A szalakóta (Coracias garrulus) hazánkban fokozottan védett faj, pénzben kifejezett értéke 500.000 Ft. Nemének (Coracias) egyetlen hazánkban előforduló faja, erőteljes testalkatú, kb. csóka (Corvus monedula) nagyságú, színezetében a világos türkizkék (fej, nyak, alsó testtájak) és a meleg barna (hát, váll) színek dominálnak, de röptében feltűnő kék színűnek tűnik. Magyarországon a füves élőhelyek, elsősorban a legeltetett vagy kaszált területek környezetében fordul elő. Különösen kedveli a ligetes, idős odvasodó fákkal tarkított élőhelyeket, így az egykori fás legelőket és erdőspuszta-maradványokat, a homoki fehérnyarasokat. Hazánkban a mesterséges odúkon kívül kizárólag fák természetes vagy harkályok - elsősorban zöld küllő (Picus viridis) által vésett üregeiben költ.

Az MME Bükki Helyi Csoport és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság filmje a szalakóta védelméről (A film technikai feladatait Ács József Róbert végezte, felvételeit és szövegét Szitta Tamás készítette. Sajnos nincs már meg az ún. „mesterszalag” ezért technikailag vannak hibák a feltöltött videóban): 

Állománycsökkenésének oka nem határozható meg egy vagy akár néhány tényezővel, mert sokkal gyorsabban ment végbe, mint ahogy ezek a feltételezett negatív faktorok hatásukat kifejthették volna (nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése, külterjes állattartás visszaszorulásához köthető gyepek területének csökkenése, természetes fás vegetáció kiírtása, tájidegen fafajok telepítése, zöld küllő állomány gyérülése, mezőgazdasági kemikáliák, középfeszültségű vezetékek, vonulási veszteségek...stb). A szalakóta a Natura 2000 hálózat jelölő faja, "D típusú" költőládák kihelyezésével jelentős eredmények érhetőek el, melyek fejlesztése, karbantartása még hosszú ideig feltétele az állomány megőrzésének (Szitta, 2014).

Az MME Bükki Helyi Csoportjának szalakóta-védelmi tevékenysége az évtizedek alatt jelentős eredményeket hozott. A hatalmas területek – Kesznyétentől a Jászságig - végzett program eredményeként a hajdani 50 pár körüli szalakóta állomány 300 pár fölé emelkedett. Jelen időszakban a feladat oroszlánrészét már a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság végzi, de csoportunk munkája a Szalakóta védelmi-program keretein belül folytatódik. 

A csoport tevékenységei:

• Monitoring feladatok ellátása,
• Adatfeldolgozás,
• Odú-állomány fejlesztése, bővítése,
• Fészkelőhelyek kialakítása,
• Szemléletformálás.

​

Öreg madár a Borsodi-mezőségen (Fotó: Szitta Tamás)

Éves jelentések 

2014

Fiókák gyűrűzése (Fotó: Hák Flóra)

A 2014-es év különösen kedvezett ennek a gyönyörű madárnak. Az általunk megnézett odúknak több, mint felében szalakóta költött, nagyobbrészt sikeresen. A sikeres és nagy fiókaszámú költések oka a kedvező időjárás volt. Idén több fészekben is 6 fióka nevelkedett, ami a korábbi évek során csak ritkán fordult elő. Általános volt a 4-5 fiókás fészekalj. Szokás szerint az odúk másik részében mezei veréb (Passer montanus), seregély (Sturnus vulgaris) és néhányban kuvik (Athene noctua) költött. Csoportunk ellenőrzési köre alá több, mint 300 odú tartozik. A Szalakóta-védelem a Kárpát-medencében Life+ akció időszaka alatt feladataink közé tartozik a jövő években az új odúk kihelyezése, valamint a rosszabb állapotban lévőek kicserélése is. 

2015

Szalakóta fióka a Borsodi-mezőségről (Fotó: Somoskői Péter)

A tavalyi év különösen kedvezett a szalakótáknak az általunk ellenőrzött területeken, és ez a nyár is hasonlóan pozitív eredményekkel zárult, már ami a költőpárok megtelepedését és a fiókák számát illeti.

