2014.02.05

Most látható a természetben

Ezen oldalon szeretnénk a természet érdekességeire felhívni a figyelmet, legfőképpen azokra amelyek körülöttünk zajlanak és éppen ezekben a napokban láthatóak, hallhatóak. Itt hívjuk fel a figyelmet rajzásokra, népesebb madárcsapatok szokatlan megjelenésére, virágzási időkre, tavaszi ébredésekre, madarak vándorlására, nászára.

2013.07.08.

Fiókaszámlálás

(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Az ország számos településén találkozhatunk a fehér gólya fészkével. Néhány hete a fiókák még a fészekben gubbasztottak, sokszor az sem látszódott, hogy van-e fióka.
Mostanra azonban már anyányi méretűek lettek és sokszor lábon állnak, így könnyedén meg lehet számolni, hány fiókája is lett a szülőpárnak.
Kérjük amennyiben ismer fészket a környezetében, úgy számolja meg a fiókákat és regisztrálja be a Fehér Gólya Online Adatbázisba.
Segítségével teljesebb képet kaphatunk arról, hogyan sikerült a fehér gólyák ez évi költése, hány fióka repülhetett ki hazánkban a fészkekből.
Segítségét köszönjük!


2013.07.01.

Világító rovarok (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Hazánkban 3 szentjánosbogár faj él, melyekkel most lehet könnyen találkozni. Legkönnyebben nyirkosabb erdőkben, erdőszéleken, patak mentén lehet őket meglátni. Esti séta alkalmával a talajon alkalmanként világító pontokra figyelhetünk fel. Ez a bogár lárvája, illetve a nősténye. A nőstény ezzel a fénnyel jelez a hímnek, hogy merre található, ő ugyanis nem tud repülni. A hím szintén tud világítani ám ő szárnyakkal is rendelkezik, így ahol sok példány él belőlük, ott igen látványos fényjátékot figyelhetünk meg, hiszen repülés közben világít.
A nőstény fényjeleit figyelve meg lehet őt találni, ám a megjelenése egyáltalán nem bogárszerű. Ha nem vagyunk elég gyorsak akkor könnyen elrejtőzik a lehullott levelek alatt. Nagysága kb 1-1,5 cm, így világítás nélkül nagyon nehéz megtalálni.
A nagy szentjánosbogár főleg csigákkal táplálkozik lárva korban, ám a kifejlett rovar már nem táplálkozik, párkeresés és tojásrakás után élete hamarosan véget ér.


2013.06.24.

Gébicsek

(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Kis őrgébics, tövisszúró gébics, vörösfejű gébics. Ezek a gébicsfajok fészkelnek hazánkban, ám míg a vörösfejű ritka, alkalmi fészkelő, addig a másik 2 faj gyakori és rendszeres fészkelőnek számít hazánkban a számára alkalmas élőhelyeken.
 

Tövisszúró gébics hím (Fotó: Máté Bence).


Zsákmányszerzésük alapján vártamadaraknak nevezzük őket, mivel egy kiugró pontra (pl. száraz ágvég) kiülve lesik a körülöttük mozgó rovarokat. Ha alkalmasnak vélik, akkor utánarepülnek vagy még gyakrabban a földre ejtik magukat a fűben mozgó rovart elkapva. Ezt követően sokszor ugyanoda ülnek vissza, ahonnan ellökték magukat korábban.
Mindhárom faj főleg nyáron látható nálunk, a kis őrgébics már augusztus utolsó napjaiban elindul Afrikába.
A következő hetekben érdemes figyelni rájuk, mivel a fiókáik kirepültek vagy kirepülnek a következő 1-2 héten így sokkal több példány vadászatát lehet megfigyelni.
Nyílt térségek madarai, jellemző élőhelyük a ritkás bokrosokkal, kevés fával benőtt területek, ahol a fűben rengeteg rovar mozog.


2013.06.17.

Sáskák a fűben (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Alacsonyabb füvű gyepen sétálva szinte mozog a fű a sok sáskától. Minden lépéskor több példány is odébb ugrik. Ezek a sáskák eddig is itt voltak, ám kisebb méretük miatt nem igazán figyeltünk fel rájuk. A nyár folyamán több vedlésen keresztülmenve egyre nagyobb nagyságot érnek el.
De melyik is valójában a sáska és a szöcske? Legkönnyebben a csápjuk alapján lehet őket elkülöníteni. A sáskának rövid csápja van, míg a szöcskének hosszú, ami azt jelenti, hogy a testhossz felénél nagyobb. A lépésünk elől elugrókat megvizsgálva majd mindegyikről kiderül, hogy sáska.
A szöcskék és sáskák egyaránt fontos táplálékot jelentenek nagyon sok madárfajnak, így többek között a szalakótának, fehér gólyának, tövisszúró gébicsnek, kék vércsének, túzoknak, kuviknak, gyurgyalagnak, mezei pacsirtának, parlagi pityernek.
 

