Vizimadarak

 

Ahány ház, annyi szokás

Köztudomású, hogy a madarak egy része nem az ágak között, vagy faodvakba építi fészkét, hanem a talajon költ. A földön fészkelő madarak száma messze nem olyan kicsi, mint az első pillanatban gondolnánk; igazság szerint a hazai madárfajok igen jelentős része az utóbbi csoportba tartozik. Az énekesmadaraktól az óriási túzokig rengeteg madarunk a földön, mesteri fészekben, vagy csak egy béleletlen kavics-, vagy talajmélyedésben költ. Bár a dolog nyilvánvalónak tűnik, azt a kérdést, hogy egy faj talajon költ-e, nem mindig lehet egyértelműen eldönteni.
 

A talaj nem mindig jelent földfelszínt!

A talajon fészkelő madarak esetében nem csak földfelszíni költésre kell gondolnunk, sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknek a fajoknak a fészeképítéshez többé-kevésbé sík alapra van szükségük – legyen az szinte bárhol. Különösen szemléletes példáját szolgáltatják ennek egyes récék. Az Európában élő több mint kéttucatnyi költőfaj a földön fészkelők csoportjába tartozik, tojásaikat a madárcsoportra jellemző módon a parti növényzetbe rejtett, a tojó pehelytollaival bélelt fészekben költik ki. 

A rendkívül alkalmazkodóképes tőkés récék a gyakran parányi
városi dísztavacskák ...

... parti növényzetében is képesek fészkelni. Ez a tojó éppen a fészekből kigurult
tojását ügyeskedi vissza a többi közé

Ott, ahol a vízpart erre nem alkalmas (például a partvédelmi töltés fala vagy
kövei miatt a belvárosi Duna-parton), ...

... a récék a víztől távolabb, akár több száz méterre: kertek, parkok ...

... dúsabb aljnövényzetében, bokrok tövében is költhetnek, ahonnan a kikelt
fiókákat sétálva vezetik a biztonságot és táplálékot nyújtó vízhez

Ebben a madarakat rendkívüli módon segíti az álcázó tollruha, mely már néhány
lépés távolságból is szinte láthatatlanná teszi a kép közepén kotló tojót
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

A lúdalakúak néhány faja (például a kerceréce és az izlandi kerceréce) rendszeresen költ vízközeli erdők fáinak odvaiban is, ahol összehasonlíthatatlanul kevesebb veszély fenyegeti a tojásokat a mintegy négy hetes költési időszakban, mint a talajon.

Ha a települési tőkés récék megfelelő méretű faodút ...

... találnak, akkor abban is elkészíthetik ...

... a has pehelytollaival bélelt fészküket (Fotók: Orbán Zoltán)

 

Ezt azért tudják megtenni, mert a lúdalakúak (ebbe a madárcsoportba tartoznak a ludak, récék, bukók is) fészekhagyó fiókáinak testét olyan puha, vastag és tömött, levegővel teli tollazat borítja, mely nemcsak az azonnali úszóképességet biztosítja, de a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is megóvja a becsapódás végzetes sokkjától. Balesetek természetesen ennek ellenére is előfordulhatnak, a madarak szerencséjére azonban a fák lábainál a talaj többnyire füves, mohás, hullott levelekkel borított, amiről a madárkák szó szerint visszapattannak, és már szaladnak is a szüleik után.

Néhány napos tőkés réce fióka (Fotó: Orbán Zoltán)

Erős idegzetűek ezen a felvételen megnézhetik, hogy egy apácalúd-fészekalj
fiókái milyen elképesztő tortúrát élnek túl (nem mind), amint több száz
méter magas sziklafalról leugorva, a köveken pattogva indulhatnak
el a vízhez (Forrás: YouTube / BBC Earth)

 

Szupernormális nagyvárosi récék

A bulvármédia évről-évre közzétesz olyan felvételeket a nagyvilágból, melyben a soksávos úton azért áll a forgalom, mert a várakozó autók sorfala előtt egy „kacsamama” vezetgeti akár tucatnyi csemetéjét. Ezek a madarak – legalábbis Európában – többnyire tőkésrécék, ez a faj rendkívül jól alkalmazkodik a szökőkutakkal, tavacskákkal gazdagított, gyakran parányi parkok élőhelykínálatához. Amikor a család a híradó képein a legközelebbi víz felé tipeg, akkor a dolog – bármennyire nem úgy tűnik – a boldog befejezés felé halad, probléma jóval korábban, a fészek helyének kiválasztásakor következhet be.