A bükki helyi csoport működési területén kb. 250-260 mesterséges odút ellenőriztünk le idén. Június 10-én kezdtük el a munkát és július 30-án gyűrűztünk a szezonban utoljára. A terepszezon alatt 2 gyűrűzővel és 9 emberrel dolgoztunk, javarészt a Borsodi-mezőségen és a Dél-Hevesi Tájegységen, de jelöltünk színes gyűrűvel a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben, a Bükkalján és a Mátrai Tájvédelmi Körzetben is (az utóbbi 3 terület külön „bája”, hogy itt mi raktunk először színes gyűrűt szalakótára). 

A Bükkalja első színesgyűrűs szalakótája (Fotó: Hák Flóra)

Az odúellenőrzések alatt 214 fiókára tettünk ornitológiai gyűrűt, ebből 198 madár kapott színeset is. Egy esetben sikerült öreg madarat fogni az odúban Egerlövőn, de rajta kívül kotló madarak befogásával és megjelölésével külön nem foglalkoztunk.

Az általunk ellenőrzött odúk több, mint a felében költött szalakóta, gyakoriak voltak a 4-5 fiókás fészekaljak, 6 fiókással azonban nem találkoztunk a tavalyi évvel ellentétben. Mi is tapasztaltuk természetesen a költések eltolódását: volt ahol már kirepülés előtti fiókákat találtunk, ugyanakkor máshol még csak tojásokat. Komoly összefüggéseket és következtetéseket azonban ezzel kapcsolatban nem tudtunk idén sem területenként levonni. Általánosságban az volt inkább a jellemző, hogy június végére ‒július elejére lefutott a „tojásos korszak”, kivételek viszont mindig akadtak.

Kifejlett fióka (Fotó: Hák Flóra)

Gyűrűzés (Fotó: Golen Gerhárd)

Az általunk ellenőrzött odúkban költöttek természetesen más fajok is. A számokat nézve ‒  hogy mely más madár fészekanyagára költött a szalakóta ‒, a „versenyt” idén is a seregély (Sturnus vulgaris) nyerte (a fiókák „kirajzása” egész szezon alatt szemmel látható volt). Őt követte a sorban a mezei veréb (Passer montanus), azonban pár odúban találkoztunk olyan „szívet melengető” lakókkal is, mint a kuvik (Athene noctua) és a füleskuvik (Otus scops). Nyílt tetejű odúkban költöttek előszeretettel a vörös vércsék (Falco tinnunculus) olyan esetekben is, ahol a tető nem esett le teljesen (nyilván ezek az odúk javításra vagy lecserélésre kerülnek a jövőben). Méhes és darazsas odúkat is följegyeztünk, ez azonban szerencsére nem volt jellemző sem a Borsodi-mezőségen, sem a Dél-Hevesi Tájegységben.  

Az odúkban találkoztunk igazi érdekességekkel is a gerinctelenek világából. Volt, ahol tányércsigákat vitt be a madár – minden bizonnyal kiszáradt vizes élőhely volt a közelben ‒, de idén először több helyről kerültek elő orrszarvúbogár és lótücsök maradványok is. Több odúban nagy szarvasbogár maradványokat jegyeztünk föl, amik adatul szolgálnak e Natura 2000 jelölőfaj elterjedéséről a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén. A leggyakoribbak ebből a rendből a közönséges rózsabogarak voltak, de néhány helyen a védett pompás virágbogár előfordulását is észleltük. Több helyen találtunk a fészkek alján különböző szárazföldi csigafajokat és cincérek, szöcskék, sáskák, futrinkák, sutabogár, butabogár, szipoly-fajok és más bogarak maradványait.

Egyik kedvencünkké vált júniusban az a borsodivánkai pár napos „tüskés” fióka, ami éppen egy gyíkot evett az odúellenőrzéskor. Olyan bizarr volt a látvány ‒ egy kis fióka a szájából kilógó gyíkfarokkal ‒, hogy azt hittük valamilyen száraz ág akadt a torkán.

Gyíkot emésztő fióka (Fotó: Golen Gerhárd)

Több fokozottan védett madárfaj fiókás időszaka is átfed a szalakótáéval. A kerecsensólymok (Falco cherrug) jelölése épphogy lecsengett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén, amikor a szalakótáké megkezdődött. A munkánk során tehát előfordult, hogy keresztezték egymást a fás-füves puszták madarainak fióka-jelölései; ilyenkor több szakemberrel dolgoztunk közösen a terepen. Így volt ez a parlagi sas (Aquila heliaca) és a kék vércsék (Falco vespertinus) gyűrűzésénél is. 

