Pénteken az első előadást Bakacsi Gábortól ─ a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság nyugalmazott természetvédelmi őrétől – hallhattuk a szegedi Fehér-tavon található Korom-sziget, illetve a Tömörkény határában található Csaj-tó szomorú történetét elevenítettük fel. A Korom-sziget valamikor Európa egyik legnagyobb dankasirály telepének adott otthont, de 2020-tól már nem fészkelnek itt sirályok.

Ezt követte Katona József előadása, aki a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén 2025-ben kialakult szerkő telepek helyzetéről mesélt a résztvevőknek. Az ország összes fehérszárnyú szerkője itt fészkel, két telepre koncentrálódva, mely együttesen 24 párt jelentett a tavalyi évben. A kormos szerkők helyzete talán a legszomorúbb, hisz számuk évről-évre csökken és jelenleg 51–56 párra tehető a HNPI területén, ezenkívül csak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén fészkel a faj. A fattyúszerkők több mint 90%-a halastavi környezetben fészkel, ezek közül is közel 2000 pár Hortobágy-halastón, ami jelenleg a faj legfontosabb magyarországi költőhelye. A fennmaradó párok pedig pusztai vizeken költenek, de ezek a telepek is az eredményes vízvisszatartás nyomán alakulhattak csak ki.

Ezután Pitó Andor előadása következett a sirály- és csérfélék 2025-ös költési eredményeiről. A dankasirály-párok száma 2015 óta legalább 55,1%-kal csökkent, de a felmérések pontatlanságából adódóan ez a szám 60% is lehet, ami rendkívül drasztikus visszaesés egy tíz éves időszakot nézve. Több jelentős telep megszűnt az elmúlt években, 100 pár felett csupán a székesfehérvári Sós-tón, Bugyi melletti kavicsbányatavakon, Sárbogárd-Örspusztán, Hajdúszoboszló-Angyalházán, Fülöpszállás Kelemen-szék nevű területén és a pusztaszeri szikeseken költöttek. A csökkenés oka sokrétű, de a mezőgazdasági területek használatában bekövetkezett változásokat kardinális problémának gondoljuk, amely lassan, de biztosan csökkenő pályára állította a dankasirályokat is, hisz fiókáikat zömében repülő rovarokkal etetik, melyet gyepek, agrár élőhelyek felett vadászva gyűjtenek. 2025-ben 2619–2875 pár dankasirály költött Magyarország területén, ami összehasonlításként fele annyi, mint ahány fehér gólya fészkel hazánkban (5200 pár).

A szerecsensirályok története kedvezőbbnek tűnik, hisz az elmúlt 10 évben, ugyan hullámzó számban, de az egész időszakot tekintve jelentős csökkenés nem detektálható. Ennek ellenére a faj sebezhetősége nem kérdés, mivel összesen hat helyen fészkelnek az országban, melyek közül a természetes szikes tavi környezetben költő párok folyamatosan ki vannak téve a kiszáradást követő predációs nyomásnak, mely az évek közti vízszintkülönbség miatt jelentős. A hazai állomány közel negyede fészkel ilyen helyeken. A párok másik negyede bányatavi környezetben fészkel, mely folyamatos együttműködést követel meg a természetvédelem és a bányaüzem között. A költőpárok fele pedig egy helyre koncentrálódik, méghozzá a székesfehérvári Sós-tóra. A terület a helyi önkormányzat tulajdonában van, akik jó példával elől járva biztosítják-e ritka, fokozottan védett faj fennmaradását a város szélén.

