Az alapító tagok, melyek szinte az összes hazai nemzetipark-igazgatóságot és természetvédelmi civil szervezetet képviselték, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megállítsák hazánk és a Kárpát-medence kékvércseállományának a huszadik század utolsó évtizedében tapasztalt drámai csökkenését.

2006-ra összeomló állomány

1949-ben, amikor az első hazai állományfelmérések történtek, 2.200–2.500 pár kék vércse költött Magyarországon, ez a szám 1990-ben 2.000–2.200, 1997-ben pedig 1.300–1.500 pár körül alakult. Az állomány csökkenése az ezredfordulót követően hirtelen felgyorsult, a kedvezőtlen folyamat 2006-ban érte el mélypontját, ekkor már csak 558 pár volt ismert hazánk teljes területén.

A megfogyatkozás egyik legfontosabb okának a fészektelepeket építő vetésivarjú-állomány összeomlása (a sólyomfélék, így a kék vércse sem épít saját fészket, ezért más fajokét kénytelen elfoglalni) tekinthető. Míg 1980-ban még több mint 250.000 párra becsülték ennek a varjúfélének a hazai állományát, az ez után induló szisztematikus „dúvadirtás” (elsősorban méreggel kezelt tojások kihelyezésével – ezt hívták F1-es eljárásnak) következtében a varjak fészkelőpárjainak száma 2006-ban már alig 25.000 volt. A helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy 2001-ben ezt az évtizedekig a mező-, és egyes helyeken a vadgazdálkodók által közellenségnek tekintett, üldözött madarat az ezredfordulón a Magyar Állam kénytelen volt védelem alá helyezni (természetvédelmi értéke 10.000 Ft)!

A kék vércse és a vetési varjú állományának alakulása Magyarországon
1980-2008 között (Animáció: Pálfi Szabolcs).

Kékvércse-telepek Magyarországon 1951-2008 között (Animáció: Pálfi Szabolcs).

Kékvércse- és vetésivarjú-telepek Magyarországon 2008-ban
(Animáció: Pálfi Szabolcs).

Elsődleges feladat a fészkelőhelyek biztosítása

A Kékvércse-védelmi Munkacsoport megalakulása óta több vonalon is küzd a kékvércse- és a vetésivarjú-állomány megőrzéséért. A munka első és legfontosabb, szinte azonnali hatást kiváltó lépése – kellő számú varjúfészek hiányában – a mesterséges fészkelőhelyek biztosítása volt. Napjainkra a költőláda-hálózat eléri a 4.000 db-ot és elmondható, hogy a védelem eredményeként a 2013-ra megduplázódott, és így mintegy 1.200 párra duzzadt kékvércse-populáció nagy része mára ezekben költ.

Élőhelyvédelem

A hosszú távú megőrzést szolgálja, hogy a kék vércsék számára kedvező élőhelykezelésű gazdálkodási csomag 2009-ben bekerült az Agrár-környezetgazdálkodási Program(AKG) zonális célprogramjai közé. A faj biológiai igényeit szem előtt tartó szántóföldi növénytermesztés a fészektelepek közvetlen közelében segíti a madarakat a folyamatos táplálék-ellátottság és -hozzáférhetőség javításával. A tradicionális kisparcellás gazdálkodás egyes elemeit a modern korba ültető célprogram időben szakaszolt betakarítással biztosítja a folyamatosan megnyíló, alacsony növényborítottságú táplálkozó-területeket a madarak számára a fészekfoglalási, a kotlási és a fiókanevelési időszakban.

Vonuláskutatás

A Munkacsoport tevékenységének harmadik területe a kék vércsék vonulásának kutatása Európában és Afrikában egyaránt. Ennek egyik fontos eleme a kárpát-medencei őszi gyülekezők, éjszakázóhelyek felderítése és ezek rendszeres monitorozása. Ebben a munkában ma már Románia, Szerbia és Szlovákia is részt vesz.  Másik eleme pedig az év októbertől áprilisig tartó időszaka, amit a madarak Európán kívül, vonulásban és a telelőterületen töltenek. Ez volt a legkevésbé ismert számunkra, egészen 2009-ig, amikor az első kékvércse-védelmi LIFE program keretében, akkor még prototípusként rendelkezésre álló műholdas adókkal jelöltünk meg kék vércséket, így sikerült kiderítenünk, hogy madaraink főként Afrika déli részében Angola, Zambia, Namíbia és Botswana térségében telelnek.

A következő évtized feladatai

A Kékvércse-védelmi Munkacsoport feladatainak az állomány stabilizálását követően sincs vége, hiszen a tíz év alatt megduplázódott kékvércse-állomány túlnyomórészt emberi segítségre utalva, rengeteg munkával és anyagi áldozattal fenntartható mesterséges költőláda telepeken fészkelnek. Mennyivel jobb, egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha legszínesebb sólyomalkatú madaraink ismét a vetési varjak kolóniáit használhatnák! A Munkacsoport immáron a harmadik nemzetközi pályázati forrást kihasználva, a Kékvércse-védelmi LIFE+ program keretében dolgozik annak érdekében, hogy a kék vércsék és a vetési varjak a továbbiakban is stabil elemei lehessenek hazánk gazdag madárvilágának.

A program részleteiről a falcoproject.eu  honlapon tájékozódhat.

Köszönjük minden tagunk, önkéntesünk és támogatónk önzetlen segítségét!

Orbán Zoltán - Solt Szabolcs - Palatitz Péter