Közös gyűrűzésen a Helicon LIFE-al (Fotó: Horváth Márton)

Csökkentette a kezdeti örömöt a szalakótafiókák szép számát illetően az a felismerés júliusban, hogy a megfigyelések szerint a tavalyi pocokgradáció miatt nagy mértékben felszaporodott a nyestállomány (Martes foina) az általunk ellenőrzött területeken, hiszen ez a szalakótáknak is komoly veszélyt jelent. Ezt mi sem támasztotta jobban alá, minthogy az 5 bemutatógyűrűzésre kiválasztott kisfiókás odúnkból Szentistván térségében 3 is valószínűleg nyest áldozatává vált. A későbbiekben kifejezetten oda is figyeltünk a kirabolt fészkeknél a nyest „nyomaira” (karmolások, harapások) az odúk szájánál, és a gyanú beigazolódott. A nyár előrehaladtával több kifosztott odút találtunk, valamint elpusztult fiókákat is. Tollas – már idősebb – alultáplált, elpusztult fiókák esetében az a gyanú áll fönn, hogy valamelyik szülő került ragadozó áldozatává, párja pedig egyedül nem tudta kirepíteni a fészekaljat.  

Bemutatógyűrűzésen (Fotó: Somoskői Péter)

Volt alkalmunk segíteni is: A Mátrai Tájvédelmi Körzetben, Csányon történt az az eset, hogy egy odúnál kirepült fiatal szalakótákat láttunk, azonban az egyik idősebb, kb. 28-29 napos fióka csak a fejét dugta ki az odú szájából az érkezésünkkor. Kiderült, hogy egy bálazsineg tekeredett a madár lábára, ami valamilyen úton-módon két ponton is rögzítette a fiókát az odú aljzatához, így az nem tudott a testvéreivel együtt kirepülni. Szerencsére leszedtük a lábáról a zsineget, és örömmel tapasztaltuk, hogy a fióka jó kondícióban volt és nem volt alultáplált, ami arra enged következtetni, hogy a szülei az odúban továbbra is etették. Távozásunkkor már el is hagyta a családi fészket.   

Összességében elmondható, hogy az idei év az általunk ellenőrzött odúk esetében a fiókaszámokat tekintve stagnál a tavalyihoz képest, és záptojásokat sem találtunk nagyobb számban, mint az előző évben. Azonban a nyest komoly predációs problémát jelent, ami ellen szeretnénk minél hatékonyabban fellépni, így a siker növelésének érdekében örömmel fogadunk minden védelmi tapasztalatot e kisragadozó ellen. Reméljük a színes gyűrűk hasznos információkkal fognak szolgálni már a fajvédelmi projekt időtartama alatt is, azonban a jövő évtől kezdődően jóval kevesebb madat jelölünk ezzel a módszerrel.

A nyári ellenőrzések megerősítették azt is, hogy a bükki helyi csoport működési területén az utóbbi években nagyon sok odú vált alkalmatlanná szalakóta költésére, így ezeket sürgősen pótolnunk kell. További új helyekre is szükséges odúkat kihelyeznünk, mert az élőhelyek egyébként alkalmasak lennének a faj számára. Majdnem biztos, hogy a nyest elleni védekezés lehetséges eszköze, hogy fémkerettel vegyük körül az odúk száját - ezt célszerű valamennyi költőládánál megtenni. Ezek a feladatok még előttünk állnak!

A 2015. évi terepi munkában részt vettek:

Golen Gerhárd, Hák Flóra, Kecskés Dóra, Kleszó András, Magos Gábor, Sasvári János, Sándor Szitta Imola, Sándor Csaba, Seres Nándor, Szitta Tamás, Zákány Albert

Négyfiókás fészekalj (Fotó: Hák Flóra)

2016

Az MME Bükki Helyi Csoportja és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az idei terepszezonban több mint 300 szalakóta odút ellenőrzött le a Borsodi-mezőségen, a Bükkalján, a Hevesi-síkon és a Mátrai Tájegységben. Tavaly óta – a LIFE második terepszezonjáig – 91 db új „D” típusú odút helyeztünk ki, így idén már 314 odú várt általunk ellenőrzésre. A foglalási arány – az elmúlt évekhez hasonlóan – kedvező volt, az odúk több mint a felét foglalta a szalakóta és 213 fiókát gyűrűztünk meg.

