Több mint 50 000 km hosszúságú a hazai középfeszültségű szabadvezeték hálózat teljes hossza, ez több mint 600 000 db oszlopot jelent. Ha – elhelyezkedése miatt – nem is mindegyik jelent veszélyt a madarakra, még mindig rengeteg veszélyes oszlop áll szigeteletlenül. Az MME felmérésein alapuló becslések alapján az évente országszerte áramütés következtében elhulló madarak száma meghaladhatja negyvenezret, az eszmei értékben kifejezett természetvédelmi kár pedig a kétmilliárd forintot! Miközben a természetvédelem folyamatosan küzd az oszlopok szigeteléséért, megjelentek új oszloptípusok, amelyek a régieknél veszélyesebbek, és ráadásul a hagyományos módon (szigetelő papuccsal) nem ártalmatlaníthatók. Az áramütés okozta probléma hatékonyabb és gyorsabb megoldása érdekében új, madárbarát oszlop fejszerkezetek bevezetésére van szükség. Ezért – Szlovákiához és Németországhoz hasonlóan – Magyarországon is indokolt a jogszabályi változtatás, amelynek segítségével a középfeszültségű szabadvezeték hálózatokon kötelezővé kell tenni madárbarát szerkezetek alkalmazását és a régi oszlopok záros határidőn belüli ártalmatlanítását. Emellett szükséges a szigetelések folytatása, valamint a legveszélyeztetettebb területek és vezetékszakaszok feltárása, a természetvédelmi szempontú prioritások meghatározása, amiben a civil és az állami természetvédelem szervezeteinek szerepe kulcsfontosságú.

Problémafelvetés

Bármely madarat vagy más élő szervezetet akkor érhet áramütés, ha testén halad át az elektromos áram, azaz ha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között. Ez szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki:
- Két vezető egyidejű érintésével (fázis-fázis rövidzárlat)
- Egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével (földzárlat)

Ez azt jelenti, hogy minden olyan oszlop, amelyen egy madár a szárnyaival, lábaival, fejével, vagy esős, nyirkos időben a tollaival egyidejűleg érinthet két vezetőt vagy egy vezetőt és egy földelt oszlopelemet, veszélyt jelent madarainkra. A leggyakoribb a földzárlat kialakulása, mivel két vezető egyidejű érintéséhez a legtöbb oszloptípus esetében viszonylag nagy távolságot kell áthidalnia egy madárnak, míg egy kereszttartón ülve még egy kis termetű madár is könnyen megérintheti valamelyik vezetőt.
A madarak sérülékenységét az alábbi tényezők befolyásolják:
- A szabadvezeték elhelyezkedése (a vezeték által kettészelt élőhely)
- Az oszlopfej szerkezete
- Az egyes madárfajokra, madárfaj-csoportokra jellemző viselkedés
- A madár mérete
- A madár repülési biztonsága (a fiatal madarak veszélyeztetettebbek)
- Időjárás (látási viszonyok, tollazat nedvessége, oszlopelemek nedvessége)

A fiatal madarak több okból is fokozott veszélynek vannak kitéve. Repülési képességeik még messze nem olyan jók, mint az öreg madaraké, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg. Egy oszlopon ügyetlenkedve a fiatal madarak könnyen érinthetnek vezetőket. Mivel pedig nem olyan ügyesek még a levegőből indított vadászatban, mint öregebb fajtársaik, szívesebben vadásznak ülőhelyekről, azaz valószínűleg gyakrabban ülnek fel szabadvezetékek oszlopaira (Janss és Ferrer 2001, Lehman et al. 1999). Az öreg egyedek emellett saját, jól ismert territóriumaikban megszokott ülőhelyeket használnak, míg a fiatal egyedek kóborlásaik során ismeretlen területeket látogatnak meg.


Szintén fokozottabb veszélynek vannak kitéve az oszlopokra ülő madarak esős, ködös, nyirkos időben. Ilyenkor a vizes tollazat miatt nehezebben repülnek a madarak, ezen kívül a nedves toll vezetőképessége akár százszorosa is lehet a száraz tollénak. Amerikai kutatások eredményei azt mutatták, hogy míg a száraz toll 70 kV feszültségnél sem vezette az áramot, a nedves madártollak már 5 kV feszültségnél megégtek (APLIC 1996, Lehman et al. 1999). Valószínű, hogy a legtöbb áramütéses esetben az áldozat azonnal elpusztul. Ha nem, akkor égési sérülésekkel vagy lebénulva a földre zuhan, ahol azután hosszabb-rövidebb szenvedés után pusztul el. A madarak soha nem tanulhatják meg, hogy a szabadvezetékek oszlopai veszélyesek, hiszen az oszlopra ülve vagy nem tapasztalnak semmit, vagy tapasztalatuk halálos.

Egy speciális probléma merül fel gólyáink védelmével kapcsolatban. A hazai gólyaállomány legnagyobb része a hagyományosan használt kémények és fák helyett ma már elektromos vezetékek oszlopaira építi fészkét. Ehhez a települések belterületein található kisfeszültségű, 10 kV-os hálózat oszlopait használják a madarak. Ez a körülmény számos probléma forrása mind a gólyák, mind az áramszolgáltatók számára. A gólyákat áramütés érheti a fészek építése közben, de áramütés érheti a fészekből kieső fiókát, vagy kirepülést követően a fiatal madarakat a környező oszlopok bármelyikén. Ezzel együtt a fészek anyaga zárlatot okozhat, fokozott korróziót idéz elő az elektromos felszerelésben, és egy évek óta használt, nagy méretű fészek súlya alatt le is szakadhatnak a vezetékek. Volt már példa arra is, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek, vagy áramfogyasztóként működött. Ennek a problémának a megoldására való közös törekvés az MME és az áramszolgáltatók között több évtizedes múltra tekint vissza, és jelentős eredmények születtek.

A felmérésről röviden
 

• A felmérés során egy tetszőlegesen kiválasztott középfeszültségű vezetékszakasz oszlopait kell végigjárni, a vezeték mentén haladva. Próbálja meg azokat a vezeték szakaszokat ellenőrizni, aminek a közelében jelentősebb a madármozgás (pl. halastavak-, gyepterületek közelében). Fontos, hogy ne magas-feszültségű oszlopsort ellenőrizze (ezek azok a hatalmas, kettő-négy lábon álló fém óriások), hanem középfeszültségű vezetékek oszlopait (általában 20 kV-os). Ezek általában nem magasabbak 10 méternél, s leggyakrabban betonból, néha fából vagy fémből készülnek.
• Alaposan vizsgálja át az ellenőrzött oszlopok legalább 10 m-es körzetét.
• Ha van madártetem egy oszlop töve körül, határozza meg a fajt, írja le a maradvány állapotát (feltételezett korát), és vizsgálja meg, láthatóak-e az áramütés nyomai. Ezek égésnyomok, általában az elülső-alsó szárnyél(ek)en és/vagy a láb(ak)on. Áramütés nyomait csak friss áldozatokon lehet észlelni.
• Töltse ki az adatlap megfelelő celláit, a lentebb részletezett módon.
• Ha oszlopoktól távolabb, a vezeték alatt talált elhullott madarat, és áramütés nyomait nem lehet rajta felfedezni, akkor feltételezhető, hogy a madár vezetéknek ütközött. Ezt az adatlap megjegyzés rovatában tüntesse fel.
• Ha egy oszlop alatt nincs madártetem, húzzon egy vonást a megfelelő oszlop-kategóriához az adatlapon (2. résznél) és haladjon tovább. Az adatok összevethetősége érdekében fontos tudni az ellenőrzött oszlopok számát, méghozzá a főbb típusokat is megkülönböztetve.
• Lehetőség szerint a bejárt útvonalat térképen is jelölje, melyet mellékeljen a kitöltött adatlaphoz.
• Ha rendelkezik GPS készülékkel, akkor határozza meg az oszlopok helyének koordinátáit. (Különösen fontos ez az első, az utolsó és azon oszlopok esetében, melyek alatt elpusztult madarakat talált!)
• Ha a GPS-el a bejárt vezetékszakasz vonalát is rögzíteni tudja (un. tracklog), akkor azt is küldje meg számunkra.
• Amennyiben lehetősége van, akkor egy-egy vezetékszakaszt évente több alkalommal is bejárhat, így rendszeres információink lesznek az egyes szakaszokról.
• Fényképek készítését külön megköszönjük! Ilyenkor az adatlap megjegyzés mezőjében jelezze, hogy mi a megküldött képfájl neve. A fotókat lehetőleg JPG formátumban mellékeljék!
• Amennyiben a felmért oszlopok között szigeteltek is vannak, akkor a megjegyzés mezőben jelezheti, hogy a szigetelő papucsok megfelelően vannak-e felhelyezve, esetleg valamelyik már leesett, vagy túl rövid az adott kereszttartóra stb.