A szalakóta az egyik legszínesebb madárfaj hazánkban (Fotó: Máté Bence).


2013.06.10.

Tumultus az odúknál
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A kihelyezett mesterséges odúk vagy harkályok által vésett természetes odúk körül egész évben szinte kizárólag csak 1-2 madarat lehet megfigyelni.
Kivételt képez ez alól a mostani időszak!
Ha figyelmesebben megnézzük, akkor most sokszor 4-5 vagy akár ennél több madarat (pl. örvös légykapó, kékcinege, széncinege) is lehet látni ugyanabból a fajból az odúnál.
 

A fiatal széncinege szeme alatt lévő pofafoltja sárgás színezetű,
míg az idős madáré fehér, így könnyen meg lehet különböztetni
a két nemzedék tagjait az odúnál (Fotó: Orbán Zoltán).


Még a téli időszakban sem lehet ilyet látni, pedig ekkor a madarak többsége csoportosan mozog és a 10-20 fős csapatok sem ritkák. Azonban az odúk környékén még ekkor is területet tart pl. a széncinege, igaz csak rövid percekre.
A mostani tumultus a fiókák miatt következett be. A kirepült első fészekaljnyi fióka még nem minden esetben táplálkozik önállóan, így folyamatosan kunyerál a szülőktől. Ennek következtében mindenhova követi őt/őket. Így amennyiben a szülők fészeképítésbe kezdenek az odúnál, a fiókák ott mozgolódnak közvetlenül mellettük. A szülők ezt a viselkedést néha tolerálják, ám egyes esetekben már felülkerekedik a területféltés (költőhely körüli terület védelme) és elzavarják a fiókát. Ha ezt követően elrepülnek a szülők az odútól, akkor a fióka követi őket és a szülő -bár fél perce sincs hogy megtámadta- most tovább eteti őt. Ez az ember számára furcsa viselkedés csak most figyelhető meg, ugyanis 1 héten belül a fiókák teljesen önállókká válnak és az odúktól messzebb kóborolnak.


2013.06.03.

Most hallható a nádasban

(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A következő hetekben már mind kevesebb és kevesebb madáréneket fogunk hallani, míg végül július folyamán szinte minden madár elcsendesedik.
Most azonban még érdemes fülelni a nádasok mentén is, hiszen több olyan jellegzetes madáréneket hallhatunk mely könnyen beazonosítható.
Az egyik közülük, úgy hangzik mintha egy tücsök ciripelne nagyon kitartóan a nádasból. Még ha fel is figyel valaki erre a hangra és érdeklődve körbenéz, akkor sem gyanakszik madárra, hiszen nem lehet látni egyet sem. Ráadásul a hang forrását is nehéz megtalálni, mivel a nádi tücsökmadár éneklés közben több különböző irányba is elfordítja a fejét, így újra és újra más irányból "érkezik" a hang. Ez a pici -veréb méretű, de annál karcsúbb- madár a nádszálak között bujkál és még ha fel is kapaszkodik egy nádszál végére éneklés közben akkor sem egyszerű észrevenni, hiszen egyszerű barnás színezete van.
 

A cserregő nádiposzáta -a képen- színezete alig különbözik a nádi
tücsökmadártól és nádirigótól  (Fotó:Bánhidi Péter).


A másik madár hangjára már szinte mindenki felfigyel, hiszen furcsa strófákból áll és emellett igen hangos is. Ő a nádirigó, mely nevével ellentétben nem áll közeli rokonságban a rigókkal. A fekete rigótól valamivel kisebb termetű, egészében véve barnás színezetű madár. A nádas szinte bármely részéről szólhat, ám különösen kedveli a nyílt víz felé eső nádszegélyeket. Hangjának legjellemzőbb része egy "kara-kara-kit-kit-kit"-el visszaadható, sokszor ismételt rész.
Éneke a felvételen a jellegzetes résszel kezdődik (3.-5. másodperc), ám később is többször hallható.


2013.05.27.