Fióka a Borsodi-mezőségről (Fotó: Jakab Sándor)

A szezon számunkra első ízben az öreg madarakról való adatok gyűjtésével telt. A Borsodi-mezőségen 18 kotló szalakótát sikerült megfognunk júniusban, melyek közül 3-nak volt gyűrűje - így kézre került két Szitta Tamás által gyűrűzött-, (egy 6 éves és egy 2 éves) és egy 9 éves Tóth László által gyűrűzött madár is. A két „fiatalabb” szalakóta a szomszédos területekről kezdett költésbe a mezőségen, a 9 éves madár viszont a Hevesi Füves Pusztákon, Hevesvezekényben látott 2007-ben napvilágot, s idén Borsodivánkán lett megfogva. 

A 2016-os év "első öreg madara" (Fotó: Golen Gerhárd)

Biometria mérés (Fotó: Hák Flóra)

Szintén Borsodivánkán sikerült leolvasni egy tavalyi fióka színes gyűrűjét is, aki ugyanazt az odút foglalta el ahonnan kikelt – elzavarva onnan a korábban megérkező szalakótapárt is.

Az LP1 színes gyűrűs szalakóta és párja (Forrás: Jakab Sándor fotónaplója jsndor.blogspot.hu)

Pozitívum, hogy a nyest predációját nem tapasztaltuk olyan mértékben mint a tavalyi évben, valamint több 6 fiókás fészekaljat is találtunk! Negatívum viszont, hogy mezei veréb fészekalapot csak elenyésző mértékben jegyeztünk föl, darazsas odút pedig jóval többet, mint tavaly. A másodlagos odúlakó madarak széles spektrumával találkoznunk; a seregélyen kívül kuvik, füleskuvik, csóka és vörös vércse foglalt odúkat. A szalakótás területeinkre 10 db kuvikodút is kihelyeztünk a tavasszal – ezeknek sajnos még nem lett lakója. A táplálkozástani megfigyelések a helyszínen határozott maradékok alapján nem mutattak nagy újdonságokat, viszont több odúban is találtunk erdei cickányt – amit az elmúlt években nem tapasztaltunk.

Egy odúnyi fióka a Hevesi-síkról (Fotó: Hák Flóra)

A Mátrai Tájegység korábban nem volt tipikus „szalakótás” terület, az elmúlt 10 évben 10-12 mesterséges odú került kihelyezésre – alapvetően Szitta Tamás jóvoltából – főként Csány, Hort és Adács területére. Az ellenőrzések során általában 1-2, igen ritkán 3-4 költés volt megfigyelhető. Ezek után az elmúlt pár évben jelentkezett az a tendencia, hogy számos helyen indult újra a 20-30 éve felhagyott állattartás. Felmerült hát a gondolat, hogy az ismert revírek környékét megerősítsük, illetve megpróbáljuk a fajt az újra legeltetésbe vont területekre „felhúzni”. Az általunk alkalmasnak vélt élőhelyekre ezért odúkat helyeztünk ki, így jelenleg 58 db található az említett területeken. 

Domoszló első szalakóta fiókái (Fotó: Magos Gábor)

Az idei ellenőrzések során azt tapasztaltuk, hogy az adácsi és csányi területeken megerősödött a szalakóta állomány, illetve ezektől a területektől (Adács) légvonalban 17 km távolságban lévő Domoszlón, gyakorlatilag hegylábperemen is költött a faj a tavasszal kihelyezett odúban! Csányon egy természetes odúban is sikeres költés volt, így a Mátrai Tájegység területén 2016-ban 15 költést regisztráltunk, és a kirepült fiókák száma minimum 49 volt.

Ősztől újabb odúk kihelyezését tervezzük (a Keleti-Mátraalja egy-két területére is), a rossz állapotban lévőek lecserélését, valamint jelenleg a madarak áramütésével kapcsolatos országos szintű felméréssel; a középfeszültségű oszlopok ellenőrzésével (KFO) foglalatoskodunk.