A program fő célja, hogy a különösen veszélyesnek tartott szakaszokon az oszlopokat felszereljék szigetelő papucsokkal vagy más műszaki megoldással tegyék biztonságossá az oszlopfej-szerkezeteket (pl. ENSTO burkolat), melyek által nagyrészt elkerülhetőek lennének az áramütések. Ezért fontos, hogy információink legyenek az oszlopokról. Ha egyes szakaszokon több alkalommal is gyűjtenénk információkat, akkor a változásokat is nyomon tudnánk követni!

Letöltések

Felhívás elektromos oszlopok ellenőrzésére - 2008. október 23. – november 23. >>
Nyomtatható verzió, Adobe Acrobat Reader dokumentum formátumban. (95 kB)

Útmutató a középfeszültségű vezetékszakaszok oszlopainak felméréshez (KFO) >>
Részletes útmutató a KFO adatlap kitöltéséhez, példákkal illusztrálva. (527 kB)

Középfeszültségű oszlop ellenőrző adatlap (KFO) .xls >>
Az adatlap elektronikusan is kitölthető MS excel formátumban. (114 kB)

Középfeszültségű oszlop ellenőrző adatlap (KFO) .pdf >>
Az adatlap pdf formátumban, nyomtatáshoz készített verzió. (84 kB)

Madárfajok maradványainak meghatározása

A program felmérései során elpusztult madarak friss tetemeit vagy sok esetben azok régebbi maradványait kell meghatározni, ami az utóbbi esetén különösen nehéz feladat. Sokszor már csak tollakat és csontokat találunk, s azok fajszintű azonosításához az érintett fajok kíváló ismerete szükséges.

Mit tehet, ha a megtalált maradványok alapján nem tudja biztosan azonosítani a madár faját?
 

• 1. Ha a megtalált madár rendjét vagy családját könnyen meg tudja határozni, akkor annak megadása is elegendő.
• 2. Ha lehetősége van fotókat készíteni, akkor azok segítségével később is meghatározható a kérdéses madárfaj.
• 3. A készített fotókat megküldheti a program szervezőinek vagy olyan ismerősének, aki segít Önnek a madártetem vagy maradványok meghatározásában.
• 4. A fotók alapján saját maga is megpróbálkozhat a határozással, a tetem, a tollak vagy a csontok alapján. Ehhez segítséget nyújtanak az interneten megtalálható adatbázisok és képgalériák is.

Feathers (tollak) >>
A holland Michel Klemann által működtetett angol nyelvű honlapon jelenleg több mint 250 madárfaj tollai között kereshetnek a látogatók. A KFO felmérések során talált tollak alapján a maradványok meghatározásához sok esetben nyújthatnak segítséget az oldalon látható fotók.

Bird Skull Collection (madárkoponya gyűjtemény) >>
Az angol nyelvű honlapon mintegy 800 különböző faj koponyájáról találhatóak fotók, általában három különböző nézetből. Néhány fajról teljes, körbeforgatható csontvázak is megtekinthetőek (3D flash animáció). Az oldalakon található határozóban a legfontosabb morfológiai jellemzők, méretek alapján is kereshetnek. A KFO felmérések során talált csontmaradványok meghatározásához sok esetben nyújthatnak segítséget az oldalon látható fotók (főként a koponyák esetében).

Felhívás

A program eddigi működése során számos felmérőnk küldött madártetemekről és maradványokról készített fotókat, melyeket a későbbiekben felhasználhatunk egy olyan adatbázishoz, melyet közzéteszünk honlapunkon, s minden felmérőnk használhatja majd határozási munkájához.

Kérjük, hogy küldjön Ön is olyan fotókat, melyeket a KFO felmérések során készített, legyenek azok meghatározott vagy nem azonosított fajhoz tartozó, bármilyen állapotban lévő maradványok, s ezzel hozzájárulhat egy mindannyiunk számára használható on-line határozó elkészítéséhez és folyamatos bővítéséhez! Segítségét ezúttal is köszönjük!

KFO hírek
A KFO programról és eredményeiről olvashat részletes anyagokat a következő linkre kattintva.
KFO program hírei >>

A program céljai

 

• 1. Legfőbb célunk, hogy a monitorozásba bevont mintaterületek, kijelölt madárfajainak fészkelő állományáról (nagyságáról, változásáról) a legpontosabb adatokkal rendelkezzünk.
• 2. Szeretnénk minél több olyan új és aktív felmérőt bevonni ebbe a munkába, akik a jövőben más programjaink felméréseibe is bekapcsolódhatnának.
• 3. Mivel a program kiemelt célterületei a Fontos Madárélőhelyek (IBA-területek), illetve az ezekkel jelentős átfedésben lévő, a Natura 2000 hálózatba tartozó Különleges Madárvédelmi Területek (SPA-k), ezért az ott kijelölt mintaterületeket veszélyeztető tényezőkről is folyamatosan szeretnénk információkat gyűjteni.
• 4. Fontosnak tartjuk, hogy jelen programunk keretében minden olyan más program mintaterületeinek lehatárolását is elvégezzük, melyek esetében nem kizárólag a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek jelentik a mintaterületek alapegységeit.

Elvégzendő feladatok (időrendi sorrendben)
 

• 1. Elsőként a felmérő a jelentkezési lap visszaküldésével jelzi, hogy az adott évben részt szeretne venni a program felméréseiben. Ekkor azt is jelzi, hogy nagyvonalakban mely területeken belül vállalná a munkát.
• 2. Ezek után – a jelentkezéstől függően – a Központ munkatársa felveszi a kapcsolatot az illetővel, egyúttal megküldi a felmérésekkel kapcsolatos legfontosabb információkat és áttekintő térképeket, jelzi az első fontos teendőket. Ekkor jelezzük azt is, hogy a munkája során kikhez tud fordulni további információkért országos, regionális vagy helyi szinteken.
• 3. Ezután megküldjük a szükséges útmutatókat, adatlapokat, terepnaplókat és részletes terepi munkatérképeket, valamint a programoktól és területektől függően az egyéb kiegészítő anyagokat.
• 4. A központ által megküldött munkatérképek segítségével elvégzi a mintaterületek első bejárását és térképi lehatárolását, a megadott útmutatóban leírtak szerint (Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatároláshoz). A lehatárolt mintaterületekről készített térkép(ek) egy másolatát visszaküldi a Monitoring Központnak.
• 5. Attól függően, hogy a résztvevő Általános RTM („teljes” felmérés) vagy „egyszerűsített” felméréseket végez, az ismertetőben leírtak szerinti módszerekkel megkezdheti a terepi megfigyeléseket. Az Általános RTM felmérések részleteiről az RTM programismertetőben olvashat, az „egyszerűsített” felmérésekről jelen programismertető lentebbi oldalain (A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében).
• 6. A terepi felmérések során megfigyelési adatait jegyzetfüzetébe és munkatérképein rögzítheti, a napi munka után a mellékelt adatlapon összegezheti (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 7. A felmérések végeztével az egyes mintaterületeken (erdei-, vizes- és agrár-területek) a kijelölt fajok fészkelési adatait kell összegeznie az adatlap összesítő soraiban (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 8. A mintaterületek bejárásai során, lehetőségeihez mérten jegyezzen fel minden olyan tényezőt, melyek veszélyeztethetik az élőhelyeket és az ott fészkelő fajokat. A felmérési időszak végén ezeket a mellékelt adatlapon összesítse (Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap).
• 9. A kitöltött adatlapokat és térképeket a Monitoring Központ címére kell megküldenie, ahol az adatfeldolgozás történik. (A későbbiekben az adatok feldolgozásába maguk a résztvevők is bekapcsolódhatnak, s az interneten keresztül elérhető adatbázisba saját maguk tölthetik fel adataikat.)

Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatárolásához

Az alábbiakban rövid útmutatást adunk a „Kedvenc Madarászhelyem” program mintaterületeinek kiválasztásáról és lehatárolásáról, de ezek a szempontok más olyan programok esetében is használhatóak, amelyeknek nem a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek a mintaterületi egységei. A kiválasztás és lehatárolás során természetesen mindenkinek mérlegelnie kell, a saját terepi tapasztalatai alapján, hogy az alábbiakban leírtakból mit tud megvalósítani.

Alapvető szempontok a mintaterületek kiválasztásához
 

• Fontos szempont egy mintaterület kiválasztásakor, hogy olyan területet válasszon, amit hosszútávon évről-évre képes lesz felmérni, ugyanis értékelhető adatokat csak rendszeres munkával szerezhetünk.
• Lehetőség szerint olyan területeket válasszon, amelyeket könnyen, rövid időn belül, rendszeresen meg tud közelíteni. Ne válasszon több száz kilométer távolságban elhelyezkedő mintaterületeket!
• Előnyös, ha már régóta ismeri, esetleg rendszeresen végzett korábban is megfigyeléseket a kiválasztott területeken.
• Fontos, hogy a vizsgálandó területek szabadon látogathatóak legyenek. Semmiképpen se válasszon olyan körbezárt magánterületeket, ahová tilos a bejárás, vagy olyan iparterületeket, katonai gyakorlótereket, ahová csak külön engedélyekkel juthatna be!
• Ha a felmérésre kijelölt mintaterülete fokozottan védett területre esne, akkor vagy másik területet kijelölésére kérjük, vagy jelezzük, hogy melyik hatósággal kell felvennie a kapcsolatot a felmérések elvégzéséhez szükséges engedélyek megszerzéséhez.

Útmutatás a mintaterületek lehatárolásához

Ajánlások a mintaterületek méretének meghatározásához
 

• Maximum akkora területet határoljon le, amekkorát egy reggel és kora délelőtt folyamán (maximum 3-4 óra) be tud járni. A lehatároláskor vegye figyelembe, hogy a különböző terepviszonyokkal rendelkező területeken ez más és más lehet.
• Az, hogy mekkora területet tud felmérni, erősen függ az adott terület domborzati viszonyaitól, hiszen egy hegyvidéki erdős területen jóval kisebb területet képes bejárni, mint egy síkvidéki pusztán.
• Arra is legyen figyelemmel, hogy a madarak megfigyelése során nem tud olyan gyorsan haladni, mint amikor csak keresztülvág egy-egy területen.
• Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program „egyszerűsített” felmérései során viszonylag gyakori fajok territórium-térképezését kell elvégezni, ezért túlságosan nagy mintaterületek lehatárolását nem támogatjuk.
• Egy-egy mintaterület lehetőség szerint minimum 5-10 hektáros legyen, de ne válasszunk 25-30 hektárnál nagyobb területeket. Ha ennél nagyobb területeket szeretne bevonni a felmérésbe, akkor érdemes azokat felosztania kisebb egységekre, vagy egyeztessen a program koordinátoraival a lehatárolás részleteiről.

Hol és hogyan húzzuk meg a határokat?

• Nagyon megkönnyíti a munkánkat, ha a vonalas létesítmények mentén jelöljük ki a területek határait, pl. utak, földutak, nyiladékok, vasútvonalak, légvezetékek, kerítések, csatornák.
• A természetes vízrajzi vagy domborzati határok is megfelelő, jól látható határvonalként használhatóak fel, pl. vízfolyások, folyók, gerincek, bércek, völgyek, vízmosások.
• Hasonlóan jó határok lehetnek, egy-egy jellegzetesen különböző élőhelytípus által kijelölt szegélyek, mint pl. erdő-nyílt terület, szántó-nádas mocsár stb. találkozásának határai.
• Ha egy terület nagyon mozaikos, komplex élőhely-mintázattal, akkor ne aprózzuk el túlságosan.
• Nagy segítség lehet, ha a térkép mellett rendelkezünk GPS-szel, s azt használjuk a lehatárolások során, valamint később a madarak megfigyelései során is.
• A programismertető későbbi oldalain példákat talál a területek lehatárolásával kapcsolatban.

Példa, a területek lehatárolására

A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében

Alapvető információk

Mintavételi egység: A megadott módszer szerint lehatárolt kisebb területek (pl. vizes élőhelyek, erdőrészletek, rétek vagy más jól körülhatárolható mozaikos élőhely komplexek).

Érintett területek, mintavételi módszer: Az ország teljes területén, a felmérő és a központ által egyeztetett mintaterületeken. Főként az IBA-területeken és az „aktív” MMM mintaterületeken ajánljuk a területek kiválasztását, de más területek is bevonhatóak a programba.

Felmérendő paraméterek: fészkelő párok száma, élőhelytípusok, veszélyeztető tényezők

Számlálási módszerek: Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó lehet, általában azonban az ún. territórium-térképezést használjuk. (abszolút módszer)
A territórium-térképezés módszerét az „abszolút” eljárások közé szokták sorolni, hiszen megfelelő használat mellett pontos (abszolút) denzitás adatokat szolgáltat. Ezen fontos előnye mellett hátránya, hogy sok terepmunkát igényel, ezért országos programok esetében használata korlátozottan lehetséges. Egységnyi idő alatt sokkal kisebb területek felmérése lehetséges, mint a kevésbé pontos denzitás adatokat szolgáltató un. „relatív” módszerekkel (pl. pontszámlálás, vonaltranszekt). Általános felmérések esetén, amikor egy-egy terület összes fészkelő fajának territóriumait szeretnénk pontosan feltérképezni, a módszer használatához nagy tapasztalat szükséges és az eredmények összesítése sem egyszerű. Ezért országos programoknál elsősorban a ritka fészkelő fajok esetén használjuk a territórium-térképező módszert.
Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program esetében viszonylag kis mintaterületek (maximum 25-30 hektár) felmérést végezzük, s az „egyszerűsített” program keretében csak 3-4 faj számlálását kell elvégezni, de ezekről szeretnénk a lehető legpontosabb adatokkal rendelkezni, ezért használjuk ezt a módszert. A mintaterületek kiválasztásakor ezért is fontos, hogy olyan helyeket válasszon, amelyeket jól ismer, és ahol rendszeresesen tud majd megfigyeléseket végezni.

Szükséges alapvető ismeretek: A megadott fajok terepi felismerése, megfelelő terepi tájékozódási ismeretek a területek lehatárolásához.

Terepi munka ideje: Mintaterületenként 5-8 alkalom (március - július között), a felmért fajoktól függően.