Fészeképítők
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A kistestű énekesmadarak jelentős része évente kettő vagy akár három alkalommal is költ. Most hogy az első fészekalj kirepüléshez közel áll vagy már ki is repült, sokszor láthatunk fészekanyaggal a csőrében madarakat mozogni. Az elsőnek használt fészket -az odúlakó fajok kivételével- nem használják a második költésre, így újat kell építeniük. Mivel többségében ezt a tojók végzik, így sokszor -időtakarékosság miatt- megtörténik, hogy a hím még az első fészekalj fiókáit eteti, miközben a tojó már a második költéshez szükséges fészken dolgozik, sőt akár az újabb tojásokon ül már.
Kisebb hányaduk lát hozzá harmadjára is a költéshez, így a következő tavaszig most lehet széleskörűen megfigyelni még a fészeképítés tevékenységét.
 

A kenderike országosan elterjedt madarunk. Fészkét leggyakrabban örökzöld
növények (tujafélék, boróka) ágai közé rejti. Évente 2 vagy 3
alkalommal is fészkel (Grafika: Zsoldos Márton).


A ragadozómadarak egy része vagy a fehér gólya esetén a fiókaköltés szinte teljes időszakában megfigyelhető a fészekanyag hordás. A fehér gólyánál sokszor meg lehet figyelni, hogy egész tekintélyes gyökeres fűcsomókat visz a fészekbe.
A madarak fészeképítésénél leggyakrabban használt anyagok a következők: fűszálak, vékony gyökérdarabok, moha, kisebb-nagyobb ágak, sár, levélnyél, levél, pókháló, levél, toll, szőr.


2013.05.21.

Új nemzedék
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A héten rengeteg frissen kirepült madárfiókával lehet majd találkozni szinte lépten-nyomon.
 

A füleskuvik később fog csak kirepülni, július második felében. Ez az egyetlen
hazai bagolyfaj, mely nem látható idehaza télen,
mivel vonuló (Fotó: Orbán Zoltán).


A bokrokat, fák lomkoronáját nézve nem csak a mozgásra, hanem a hangokra is érdemes figyelni. A már kirepült fiókákat szüleik még több napig/hétig etetik, mindaddig míg önállóak nem lesznek. Ebben az időszakban a szülők megmutatják többek között, hogy hol található az élelem -hiszen eddig csak "csőrhöz kapták", nem tudták honnan származik- , de azt is megtanítják nekik, hogy mitől kell félnie (pl. ember, macska). A fiókáknak ez a tanulási folyamat rendkívül fontos a túléléshez, mert enélkül ijedség és félelem nélkül leszáll pl. a macska elé vagy akár a hátára.
A fiatalokat -bár méretileg majdnem azonosak a szülőkkel- legkönnyebben a rövid faroktollaikról, gyenge repülésükről lehet felismerni valamint folyamatos kéregető hangjukról.


2013.05.13.

Gyurgyalagok
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Május közepét írva a legkésőbb vonuló madarak is hazatértek hazánkba. Így országszerte találkozhatunk a gyurgyalaggal, melyet a lakosság választott a 2013-as év madarának. Rajta kívül -jellemzően- még hasonlóan késő érkező a törpegém, tövisszúró gébics, kis őrgébics, kerti geze, sárgarigó, kabasólyom, karvalyposzáta, sarlósfecske.
 

A gyurgyalag szívesen pihen száraz ágakon is, ahonnan könnyen
szemmel tarthatja a környéket (Fotó: Loki Csaba).


A gyurgyalagot sokszor a hangja árulja el, melyet reptében is hallat. Egyesek szerint "prü-prü"-vel, míg mások szerint "gyur-gyur"-al adható vissza ez az egyszerű hang. Érdemes figyelni a homokfalak, löszfalak környékét, hiszen a hazaérkező madarak ezeken a helyeken telepednek le leginkább. A madár a levegőben rendkívül hirtelen fordulatokat tesz és jellemzően laza csapatban mozog. Távcső nélkül is jól látszanak a megnyúlt középső faroktollak, melyek egyedivé teszik a sziluettjét.
A "Tavaszi madárles" oldalon várjuk a gyurgyalag megfigyeléseket egész Magyarország területéről!

"A gyurgyalag csodálatos élete" rajzpályázat részletei>>


2013.05.06.

Hullik, de nem az eső! (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Tölgyerdőben vagy elegyes (vegyes összetételű) erdőben csendben járva felfigyelhetünk alig hallható koppanásokra. Olyan hang ez mintha az eső csak szemerkélne. Jobban odafigyelve szinte mindenhonnan ez a hang hallható: a fa teteje felől is és a talajról is.
A zajt a lombot rágó hernyók okozzák!
 

A lombot rágó hernyók sokasága a széncinege fiókák
elsődleges táplálékát jelenti (Fotó: Bajor Zoltán).


