Természetes élőhelyükön a rákosi viperák a telet rágcsálók elhagyott járataiban töltik, hőszabályozási okokból lelassult állapotban. A telelés helyének megválasztása döntő lehet az állat túlélése szempontjából, hiszen helyváltoztató képességük ilyenkor korlátozott. Fontos, hogy az üreg fagymentes legyen, belvizektől védett magaslaton helyezkedjen el és a télen aktív ragadozók (borz, róka, vaddisznó...) se tudjanak rátalálni.

A Rákosivipera-védelmi Központban szabadtéri terráriumokban tartott egyedeknek mesterséges üregekben van lehetőségük a telelésre, természetesen ragadozóktól védett helyen. A mesterséges üregek belvízmentes helyen lettek, a talaj fagyhatárnál jóval mélyebbre leásva. Az üregek ellenőrzése és az így nyert információk felhasználása a folyamatos fejlesztésben előfeltételei a természetvédelmi program sikerességének.

A Fővárosi Állat- és Növénykert szakembereivel közösen vizsgáltuk a telelő viperákat. A megfigyelt viperák 73,5%-a a mesterséges telelőüregek aljában tartózkodott, ám a februári hideg idő ellenére egy hím egyedet már a felszínen figyelhettünk meg. Az élőhely-rekonstrukció helyszínére telepített 15 üreg vizsgálata során a korábbi évekhez képest nem észleltünk telelő kétéltűeket, ami valószínűleg az elmúlt években tapasztalt szárazság számlájára írható.

Az újszülött hüllők halandósága az első évben a legnagyobb. A rákosi vipera szaporulat túlélésének maximalizálása érdekében a tenyészprogramban született kiskígyók terráriumban, egyesével elhelyezve, "ébren" töltik első telüket. Az így felnevelt egyedek a talajmenti fagyveszély elmúltával, május elején kerülnek ki a szabadtéri terráriumokba.

A 2008. augusztusában született viperák közül 205 egyed, a korábbi években bevált gyakorlatnak megfelelően ébren töltötte a telet. A folyamatos táplálásnak köszönhetően a születésükkor átlag 2,4g-os és 13,9cm-es kiskígyók átlag 7,7g-osra és 22,8 cm-esre nőttek. A tél során eddig mindössze 3 egyed pusztult el, ami nagyon bíztató eredmény!