Monitoring

Ha valaki felteszi a kérdést, hogy „hány gólya él Magyarországon?”, a legelső „válasz-kérdés” ez lehet: „Milyen gólya?”
Közismert, hogy a Kárpát-medencében két gólyafaj él: a fekete- és a fehér gólya.  Az erdőkhöz kötődő fekete gólya (Ciconia nigra) felmérése jelentős terepi ismereteket és sok időt igényel, ezért a tapasztalt madarászok (sokszor a hasonló élőhelyeken dolgozó ragadozómadár-védők) végzik. A fehér gólya (Ciconia ciconia) szinte kizárólag a településeken és az ember által lakott helyek közelében él, ezért könnyen megfigyelhető.

A gólyákon ezért ezúttal a fehér gólyákat, a gólyafelmérés szó alatt pedig a fehér gólyák felmérését értjük. Az elmúlt évtizedekben több ezer önkéntes vett részt a tevékenységben, a fészkek összeírásában bármely madárbarát részt tud venni.

… folytathatná a képzeletbeli érdeklődő.
A gólyaállomány szemmel látható csökkenése már évtizedekkel ezelőtt feltűnt az ornitológusoknak. Pontos adatok azonban nem álltak rendelkezésünkre. A kisebb-nagyobb területeken végzett felmérések idővel igazolták a csökkenő tendenciát. A felmérési eredmények alapján kimutatható volt, hogy a csökkenés többek között a táplálkozó- és fészekrakó helyek eltűnése, a terjedő villamos hálózatokon bekövetkező balesetek, és a telelőterületek kedvezőtlen időjárási viszonyai okán következett be

Az első nemzetközi szintű gólyafelmérésre 1934-ben került sor. Ennek hatására 1941-ben hazánkban a Madártani Intézet szervezte meg az első országos akciót. A világháború után több regionális cenzust követően 1958-ban zajlott le ismét az egész országra kiterjedő felmérés, amit 1963. és 1968. követett. Az újabb nemzetközi felméréshez igazodva 1974. volt a következő országos felmérés éve. Azóta minden ötödik évben megismétlődik a munka.

Fehér gólya Fotó: Imre Tamás

„És tényleg egyesével megszámolják a madarakat?”… - kérdezhetné képzeletbeli beszélgetőpartnerem.
Tulajdonképpen igen! Azonban nem mindegy, hogy melyik időszakban és hol. A felmérés ugyanis elsősorban a fészkek összeírását takarja, amihez hozzátartozik a benne lakók megszámolása is. A „leltározás” a teljesség kedvéért kiterjed a fészekanyag nélküli üres tartókosarakra, a lakatlan fészkekre és a lakott fészekre is. A felmérés időszaka a fiókák kirepülése előtti néhány hét, így már a fészkekben álldogáló utódok is számba vehetők. A végeredményben ismert lesz a fészkek száma, a fészkelő párok mennyisége és a kirepülő fiatal madaraké is.

További információ:
Lovászi Péter, MME, Csongrád megyei Helyi Csoport, lovaszi.peter@mme.hu
Nagy Károly, MME, nagyhalászi blog szerkesztője, Monitoring Központ, 30 906 62 85, nagy.karoly@mme.hu
Lendvai Csaba, MME, gólya kampány / program koordinátor, lendvai.csaba@mme.hu

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

A NBMR kidolgozásában, a madarakkal foglalkozó részeknél, jelentős szerepet játszottak az MME szakemberei, és a program megvalósíthatóságában nélkülözhetetlen egyesületünk aktív tagsága.

MMM - Mindennapi madaraink monitoringja

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998-tól új felmérő programot indított a gyakori, jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkezett változások hosszú távú nyomon követésére. A program elindításának előzménye, hogy az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egy olyan egységes módszer szerinti felmérőprogramot szeretne elindítani Európában, amellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhelytípusokban végbemenő változásokat, az ott fészkelő madárállományok alapján. E módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel. A programban véletlenszerűen sorsoljuk ki a 2,5x2,5 km nagyságú területeket, amelyen a felmérőknek három alkalommal kell elvégezniük a számlálást. Fontos, hogy a gyakori, mindennapjainkban látható madarakat is elegendő ismerni ahhoz, hogy a számlálásokat valaki sikerrel elvégezze. A program sikere érdekében lényeges, hogy az ország minél nagyobb területére kiterjedően tudjuk a munkát elvégezni.

RTM - Ritka és telepesen fészkelő madárfajok monitoring programja

A program elsődleges célja a Magyarországon fészkelő ritka, veszélyeztetett madárfajok, illetve a telepesen fészkelő fajok állományának becslése, a változások évről évre történő nyomon követése. Mivel ezen fajok állományának jelentős része a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyeken, az úgynevezett IBA (Important Bird Areas)-területeken található, ezért a program elsősorban ezekre a területekre koncentrál.

Ezek az állományadatok nélkülözhetetlenek a természetvédelem számára, a veszélyeztetett fajok és élőhelyeik védelme pedig nemzetközi kötelezettség is, amelyhez ugyancsak a lehető legpontosabb adatokra van szükség. A felmérés alapegysége a 2,5x2,5 km-es UTM négyzet. Egy felmérő több négyzetet is elvállalhat, azonban lényeges, hogy ugyanazokon a négyzeteken ugyanaz a megfigyelő végezze több éven át az állománybecsléseket, lehetőleg változatlan módszerrel. Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó, általában azonban az úgynevezett territórium-térképezést használjuk. Ennek lényege, hogy minden egyes terepnapon külön térképvázlatra rögzítjük a fajok adatait és az észlelések pontos helyét, majd ezeket a fészkelési időszak végén összesítjük. Az egyes territóriumokat a költésre utaló viselkedést mutató egyedek térbeli és időbeli tömörülése alapján különítjük el.

A Monitoring Központ honlapja