A harmadik fontos faj ─ mely országos viszonylatban a legtöbb telepen fészkel az érintett csoportok közül ─ a küszvágó csér. Az ország, szinte teljes területén fészkel kisebb-nagyobb számban, ami 2025-ben meglepő volt, hogy Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területén sehol sem alakult ki költőtelep, annak ellenére, hogy a megelőző években több ponton is fészkelt e faj. A hazai állomány jelenleg 678–780 pár közé tehető, mely a korábbi évekkel összehasonlítva egy stabil trendet rajzol ki. Sajnos ez is hibával terhelt, hisz az idei év volt az első, amikor hosszas utánajárással feltételezhetően egy közel teljes állománynagyságot tudtunk meghatározni. A párok 44% mesterséges platformokon, vagy betonelemeken fészkel, további 30% bányatavi környezetben és csupán 26%-uk fészkel természetes, vagy természetszerű környezetben, de ezek nagyja is évről-évre kezelést igényel az alkalmas költőhely megőrzése érdekében.

A nap végén a költősziget létesítések módjáról folytattunk egy kerekasztal beszélgetést. Több, jelenleg már működő kezdeményezésről hallhattunk, főleg a Hortobágyi Nemzeti Park területéről, de állami, védett területeken túl magánterületeken történő költőhely-kialakításáról is elhangzott több példa. Megvitatásra kerültek ezek pozitív és negatív tapasztalatai, melyet az idei évben próbálunk beépíteni vagy épp kiküszöbölni a már futó és induló kezdeményezésekbe/ -ből.Másnap rendhagyó módon az EuroKite Life Projekttel közös szervezésben a "Hulladéklerakók hatása a madárvilágra" témában hangzott el néhány előadás, melynek végén közös ötletelés kapcsán próbáltunk egy megalapozott, közös álláspontot kialakítani a téma érintettjeinek bevonásával, valamint egy egységes adatgyűjtés alapjait is lefektettük a nap végére.

Elsőként Pitó Andortól a hulladéklerakók jelentőségéről a sirályok vonatkozásában hallhattunk összefoglalót, melyben a jelenlegi szezon már lezajlott sirályszinkronjainak adatait is bemutatta. A mennyiségek eloszlása az ország területein a különböző biotikus paraméterek alakulásával folyamatosan változott. Talán a legizgalmasabb kép a sárgalábú sirály és sztyeppi sirály előfordulásában mutatkozott. Előbbiek októberben még egyértelműen túlsúlyban voltak a Dunántúlon, míg a Tiszántúlon és a déli országrészben már ekkor is a sztyeppi sirály dominált. A sárgalábú sirályok részaránya hónapról-hónapra csökkent, míg a sztyeppi sirályok abszolút mennyisége is folyamatosan növekedett, egészen a tartós fagyok beálltáig. Ezentúl megfigyelési adatok alapján a különböző sirályfajok táplálékösszetételében is különbség feltételezhető, de a fagyok beálltával az összes, Kárpát-medencében maradt faj számára a hulladéklerakók bizonyulnak a legfontosabb táplálékforrásnak. Szerecsensirályok az idei télen több alkalommal és több helyen is felbukkantak az összes szinkron hónapban. Telelésük a múltban is előfordult, de évek is elteltek ilyen esemény nélkül, míg ilyen mennyiségben a feljegyzések szerint még sosem történt. Az idei télen legalább 11 helyen történt észlelése a téli hónapokban, összesen 15 alkalommal. Győrben december 24-én két egyed is feltűnt.

Lovászi Péter előadásánk témája a hulladéklerakók szerepe a fehér gólya állományváltozásaiban volt, ismertetve a nyugat-európai tapasztalatokat és a várható hatásokat Kelet-Európában. Nyugat-Európa gólyaállománya a nyugat-afrikai telelőterületeken tapasztalható aszályos időszakok miatt a 20. század második felében drasztikusan visszaesett. Az 1980-as évek közepe óta azonban egyre több egyed telel át az Ibériai-félszigeten, extenzív mezőgazdasági területeken, rizsföldeken, réteken és legelőkön, valamint hulladéklerakókon táplálkozva. Ennek hatására a nyugati vonulási útvonalat használó állomány 194 és 2024 között meghatszorozódott. Mindez alapján a hulladékkal járó fertőzés-és mérgezésveszély, a hulladék lenyelése, vagy a hulladék okozta külső sérülések ellenére a lerakók használata összességében pozitív hatással van a gólyákra. A keleti vonulási útvonal madarainak állománya 2014-ig kétszeresére nőtt, majd kissé csökkent. A Közép-Afrikától Dél-Afrikáig húzódó hatalmas területen telelő állomány az utóbbi időszakban már használja a hulladéklerakókat a vonulás során, például Izraelben, azonban a tömeges áttelelés még nem jellemző. Fontos jelenség azonban, hogy a 2020-as évek eleje óta egyre nagyobb csapatokban gyülekeznek a gólyák a vonulás előtti hetekben hulladéklerakókon. A lerakók környékén a fészkek foglalási arányai is magasabbak. Mindez azt jelzi, hogy a kelet-európai gólyaállomány is kezdi egyre intenzívebben használni a hulladéklerakókat. 

