Madarászni mindig jó. Télen is. Még akkor is, amikor épp a tél leghidegebb napjai vannak és a madarász látszólag nem túl aktív, mert csak áll és néz. Ezt tapasztalhatta meg az a lelkes csapat, aki csatlakozott kezdő madarász programunkhoz és hősiesen állta a dunai szelet és a mínuszokat a dunakeszi dunaparton. 
Ráadásul a program egy kis elmélettel kezdődött, bemutattuk a távcsövek helyes beállítását és különböző funkcióit és az elsőre bonyolultnak tűnő madárhatárózó rejtelmeit is. 

Az elmélet után a kellően átfagyott csapattal a lényegre térhettünk, megkezdődhetett a közelünkben lévő madarak megfigyelése, beazonosítása. Az ártéri erdő fáin az énekesmadarak még csendben voltak, így a közelben táplálkozó, fürdő vízimadarakkal foglalkoztunk. Láttunk egy nagy csapat tőkés récét, a gácsérok feje már gyönyörű fémes zölden csillogott. Megtanultuk, hogy a látótérben lévő sirályok mind dankasirályok, csak az ivarérett egyedek fején a tollak már kezdenek barnulni, hiszen a nászidőszakban fejük teljesen sötétbarna, míg a fiatal egyedek feje fehér, csak fülüknél van egy sötét folt. Szerencsénkre néhány kerceréce is tiszteletét tette, így a bukó- és úszórécékről is szó eshetett. Bár néhány tőkés récének senki nem szólt, hogy ők "csak" úszórécék, úgyhogy rendszeresen  eltűntek szemünk elől a víz alá. 

A Duna fodraiban ringatózó búbosvöcskök és nagy bukók megfelelő alanyok voltak arra, hogy a teleszkóp (aka spektív) használatát is bemutathassuk, már amikor a madarak is úgy akarták. Nem egyszerű a vöcskök és bukók megfigyelése, hiszen mi hiába állítjuk be a teleszkópot, hogy megmutassuk másoknak, mire belenéznek, a madarakat már vagy továbbsodorta a víz, vagy lebuktak a víz alá, hogy méterekkel odébb bukkanjanak újra fel. 

A partot elhagyva felkanyarodtunk a gátra, hogy az ártéri erdő madarait is megfigyelhessük. Nem volt óriási mozgás, azért néhány őszapó, széncinege, tengelic, ökörszem és persze dolmányos varjú a tiszteletét tette. Egy kis trükkel a közelünkbe csalogattunk egy tojó és egy hím nagy fakopáncsot.  

A gyanútlan bámészkodónak kicsit furcsa lehet, hogy valaki áll és halkan egy bottal kopogtat a fákon, mi viszont tudtuk, hogy Varga Peti, a túravezetőnk, így próbál a közelünkbe csalogatni néhány fakopáncsot, mert korábban hallottuk, hogy ott vannak a fák között.  A trükk működött, szerencsénkre egy közeli fára merészkedett a hím, majd nemsokára követte a tojó is, így jó alaposan szemügyre tudtuk venni a legfontosabb határozóbélyegeket. 

Köszönjük minden résztvevőnek, hogy a hideggel dacolva velünk tartott ezen a madarászsétán! A Madármegfigyelés kezdőknek sorozat tavaszi epizódján már celsiusból és madárdalból is több lesz! Találkozunk áprilisban! 

MME Börzsönyi helyi csoport