A programban részt vevő szakértők javaslatot tettek a Natura 2000 hálózatba kijelölendő területekre is. A PHARE programok mellett a Természetvédelmi Hivatal irányításával 1997-ben indult Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program is számos adatot szolgáltatott a Natura 2000 területek kijelöléséhez, mivel a projektek kialakításánál és a monitorozandó komponensek kiválasztásánál prioritást kapott az EU természetvédelmi irányelveinek mellékletein felsorolt élőhelyek és fajok vizsgálata.

A Natura 2000 területek kijelölésének folyamata és szempontrendszere

A Natura 2000 hálózat területeit, vagyis a különleges madárvédelmi területeket és a különleges természet-megőrzési területeket a tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontok vehetők figyelembe, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet.

A madárvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges madárvédelmi területeket kijelölése a tagállamok saját hatásköre. A Bizottság csak akkor tesz észrevételt, ha a kijelölés hiányos. A kijelölésnek a rendelkezésre álló országos, átfogó felmérések figyelembevételével kell történnie, ilyen felmérés lehet például a BirdLife International által végzett „fontos madár élőhelyek (Important Bird Areas)” felmérése. A kijelölésnél figyelembe kell venni a vonuló madarak élőhelyeit, különös tekintettel a vonulás során igénybe vett pihenőhelyeket, kiváltképp a Ramsari Egyezmény alapján kijelölt nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket.

A különleges természet-megőrzési területek esetében a tagország csak javaslatot tesz a területekre. A Bizottság szakértők bevonásával az ún. biogeográfiai szemináriumokon a nemzeti javaslatot áttekinti minden egyes fajra és élőhely típusra. A Bizottságnak lehetősége van a területek listájának módosítására. Amennyiben úgy látja például, hogy egy vagy több faj és élőhelytípus országos állományának lefedettsége nem megfelelő, a tagországot az adott faj vagy élőhelytípus tekintetében újabb területek kijelölésére kötelezi.

A területkijelölés és értékelés szempontjait az élőhelyvédelmi irányelv III. melléklete írja elő, amely két szakaszban – a területek országos és közösségi jelentősége – határozza meg a kiválasztás kritériumait. A területeknek minden, hazánkban előforduló élőhely típus és faj esetében az országos állomány elegendően nagy hányadát le kell fednie, hogy biztosítsák a kedvező természetvédelmi helyzet fennmaradását az unió és a biogeográfiai régió szintjén egyaránt.

A területjavaslatokat a korábban említett adatgyűjtés eredményeinek figyelembe vételével – az adott faj vagy élőhely típus állománynagysága, állománysűrűsége, hazai elterjedése, hazai és nemzetközi védelmi helyzete, élőhely igénye szerint – a 10 nemzetipark-igazgatóság munkatársai dolgozták ki az irányelvek mellékletein szereplő, hazánkban előforduló 46 élőhelytípus, 36 növény-, 105 állatfaj, valamint 91 madárfaj elterjedése és állománya alapján.

A nemzetipark-igazgatóságok a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat felterjesztették a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala számára. A területek listáját több hónapos, szakértők bevonásával történt egyeztetés követte, amelynek eredményeképp a javasolt lista véglegessé vált. A területjavaslatok értékelésében a Természetvédelmi Hivatal munkatársai mellett részt vett a Natura 2000 Tanácsadó Testület is. A listát és az adatlapokat Magyarország EU csatlakozásakor, 2004-ben küldték ki Brüsszelbe.

A javasolt területekről részletes dokumentációt kell eljuttatni az Európai Bizottság számára. Az adatlapok tartalmazzák a területek általános (kód, megnevezés, területnagyság hektárban, koordináták, NUTS régió) és ökológiai adatait (a területen előforduló közösségi jelentőségű fajok és élőhely típusok állományadatait és egyéb a területen jelentős fajok listáját), a kijelölés alapjául szolgáló fajok területen található állományának értékelését, a terület rövid jellemzését (minőség, megőrzöttség, veszélyeztető tényezők, kezelő szerv).

A hazai területek kijelölése az irányelvben előírt kritériumok messzemenő figyelembe vételével történt. A kijelölt Natura 2000 területek – a különleges madárvédelmi területek és a különleges természet-megőrzési területek – mintegy 1,95 millió hektárt tesznek ki, mely az ország területének 21%-a. A két területtípus átfedése közel 42%. A Natura 2000 hálózat részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épül (a jelölt területek 39%-a), de eddig még nem védett területek is részét képezik. Figyelembe véve hazánk egyedülálló természeti adottságait és a természeti értékeknek a legtöbb nyugat-európai országénál jobb megőrzöttségét, a hazai területkijelölés nagysága valamivel az EU átlag fölötti.