Az antibiotikum rezisztencia korunk egyik legkomolyabb közegészségügyi kihívása, aminek az eredete az antibiotikum használatban keresendő. A használat racionalizálása és az egészségügyi rendszeren kívül való terjedés megismerése a védekezés egyik alappillére, tudhattuk meg Dr. Kardos Gábor és Dr. Koleszár Balázs, a sirályok szerepe az antibiotikum rezisztencia terjedésében című előadásból.

Amikor szemetet vagy szennyvizet juttatunk a környezetbe, azzal a rezisztens baktériumtörzseinket is hozzásegítjük az ökoszisztémában való terjedéshez. A sirályok, mint vonuló, antropogén és természetes élőhelyek közt naponta mozgó, opportunista táplálkozási stratégiájú vízimadarak különösen fontos vektor szereppel bírnak. A rezisztens törzsek terjedése mellett a mobilis genetikai elemeken helyet foglaló rezisztenciagének törzsek közti terjedése is jelentős probléma, melyet mind a költő, mind a telelő állományban dokumentáltunk. A hosszútávú adatsorok sajnos egy meredeken emelkedő tendenciát mutatnak, ami egyre sürgeti a beavatkozást a hulladékkezelés terén.

Solt Szabolcs az áramütéses és ütközéses balesetek kockázata és a madárvédelmi kezelések technológiai opciói hulladéklerakók környékén című előadását hallgathattuk meg. Az összefoglalóban általános képet kaptunk az áramütés, mint probléma hazai kezelésének történetéről a fehér gólya – mint áramütéses balesetek egyik leggyakoribb áldozata, és hulladéklerakók kapcsán is érintett faj adatain keresztül. A fehér gólyák a 60-as évek végétől mára szinte teljesen átköltöztek a kisfeszültségű hálózatok oszlopaira, így épületen, kéményen, netán fán költő párok mára már csupán az állomány néhány százalékát adják együttesen. A gólyák kapcsán egyértelműen dokumentált leggyakoribb pusztulási ok a középfeszültségű hálózatok (KÖF) oszlopain történő áramütés. Bár minden korosztályt érint, legnagyobb mértékben és időszakát tekintve is egyértelműen a fiatalok vannak kitéve ennek, mégpedig a kirepülést követő hetekben. A legtöbb áldozat a fészektől mért 1 km-en belül került elő. A faj ráadásul hajlamos fészket építeni középfeszültségű oszlopokra is, amit egyértelműen igyekszünk, mind a természetvédelem képviselői (nemzeti park igazgatóságok, civil szervezetek), mind az elosztói engedélyesek (áramszolgáltatók) megelőzni.

