártanya, a lepkelegelő, a békamenedékek, a kisemlős lak, és a legösszetettebb természetvédelmi farakás. jó lehetőséget kínálnak a különböző ízeltlábúak, kétéltűek és hüllők fényképezéséhez, hiszen tudjuk róluk a legfontosabbat – azt, hogy hol keressük őket! Ezek az állatok jóval közelebb engedik magukhoz a fotóst, mint az emlősök és madarak, és még a mozgásra villámgyorsan elmenekülő gyíkokat is be lehet akár fél méterre cserkészni, ha a megközelítést lassan, lekuporodva vagy kúszva, több méterről kezdjük. Ha a gyík elugrik napozóhelyéről, gyorsan foglaljuk el a kiszemelt pozíciót, majd várjunk mozdulatlanul, jó esélyünk van, hogy néhány perc múlva visszatér. A makrofényképezéshez kevésbé kell álcázni magunkat, bár viszont lehetőség szerint használjunk állványt és derítő vakut.

Akit mélyebben, akár professzionális szinten érdekel a makrofotózás, azoknak javasoljuk, hogy látogassanak el Rahmé Nikola magyar nyelvű oldalára >>

A szerző fali gyíkokat fényképez a Fővárosi Állat- és Növénykert sziklakertjében (Fotó: Halpern Bálint), és ...

... zöld gyíkokat a Zemplénben (Fotó: Czinege Anett).

A darázsgarázs egy ablakpárkányra is fantasztikus mikrovilágot varázsol, ...

... ahol a fotó téma (a képen magányosméh-faj látható) szó szerint házhoz jön.

A természetvédelmi farakás a Madárbarát kert program egyik legösszetettebb eszköze, ahol több tucat állatfaj figyelhető meg. Hím fürge gyík fotózása egy fővárosi madárbarát kertben (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fotózás a közösségi programjainkon

Végül, de nem utolsó sorban remek fotózási alkalmakat jelentenek az MME közösségi programjai, ahol az állat- és növényfényképezés, videózás mellett az emberek is fotó témát kínálnak.

Virágfotózás az MME Budapesti Helyi Csoport havi kirándulásainak egyikén.

A közösségi programokon videózni is lehet.

A madarakat megfigyelő kirándulótársak ...

... is fantasztikus témát jelenthetnek (Fotók: Orbán Zoltán).

A madárgyűrűző táborokban sok furcsaságot láthat az ember! Egy éppen meggyűrűzött fiatal törpe gém nem repül el, inkább "rejtőzködni" próbál a gyűrűző asztalon (Fotó: Németh András).

 

NE FELEJTSÜK EL, HOGY AZ ÁLLATOK MEGFIGYELÉSE, FÉNYKÉPEZÉSE NEKÜNK SZÓRAKOZÁS, AMIT CSAK A TERMÉSZETVÉDELMI SZABÁLYOK, AZ ETIKAI NORMÁK BETARTÁSÁVAL, A ZAVARÁSUK NÉLKÜL SZABAD VÉGEZNI!

Praktikus fotós oldalak

A fotózásra különösen igaz, hogy a saját, gyakran drága és keserű tapasztalatok megspórohatók, ha mások hibáiból, ötleteiből tanulunk. Mivel drága, legtöbbször nem kipróbálható eszközökre van szükségünk, fontos, hogy minél több tesztet tanulmányozhassunk vagy segítséget kérhessünk tapasztalt fotósoktól.

Magyar természetfotósok oldalai

Antli István

Csonka Péter  

Eduardo Balogh  

Imre Tamás 

Kovács András 

Lóki Csaba

Máté Bence

Nehézy László

Papp Gábor 

Sándorfalvi László

Somogyi Márk

Szalai József 

Tóth István Zsolt

ifj. Vasuta Gábor

 

Makrofótózás

Rahmé Nikola blog oldala makro fotókkal

Rahmé Nikola makro fotó Flickr oldala

Rahmé Nikola útibeszámoló oldala

 

Magyar internetes természetfotós magazin

Természetfotó Magazin

 

Magyar természetfotós oldalak

birdphotography.hu

 

Külföldi természetfotósok oldalai

Juza Nature Photography

 

Külföldi természetfotós oldalak

birdphoto.fi

Wild Wonders of Europe

 

Gépek, objektívek és egyéb kiegészítők teszt oldalai

Digital Photography Review

Juza Nature Photography

 

Kapcsolódó oldalak

• "Makrofotózás és Teleobjektíves fényképezés" - Madárbarát kerti praktikák is szerepelnek a népszerű fotóskönyv-sorozat most megjelent részében >>  
• Szafari otthon - élvezzük a nyári Madárbarát kert örömeit! >>  
• A panelházak lakói előnyben! - a szürke légykapók rejtett életének megfigyelése >> 
• Szürke légykapók megtelepedése - még egy érv füsti fecske műfészkek kihelyezésére >> 
• Madárbarát panel - 19 madárfióka története >>
• Érdekes vendég a madáritatóban - lessük meg a mikrovilág rejtelmeit! >>
• A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai megoldásai >> 
• A darumegfigyelés remek családi, fotós és videós program! >>   

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

A sikerhez a madarak is kellenek!
Ne felejtsük el, hogy az eszközök kihelyezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a madarak ezeket rögtön birokba is veszik! Leggyorsabban, akár órák alatt, az itatókat, porfürdőket (verebek) és az etetőket lakják be, az odúk, fecskeműfészkek és sárgyűjtőhelyek esetében azonban szélsőséges lehetőségekre is számíthatunk. Nem ritka, hogy május−júliusi kihelyezéskor már másnap használatba veszik ezeket a madarak, de ugyan így az is gyakran előfordul, hogy éveken keresztül üresen maradnak. Utóbbi esetben érdemes más helyre, eltérő magasságba vagy tájolással áthelyezni az odúkat, egyéb eszközöket, illetve megvizsgálni, hogy nem sérült-e például az odúk teteje? Legyünk tehát kitartóak, egymás közelében alkalmazzunk minél többféle eszközt és módszert, így biztosan nem maradunk madármegfigyelési élmény nélkül!

 

Segítsük a többi állatcsoport képviselőit is!
A Madárbarát kert program a madárvédelmi eszközök mellett részletes ajánlásokat tartalmaz a környezetünkben élő más fajok védelmi eszközeire és módszereire, valamint  a madarak okozta problémák megoldására vonatkozóan is.

Madárbarát kert programmal kapcsolatos információkat kérhet a programkoordinátortól ezen az email címen!

 

 

    

Orbán Zoltán