A program által biztosított anyagok: programismertető, adatlapok, munkatérképek, DVD vagy CD kiadványok

Szükséges vagy használható eszközök: kézitávcső, jegyzetfüzet, íróeszközök, GPS (opcionális)

A kiválasztott fajok

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
Bölömbika (Botaurus stellaris)
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Nyaktekercs (Jynx torquilla)
Hamvas küllő (Picus canus)
Zöld küllő (Picus viridis)
Fekete harkály (Dryocopus martius)
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
Közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
Kis fakopáncs (Dendrocopos minor)
Erdei pacsirta (Lullula arborea)
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
Sordély (Miliaria calandra)

A számlálások részletei, a megfigyelési adatok adminisztrációja, fészkelőállomány összesítése

A területek lehatárolása után elkezdheti a fészkelő állomány felmérését az alábbiak szerint:

• 1. A felmérendő fajoktól függően a megadott időszakokban minimum 5-8 alkalommal járja be a vizsgált mintaterületet és jegyezze fel a fajok megfigyeléseivel kapcsolatos fontos adatokat jegyzetfüzetébe és a munkatérképre. A felmérési időszakon belül lehetőség szerint egyenletesen elosztva jelölje ki a megfigyelési napokat (pl. áprilisban 2-3, májusban 2-3, júniusban 1-2 megfigyelési nap legyen).
• 2. Attól függően, hogy a felmért mintaterülete erdei-, vizes- vagy agrár-terület, más-más fajok felmérését kell elvégeznie, s annak megfelelő adatlapot kell használnia az adatok dokumentálására.
• 3.A mintaterületeket lehetőség szerint minden alkalommal teljes egészében be kell járnia. Ezt teheti úgy, hogy kijelöl egy állandó útvonalat, amely mentén a terület összes potenciális fészkelőhelyére (a vizsgált fajokra vonatkozóan) rálátása (vagy „ráhallása”) van, így az előforduló madarak nagy valószínűséggel észlelhetőek lesznek. A területbejárást az egyes napokon végezheti más-más útvonalon is, a lényeg, hogy a teljes területre vonatkozóan lehetősége legyen a madarak észlelésére.
• 4. Az útvonalak sűrűsége természetesen más és más lehet a felmérendő fajoktól és a terület élőhelyeinek típusai szerint is. Pl. a bölömbika messze hangzó hangja vagy egy nádirigó éneke más távolságokból észlelhető, de egy erdei- és egy agrár-élőhelyen sem ugyanakkora távolságot látunk be megfelelően. Ennek tudatában alakítsuk ki útvonalunkat. Pl. erdei élőhelyen 100-200 méterenként, nyíltabb területeken akár 300-400 méterenként is lehetnek az útvonalak, a látó- és hallótávolságtól függően.
• 5. Egy-egy napi területbejárás útvonalát rajzolja fel a térképre, hogy később pontos információi legyenek a terület felmérésének teljességéről.
• 6. A megfigyeléseket kora reggel és délelőtt kell elvégeznie, lehetőség szerint 5 és 10 óra között. (Az olyan vizes élőhelyeken, amelyek alkalmasak lehetnek a bölömbika fészkelésére, érdemes egy-két éjszakai felmérést is beiktatni.)
• 7. A megfigyeléseket lehetőség szerint szélcsendes, csapadékmentes napokon végezze, mert ilyenkor sokkal jobb a madarak észlelésének valószínűsége.
• 8. Minden olyan észlelést jegyezzen fel (egyedek, viselkedés stb.), ami a terepmunka után segítheti a fészkelő párok számának meghatározását. Pl. éneklő hím, territórium-harc, násztevékenység, párzás, lakott fészek, fészekanyagot vagy táplálékot hordó hím vagy tojó egyed, fiókák, frissen kirepült fiatal madarak stb.
• 9. A terepi felmérések alatt a munkatérképeken történő jegyzetelés során használhatja a territórium-térképezéshez használatos egységes kódokat, amelyek kis gyakorlat után jelentősen egyszerűsíthetik a térképi jegyzetek elkészítését.
• 10. A terepmunka előtt a térképből készíthet tetszés szerinti másolatot, s minden megfigyelési nap jegyzeteit külön-külön térképen rögzítheti vagy az egyes napok adatait jelölje más-más színnel ugyanazon a térképen. A második lehetőséget csak akkor válassza, ha várhatóan nem túl sok madár fészkel az adott területen, mert a munkatérképen a jegyzetek túlzsúfoltsága miatt esetleg nem tudja majd értelmezni az adatokat.
• 11. A napi terepi munka után tisztázza le az adott napi megfigyelések jegyzeteit és töltse ki a megfelelő adatlap megfelelő sorát is.
• 12. A költési szezon vége felé, ha már elvégezte a szükséges számú felmérést, összesítenie kell a mintaterületre vonatkozó adatokat. Ekkor a rendelkezésére álló megfigyelési adatok felhasználásával határozza meg a fészkelő párok számát. (A valószínűsíthetően költésbe kezdett párok számát, nem pedig a sikeresen költő párokat, mivel az esetek többségében azok száma kevésbé pontosan határozható meg.) (A terepi felmérések után madárfajonként egy-egy külön térképre átrajzolhatja az egyes terepnapok észleléseit (pl. külön színnel vagy „A”-val, „B”-vel, „C”-vel stb. jelölve az egyes napok adatait). Az összetartozó-, közeli pontokat körülhatárolva kapja meg az egyes territóriumokat. Legalább 2-3 pont határoz meg egy territóriumot.)

Példa a térképek használatára a napi megfigyelési munka során

Letölthető programismertetők és adatlapok

A „Kedvenc Madarászhelyem” program ismertetője >>
A programismertető példákat is tartalmaz a területek lehatárolásával, a munkatérképek használatával és az adatlapok helyes kitöltésével kapcsolatban, valamint tartalmazza a territórium-térképezés terepi jegyzeteléséhez használható egységes kódokat is.
Összeállította: Nagy Károly, Králl Attila és Papp Ferenc
Frissítve: 2008. március (1346 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (89 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (136 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (96 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (140 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (84 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (134 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban. (217 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban. (214 kB)

Gólyák a településeken

Mivel az emberek szinte minden tevékenységéhez szükség van áramra, a villamos hálózat mindenhol ott van falvainkban, városainkban. Nem is csoda, hogy a fehér gólyák az utóbbi bő fél évszázadban a kéményekről, fákról, kazlakról átköltöztek a villanyoszlopokra és ma már a fészkek 90%-a villanyoszlopra épül. A váltás részben kényszerű volt, hiszen eltűntek a fészekrakásra alkalmas, hagyományos, oldalfüstölős kémények, a nád- és zsúptetők, de a letört tetejű nagy fákat is azonnal kivágjuk, nem várva meg a gólyák fészekrakását. Mindez viszont az is jár, hogy az áramütés kockázata a gólyákat, a madarak között egyedülálló módon, már otthonuk közelében veszélyezteti.