Ebben az időszakban a hernyók létszáma igen jelentős és ahogy egyik levelet a másik után eszik, néha bizony könnyítenek is magukon. A zaj forrása tehát nem más, mint a hernyók rendkívül apró, lehulló ürüléke, amely lefele esve a falevélen koppan egyet, majd a következőn ismét és így tovább míg csak el nem éri a földet. Ha jobban megnézzük a földet vagy egy száraz falevelet, akkor egy nagyítóval könnyen észrevehető a sok fekete színű, apró "hurka". Egy nagyobb méretű fehér lapot letéve a földre még könnyebben észlelhető az égi áldás.
A hernyók jelentős része 1-2 napon, héten belül bebábozódik, így ez a különös "eső" csak rövid ideig figyelhető meg.


2013.04.29.

Sárgarigó!
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Az egyik legszebb madarunk! Feltűnő színei miatt a hím összetéveszthetetlen. A napokban már felfigyelhetünk az első példányokra amint jellegzetes hangjukat hallatják a fák koronájából. Bár magasan mozog, egy kézi távcső segítségével meg lehet figyelni.
 

Sárgarigó (Fotó: Bécsy László).


Így akár azt is látni lehet, hogy a megjelent májusi cserebogarak közül sorra megkerít egyet, majd erősen odacsapkodja az ághoz, leszedi a kemény szárnyat és komótosan megeszi a maradékot. A bogár kemény páncéljának köszönhetően az ághoz csapkodás 30-40-50 méterre is elhallatszik, így a fától kissé odébb állva is hallható! Jól is jön ez a rengeteg nagytestű rovar neki, hiszen éppen most érkezett csak haza Afrikából, ahol a telet töltötte, így a kimerült zsírtartalékait fel tudja tölteni kissé.
Ha valaki szeretne vele találkozni, akkor egy magas nyárfákból álló ligetes erdőt, egy mezőgazdasági területen lévő fasort vagy folyó mentén húzódó erdőt érdemes felkeresni.


2013.04.22.

Éjszakai madárének
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Majd mindenki tudja, hogy tavasszal madárdaltól hangos a hajnal. Még teljes a sötétség, ám már több madárfaj is megszólal, így 3 órakor már jól hallható például a széncinege, fekete rigó.
Az utóbbi időben azonban éjjel 12-kor is lehet hallani madáréneket. A csattogó, rendkívül változatos hang tulajdonosa a fülemüle.
 

Egyszerű színezetű, ám annál szebb hangú a fülemüle (Fotó: Orbán Zoltán).


Ez a rigótól kisebb madár a sűrű bokrok védelmében szereti hallatni hangját, így megpillantani nem mindig könnyű. Afrikából az elmúlt hetekben tért haza és énekével részben párt csalogat magához, részben a kiválasztott területe felett őrködik.
Nem csak éjjel, hanem nappali órákban is énekel, mely erőteljes és messze hangzó.
A következő kb. 1 hónapban bokrosokból, erdőszélen, parkokban, ritkás erdőben bárhol meghallgathatjuk az énekét, látni azonban inkább csak a következő 1-2 hétben lehet. Azt ezt követő időben egyre kevesebb időt szentel az éneklésnek, mivel a legtöbb példány már párt talált magának, valamint a kikelő fiókák (kb. május közepe) etetése sok idejét lefoglalja.


2013.04.15.

Legkorábbi nappali lepkéink
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A meleg miatt több lepkefajjal is lehet már találkozni. Közülük a leggyakoribb a nappali pávaszem és a citromlepke. Azért láthatók ők mindig elsőként, mert ellentétben a legtöbb lepkefajjal, ők nem hernyóként vagy báb állapotban telelnek át, hanem kifejlett lepkeként. Az első felmelegedés már felébreszti őket álmukból, így fordulhat elő, hogy akár januárban is láthatunk lepkéket repülni!
Azok a fajok amelyek hernyóként telelnek át, mindig később repülnek hiszen előbb a hernyónak be kell fejeznie a növekedést, melyet a báb állapot követ és csak ez után jelenhet meg a lepke maga.
A citromlepke hímje -nevének megfelelően- citromszínű, míg a nősténye halványabb, enyhén zöldes árnyalatú. Mindkettőnél narancssárga pettyek láthatóak a szárnyon.
 

A nappali pávaszem túlnyomórészt vöröses színezetű. Nevét a
szárnyakon látható "szemekről" kapta (Fotó: Orbán Zoltán).


2013.04.08.