Hatfiókás fészekalj (Fotó: Juhász Benedek)

Szalakótás híreink a 2016-os évből: 

• A Hevesi-sík SPA bemutatása (2016.01.26.): www.rollerproject.eu/hu/content/hevesi-sik-spa
• A szalakótákat várva (2016.05.20.): www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/szalakotakat-varva
• "Hazatérő" szalakóta (2016.06.08.): www.rollerproject.eu/hu/content/hazatero-szalakota
• 2016-os szalakóta terepszezon összefoglaló (2016.08.22.): www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/2016-os-szalakota-terepszezon-osszefoglalo
• Pozitív tapasztalatok: Elektromos oszlopok felmérése a Borsodi-mezőségen (2016.08.30.): www.rollerproject.eu/hu/content/pozitiv-tapasztalatok-elektromos-oszlopok-felmerese-borsodi-mezosegen
• Szalakóta rajzpályázat kiállítás (2016.12.13.): www.rollerproject.eu/hu/content/szalakota-rajzpalyazat-kiallitas

A 2016-os terepszezonban részt vettek:

Deák Gábor, Golen Gerhárd, Hák Flóra, Jakab Sándor, Juhász Benedek, Mező Hedvig, Mlakár Péter, Sikabonyi Anna, Szabadi Krisztina, Tóth Ádám, Tóth Katalin, Vámos Csenge és Varga Sándorné! Kiemelt köszönet illeti a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot, Kleszó Andrást, Magos Gábort, Sasvári Jánost, Seres Mihály Nándort és Szitta Tamást!

Unka zsákmánnyal (Fotó: Jakab Sándor)

2017

A Bükki Helyi Csoport 2017-es összefoglalója az alábbi linken érhető el: www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/bukki-helyi-csoport-beszamoloja-2017-es-szalakota-terepszezonrol

2018

A Bükki Helyi Csoport legfrisebb, 2018-as beszámolója az alábbi linkre kattintva érhető el: http://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/bukki-helyi-csoport-beszamoloja-2018-szalakota-terepszezonrol

Fotó: Jakab Sándor

​Elérhetőségek: 

• A Szalakóta-védelem a Kárpát-medencében főoldala: www.rollerproject.eu
• A Szalakóta-védelem a Kárpát-medencében közösségi oldala: /www.facebook.com/rollerproject
• A Bükki helyi csoport közösségi oldala: www.facebook.com/mmebukkihcs

Amikor októberben megjelent egy videó  amelyben egy ölyv kiiktat egy drónt, sokan örültek a madár győzelmének. Minden bizonnyal van abban valami kielégítő, ahogy a természet rátapos néha a technológia kisujjára. De ez a jóleső érzés nem feltétlenül csak a természetszeretetünkből fakad, hanem talán saját magánéletünket féltjük az egyre terjedő megfigyelésre alkalmas eszközöktől.

Bármi is legyen az ok, ahogy a drónok felemelkedése egyre inkább elkerülhetetlen, felmerül a kérdés, hogy a jelenlétük hogyan befolyásolja a madarakat.

 

Van e szabályozás a drónokra?

 

A Légügyi Hivatal egy kedves munkatársa segített a kérdés megválaszolásában, együttműködését ezúton is köszönjük.

Magyarországon minden pilóta nélküli légijármű – függetlenül a felhasználás céljától – a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény hatálya alá tartozik.

Pillanatnyilag a pilóta nélküli légijárművek vonatkozásában egységes szabályozási háttér nem áll rendelkezésre. A jogszabály hatálybalépéséig a Légügyi Hivatalnál munkacsoport foglalkozik a szakmai háttér kidolgozásával. Az átmeneti időszakban a Hivatal egyedi elbíráláson alapuló engedélyezési eljárást alkalmaz, a jelenleg hatályban lévő légiközlekedési jogszabályok figyelembevételével, melyek a Nemzeti Közlekedési Hatóság honlapján a megtalálhatók. A jelenlegi szabályozási keretek között az emberek fölötti és az éjszakai repülést nem engedélyezett.

A pilóta nélküli légijárművel történő munkavégzéshez egy eseti vagy korlátozott légtér engedély iránti kérelmet kell benyújtani. A tevékenységi engedély maximálisan három hónapra adható ki, amely az érvényesség időtartamán belül kiterjeszthető, illetve a még érvényes engedély meghosszabbítható. A munkavégzéshez szükséges légtér engedélyek munkaterületenként kerülnek kiadásra.

Ami a kizárólag magáncélú – hobbi célú – felhasználást illeti, külön hatósági engedély beszerzését pillanatnyilag nem igényli. Ugyanakkor, a légijármű tulajdonosát teljes körű büntetőjogi felelősség terheli a használat során bekövetkező balesetekért, anyagi kár okozásáért, a légiközlekedés szabályainak megsértéséért. Ennek elkerülése érdekében, és figyelemmel az engedélyköteles tevékenységek végrehajtásának feltételeire, kifejezetten ajánlott az eszközt a tulajdonos birtokában lévő területen használni, a más természetes vagy jogi személy tulajdonában lévő, illetve közterületeket elkerülni, az emberek fölötti repüléstől pedig szigorúan tartózkodni.