Gólyafészkek a vezetékeken

Hazánkban az első országos gólyafelmérés 1941-ben zajlott, akkor a fészkek közel egyenlő arányban épültek fákon, épületeken és kazlakon. 1958 óta minden ötödik évben sor kerül a gólyafészkek összeírására (1973-ban egy év csúszás volt, igazodva az 1974-es nemzetközi felméréshez). Az első villanyoszlopra épült gólyafészkek 1968-ban kerültek elő, szám szerint 91 db. A gólyát megtelepedését az tette lehetővé, hogy az 1962-re lezárult villamosítási program részeként az összes hazai faluban (kásőbb a tanyavilágban is) megjelentek a 100–120 cm-es kereszttartós, 3–4 párhuzamos vezetéket tartalmazó hálózatok. Ezeken a gólyafészkek aránya 2009-ig folyamatosan nőtt, elérve a mai 90%-ot. A gólyáknak nem okoz nagyobb gondot a villanyoszlopon fészket építeni, mint egy – akár szélben hajladozó – fa ágaira.
Az áramszolgáltatók és a természetvédők már az 1970-es években kifejlesztették a gólyafészektartó állványok első változatát, amelyből az 1980-as évekig legalább 2900 darab készült el (a rendszerváltás kissé visszavetette a folyamatot). Mindez azt is jelentette, hogy gólyafészkek százai voltak közvetlenül a vezetékeken, hosszú évekig. Ennek ellenére a gólyafelmérések során csak néhány adat érkezett fészekledőlés vagy zárlattól kigyulladt fészek miatt meghiúsult költésről. Viszont már ekkor is problémát jelentett a fészektől független oszlopokon elpusztult szülőmadarak miatti fiókapusztulás és a kirepülés után a fiatalok áramütése.
A fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy a gólyáknak mennyire megfelelő fészkelőhelyek a villanyoszlopok? A válaszhoz ismerni kell a gólyák fészkelési szokásait is. A gólyafészek egy kosárhoz hasonló dolog: alul és körben ágakból áll, a bélelés a fiókákat szárazon és melegen tartó széna, fűcsomó, esetenként hulladék. A gólyák a fiókáknak hozott táplálékot a fiókák csőre mellett a fészek közepére is öklendezik. Ennek maradékát és a fiókák esetleg a fészekbe kerülő ürülékét úgy tudják eltakarítani (eltakarni), hogy folyamatosan friss fészekanyagot hordanak. Emiatt a gólyafészkek egész szezonban (felefelé) növekednek, idővel a több mázsás, néhány esetben több tonnás tömeget is elérhetik.
A fészek alját alkotó, a vezetékekkel érintkező száraz ágak nem vezetik az áramot. Gond akkor van, ha a madár fészekanyagként villanypásztor-zsineget, drótot visz fel, vagy nagy esőben a felázott ürülék elektromosan vezetővé válik. Ilyenkor a fészek zárlatot okoz, extrém esetben kigyullad. Évek alatt kialakuló probléma, hogy az alulról korhadó régi fészekanyag idővel megcsúszhat, a fészek ledőlése a fiókák kiesését, a vezetékek leszakadását, zárlatot is okozhat. Mindezek jól megelőzhetők a fészkek alá kihelyezett tartóállványokkal.

 

A magyarországi fehérgólya-fészkek többsége a települési kisfeszültségű elektromos
hálózat oszlopaira épült. Ezek különösen esős időben válnak veszélyessé, mert
ilyenkor még nagyobb a rövidzárlat veszélye, ami nem csak a madarak életét
fenyegeti, de a fészek áramfogyasztóként is viselkedik és egész
településrészeken okozhat több órás áramszüneteket.

 

Kisfeszültségű oszlopon pihenő fehér gólya. Kialakításuk miatt ezek az oszlopok csak kivételesen okoznak áramütést.

 

Nem ritka, hogy a legveszélyesebb középfeszültségű, "gyilkos" vezetékszakaszokon teljes fészekajak,
a szülők és más madarak tucatjai is halálos áramütésben pusztulnak el
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Áramütéses balesetek

Ha egy madár testén áthalad az elektromos áram, azaz ha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között, azonnal halálos áramütést kap, vagy égési sérüléseket, későbbi láb- és szárnyelhalásokat okozó sérüléseket szenved. Mindez a szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki: a fázis-fázis zárlat két vezetőszál egyidejű érintésével; a földzárlat egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével (bővebben a témáról: https://mme.hu/madarak_es_vezetekek). Hatalmas műszaki különbség van a gólyák fészkelőhelyéül szolgáló ún. kisfeszültségű (230–380 V), a középfeszültségű (10–35 ezer V) és a nagyfeszültségű (35 kV feletti) hálózatok közt.
A villamos energiát nagy távolságra a nagyfeszültségű vezetékek szállítják, amelyek 30 méter körüli oszlopain olyan nagy a vezetékek távolsága, hogy áramütést nem okoznak. Spanyolországban és Portugáliában nagy számú gólyafészek épül ezekre az oszlopokra, hazánkban kerecsensólyom-ládák találhatók rajtuk. Itt a vezetéknek repülés okoz problémát.
A nagy számú áramütésért a középfeszültségű hálózat felel, amelynek többnyire 10 méteres oszlopain a vízszintes keresztkarok földeltek, az arra ülő madarak már a vezeték megközelítésekor is áramütést szenvedhetnek, mert az áram „áthúz” a vezető és a földelt rész közt. Ma már csak az MME szakembereinek bevonásával kifejlesztett, madárbarát oszlopok épülnek, ahol a vezetékek és a földelt elemek megfelelő távolsága és a burkolatok megelőzik a problémát. A régi, veszélyes hálózatok átalakítása ha lassan is, de folyamatos. Ezek az oszlopsorok hozzák be a településekre az áramot, ám sajnos a gólyafészkek egy részének környékén is van belőlük, veszélyeztetve a kirepült fiatalokat és az öreg madarakat.
A fogyasztók közelében lévő, a településeket teljesen behálózó kisfeszültségű hálózatok kereszttartói ellenben nincsenek leföldelve, ezeken az áramerősség sem elég az „áthúzáshoz”, így a madarak csak akkor szenvednek áramütést, ha két vezetéket lábukkal, vagy átázott szárnyukkal lehajolva egyszerre megérintenék. Az MME TOTEM adatbázisában mintegy 1400 fehér gólya áramütéses balesetéről van adat, ami alapján az áramütések szinte kizárólag a középfeszültségű oszlopokon történnek. Az áldozatok közt nagy számban vannak a külterületeken átvonuló gólyák, a frissen kirepült fiatalok és sajnos költésben lévő öreg (felnőtt) madarak is.

A madarak és légvezetékek konfliktusáról részletesebben tájékozódhat a 2010 júniusában megjelent (tovább a hírhez >>) kiadványunkban, melyben az elektromos vezetékhálózat okozta ütközéses és áramütéses madárveszteségek nagyságrendjét és kezelésének lehetséges megoldásait elemezzük.

 

A kiadvány letölthető itt >>

 

A gólyakosár

Az MME 1974-es megalakulásakor négy fő területen kezdte el a tevékenységet:  ragadozómadár-védelem, fehérgólya-védelem, madárgyűrűzés és környezeti nevelés. Az első két program kapcsán gyorsan kiderült, hogy az elektromos áramütés és vezetéknek ütközés milyen nagy károkat okoz. Ezért az egyik legfontosabb feladat ennek a problémának a kezelése volt, így született meg a gólyafészek-magasító állvány (közismertebb nevén a "gólyakosár") és a szigetelőpapucs, ami az első lépés volt középfeszültségű ("gyilkos") oszlopok kereszttartóinak madárbaráttá tételében.

 

Az ezredforduló óta gyártott, új típusú gólyafészek-magasító (gólyakosár).

 

A magyar szabvány szerint készülő MME gólyakosár azért
olyan robusztus és nehéz, ...