Villanyoszlopban eltűnő kék cinegék
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A napokban országszerte könnyen megfigyelhető, hogy a kék cinegék a települési világítást adó villanyoszlop tetejére felrepülnek, majd eltűnnek a szemünk elől. A villanyoszlopok egyik gyakori fajtája olyan kialakítású, hogy a tetején egy apró -kb. 3 centiméter átmérőjű- lyuk található. A kék cinege rendkívül élelmes módon rálelt erre a lehetőségre és mint költőodút használja, méghozzá láthatólag egyre rendszeresebben. Sok helyen még csak most építi a fészkét, melyhez sok mohát és szőrt használ. Ezeket kis csokrokban vagy éppen szálanként szedi fel a csőrébe, egyiket a másik után, majd amikor már összegyűlt egy nagyobb mennyiség a csőrében akkor repül fel vele az oszlopra (vagy más költőodúhoz). Később -fiókanevelés idején- is rá lehet találni ezekre a lakott oszlopokra, mivel a cinegék naponta akár 200-300 alkalommal is visznek táplálékot a fiókáknak, így az állandó jövés-menés feltűnik ha kicsit jobban odafigyelünk.
 

Kék cinege és fészke (Fotó: Bajor Zoltán).


2013.04.02.

Megfáztak-e a madarak? (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Az MME-hez többször érkezik tavasszal olyan telefonhívás, amelyben arról érdeklődnek, hogy megfázhattak-e a madarak, mert rekedtes éneket hallanak a napokban.
Ennyi információ alapján azonnal tudhatjuk, hogy a közelükben felbukkant egy házi rozsdafarkú, mely a telet melegebb tájakon töltötte.
 

A házi rozsdafarkú mindig valamilyen kiugró ponton
szeret énekelni (Fotó: Vasuta Gábor).


A madár azonban nem fázott meg, nem rekedt be, hanem az éneke ilyen speciális!
Énekének első része általában igen kellemes "csicsergés", amely a legtöbb esetben átmegy egy "köszörülős" hangba. Ez utóbbi rész az amire a telefonáló gondol minden esetben.
A házi rozsdafarkú nevének megfelelően a településeken látható leggyakrabban. Jellemzően az antennákon, eresz szélén, a háztető sarkán hallatja énekét, mely már sötétben megszólal. Később az autók zaja miatt már nehezebb észrevenni a "recsegő" dalrészletet.


2013.03.25.

Megindult a tavaszi madárvonulás!
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A madárvonulás sokak képzeletében a nagy magasságban, csapatokban repülő madarakat jelenti, akik sok száz kilométert tesznek meg alkalmanként. A madárvonulásnak van egy rejtettebb formája is amikor szinte bokorról bokorra, fáról fára lendülve történik meg ez.
Helyenként 20 centi friss hó hullott, ám a madarak tavaszi vonulása már megindult. Korábbi írásunkban (02.18-ai bejegyzés) már említettük a korai érkezőket, ám a napokban már más fajok is csatlakoztak hozzájuk. Az egyik a mindenki által ismert vörösbegy, melyből egyre többet lehet látni nap nap után. Leginkább a bokrosokban mozog, de szinte bárhol felbukkanhat mostanában.
Még kevésbé vehető észre a vonulása egy apró termetű, barnás színezetű madárnak, a csilpcsalpfüzikének. Ez a madár mindössze 7-8 gramm súlyú (összehasonlításul egy széncinege kb. 20 gramm). Leginkább a hangja árulja el, ettől eltekintve szinte senki -a madarászokat leszámítva- nem veszi észre.
 

A csilpcsalpfüzike a rovarevő énekesmadarak közé tartozik. Vékony, gyenge
csőre nem alkalmas a magok feltörésére (Fotó: Orbán Zoltán).


Hozzá hasonlóan az erdei szürkebegy is már vonulásban van hazánkban, ám ezt olyan rejtett módon teszi, hogy még a madarászoknak is kihívás megpillantani, pedig országosan több tízezer vagy még inkább több százezer példány lesz jelen 1-2 héten belül Magyarországon.
Így hát ha vonuló madarakat szeretnénk látni, akkor a legközelebb lévő sűrű bokrosokat is érdemes távcsővégre keríteni!


2013.03.18.