Madaraknál is ismert a szupernormális viselkedés, amikor az erős motivációs (többnyire a fajfenntartáshoz kapcsolódó) hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő, többnyire a rekorddöntési kísérletnek tűnő dolgot tesz. Ebbe a körbe tartozik a kakukkfiókát nevelő ökörszem, ahol az „utód” akár az etető „szülőt” is lenyelhetné (a szupernormális kulcsinger itt a fióka óriási piros torka), valamint a saját tojásánál sokszorosan nagyobb fehér tárgyat (például nem is tojás alakú, viszont nagy és fehér [kulcsinger] műanyag kupakot) vagy akár strucctojást kikölteni próbáló lile esete is. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a városok „toronyházai” szupernormális kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő települési tőkés réce tojók számára, melyek egyre gyakrabban építik fészkeiket veszélyes, a majdan kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre. Ezeknek a veszélyes magaslati récefészkeknek két típusa van: az egyiknél az a probléma, hogy a fiókák nem tudják elhagyni a fészek környezetét és ezért emberi segítség nélkül éhen és szomjan pusztulhatnak, a másiknál pedig az, hogy a nagy magasságból betonra, aszfaltra esve halálra zúzzák magukat.

Az első problémakör által érintett fiókák mentéséről ...

... a Madártávlat 2007/2. számában (29. oldal)
számoltunk be, mely a többi számmal 
együtt a magazin archívumából is
letölthető (Fotó: Orbán Zoltán)

 

A beavatkozást a lúdalakúak fészekhagyó fiókáinak életmódja tette szükségessé. Az ebbe a csoportba tartozó madarak utódainak többsége a kikelést követően teljesen önellátó, azaz maga keresi meg a táplálékát, a szülői felügyelet és a fajtársak jelenlétének fő szerepe a szociális viselkedési formák elsajátításában és a ragadozók elleni védelemben van. Mivel a szülők nem is etetik az önellátó fiókákat, ha a tojásból kikelt újszülöttek a szikanyag felszívódásáig, legfeljebb néhány napon belül nem jutnak el a vízhez, akkor éhen és szomjan vesznek. A térdmagasságú biztonsági peremmel ellátott lapostetők (és hasonló fészkelőhelyek) azért veszélyesek a települési récék fészekaljaira, mert a röpképtelen fiókák nem tudják leküzdeni a tetők párkányát, és ezért emberi segítség nélkül az éhenhalás veszélye fenyegeti őket.   

Emberi segítség nélkül ezek a tőkés réce fiókák éhen pusztultak volna ...

... ezen a lapostetőn, mert a kikelés után a vízhez
igyekvő, még hetekig röpképtelen madaraknak
útját állta a biztonsági párkány
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

A veszélyes fészkek másik típusánál nem a fent maradás, hanem a leesés jelent kockázatot. Bár a fákon (is) költő lúdalakúak fiókáit a tollazat megvédi a becsapódástól, ez a képesség fűvel, hullott falevelekkel borított puhább talajokra optimalizált. Kisebb magasság esetén a sziklára, városi kemény burkolatra érkező madaraknál is működik, a Budapest belvárosát alkotó többszintes reformkori polgári paloták, a panel- és irodaépületek récék által kiválasztott fészkelőhelyei azonban olyan magasan és olyan környezetben vannak, ahonnan a fiókák a járdára, úttestre érkezve igen gyakran elpusztulnak.  

 

Segíteni, de hogyan?

A Madárbarát kert program új fajának mentését több körülmény is segíti. Ezek közül a legfontosabb, hogy a récefiókákban rendkívül erős a csoportképző viselkedés, ezért az együtt mozgó vagy meglapuló „kiskacsákat” pillanatok alatt össze lehet szedni. A fiatalok hívóhangja rendkívül erősen hat a tojóra, ezért ha felkészülünk a szülő megjelenésére (például beszerzünk, odakészítünk egy horgászok által használt merítőhálót), vagy jó reflexekkel, némi önbizalommal és szerencsével hirtelen kinyúlva vagy rávetődéssel elkapjuk a gyakran a lábunk alatt sertepertélő tojót, akkor a teljes családot be tudjuk fogni. Kézi befogás esetén fiatalokat és az öreget lehetőleg külön szállítóeszközbe tegyük, így elkerülhetjük a taposási sérüléseket. Nagyon erős fiókaféltő magatartást mutató tojónál az is előfordulhat, hogy magától megy be a fiókák szállítódobozába, ilyenkor hagyjuk együtt a madarakat, ne kockáztassuk meg, hogy a szétválogatásnál valamelyik (vagy mind) meglép, és kezdhetjük elölről az egészet. Szállítási célra megfelel egy-egy megfelelő méretű papírdoboz (a fiókák és a tojó számára körülbelül azonos nagyságúra van szükség) vagy egy-egy nagypárna-huzat, de a legjobb a macska vagy kisebb kutyaszállító műanyag box, melynél az ajtó nyitva hagyásával a „bemászató tojóbefogást” is meg tudjuk kísérelni.

