Év madara

A csőr kanálszerűen kiszélesedő vége, és csupasz torkuk is sárgás, narancssárgás színekben játszik, továbbá nászidőszakban a tarkóról is hosszú bóbita nyúlik hátra. A kanalasgémek rendszertanilag az íbiszfélélkhez tartoznak, nevüket kanálszerűen kiszélesedő csőrükről kapták. A nádasok, fűzbokros árterületek fészkelő madara, gyakran más gémfajok társaságában költenek. Fészküket gallyakból, nádból építik. Általában 3 hófehér tojást tojnak, lerakásuk között 1-2 nap telik el, de a kotlás már rögtön az első tojás megjelenésével elkezdődik, ebből adódóan a fiókák között jelentős méretbeli különbségek lehetnek. Mindkét öreg részt vesz a kotlásban, és a fiókák nevelésében. Amikor a fiókák 3-4 hetesek, a fészkekből szétmászkálnak. A gémtelepről kb. 7-8 hetes korukban repülnek ki.

A kanalasgémek táplálkozása

A kanalasgémek táplálkozásukat csak a meglábalható sekély vizekben tudják folytatni. Táplálkozásukkor csőrüket nyitva tartják, fejükkel jobbra-balra kaszálnak. Amennyiben érzékeny csőrükhöz valami hozzáér, azonnal összezárják, és zsákmányukat lenyelik. Táplálékuk piócákból, puhatestűekből, halakból, kétéltűekből tevődik össze. Tavasszal még elsősorban a szikes vizeken táplálkoznak, de azok nyár eleji kiszáradásával átszoknak a halastavakra, ahol pont ettől az időszaktól kezdődik el a nyári, majd az őszi lehalászás. A kanalasgémek többsége valószínűleg azért költ korán, hogy a táplálékban gazdag időszakos vizeket még kiszáradásuk előtt ki tudják aknázni. Vonulásuk során elsősorban a tengerparti lagúnákban, sólepárlókon táplálkoznak, a Szaharától délre pedig a nagyobb folyók öntésterületein fordulnak elő a Száhel-övezetben.

A kanalasgémek védelme

Magyarország európai viszonylatban "kanalasgém-nagyhatalomnak" számít 1100-1300 páros fészkelő-állományával. Európai, és így hazai állományuk folyamatos növekedést mutatott az elmúlt években. Jogilag a kanalasgémek fokozottan védettek, természetvédelmi értékük 500 000 Ft.

Mégis azt kell mondani, hogy a kanalasgémek populációja sérülékeny, mert táplálkozásukat csak nagyon speciális vízmélység mellett tudják végezni. A globális felmelegedés veszélyezteti hazai állományát, mert sok kisebb vizünk eltűnését, korai kiszáradását okozhatja. A kanalasgémeket lehet segíteni, a belvizek megőrzésével, fontos fészkelőhelyeiknél átgondoltan végzett természetvédelmi célú árasztásokkal, és az árasztásokba őshonos apróhalak telepítésével, melyek táplálékul szolgálnak számukra.

A kanalasgémek szívesen építik fészkeiket a nádasok növényzettől felnyíló kis belső tavai mellé. Ilyen élőhelyeket mesterségesen, a nádarató gépek taposásával is létre lehet hozni, természetvédelmi szempontú előzetes mérlegelést követően. A Csaj-tavon és a Kolon-tavon például rendszeresen költenek ilyen letaposott részek mellett.

A halastavak madárbarát kezelése (nádasok égetésének mellőzése, fészkelésre alkalmas nádas meghagyása, madarak számára sekély vizű, apró halakban gazdag tóegység fenntartása, stb.) is segíthet abban, hogy mind fészkelés, mind a kóborlás alatt megfelelő élőhelyet nyújtsunk a kanalasgémek számára.

Pigniczki Csaba

     Köszönjük!

A fokozottan védett kék vércse hazánk egyik legkisebb, legszínesebb ragadozó madara. Különlegessége, hogy saját fészket nem épít, elsősorban vetési varjak fészkeit foglalja el, és ragadozó madaraink közül egyedüliként telepesen költ.

A vetési varjú Magyarországon széles körben elterjedt, 2001 óta védett faj. Ki ne látott volna ősszel diót hordó vagy télen nagy csapatokban károgva repülő varjakat. Maga építette gallyfészkekből álló telepekben költ, melyek más fajok, például a csóka vagy az erdei fülesbagoly mellett a kék vércsék számára is otthont adnak.