Békés galambok
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A galambokat sokszor említik az irodalomban a béke jelképeként. Ám a valóságban ez nem állja meg a helyét! Most, hogy még csupaszak a fák, könnyen megfigyelhetőek a fák koronájában verekedő örvös galambok. Méretüknél fogva is könnyű észrevenni, ám a verekedés hangja akár 50 méterre is elhallatszik.
A legtöbb madár úgynevezett revírt foglal magának, ahol költeni fog. Ezekért a területekért komoly harcok folynak és többször adódik újabb "kihívó", aki szívesen elfoglalná a területet. A hangos csattanások a szárnyaktól származnak, ahogy a madarak egymást "ütik" vele. A szárnyaikkal az ellenfelet megpróbálják letaszítani az ágról, amely nagyon gyakran sikerül is. Előfordul olyan eset is, amikor a madarak összekapaszkodnak a harc hevében és lebillennek az ágról. Szerencsés esetben még földet érés előtt ráeszmélnek a zuhanás tényére és elengedve egymást újra felrepülnek az ágakra, ám előfordul, hogy a földre pottyannak összekapaszkodva.
Mivel tavaszias lesz az idő a következő napokban, így sokfelé meg lehet figyelni ezeket a látványos harcokat a "békés" galambok között.


2013.03.11.

Huhogó madarak

(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Ha "huhogó" madarat említ valaki, szinte biztosan bagoly jut eszünkbe. Ám a balkáni gerle és az örvös galamb is "huhog". Mindkettő madárfaj elterjedt hazánkban, szinte minden iskola, óvoda udvarán költeni fog hamarosan. Az örvös galamb, a parlagi (városi) galambnál jóval nagyobb méretű. Feltűnő ismertetőjegye a nyakán lévő fehér folt, valamint a szárnyán lévő fehér csíkok, melyek repülés közben nagyon jól láthatóak.
 

Az örvös galamb összecsukott szárnyán alig látszik fehér, ám röptében
rendkívül feltűnő csík látható rajta. A nyak oldalán reptében és
ültében is szinte világít a fehér folt (Fotó: Orbán Zoltán).


A balkáni gerle a parlagi galambtól karcsúbb és kisebb testű. Színezete egyszerű: majdnem az egész madár barnás homokszínű. A nyakán azonban egy fekete csík látható, melyről könnyen felismerhető.
 

Egyszerű színezet ellenére is könnyen felismerhető a balkáni gerle a nyakán
lévő fekete foltról (Fotó: Orbán Zoltán).


Elsőre mindkettő hangja nagyon hasonlónak tűnik, ám az alábbiak alapján könnyedén megkülönböztethető:
Balkáni gerle: huhú-hu (azaz csak 1 tagú a "hu" a végén) A felvételen a 31-37 mp közötti rész.
Örvös galamb: huhu-hú-huhu (azaz 2 tagú a "hu" a végén)
Az örvös galamb délebbi telelőhelyeiről már részben hazaérkezett, ám még nagy csapatai fognak érkezni a következő hetekben is. A balkáni gerle jelentős része szintén délebbi országokban töltötte a telet, ám közülük nagyon sokan át is teleltek.


2013.03.04.

"Zsírozás" (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Ezt a szót a madarászok a zöldike hangjának leírására használják. Ezen belül is egy jellegzetes, jól felismerhető hangra.
 

A zöldikének enyhén rózsaszínes, erős, kúpos csőre van, mellyel a magokat
könnyedén össze tudja roppantani (Fotó: Orbán Zoltán).


A jó idő meghozta a zöldikék hangját is, mind gyakrabban lehet énekelni hallani őket is. Szinte majd mindig a környék legmagasabb fájának a felső ágain láthatjuk őket. Csicsergő éneke, jól hallható, emberi fül számára kellemes. Ez a madárfaj a legtöbbek figyelmét elkerüli, pedig szinte mindenhol jelen van és költ is. Első költésére áprilisban kerül sor, míg a másodikra a nyár folyamán. Télen kisebb-nagyobb csapatokban mozog, szívesen látogatja az etetőket is. Ám a most beköszöntő tavasz ezeket a csoportokat felbontja, így lassan párokra szakadnak (szakadtak) és revírt foglalnak maguknak.
Ha valaki szeretné meghallgatni az énekét, akkor reggel 7-8 óra között érdemes leginkább hallgatóznia.
A jellegzetes "zsírozás"a felvétel 24., 31. másodpercénél, valamint 1 perc 14. másodpercénél és 1 perc 56. másodpercénél hallható.


2013.02.25.

Kora tavaszi fészeképítők
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Néhány napja még jelentős havazásban volt részünk, ám több madárfaj már fészket épít. A szarka is közéjük tartozik. Ágdarabbal a csőrében könnyen meg lehet figyelni ahogy valamely fa koronájába hordja a fészekanyagot. Gyakran fenyőfát választ, mely kiválóan elrejti a fészket, ám az is előfordul, hogy a fákon élősködő fehér fagyöngy hajtásai közé építi meg a nagyjából gömb alakú fészkét, melynek érdekessége, hogy felülről is fedett! Ez a hazai madárfajok között egyedülálló alkotás. A bejárónyílása oldalt található, ám ez csak nagyobb távolságból látható, a fa alatt állva nem észrevehető.
 