Amennyiben a hely jellege ezt lehetővé teszi, a családot akár lábon is biztonságban
ki lehet vezetni az épületből - mint ezeket a kanadai ludakat az USA-ban
(Forrás: YouTube / Salthaven W.R.E.C.)

 

Ha az egész család, tehát fiatalok mellett valamelyik szülő is kézre került, akkor nyert ügyünk van, mert már csak a legközelebbi nagyobb parkbeli tóig vagy ha van ilyen, a települést átszelő folyóig kell elballagnunk (a fészkeket a tojó többnyire mindig valamilyen nagyobb felületű víz néhány száz méteres körzetébe építi), ahol először a fiókákat engedjük a vízbe, majd kicsit hátrébb húzódva a felnőtt egyedet. A szorosan együtt úszó, sipítozó fiatalok mágnesként vonzzák a szülő madarat, aki a kis csapatot szinte azonnal a parttól távolabb vezeti.

Abban az esetben, ha csak a fiókákat sikerült összeszedni, megpróbálkozhatunk azzal, hogy az épület közelében egy biztonságos gyepfolton kiengedjük a kicsiket, hogy a hangjukat követve a tojó megtalálhassa őket. Ha ez sikerül, akkor a mentés folyatása az események függvényében az alábbiak szerint alakulhat:

• a fentiekben ismertetett megoldások valamelyikével ismét megpróbálhatjuk befogni az anyamadarat, és ha ez sikerül, akkor a madarakat az előbb leírtak szerint elengedhetjük a közeli vízen;
• a szülőmadarat a fiókák megmutatásával és hívóhangjával (a szállítóeszköz mozgatása általában vészhangadásra készteti a fiatalokat) csalogassuk az elengedőhely felé, ha ez már látótávolságban van és a terület is biztonságos, akkor itt is kiengedhetjük a fiókákat, majd a családot óvatosan a víz felé terelhetjük.

Ha a felnőtt egyedet nem sikerül befogni vagy a fiatalok közelébe csalni, esetleg a mentéskor meg sem jelenik, akkor még mindig leballaghatunk a vízhez, és ha van hasonló korú fiatalokból álló család, akkor közéjük engedhetjük a mi védenceinket is. Mivel a fiókák önellátóak, nincs szükségük táplálásra, a fajtársak közelsége viszont kellő védelmet biztosíthat számukra.

Együtt a család - tőkés réce fiókák pihennek anyjuk védelmező szárnya alatt.
A talajon a szülő többnyire sikeresen védi meg legalább a fiókák egy
részét a veszélyektől (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Végső megoldásként – amennyiben mi magunk nem rendelkezünk baromfiudvarral – a fészekaljat vigyük be a legközelebbi állatkertbe, melynek tavi kifutójában biztonságosan felnevelkedhetnek, majd felnőve önálló életet kezdhetnek a fiókák.

A Fővárosi Állat- és Növénykert
Madármentőhelye, ...

... és lapostetőről mentett tőkés réce fiókák (Fotók: Orbán Zoltán)

 

Abban az esetben, ha a problémát nem a fészek környezetének elhagyhatatlansága, hanem a túlzott magasságból, rossz helyre történő leesésveszély jelenti, a madárvédelmi beavatkozásra már a fészeképítés, tojásrakás időszakában sort kell keríteni. Az ilyenkor alkalmazható megoldásokra jó példát szolgáltat egy, Budapest belvárosában, a Parlamenttől alig háromszáz méterre, évek óta egy negyedik emeleti erkélyen fészkelő tőkés réce alábbi esete.