 

... mert az erre felépülő és évről-évre bővített fészek tömege a több
mázsát is elérheti (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A közreműködésünkkel tervezett és általunk forgalmazott gólyakosár két részből: fészekalapból és a fészekalapot tartó állványból áll, ez a megoldás mind a szállítást, mind a felszerelést könnyebbé teszi. (Sajnos a műszaki rajzot is tartalmazó szabványügyi dokumentumot jogvédettség miatt nem tehetjük közzé.) Az 1 m átmérőjű fészekalap vázát egy 4 × 6 cm-es és 100 cm hosszú zárt szelvény és egy erre merőlegesen álló szögvas alkotja, amit kör alakban keretez egy 5 cm széles, 3 mm vastag laposvas, és az egészet befedi egy 5 mm átmérőjű szálakból álló betonvas háló (lásd néhány bekezdéssel lejjebb a fotót). A fészekalapot tartó állvány 120 cm hosszú és 4 cm átmérőjű vascsövei egymástól 20 cm-re helyezkednek el, ezt a távolságot 2 db 4 x 3,5 cm-es rájuk hegesztett szögvas biztosítja. Ezek a fészekalap zártszelvényéhez hegesztett, függőlegesen álló, 20 cm hosszú és 6 cm átmérőjű vascső-csonkokba csúszva illeszkednek a gólyakosár vízszintes alapjához. 2 db azonos méretű szögvas alkotja a szerkezet az oszlophoz rögzítő "ellen-elemét", amit két 14-16 mm vastag csavarmenetes-szár szorít az oszlop két oldaláról egymásnak. A szabvány gólyafészek-magasító állvány függőleges, egyszálú oszlopokhoz készült, ezért lehetőleg ilyeneken használjuk. A szárra rácsúsztatott kosár szinte mindig billeg a csövek közötti hézag miatt. Ezt az új gyártású kosaraknál átmenő csavarrögzítéssel orvosoltuk, a régebbieknél ez utólag is megtehető vagy 2 db 120-180-as szög beütésével szüntethető meg.

Gólyakosár készen jelenleg nem kapható, az áramszolgáltatóknál és esetleg a nemzetipark-igazgatóságoknál lehet készleten, ez ügyben náluk érdemes érdeklődni.

 

Kiknek ajánljuk?

A gólyák védelme nemcsak érzelmi és természetvédelmi kérdés. Az áramellátás folyamatossága miatt ez a lakosság, az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közös érdeke is. Ezért az oszlopfejekre épült fészkek és a szerencsétlenül járt madarak okozta üzemzavarok megelőzésében ezek a szereplők közösen tehetnek.
Az áramszolgáltató vállalatok, a nemzetipark-igazgatóságokkal és az MME-vel együttműködve évek óta folyamatosan tartóra helyezik az újonnan vezetékre épült gólyafészkeket.  
Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a gólyák költése önálló fészekoszloppal azonban magánházaknál a kert végében, vállalati telephelyen, iskola- vagy óvodaudvarban is segíthető, ennek költsége önkéntes munkával teljes egészében kiváltható, intézmények esetében akár pályázatból is finanszírozható. A fészektartó kazánkéményre, épületekre is kihelyezhető. Egy-egy gólyakosár néhány tízezer forintos árát megfelelő kommunikációval, kampánnyal akár egyéni, akár céges adományokból fedezni lehet, de az önkormányzat is felvállalhatja. Némi szervezéssel pedig a gólyakosár kihelyezési költségei is csökkenthetőek, ha rá tudjuk beszélni a megfelelő daruskocsival rendelkező vállalkozót, hogy ingyen vagy kedvezményes áron biztosítsa a gépeket és a hozzáértő kezelőket.

 

Mikor van rá szükség és mikor kell más megoldást választani?

A kisfeszültségű villanyoszlopokon kifejezetten szükséges gólyakosarat tenni! A fentebb leírtak alapján látható, hogy a fészektartóra elsősorban a nagyra növő fészkek biztonságos megtartása, ezzel párhuzamosan a ledőléssel okozott károk és a villamos hálózatok üzemzavarainak megelőzése édekében van szükség. Fészektartóra emelhetők a kazánkéményre épült fészkek is, biztosítva a kémény megfelelő működését. De új gólyapár megtelepítésére is alkalmas a gólyakosár.
Az áramütés magas veszélyét hordozó középfeszültségű oszlopokon viszont a fészekkezdemény mielőbbi eltávolítása szükséges, mert a fészeképítési kisérlet szinte törvényszerűen áramütést, gólyapusztulást, zárlatot, üzemzavart okoz. Ilyen oszlopon jelenleg nincs is fészek az országban és zajlik a madarak e veszélyes helyekről való távol tartására alkalmas eszközök (drótbokréták, műanyag terelők) kifejlesztése is.

Mikor lehet kihelyezni?

A természetvédelmi oltalom alatt álló madarak fészkei is védettséget élveznek, ezért a fokozottan védett (ez a legmagasabb védettségi fokozat Magyarországon) fehér gólyák fészkeinek áthelyezéséhez is (akár vezetéken, akár kéményen) a megyei kormányhivatal (2015 tavaszától a zöldhatóságok beolvadtak megyei kormányhivatalokba) engedélye szükséges. Erre a hivatal a vészhelyzetek kivételével (például ha a fészek egy nyári viharban megrongálódik) csak a költési időszakon kívül ad engedélyt. A megyei kormányhivatalok (ennél a hatóságnál lehet bejelenteni a minden esetben törvénytelen gólyapusztítást is) listáját megtalálja itt >>. Üres gólyakosarak kihelyezéséhez viszont – mivel ezeken még nincsenek fészkek – nincs szükség kormányhivatali engedélyre.

Hogyan zajlik a kihelyezés a gyakorlatban?

Az MME és a nemzetipark-igazgatóságok évről-évre összeállítják az új gólyafészkek listáját, amelyet a költési szezon végén megküldenek az áramszolgáltatók felé. Az áramszolgáltatók – csak ők végezhetnek a vezetéksorokon munkálatokat – az őszi-téli időszakban helyezik ki az új tartókosarakat, melyre az eredeti fészket visszarakják vagy műfészket helyeznek el. Több oka is van, hogy nem azonnal kérjük a fészektartók kihelyezését!
-    Egy fészektartó kihelyezése, különösen egy bonyolult felszereltségű oszlopon (és a gólyák előszeretettel választják ezeket, talán mert jobban hasonlítanak eredeti fészekrakóhelyeikre, a fákra) több órahossza is lehet. Mindezt a madarak egy része zavarásnak veszi nem érzni biztonságosnak a frissen kiválasztott helyet és odébb áll.
-    Tojásos és fiókás időszakban kifejezetten kockázatos az akkorra már megépült fészek bolygatása, ráadásul felesleges is! A korábban leírtak alapján a frissen megépült fészkek ledőlése és azon az áramütés nem jellemző.
-    Az újonnan épülő fészkek többségét valószínűleg fiatal párok rakják. A gólyák 3–5 éves korukban kezdenek el költeni, de nagy részük már előtte is visszatér költőterületére. Sok fészekkezdeményt nem is fejeznek be ezek a fiatal madarak és nem térnek később rá vissza. Ezeken a helyeken a tartókihelyezés felesleges idő- és költségráfordítás. Országszerte több mint négyezer üres gólyakosár van a vezetékeken (amit a madarak fészekanyag hiányában csak ritkán foglalnak el). Ugyanezt az erőforrást hasznosabb az áramütés veszélyét adó középfeszültségű oszlopok madárbaráttá tételére fordítani!

 

Alkalmazási lehetőségek

A gólyakosaraknak két felhasználási módja létezik: "üresen" kihelyezve új, biztonságos fészkelőhelyet kínálnak a gólyáknak, illetve a vezetékekre épült fészkeket ezekre ráemelve (vagy helyettesítve) megszüntethető a fészekhez köthető áramütéses esetek száma.

 

A gólyakosár fészekalapjára drótozott ágak segítenek a madaraknak felismerni a
fészkelésre alkalmas helyet, de a foglalási arány sokkal jobb lesz, ha
műfészekkel kiegészítve helyezzük ki ezeket.