Jól látható tetőt épített a szarka a fészekcsésze
felett (Fotó: Orbán Zoltán).


A szarkák fészkében azonban nem csak szarka fészkelhet!
Vannak olyan madárfajok amelyek nem építenek fészket, ílyen többek között az erdei fülesbagoly, vörös vércse, kék vércse és több sólyomfaj.
Ezek a fajok rá vannak utalva más fajok (főleg varjak, szarkák) segítségére. Természetesen nem arról van szó, hogy a szarka megépíti a fészket más faj számára, hanem azok vagy elfoglalják tőle erőszakkal vagy a szarka által elhagyott fészket ők használják a következő évben költésre.
Néhány további faj mely már fészeképítéssel foglalkoznak vagy akár már tojásokon ül: rétisas, kormorán, vetési varjú, holló.


2013.02.18.

Tavaszi érkezők
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Egyes tájakat még hó takar, ám a tavasz feltartóztathatatlanul közeledik. Ennek jele, hogy több madárfaj vonuló -telelést követően hazatérő- példányai már megérkeztek hazánkba. Így a tocsogós területeken több helyen láthatjuk a bíbiceket, a mezőgazdasági területeken a mezei pacsirtákat, a patakok mentén a barázdabillegetőket. A leggyakrabban mégis a seregéllyel találkozhatunk, mely gyakorlatilag minden élőhelyen felbukkanhat.
A néphit szerint a mezei pacsirta Zsuzsanna napján (február 19) szólal meg először. Természetesen ez a konkrét időpont általánosságnak tekinthető, ám sokszor helytálló. Minden vonuló madárfajra jellemző, hogy a mindenkori időjárástól függően némileg más és más időpontban érkezik meg hazánkba. Hosszabb teleken ez 1-2 hetes eltolódást is eredményezhet, míg nagyon enyhe teleken korábban érkezhetnek.
 

Barázdabillegető (Fotó: Máté Bence).



2013.02.11.

Hóban fürdő madarak
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A frissen hullott hóban könnyű megfigyelni amint a madarak fürdenek. Közülük leginkább a szarkát érdemes figyelni, mivel ettől függetlenül is "játékos" a természete. Először csak a nyakát nyújtogatja előre és lefelé, majd előredől és kissé gubbasztva, a szárnyaival elkezd csapdosni a hóban.  A havat mind maga alá, mind maga fölé is "dobálja", így alulról és felülről is megfürdik.
Valójában ugyanazt a mozgássort végzi mint amit a vízben való fürdéskor.
A következő napok olvadásai és visszafagyásai miatt a hó felső rétege jéggé válhat, ami megakadályozza az ilyen fürdést. Így érdemes minél előbb megfigyelni ezt az érdekes madármozgást.


2013.02.04.

Rigócsapatok
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A mai nap óriási csapat madarakat lehetett megfigyelni, melyek kb. 50-200 méter magasságban vonultak. Nagyságra a fekete rigóhoz hasonlóak, laza csapatban mozognak miközben sokszor hallatják a hangjukat. A látott madarak a fenyőrigók. Hazánkban csak kis példányszámban költenek, ám télire rengeteg érkezik hozzánk más országokból, mely mennyiség évről évre változó. A most érkezett csapatok egy része valószínűleg nálunk marad, míg elegendő táplálékot talál, ám a többi valószínűleg csak átvonul hazánk légterében. A következő napokban még érkezhetnek nagy csapatok, illetve a nálunk maradók is folyamatosan változtatják helyüket, így érdemes az eget kémlelni jelentősebb madárcsapatokat keresve.
 

A fenyőrigók majd mindig csapatosan láthatók (Fotó: Isza Ferenc).


2013.01.28.

Esti gyülekező
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Délután 2-3 óra között varjakat lehet látni az égen viszonylag alacsonyan repülni. Ez szinte menetrendszerűen ismétlődik napról napra. Az oka, hogy már ekkor készülődnek az estére és az éjszakázó helyük felé repülnek. Ezekhez a helyszínekhez ragaszkodnak, így minden nap ide járnak vissza a környékről. Reggel ennek megfelelően a fordítottját lehet megfigyelni, azaz egy jellegzetes irányból jönnek mindig 7 óra környékén a varjak és majd mindig ugyanabba az irányba repülnek ahonnan az este érkeztek. A kirepülés irányának oka, hogy a már bevált táplálkozóterületek felé igyekeznek ismételten. A vetési varjak nagyobb létszámban a mindenkori időjárás függvényében márciusig maradnak nálunk, majd ezt követően elhagyják hazánkat Ukrajna irányába.