A "tőkésrécés" utca még a verebek és a parlagi galambok számára sem tűnik
lakhatónak. Mégis, az alig kétszáz méterre (balra) folyó Duna közelsége
miatt egy kacsa évek óta visszajár a kép közepén látható ház
egyik erkélyére (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Mivel az első évben a kikelő fiókák közül néhány leesett a kovácsoltvas korláttal keretezett erkélyről, és a járdán halálra zúzta magát, a ház lakói összeadták a pénzt, és a következő tavaszra csibedrót-háló került a  korlátra. Ezzel párhuzamosan a föld is eltűnt a cserépből, hogy a fészek mélyebbre kerüljön és így a kikelő fiókák lehetőleg az erkélyre se jussanak ki arra a rövid időre, amíg a lakó óvatosan a két időben előkészített macskaszállító ládába teszi a fiókákat és a kézzel megfogható tojót, majd a közeli Dunához viszi a családot.

Az erkély külső peremére szálló madár a korlátra kötözött drótháló felhajtott sarka
alatt (a kép felső szélénél látható) akadálytalanul tud közlekedni (részletek >>).
A fiókák kikelése után ez a kis "ajtó" egy mozdulattal lecsukható, így még
biztonságosabb a madarak szállítóládába pakolása
(Fotó: Orbán Zoltán)

A problémát jobb megelőzni, mert a veszélyes helyre fészkelő madaraknak ritkán
van olyan szerencséje, mint ennek a récének az USA-ban
(Forrás: YouTube / AP Archive)

 

Más fajok is ...

Számos városiasodott madárnál ismert a természetestől jelentősen eltérő fészkelőhelyválasztás − és most tekintsünk el az olyan "normális" az esetektől, mint: a fecskék, a rozsdafarkúak és a barázdabillegető eresz alatti, vagy a fehér gólyák oszlopon és épületen költése. Az alábbiakban ilyen esetekről mutatunk be néhány példát.

Balkáni gerle költése közlekedési lámpán (Fotó: Békés Viktória),
belső ablakpárkányon (Fotó: Söjtösi Sándorné), ...

... és balkonládában >> (Fotó: Erdődi Erzsébet).

Erdei fülesbagoly költése balkonládában (Fotó: Monoki Ákos)

Házi rozsdafarkú partvisokra épült fészke (Fotó: Dr. Patócs Andrásné)

A szürke légykapó az egyik legváltozatosabb fészkelőhely-választású madár >>
(Fotó: Vadász Gábor)

Rendszeresen lakásban fészkelő füsti fecskék >> (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A fekete rigó alapvetően fákon, bokrokon fészkelő faj (fenti videón, részletek >>), de a települések természetesnél jóval alacsonyabb ragadozómadár terhelésű környezetében gyakran teljesen nyíltan költenek.

Vázában költő széncinegék >> 

Tiszalökön egy fogságból szökött barátpapagáj évek óta egy fehérgólya pár
fészekalbérlőjeként él >>

Vad szürke gémek telepe a főváros közepén >> 

Van, hogy nem (csak) a faj vagy a hely, hanem a fészkelés nagyságrendje is
különleges − legalább háromezer páros molnárfecske telep
Tiszavasváriban >> (Videók: Orbán Zoltán).

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

Orbán Zoltán

 

 

 

Videó összeállítás a 2011. évi I. Balatoni hattyú road show eseményeiről
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Miért éppen nyáron gyűrűzzük a hattyúkat?

A lúdalakúak érdekes, a madarak többségétől eltérő vedlési sajátossága a lohosodás, a repülőtollak egyszerre történő cseréje, amikor a madarak akár 6-8 hétre is röpképtelenné válnak és nagy számban gyülekeznek a ragadozók ellen védelmet biztosító vizeken - ezért szervezzük erre az időszakra a hattyúk gyűrűzését is.

Hattyút fogni természetesen egész évben lehet (télen is vannak ilyen akcióink), de ez a meleg nyári időszakban sokkal barátságosabb és biztonságosabb, mint fagyos, jeges időben.

 

A jelölés természetesen nem árt a madaraknak!

A könnyű gyűrű azért kerül a madár nyakára (Magyarországon csak a fészkelő madarakra, hogy el tudjuk különíteni ezeket a hozzánk érkező egyedektől), mert a rövid evezőlábakon sokkal kisebb a leolvasási siker. A gyűrű természetesen nem szorítja a madár nyakát, csúszkál azon, és magától értetődően a táplálkozást sem akadályozza. Ez az eszköz azért használható a hattyúk esetében, mert ezek a madarak leveleket, hajtásokat csipegetnek, melynek lenyelésekor a nyak nem tágul ki jelentősen. A nagy zsákmányt (halak, békák) egyben lenyelő, éppen ezért táplálkozáskor jelentősen megvastagodó nyakú gémeknél, gólyáknál, kócsagoknál, kormoránoknál, kígyónyakú madaraknál éppen ezért nem használható nyakgyűrű, mert akadályozná a nyelést.