Kék vércse pár Fotó: Lóki Csaba

Együtt kell védenünk őket!

Hosszú távon stabil kék vércse állomány csak a vetési varjak költőtelepeinek megőrzésével biztosítható. A múlt század végén a varjak ellen indított irtó hadjárat (méreggel, a fészkek és a madarak kilövésével) eredményeként számuk két évtized alatt 90%-kal csökkent! Az ország egész területén, így a kék vércsék élőhelyein is, nagy fészektelepeik eltűntek.

Az utóbbi években egyre több varjú menekül a városokba, ahova a kék vércsék nem tudják követni őket. Drasztikus állománycsökkenése miatt a vetési varjú 2001 óta védett, azonban zajos, piszkos városi telepeik, mezőgazdasági vetőmagfogyasztásuk miatt sokan még mindig közellenségnek tartják őket.

Varjútelepek híján a vércséknek be kell érniük a szarkák egymástól távoli, elszórtan épített fészkeivel, magányosan viszont nem képesek hatékonyan szaporodni, mert így nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védekezés sem. Ez az egyik oka annak, hogy a kék vércsék száma 50%-kal csökkent az elmúlt 15 évben.

Vetési varjak az úton Fotó: Vasuta Gábor

Nemzetközi védelem együtt a gazdákkal

A kék vércse veszélyeztetett madár, ezért magyar-román összefogással, az Európai Unió LIFE Nature alapjának

támogatásával 2006-2009 között fajvédelmi program zajlik a két országban. Gyors beavatkozásként, több helyszínen, eddig 3500 műfészek került telepszerű kihelyezésre, melyek közel 20%-ában már költenek a vércsék.

Azonban ezek a műfészek-telepek nem jelentenek hosszú távú megoldást, a cél, hogy a kék vércsék újra természetes módon, varjútelepeken költsenek! Ehhez első lépésként a vetési varjak állománycsökkenését meg kell állítani, és el kell érni, hogy újra telepeik alakuljanak a kék vércsék élőhelyén.

Ebben legfontosabb partnereink a gazdálkodók, akik a természetkímélő módszerek alkalmazásával, a varjak kíméletével nemcsak segíthetik a madarak visszatelepülését, hanem ezért várhatóan agrártámogatáshoz is jutnak.

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

Háttéranyag a két madár életmódjáról

A kék vércse élőhelye, táplálkozása, vonulása

A nyílt vidékek fészkelője. Hazánk állománya 900-1000 költő pár, mely egyben az Európai Unió legnagyobb állománya; túlnyomó többsége az alföldi területeken költ. Különösen kedveli a nagy kiterjedésű, legeltetett gyepeken álló, ritkás facsoportokat és fasorokat.
Főként tömegesen előforduló rovarokkal és rágcsálókkal, valamint hüllőkkel és kétéltűekkel táplálkozik. A repülő rovarokat gyakran fecske módjára a levegőben kapja és fogyasztja is el, innen a népies neve: bogárzó sólyom.

Ősszel, a vonulás megkezdése előtt éjszakázóhelyeken csoportosul, ilyenkor nem ritka, hogy egy-egy fán akár ezer kék vércse is együtt pihen. Egyes csapatai rendszeresen tesznek akár több ezer kilométeres kitérőket az elterjedési területtől távoli Nyugat- és Észak-Európába. A telet az afrikai szavannákon tölti, a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.

Kék vércse Fotó: Palatitz Péter

A vetési varjú élőhelye, táplálkozása, vonulása

Fákkal, ligetekkel tarkított sík, mezőgazdasági- és gyepterületeken él. Az utóbbi 25 évben egyre gyakrabban fészkel településeken.
Elsősorban talajlakó férgekkel, rovarokkal, kisebb gerinces állatokkal táplálkozik. Étrendjét az év egyes időszakaiban magok és gyümölcsök egészítik ki, de nem veti meg a hulladékokat sem.

A 25 000 költő párra tehető hazai állomány állandó, télire azonban a tőlünk keletre eső sztyeppterületek varjai is a Kárpát-medencébe érkeznek. Ilyenkor a varjak létszáma a keleti vendégek miatt tízszeresére nő! A fagyok beálltával a mezőgazdasági területekről előszeretettel húzódnak be a településekre.

További információ:
www.falcoproject.hu

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.