 

Az egyik tipikus gólya "vészhelyzet", amikor a madarak tavasszal új fészket kezdenek
építeni egy oszlop áramütés-veszélyes kereszttartójára
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Új fészkelőhelyként

Kihelyezés előtt a kosár vas alapjára drótozzunk (sugárirányban) legalább néhány csukló vastagságnál vékonyabb ágat, hogy a madarak számára jobban érzékelhető legyen a fészekalap, de még jobb, ha egy teljes műfészket tudunk ráhelyezni (az MME munkatársai az utóbbi időben szinte már csak ilyen gólyakosarakat helyeznek ki). Ez legegyszerűbben az alábbiak szerint készíthető el:

• Fűzvesszőből (legjobb a szomorú fűz), szőlővenyigéből vagy bármilyen friss, 1 cm-nél vékonyabb, rugalmas, egymással 20-40 cm-rel fedésben lerakott gallyból készítsünk mintegy 6-7 méternyi, 20-25 cm vastag köteget, amit 40-50 centiméterenként kössünk össze lágy, de erős (pl. 1,5 mm vastag) dróttal.
• A köteget a talajon kerékszerűen görgetve tekerjük fel, közben a "meneteket" dróttal arasznyi-kétarasznyi szakaszonként szorosan rögzítsük egymáshoz.

 

• Amikor elkészült a 100-120 cm átmérőjű műfészek, tapossuk középen kicsit bemélyedő alakúra, az esetleges hézagos részeket pedig gallyakkal tömjük be.

 

Gólyakosárba való fészekalap meggyágból ...

 

... és szőlővenyigéből (Fotók: Serfőző József).

 

• A gólyakosárra rögzítés (legalább 5-6 helyen, "átmenő" drótozással), majd az oszlopra helyezés után a műfészek bemélyedő középső részét béleljük ki jól ledöngölt vékony gyeptéglával, szénával, szalmával vagy a régi fészekből származó bélésanyaggal (azért a felhelyezést követően, mert így a fészekbélés nem potyog ki).

 

A műfészkek bélelésével utánozzuk a gólyák munkáját (ez látható ezen a természetes
fészken), még vonzóbbá, még fészekszerűbbé téve a gólyakosarat
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyakosárra épített, a valódihoz minél inkább hasonlító, átlátszatlan műfészek-alapra azért van szükség, hogy a gólyák felismerjék a potenciális fészkelőhelyet, amit tovább tudnak építeni és biztosabban foglalnak el. Az üresen kihelyezett gólyakosarakat gyakran évek, évtizedek alatt sem foglalják el a madarak, míg a műfészekkel kiegészítettek foglalási aránya és -gyorsasága sokkal jobb.

 

A gólyafészkek ellenőrzéséhez is emelőkosaras daruskocsira van szükség, egy akár
több mázsás fészek gólyakosárra telepítéséhez viszont egy teherdaru és a lehulló
törmeléket, a bontott fészekanyagot elszállító teherautó is kell
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Veszélyes fészkek gólyakosárra helyezése

Villamos hálózaton ezt a munkát az áramszolgáltató szakemberei végezhetik és végzik a bevált módszerek szerint. Más aljzaton is felhasználhatók ezek a tapasztalatok. Nagyon fontos, hogy a fokozottan védett gólyafészkek áthelyezése előtt időben indítsuk el a megyei kormányhivatali engedélykérést, mert ennek ügyintézési határideje több hónap.

Amennyiben erre elektromos hálózatban lévő oszlopon kerül sor, az áramszolgáltató felméri, hogy mennyi időbe telik a munka, mert ennek függvénye, hogy mennyi időre kell áramtalanítani a rendszert, ami pedig meghatározza, hogy hány nappal, illetve héttel korábban kell kiértesítenie a szolgáltatónak az áramszünetről a fogyasztókat.

A veszélyes fészkek áthelyezésekor két megoldás közül választhatunk:

1. a régi fészek megtartása és darus átemelése (ez jóval munkagépigényesebb, mivel az emelőkosaras autó mellett teherdaru is szükséges hozzá),
2. illetve ennek lebontása és gólyakosaras-műfészkes helyettesítése (esetleg a régi fészek felső részének áthelyezésével).

A nagyobb, több mázsás, akár évtizedes-évszázados fészkeket daru nélkül nem lehet egyben leemelni. A kézi lebontás ősszel a leggyorsabb, mert nincs összefagyva a fészek. A bontást lehetőleg fagymentes időben végezzük, mert egy több évtizedes fészek szétszedése egy órát is igényebe vehet, ami kőkeményre fagyott, vályogszerűen tömör állagú fészekanyag esetében jóval hosszabb is lehet (növelve az embereket idegesítő áramszünet hosszát). A munkát kis darabonként kézzel, vasvillával, kisbaltával végezzük, ügyelve, hogy ne legyen vezetésszakadás, illetve a lehulló darabok egyéb kárt, sérülést ne okozzanak. A feleslegessé vált régi fészekanyag eltakarítását forgalmas, balesetveszélyes helyen (úttest, járda) a bontás után azonnal meg kell tenni. A fészekmunkálatok előtt néhány nappal érdemes az önkormányzatot tájékoztatni és kérni, hogy közmunkások, szállító konténer vagy teherautó biztosításával járuljon hozzá a gyors rendrakáshoz. A legjobb megoldás az, ha a fészek darabjait egyből a szállító járműre dobálhatjuk.Egy elsőéves fészek áthelyezése vagy egy új gólyakosár-műfészek kihelyezése 30-40 perc alatt is elvégezhető. Egy több mázsás monstrum átemelése vagy lebontása (az alatta lévő ferde tartó leszerelésével), s az új gólyakosár felszerelése akár 2 óránál is több időt igényelhet.

 

Alternatív gólyafészkelőhely-megoldások

A fehér gólyák az ember előtti időkben - és sok helyen még ma is - hagyományos módon fákon és sziklákon fészkeltek és fészkelnek. Ez a rugalmas viselkedés a védelmükben is kamatoztatható:

• A gólyák gyakran szemelnek ki kéményeket fészkelőhelyül, ami aktív kémények esetében télen kellemetlen lehet, hiszen lehetetlenné teszi a szellőzést. Ez az oka annak, hogy a lakók vagy a közintézmény üzemeltetője általában eltávolítja a fészekkezdeményt - pedig van más megoldás is. A kéményre ráültethető olyan méretre készült gólyakosár, amivel a fészek fél-egy méterrel a kürtőkivezetés fölé emelhető, így a kémény biztonságos működése a madarak megmaradása mellett szavatolható. Ilyen megoldás esetén a gólyák tolerálják azokat a nyáron is működő kéményeket (például a gázüzemű meleg víz előállító rendszereknél), melyek a költési időszakban is "füstölögnek".
  Természetesen ezeknél a kosaraknál is gondoskodnunk kell a fentiekben ismertetett fészekalapról. Fontos, hogy ez mindig kör alakú és legalább 100-120 cm átmérőjű legyen, még akkor is, ha a gólyakosár szögletes kivitelezésű.

 

Aktív kéményeken a gólyafészek akadályozhatja a
megfelelő szellőzést, ezért ilyen esetben a fészket át
kell telepíteni egy nem használt kéményre vagy egy
közelben kihelyezett megfelelő fészekalapra.

 

Gólyakosár ipari méretű ...

 

... kéményen (Fotók: Orbán Zoltán).

 

• Vastag ágak csúcsközeli, villás elágazásainak szűk alapi részét husángokkal feltöltve fészekalapot kínálunk a madaraknak.

 

... és fán (Fotó: Orbán Zoltán)

 

• Szabad berepülést nyújtó, teherbíró oldalágak belső részére készíthető olyan fészekalap "trepni", amire a gólyák fészket tudnak építeni.

 

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

• Hasonló fészekalapok bármilyen magas, legalább egy irányból nyitott, egyébként más funkciót betöltő póznákon (például a lenti két képen látható gémeskúton (fotók: Imre Tamás) is kialakíthatóak.

 

Fehérgólya-fészek gémeskúton (Fotók: Imre Tamás)

 

• Olcsón beszerezhető leselejtezett, betongyámos fa telefonoszlopok, fémcső-póznák segítségével a fehér gólyák a Madárbarát kert program részeként akár a kert vagy az udvar végében is megtelepíthetőek.