... 400-600 madárra emelkedik a ...

... Kárpát-medencéből vagy Európa távolabbi területeiről vedleni ide érkező hattyúkkal.

A lohosodás, azaz a repülőtollak egyidejű cseréje térségünkben a ludakra és a hattyúkra jellemző. Ilyenkor a madarak több mint egy hónapig röpképtelenek, ezért jól kell megválasztaniuk azt a vízfelületet, melynek hosszú hetekig "rabjai" lesznek. A hatalmas kiterjedésű Balaton ideális vedlési vonulóhely számukra, ezért érkezik ilyenkor hozzánk ennyi madár.

A sok röpképtelen madár nemcsak a gyűrűzésre, de a már megjelölt egyedek "leolvasására" is ideális alkalmat kínál. Erre a hagyományos alumínium vagy a kopásállóbb acél gyűrű (a képen) nem alkalmas (ezt csak kézbevételt követően lehet beazonosítani), ...

... ezért alkalmazunk egyre több madárnál távcsővel, de akár szabad szemel is leolvasható színes gyűrűt.

Vízi madarak esetében ennek nagy hátránya, hogy a víz alatt gyakran nem lehet tisztán látni, ...

... meg kell várni, hogy a madár "evezés" közben magasabbra ...

... vagy a vízből teljesen kiemelje a gyűrűs lábát.

Éppen ezért a nagytestű hattyúk esetében a könnyű, természetesen a madarak nyakát nem szorító színes nyakgyűrűk jelentik a leghatékonyabb megoldást (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A hattyúbefogás és -gyűrűzés a tudományos adatgyűjtés mellett állatvédelmi célokat is szolgál, mert a horgászzsinórral együtt horgot nyelő madarak elsősegélyét is lehetővé teszi.

 Ez a madár is megszabadult a horogtól és egészségesen élte tovább az életét
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Mit tudtunk meg eddig a színes gyűrűzésekből?

1993-tól 2011. július 22-ig 1.671 bütykös hattyúra került színes gyűrű Magyarországon, ebből a Balatonon (a Kis-Balatonnal együtt) 955 példányra. Napjainkig 1.045 olyan színes gyűrűs "balatoni hattyút" tartunk nyilván, mely legalább egyszer előfordult legnagyobb tavunkon: 77%-ukat egy-tíz, 5%-ukat viszont több mint 25 alkalommal azonosítottak a színes gyűrűjük alapján, a legtöbbször leolvasott hattyú eddig 90-szer került szem elé. A legidősebb nyilvántartott balatoni madár 1995-ben kapott fémgyűrűt a horvátországi Varasdon, ezt követően 2009-ben nyakgyűrűt kapott, azóta 18 alkalommal észlelték Tihany és Szántód környékén, valamint telente Horvátországban, legutóbb 2011 januárjában.

A magyarországi hattyúgyűrűzések területi eloszlása.

A Balatonon befogott és jelölt hattyúk hazai ...

... és külföldi megkerülései 1993-2011 között (Forrás: MME Madárgyűrűzési Központ - Karcza Zsolt).

 

A hattyúk a legkönnyebben és nagy számban fogható vízi madarak, így rendkívül jó alanyai a madárinfluenza vizsgálatoknak. A 2005-2006 telén kirobban madárinfluenza hisztéria idején gyűrűző munkatársaink részt vettek az állami mintagyűjtési kampányban, így rövid idő alatt számos hattyútól is sikerült gyűrűzés közben nyálkahártyakenet-mintát gyűjteni.

 

Hogyan lehet részt venni a programon?

Egyszerűen csak oda kell ballagni a honlap kezdő oldalán, a Friss hírek rovatban minden év augusztus elején meghirdetett éves program vízparti helyszíneire - ezek többnyire a strandokon vannak - a megadott időpontban. Az MME munkatársait könnyű felismerni a, akiktől érdekes információkat tudhatnak meg a hattyúkról és a gyűrűzésről, arról nem is beszélve, hogy részesei lehetnek a madarak befogásának és gyűrűzésének.

Az időpontok tájékoztató jellegűek, a terepmunka jellegéből adódóan csúszások előfordulhatnak, ezért mindenki türelmét kérjük, illetve azt javasoljuk, különösen akkor, ha csak néhány helyszínhez szeretne csatlakozni, hogy indulás előtt, mindenképpen érdeklődjön az időpont és helyszín felsorolás végén megadott telefonszámon!

 

Orbán Zoltán