2013.01.21.

Reggeli madárének (Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
Bár még hó borítja mindenütt a tájat, a madarak érzik a tavasz közeledtét és reggelente egyre gyakrabban énekelnek. December 21-ét követően a nappalok hossza napról napra növekszik, amely hormonális változást idéz elő a madarak (élőlények) szervezetében. Ennek a változásnak köszönhetően -"érezve a tavaszt"- énekelnek mind gyakrabban.
 

vörösbegy
Vörösbegy (Fotó: Orbán Zoltán).


Hajnali szürkületben leginkább a vörösbegy gyöngyöző énekével találkozhatunk, míg valamivel később a fekete rigót is hallhatjuk énekelni. A napok előrehaladtával mind gyakrabban hallhatjuk énekelni a széncinegét is, mely a jól ismert "nyitnikék" dallamot hallatja.
A vörösbegy énekét itt lehet meghallgatni.

2013.01.14.

Nyomolvasás szotyihéjból

(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A kihelyezett etetők környékén érdemes körülnézni, mert a megtalált szotyi héjból ki lehet találni milyen madarak jártak az etetőn. A pintyfélék (zöldike, tengelic, meggyvágó, pinty) illetve a verebek helyben törik fel a napraforgó héját, így az etetőben marad a törmelék. Ebből egy idő után olyan vastag réteg keletkezik az etetőben, hogy már nem tud könnyedén kiszedni alóla ép magokat. Ám nem esik zavarba, csőrével csapkodva a "szemetet" kiszórja, mely így az etető alatt nagyobb halomban gyűlik.
 

Etetőkre előszeretettel jár a zöldike. Erős csőrének köszönhetően könnyedén
szétmorzsolja a napraforgó héját (Fotó Orbán Zoltán).


A cinegék más nyomokat hagynak maguk után. Az etetőre szállva 1 szem napraforgót vesznek a csőrükbe és ha lehet akkor egy közeli sűrű bokrot vagy fát választanak maguknak, ahova elviszik ezt. Landolás után az egyik lábuk alá igazítják a magot és erős csőrvágásokkal megkezdik valamelyik oldalon, majd ezen keresztül kieszik a belsejét. Így a sűrű bokrok alatt mindenfelé elhullatott, részben kikopácsolt héjat lehet utánuk találni.
Egészen más megoldásra van szüksége a fakopáncsnak, ha hozzá akar jutni a szotyi belsejéhez! Mivel sem szétmorzsolni nem tudja, sem a lábával lefogni, így a fák repedéseit használja a feltöréshez. Csőrében a maggal keres a fa törzsén egy kis repedést és beszorítja ide a napraforgót. Ezután néhány gyengébb és erősebb csőrvágással beigazítja és feltöri a héjat, majd apró mozdulatokkal kiszedi a belsejét. Mivel a "legjobb" repedések nagyban segítik a gyors törést, így ide rendszeresen visszajár. Ennek megfelelően ahol fakopáncs is táplálkozik, ott a közelben olyan fát lehet találni, amely törzséhez közel kisebb-nagyobb héjtörmelék kupac látható és ha alacsonyan dolgozik, akkor a beszorított szemeket is meg lehet látni a kéregben.  


2013.01.07.

Téli álmot alszik-e?
(Írta: Kincses László -Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A legtöbb könyvben, mesekönyvben arról írnak, hogy a mókus téli álmot alszik. Valószínű ennek köszönhető, hogy a köztudatban is ez terjedt el. Ám ez nem helytálló!
 

A mókus nem alszik téli álmot! (Fotó: Orbán Zoltán).


Ha így lenne nem lehetne vele téli időszakban találkozni. Vele ellentétben a sün viszont valóban téli álmot alszik és ennek megfelelően miután elvackolta magát ősszel, legközelebb csak tavasszal lehet vele találkozni. Sokan a vakondról is úgy vélik, hogy télen alszik, ám még fagyos idő esetén is lehet túrásaival találkozni. Ő csak mélyebbre húzódik, így ritkán lehet vele a felszín közelében találkozni.
A mogyorós pele is téli álmot alszik, így akár fél évet is aludhat egyhuzamban.

 

 

 
 

 

 

Egyéni és céges adományozás >>


Köszönjük!