 A faj az elmúlt 10 évben jelent meg egyre növekvő számban a hulladéklerakókon (bármilyen gyűrűs egyed leolvasásainak közel 30%-a már szilárd hulladéklerakókról származik – hazai jelölésűeken túl szlovák, osztrák, cseh és kis számban lengyel, német madarak). Mára a nálunk jelölt gólyák közel 12 %-ának megkerülései származnak szeméttelepekről. Ez egyrészt kockázatnövelő önmagában, a fészkelési kísérletek miatt a telepeket ellátó középfeszültségű hálózaton, de növeli a kirepülés utáni 1 hónapban legveszélyeztetettebb fiatalok kitettségét is (mivel sok pár egyértelműen a lerakók közelébe költözött), és aránytalanul sok fiatal gólya megjelenésével jár a jövőben (magas denzitás = elkerülhetetlenül több kockázatos helyzet). A sirály fajok, fehér gólyák és varjúfélék (holló, vetési varjú) mellett ezeket a lerakókat rendszeresen látogatják ragadozómadaraink is (pl. uhu, egerészölyv, kányák, erdei fülesbagoly, vörös vércse…). A 2022-es Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben említett 60 hazai szilárd hulladéklerakó közül 14 alapján ismertünk meg esettanulmányokat. 10 lerakón a felszíni szabadvezeték hálózat oszlopainak kezelését követően is történt újabb elhullás, míg 4 lerakó esetében tapasztalhattuk, hogy a földkábellel történt kiváltást követően megszűnt a probléma. Továbbra is kérdéses azonban, hogy pl. a gólyák fészkelése elősegítendő, vagy sem, illetve, hogy a lerakók földdel való takarása milyen szempontok figyelembevételével és ütemezésben, valamint milyen eredetű anyaggal célszerű. 

Ragadozómadarak szeméttelepi jelenlétéről Győrig Előd tartott előadást.

Ragadozómadarak szeméttelepi jelenlétét három csoportba sorolhatjuk. 

1.    Szeméttelepeken a bomló szervesanyagnak és betonfelületeknek köszönhetően termikelésre tökéletes lehetőség adódik a nagy szárnyfesztávolságú madaraknak. Ezenkívül az ott megjelenő, táplálkozó madártömeg is odavonzza a kíváncsi madarakat. Ilyen viselkedést figyeltünk meg: rétisas, parlagi sas, békászósas, halászsas, hamvas rétihéja, barna rétihéja, darázsölyv. Ebből kiemelendő a parlag sas és barna rétihéja, amely fajoknál ismert a hulladéklerakókon történő táplálkozása külföldi példák alapján, de hazai megfigyelés még nem történt, hogy táplálkozási céllal kereste volna fel a szeméttelepeket. 

2.    Másodlagos fogyasztók azok a fajok, amelyek nem a lerakott hulladékból fogyasztanak, hanem az azt fogyasztó állatokat (galamb, sirály, patkány, egér, giliszták, rovarok). Ezen fajok a héja, karvaly, kis sólyom, vörös vércse, kerecsensólyom, vándorsólyom, baglyok, uhu. Héjának a szombathelyi szeméttelepnél költési gyanúja is felmerült. Kis sólymot Gyálon figyeltek meg kenderike csapatra való vadászatát. Kerecsen- és vándorsólyom több szeméttelepen is előfordulnak áttelelő példányai, költési időszakban nem jellemző ezen fajok megfigyelése. Győri szeméttelepen éjjeliőrök elmondása alapján „nem ritka, hogy minden oszlopon ül egy-egy bagoly”. Uhuról a korábban működő egri szeméttelepnél volt több megfigyelés.

3.    Elsődleges fogyasztók, azon fajok, amelyek a hulladékból fogyasztanak: ilyenek a fakó keselyű, vörös kánya, barna kánya, egerészölyv, fekete gólya, holló. Fakó keselyűt leszállva két alkalommal dokumentáltak Magyarországon: 2018. június 15. Karcag és 2022. február 10-21. Harasztifalu, ezenkívül további két megfigyelés volt Vas megyében, Szombathely és Sitke melletti lerakók egy kilométeres körzetében, de csak repülés közben. Fekete gólyát a győri és szombathelyi szeméttelepeken figyeltek meg. Barna kánya gyakorlatilag az összes hazai szeméttelepen előfordul, főleg nyári időszakban, de áttelelése sem ritka. Pusztazámor térségében 4 pár épített fészket, amelyek közül 3 repített fiókát is, így érdemes erre a jelenségre is fokozott figyelmet fordítani. Hazai 12 jeladózott barna kánya közül 4 járt szeméttelepen Magyarországon, 2 példány 1 helyen, 2 példány két telepen is megfordult. Hazai 34 jeladózott vörös kányából 13 járt szeméttelepen, 5 példány 1 telepen, 8 példány 2 telepen is megfordult itthon és külföldön. Januári szinkron számlálások tanulsága szerint 2018-ban tapasztaltunk először áttelelést a jánossomorjai szeméttelepen 3 példányt. 2026-ban már 244 példány éjszakázott szeméttelepek mellett. Költési időszakban hazai költő jeladós madár nem használja a szeméttelepeket fióka etetési céllal.  