Az EU természetvédelemért felelős bizottsági részlege 2007. november 13-án a 2008/26/EK számú határozatával a pannon bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzéket elfogadta. Ezáltal Magyarországon a „jelölt Natura 2000 területek” (angol megnevezése proposed Site of Community Importance – pSCI) „jóváhagyott Natura 2000 területekké” (angol megnevezése Site of Community Importance – SCI) váltak.

A 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről, valamint az Állami Természetvédelem Natura 2000 területekre (SCI-kre, azaz jóváhagyott Natura 2000 területekre) vonatkozó természetvédelmi prioritásainak megjelentetésével technikailag az SCI területek SAC (Special Area of Conservation) területekké, azaz különleges természetmegőrzési területekké váltak.

Az élővilágvédelmi irányelv mellékletén szereplő, kiemelt jelentőségű bennszülött fajaink például a magyar kökörcsin, a pilisi len, a magyarföldi husáng, a magyar vakcsiga és a rákosi vipera. A közösségi jelentőségű élőhely típusok közül 46, növényfajok közül 36, madarak közül 91, egyéb állatfajok közül 105 fordul elő Magyarországon számottevő állományban, melyek hazai állományai kapcsán területeket kellett kijelölnünk.

A területek kijelölése szempontjából figyelembe veendő fajok nagy részét a hazai természetvédelem már a korábbiakban is megkülönböztetetten kezelte, és a védett természeti területek kijelölésénél azok előfordulási helyei fontos szerepet játszottak (a Magyarország által javasolt fajok többsége ide tartozott). Ugyanakkor az irányelvek mellékletein szerepel jó néhány olyan faj is, melyek Nyugat-Európában megritkultak, de Magyarországon még erős állományuk létezik, és a korábbi védetté nyilvánítások során nem szolgáltak a kijelölés szempontjául (ilyen a szarvasbogár, a remetebogár, mocsári teknős, a tövisszúró gébics, az örvös légykapó, kisfészkű aszat, pannon gyertyános-tölgyes stb.). A fogyatkozó nyugat-európai állományok megerősítésében éppen a még nem veszélyeztetett kelet-európai törzsállományok még hatékonyabb védelmük révén kiemelt szerepet játszhatnak, így az Európai Unió általános természetvédelmi célkitűzéseinek akkor felelünk meg, ha e nálunk még nem veszélyeztetett fajok területi-élőhelyi védelmére is az eddigieknél jobban odafigyelünk.

A fotón a pilisi len látható (Fotó: Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság)

Ezek értelmében hazánk köteles volt közösségi jelentőségű természetes élőhelyei, valamint állat- és növényfajai védelmében területeket kijelölni, amelyek így az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak. A hálózat eszméjére nevéből is következtethetünk: értékes természeti területek, élőhelyek többé-kevésbé összefüggő láncolata, amelyek az eredeti európai élővilágot őrzik.
A kijelöléssel hazánk területének közel 21%-a lett Natura 2000 terület. Az eredeti védett területeink csaknem mindegyike bekerült a hálózatba, de ezeken kívül további körülbelül 1.2 millió hektár kap uniós védettséget. Nem csoda hát, hogy ezek között igen nagy százalékban vannak mezőgazdasági területek, gyepek, tavak, folyók, erdők, ahol évszázadok óta gazdálkodás folyik.

Európában a szó szoros értelmében vett "vadon" elvétve található, a táj képét oly régóta formálja az ember, hogy még a természetesnek tartott élőhelyek túlnyomó többsége is így vagy úgy őrzi annak keze nyomát. Európában ezért különösen igaz, hogy a biológiai sokféleségnek meghatározó eleme az a bonyolult kapcsolatrendszer is, amely összeköti az embert a természettel: a háziasított állatok és nemesített növények sokfélesége, a különböző földhasználati praktikák.

A Natura 2000 területek védelmében tehát különösen hangsúlyos a gazdálkodók, a fenntartó, hagyományos gazdálkodási módok szerepe. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Natura 2000 hálózattal a rezervátum-szerű védelem helyett a társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi érdekek összehangolására alapozó megóvás kerülhet előtérbe.

Az MME tartja fenn a hazai Natura 2000 honlapot, valamint az egyes területek fenntartási tervének készítésében vesz részt:

• Fenntartható természetvédelem Magyarországi Natura 2000 területeken
• Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítése

Előadások, konferenciák

Az ünnepi évadot egy január 6-ai konferenciával indítottuk, melynek helyszínéül a Magyar Tudományos Akadémia szolgált. A neves előadók bemutatták az egyesület elmúlt 40 évének természetvédelmi ideáit, korszakalkotó ötleteit és Herman Ottó ránk hagyott öröksége kapcsán végzett munkát, valamint az egyesület természetvédelmi, tudományos és környezeti nevelési eredményeit, a madárvonulás-kutatás és monitoring tevékenységek eddigi mérföldkövei. A jubileumi ülés további különlegessége volt, hogy azt az interneten keresztül élőben közvetítettük, illetve a felvételek bármikor vissza is nézhetők a Kamerával a Madarakért Ustream csatornán.