 

Vannak olyan helyek ahol a drónok be vannak tiltva?

Az Egyesült Államokban 2014. június 9. óta a nemzeti parkok területén a vadvilág nyugalmának megzavarása miatt betiltották a drónokat.   Az Európai Unión belül nincs tudomásunk hasonló szabályozásról.

 

Okozhatnak kárt a drónok a madarakban?

Egyelőre nem ismertek drón által okozott madárpusztulásos esetek, a hosszú távú hatások viszont még nem ismertek. Most olyan területre merészkedünk, ahol az élővilág még nincs hozzászokva ahhoz, hogy emberi zavarással találkozzon. A youtube-on is lehet olyan amatőr videókat találni, ahol az ügyetlen kormányzás vagy a puszta kíváncsiságnak köszönhetően a madarakat egyértelműen zavarja a drón jelenléte. Ez akár a fészkelés meghiúsulásához is vezethet.  Az biztos, hogy a drónok számíthatnak a territoriális madarak támadásaira, mint amilyen a cikk elején említett videóban is és ebben a videóban is látható. A hobbiként használt drónokkal szemben, melyek még nem elég nagyok vagy erősek ahhoz, hogy „túléljenek” egy légi támadást, a madarak nyerő pozícióban vannak. Ám nem lehet tudni, hogy ezek a madarak csak a szerencsének köszönhetik-e, hogy sértetlenül megúszták, vagy a gépek egyes tartozékai – mint például a fedetlen propellerek – akár meg is sebesíthetik őket.  

 

Tudnak segíteni a drónok a madaraknak?

A drónoknak hatalmas természetvédelmi haszna is van. Rendkívül izgalmas az a lehetőség, hogy eljuthatunk különböző helyekre anélkül, hogy az autóval vagy gyalogosan történő odajutás hatásaival számolnunk kellene. Egyes kutatók így megfigyelhetnek fészkeket vagy lombozat nyújtotta élőhelyeket tisztes távolságból, amely a fáramászásnál lényegesen kevesebb zavarást okoz. Egy amerikai biológus, Leanne Hanson jelenleg egy olyan drónnal végzi a kutatásait, mely infravörös érzékelők segítségével számlálja és vizsgálja a kanadai darvak és az ürömfajdok létszámának alakulását – tisztes távolságból.

A drónokat orvvadászok lebuktatására is lehet használni.

Amit még fontos megemlíteni, hogy a terepi biológusok egy része rendszeresen kényszerül kicsi, kevésbé biztonságos repülőgépekbe, hogy az élőhelyeket madártávlatból mérjék fel. És bár nem gondolnánk, de ezek a felmérések nem minden esetben végződnek szerencsésen, az elmúlt 60 évben 60 terepi biológus halt bele ilyen repülőszerencsétlenségbe. Az ilyen balesetek elkerülésére szintén alkalmasak a drónok.

 

Lehetnek madárbarát drónok?

Az amerikai nemzeti parkokat leszámítva, egyelőre nincsenek tervek arra vonatkozóan, hogy a drónokat csak egyes légterekben engedélyeznék. Így a madarak a jővőben egyre több drónnal fognak találkozni. Ezt figyelembe véve reméljük, hogy a törvényalkótók figyelmmel kísérik a drónok méretét, zajszintjét és azt, hogy milyen területeket hódíthatnak meg ezek a gépek.  Addig is, a hobbiként drónt használók elleshetnek madárbarát trükköket a kutatóktól. A nehéz rotorlapátokat el kell rejteni, hogy egy esetleges ütközés esetén ne sértse meg a madarakat. A gépek nem kerülhetnek túl közel a madarakhoz – különösen a territoriális fajokhoz – és a használóknak figyelniük kell a zajszintre is, főleg madárcsapatok vagy fészkelő madarak esetén. A jövőben talán okosabb drónjaink is lesznek, hiszen már most kísérleteznek olyanokkal, melyek óvatosabban reagálnak egyes akadályokra, ami hosszútávon megvédheti a madarakat.

 

Mit tartogat a jövő?