Workshop

A délutáni szekcióban a hulladéklerakók és a madárvilág közötti problémák megoldásainak lehetőségeiről végeztünk diskurzust. 
Korábban indult már sirályokra és kányákra monitoring program, amit más ragadozók és a fehér gólya miatt érdemes kibővíteni. A jelenlévőkkel megállapodtunk abban, hogy hónap közepi szeméttelepi monitoringot indítunk egész éven át, amely vízimadár és ragadozómadár fajokra fókuszálna, és amelyet elsősorban Turdusban és OBM adatbázisokba kellene rögzíteni. A felmérés a helyi madármozgásnak megfelelően a lehető legmagasabb példányszám megadására törekedne. Fontos lenne még továbbá a hulladéklerakók területén és körül húzódó középfeszültségű hálózat rendszeres ellenőrzése. Erre a felmérésre szívesen látunk még önkénteseket.

Legfontosabb veszélyeztető tényezőnek az elektromos hálózatot azonosítottuk, elősorban a KÖF áramütések miatt, de a légvezetéknek való ütközés is probléma. A folyamatos tetemkerések rávilágíthatnak a legproblémásabb helyszínekre. A tömegesség miatt az több esetben az elfogadott madárbarát fejszerkezetek sem elégségesek, így a földkábellel történő kiváltás lehet az egyetlen megoldás. Nagyfeszültségű vezetékszakaszokon madáreltérítők felhelyezése javasolt. További problémát okozhat repülőterek és szélerőművek nem megfelelő távolsága is. Ezért készítünk egy szakmai anyagot, amelyet az illetékes minisztériumhoz és szakhatósághoz is el szeretnénk juttatni. További cél prioritási zónák kialakítása elektromos hálózatra vonatkozóan.
Idei szezontól szeretnénk táplálékvizsgálatot végezni köpetgyűjtés által fészkelőhelyen fehér gólya, danka- és szerecsensirályok esetében.
A szeméttelepen és közvetlen környékén nem támogatandó a fehér gólya költése, de közbe avatkozni nem kell, ha mégis költésbe kezd.

A hulladékgazdálkodás és a madarak kapcsolatával foglalkozó workshop után Papp Gábortól hallhattunk egy izgalmas előadást a viharsirály alfajok elterjedéséről, határozásukhoz szükséges bélyegekről és magyarországi előfordulásukról. Ezt a keleti heringsirály alfajok határozási problémái követték. Kiemelve a Larus fuscus heuglini-t és barabensis-t, előbbi alkalmankénti előfordulása Magyarországon ismert, míg utóbbié csak feltételezett.
Vasárnap a program résztvevői a csalai hulladéklerakóra látogattak el, ahol a sirálybefogás eszközei kerültek bemutatásra, bár élesben végül nem lettek használva, hisz nem történt gyűrűzés.

A Sirálytani Konferencia a Vízimadár-védelmi Szakosztály egyetlen évenkénti eseménye, mely a tapasztalatok alapján évről-évre növekvő számú résztvevőt vonz. A téma összetett, az érdeklődők érzékenysége is változó, de itt mindenkinek van lehetősége kifejteni saját álláspontját, ahol minden hozzászólás célja, hogy egy szebb, élhetőbb környezetet tudjunk a sirályok számára teremteni és megőrizzük őket, mint a magyar táj fészkelő madarait!

Szerzők: Pitó Andor, Győrig Előd, Lovászi Péter, Solt Szabolcs, Dr. Koleszár Balázs