 

Gólyafészek faoszlopon (Fotók: Orbán Zoltán)

 

• A vezetéksor közelébe felállított, de az elektromos hálózatba be nem kötött beton villanyoszlopok is biztonságos fészkelőhelyet jelentenek, a veszélyes fészkek gólyakosárra helyezve ezekre is áttelepíthetőek.

 

Fehér gólya fészek önálló tartóoszlopon
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

Az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a gólyák számára a szabadon álló fa fészekoszlopok gyakran túl ingatagok (ezeken egy év után megszűnik vagy soha nem is indul költés), ezért ezeket egy másik oszloppal meg kell támasztani vagy négy irányban kipányvázva stabilizálni kell. Betonoszlopoknál ez a hatás kevésbé jelentkezik, de ha lehet, ezeknél is érdemes kettős, A oszlopot használni.

Nagyon fontos, hogy a mesterséges gólya fészekalapokat előrelátóan, a gólyák számára nagyobb biztonságot nyújtó helyekre telepítsük, illetve erre is használjuk. A lenti képen látott esetben hiába van a fészek szigetelt vezetékű, ezért nem áramütés-veszélyes oszlopon, az alig két méterre lévő madárgyilkos középfeszültségű hálózat mind a fiókákra, mind az öreg madarakra életveszélyt jelent. Ilyen helyen mindenképpen érdemes a gólyafészek áttelepítésével próbálkozni.

 

(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Mivel nem érinti az elektromos hálózatot, a "gólyaoszlop és -kosár" technika kínálja az egyik leggyorsabb, legegyszerűbb fészekpótlási lehetőséget. A betongyámos fa telefonoszlop az alacsony súlypont miatt néhány ember segítségével akár kézzel is felállítható, még akkor is, ha a tetejére rászereltük a gólyakosár fészekalapot.

 

Néhány éve Nagykátán egy nagy vihar kidöntötte ezt a gólyafészkes fát, és a fiókák
a közeli jászberényi állatkertbe kerültek.

 

A madárvédők egy nap alatt szereztek egy telefonoszlopot és egy gólyakosarat, amire
egy komplett műfészket is drótoztak.

 

Eközben az öreg madarak a közeli házak tetején vártak. Ez a viselkedés, hogy baleset
esetén sem hagyják el az akár évtizedek megszokott fészkelőhelyet, általánosnak
számít, és egyben esélyt ad arra, hogy gyors cselekvést követően tovább élhetik
az életüket a fészekpótláson (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Fehér gólya fészek mentése Nagykátán
A vihar másnapján az életben maradt fiókák egy vödörben tették meg az utat
(Fotók: Kovács Norbert és Orbán Zoltán) ...

 

... az időközben felállított oszlop tetején lévő műfészekig, ahol ezt követően a
szülők tovább gondozták őket (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A gólyafészkek "albérlői"

A gólyák óriási fészkei "társasházként" üzemelnek, a tulajdonosokon kívül számos más állatfaj számára nyújt fészkelőhelyet az ágak szövevénye. Ezek között a házi és a mezei veréb a leggyakoribb, de előfordult barázdabillegető, ökörszem, seregély és csóka költése is, Tiszalökön pedig egy kalitkából kiszabadult barátpapagáj él egy gólyafészek aljában. Azonban ennél veszélyesebb vendégek, lódarazsak is előfordulhatnak itt.   

 

 

Ezzel azért kell tisztában lennünk, mert a fészek magasában végzett munka közben számítanunk kell a szokatlan helyről nagy zajjal kirebbenő, kirajzó állatokra, amely komoly baleseti kockázatot jelent.

 

Mit tehetünk még a gólyákért?

Az egyesületünk által kidolgozott, okostelefonról is kitöltető adatlap segítségével bárki gyorsan és egyszerűen tudja eljuttatni hozzánk az adatokat a madarakra veszélyes oszlopokról és vezetékszakaszokról, melyeket így összegyűjtve és területileg összesítve tudunk eljuttatni az eljáró megyei hatóságokhoz, a nemzetipark-igazgatóságokhoz és az érintett áramszolgáltatóhoz (részletek és adatlap >>).

Hasonló adatszolgáltatási lehetőséget kínál az Egyesület lakossági fehér gólya adatbázis oldala, ahova bárki feltöltheti fészekmegfigyelési adatait (tovább az adatbázis oldalra >>). Az adatbázis elérhető a Turdus okostelefonos alkalmazáson keresztül is, akár Android, akár IOS verzióban.

Ha sérült vagy elárvult gólyát talál, a madármentés menüponthoz tartozó oldalakon olvashat a madarak elsősegély jellegű ellátásáról és a befogadóhelyekről.

 

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy fehér gólyák a vonulás helyett az áttelelést választják, a viselkedésről részletesen olvashat itt >>

 

 

Vegyen részt nyári gólyagyűrűzési programunkon!

Minden év júniusának közepén, amikor a fészekben növekvő fiókák már elég nagyok ehhez, gólya road show elnevezéssel országos hétvégi gólyagyűrűzési bemutatókat tartunk, amire minden érdeklődőt szeretettel várunk (részletek >>).

 

 

Teendők gólyák vagy fészkeik zavarása, elpusztítása esetén

Ha védett élőlények (növények és állatok), illetve ezek élőhelyeinek pusztítását tapasztaljunk vagy fennáll ennek gyanúja, kockázata, ha veszélyeztetett fecskefészkekről vagy -telepekről szerzünk tudomást stb., eljáró hatóságként a megyei kormányhivatalhoz és a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósághoz fordulhatunk az alábbiak szerint:

1. Bizonyító fotók készítése a ma már szinte mindenkinél ott lévő okostelefonnal.
2. • Néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, időpont, cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának, ennek hiányában a hivatal központi címére.
     LEGGYORSABBAN ÚGY TALÁLJUK MEG A MEGYEI ILLETÉKES FŐOSZTÁLYT, HA A GOOGLE KERESŐBEN KERESÜNK RÁ A VÁROS ÉS A FŐOSZTÁLY NEVE SZERINT. PÉLDÁUL: BUDAPEST+KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY.
     A bejelentést másolatként érdemes a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság címére is eljuttatni.
     A bejelentés megérkezéséről, majd a vizsgálat eredményéről a hatóság válasz e-maileket küld.
   •  
   • Amennyiben ilyen megerősítő visszajelzést nem kapunk vagy bármilyen okból azt gyanítjuk, hogy a bejelentésünk nem jut, nem jutott célba, továbbá ha a bejelentésünkre érkezett elutasító határozattal nem értünk egyet, csúcsszervéként a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához fordulhatunk a fent leírt módon.
   •  
   • Ha gyors, szinte azonnali intézkedés szükséges, akkor az írásos bejelentés előtt vagy azzal párhuzamosan hívjuk telefonon a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóságot, és az őrszolgálatnak jelezve a problémát kérjük a segítségüket.
   •  

Ez a követendő eljárás bármely természetkárosítás észlelése, illetve ennek belátható veszélye, például költési időszakban végzett fa- és bokroskivágás, partifecske és gyurgyalag partfal megsemmisítés, fehérgólya-fészek leszakadása vagy megrongálása, madarak áramütése (különösen tömeges előfordulás), védett tőrösdarazsak elpusztítása stb. esetén is!

 

Ilyen esetekben a bejelentést azért nem tudja az MME megtenni, mert ha nem mi vagyunk a szemtanúk, akkor a hatóság munkáját sem tudjuk adatokkal, információkkal segíteni. Azaz, ha csak közvetítők lennénk, akkor ez a hivatalos vizsgálat lefolytatását, a szükséges intézkedések megtételét, az eredeti cél elérését is ellehetetlenítené. Ezért is hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy a hatósági bejelentést – a fentiekben részletezett módon – a problémát közvetlenül megtapasztaló szemtanú tegye meg. Köszönjük!
 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán, Lovászi Péter