Ami a környezetvédelmi aspektust illeti, a készülő jogszabály erre nem fog kiterjedni, tekintettel arra, hogy egyéb jogi normák, amelyek a légtér használatára vonatkoznak, szabályozzák azt – tudtuk meg a Légügyi Hivatal munkatársától. Vannak ún. környezetvédelmi szempontból korlátozott légterek, ahová csak bizonyos feltételek teljesülése esetén repülhetnek be légijárművek, független attól, hogy pilóta nélküli, vagy ún. hagyományos légijárművekről beszélünk-e.

Az élővilágot érintő kérdésekről egyelőre nem szól a fáma. Az, hogy a madarakról valaha lesz-e említés a szabályozásban, nem tudhatjuk, de ez valószínűleg akkor fog csak kialakulni, mikor az egyre több légijármű érzékelhető zavarást fog okozni.

Egyelőre, legalábbis a videók tanulságai alapján, még mindig a madarak kerülnek ki győztesen egy-egy ilyen összecsapásból. 

 

 

A cikk forrása: https://www.audubon.org/news/how-will-drones-affect-birds

A helyi csoport ekkor 47 tagot számlált, elnöknek VARGA Ferenc adjunktust, titkárnak KÁRPÁTI Lászlót választották.        
  Korábban a Soproni Csoportra jellemző volt, hogy tagsága állandóan változott. Tagjaink közül az Erdészeti Technikumban és az akkori Erdészeti és Faipari Egyetemen tanuló diákok 4-5 éven át vettek részt a helyi madártani munkákban, majd miután végeztek tanulmányaikkal, elhagyták a várost és újabb diákok, hallgatók jöttek helyükbe. Az utóbbi években szerencsére kezd kialakulni egy 15-20 főből álló állandó társaság, mely a HCs aktív magját képezi. A HCs taglétszáma jelenleg mintegy 60-65 fő.

  Jelenleg problémát jelent, hogy nincs egy olyan hely, melyet a Helyi Csoport székhelyének tekinthetnénk. Kezdetben az egyetem Erdővédelemtani Tanszéke adott otthont a Sopron-környéki madártani munkáknak, majd a Fertő-tavi Nemzeti Park megalakulásával a Nemzeti Park központja vette át ezt a szerepet.
  Az előbbi problémából adódik, hogy bár tekintélyes könyv- és folyóirattárral rendelkezünk, ezeket a tagság nem tudja igazán hatékonyan használni, mivel kénytelenek vagyunk az anyagokat hely híján szétszórtan tárolni.
  A Soproni Csoport 1992-től megújult vezetőséggel folytatta a madártani munkát: Tiszteletbeli elnök: Dr. KÁRPÁTI László, elnök PELLINGER Attila, alelnök és gazdasági vezető Dr. HADARICS Tibor, titkár MOGYORÓSI Sándor, szervező titkár MOLNÁR Balázs volt. 2000-ben elnökünk sajnos lemondott posztjáról, és 2007-ig az alelnök vezetésével végeztük tevékenységünket. 2007. január 17-én egy tisztújító közgyűlés keretében ismét megújult a vezetőség. Az elnöki posztot PELLINGER Attila, a gazdasági vezetést KISS Zoltánné, a titkári teendőket MOGYORÓSI Sándor vállalta el.   A Helyi Csoport történetében 2004 végén lezárult egy több éves időszak, amikor a korábban megszokott, havi összejövetelek szüneteltek. A Helyi Csoport nem szűnt meg, számos programban dolgoztunk, a havi programok elmaradásának oka, az érdeklődés hiánya volt. Az ún. „kemény mag” továbbra is rendszeresen tartotta egyeztető összejöveteleit, minden második szerdán, változó helyszínen.  2004 decemberében újra elindítottunk egy előadássorozatot, melynek első tapasztalatai azt mutatják, hogy újra van igény az effajta összejövetelekre.
  A rendezvényeknek a TIT Sopron ad otthont és 2006-tól a Breuer György Madártani és Természetvédelmi Szabadegyetem keretében kerülnek megrendezésre. Előadásainkat ősztől-tavaszig, általában minden hónapban egy keddi napon 18 órai kezdettel tartjuk. Ezek pontos időpontjai, valamint az előadások címe és helyszíne a városban plakátokon, a helyi sajtóban rendszeresen megjelennek ill. honlapunkon is megtekinthetőek.