Színek a párválasztásban - Most látható a természetben
Kék cinege barkán (Fotó: Morvai Szilárd)
Bár vannak később érkező vándorok, tél vége, tavasz eleje számos hazai madárfajnál a párválasztási, költési időszak kezdete. Ennek jól ismert jele az énekesmadár hímek fület gyönyörködtető strófázása, a harkályok dobolása. A madarak azonban ilyenkor nemcsak hanggal, hanem színezetükkel is kommunikálnak. Lássuk, miért, mit és hogyan üzennek!
Miért – „a fiúk és a lányok”
Minden művészi és filozófiai megközelítést félretéve a nemek közötti különbözőség alapja az ivarsejtek eltérő mérete (anizogámia). A nagyméretű petesejt előállítása nagy energiabefektetést igényel, így a nőstény érdeke, hogy azt "jó minőségű" hímtől származó ivarsejt termékenyítse meg. A hímivarsejtek általában jóval kisebbek, azonos energiával sokkal többet lehet belőlük előállítani, és a cél természetesen, hogy minél több petesejtet termékenyítsenek meg. Így - hacsak az ivararány és/vagy az utódgondozási rendszer ezt felül nem írja - a hímek versengenek a nőstényekért. Ebben a versenyben „minőségüket” jelzi valamilyen bélyeg. Ilyen például a gímszarvas agancsa, az akvaristák körében xifóként emlegetett mexikói kardfarkú hal faroknyúlványának hossza, a madarak éneke, díszes tollazata.
Mit – a páva farka
Méltán az egyik legismertebb példa az indiai páva (Pavo cristatus) kakasa. A tyúkok a legdíszesebb kakast választják, ezért megéri egyre hosszabb, feltűnőbb tollakat növeszteni. De a szépségnek ára van – és egyben ez az üzenete is: csak az igazán rátermett egyedek képesek közel másfél méteres farokfedőket kifejleszteni és ezzel a feltűnő, súlyos dísszel repülni, miközben éhes ragadozók lesnek rájuk.
Hogyan – sárgarigó, fekete rigó, kék cinege
Nem kell Indiáig menni azonban, hogy ehhez hasonló jelenséget megfigyelhessünk a természetben. A hazánkban fészkelő madarak között is vannak olyan fajok, amelyeknél a nemek közötti különbség szembetűnő. Ilyen például a sárgarigó (Oriolus oriolus). A hím élénk színezetével ellentétben a tojók és fiatalok zöldessárga tollazata segíti a rejtőzködést a lombok között.
Másoknál a különbség kevésbé látványos: a fekete rigó (Turdus merula) tojói és fiataljai barnák, a hímek viszont feketék, narancssárga bogyó színére emlékeztető élénk csőrrel és szemgyűrűvel. (Ez a színezet összetett énekkel párosul.)
Vannak olyan fajok is, amelyeknél a nemek közötti különbség számunkra szinte észrevehetetlen. Ne felejtsük el azonban, hogy a madarak látása különbözik az emberétől. A kék cinege (Cyanistes caeruleus) hímek és tojók fejtető színezete normál fényviszonyok mellett a mi szemünk számára azonosnak látszik, a hímek kék sapkája azonban UV tartományban „világító kék” a tojókéhoz képest. A madarak látják ezt a különbséget.
