Madárinfluenza-információk
A madárinfluenza a házi- és a vadon élő madarak betegsége. Azok az egyedek, amelyek megbetegszenek a madárinfluenzától, legyengülnek és elpusztulnak. Az influenzavírussal fertőzött madarak a vírusokat minden testváladékukkal és az ürülékükkel ürítik.
Frissítve: 2017.11.08.

Természetes vizekben a vírus legalább egy-két hétig, a bélsárban hónapokig fertőzőképes marad. Az állatok fertőződése bekövetkezhet közvetlen egymás közötti érintkezéssel, a vírus belégzésével, testváladékokkal szennyezett takarmány felvételével, ivóvízzel stb.
Mely madarak fogékonyabbak a fertőződésre?
A vadon élő madárfajok közül elsősorban a vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak) lehetnek fertőzöttek, és ezek azok, amelyek tünetmentesen is hordozhatják a vírust. A megbetegedett madarak bágyadtak, elesettek, alig mozognak, nem repülnek, esetenként hasmenés is kialakul, és gyakran még a légzőszervi tünetek megjelenése előtt – sokszor idegrendszeri tünetek közepette – elhullanak.
Milyen vírus volt jelen 2016/2017 telén Európában?
Európában 2016/2017 telén a H5N8 altípusú vírus okozott járványt, ami az eddigi törzseknél virulensebb, azaz megbetegítő képessége erősebb.
Miért a hattyúk betegedtek meg? Vannak-e olyan madarak, amelyek szervezetében kevésbé vagy egyáltalán nem található meg a vírus?
A vadmadarak közül a vízimadarakról, és közülük is elsősorban a récefélékről (Anatidae) tudjuk, hogy szervezetükben szinte minden madárinfluenza altípus megtalálható, méghozzá úgy, hogy a fertőzés náluk az esetek többségében tünetmentes marad, nem betegszenek meg. Az egyes madárfajok vírusra való érzékenysége azonban eltérő. Úgy tűnik, hogy a hattyúk könnyen megbetegszenek, és mivel a jégmentes helyeken, az úgynevezett "lihogókban" nagy sűrűsében fordulhatnak elő, így nagyobb az esélye, hogy megfertőzik egymást.
Vándormadaraktól elkaphatja-e az ember a madárinfluenzát?
A 2016/2017-es madárinfluenza-járvány (H5N8) kitörése óta ezzel összefüggésbe hozható emberi megbetegedés Európában eddig nem fordult elő. Több intézet – WHO, ECDC (EU), FLI (Németország), CDC (USA) – egymástól függetlenül elvégzett vizsgálata is mind a vírus emberhez történő adaptálódásának alacsony kockázatát állapította meg. Azonban a kórokozó influenzavírus változékonysága miatt kialakulhat a vírusnak olyan változata, amely embereket is képes megbetegíteni. Európában ennek csekély az esélye az állatokkal való szoros kontaktust kerülő állattartási gyakorlat és a baromfiból származó termékek fogyasztási szokásai miatt.
Az adaptálódás alacsony kockázata ellenére is arra kérjük a lakosságot, hogy lehetőleg ne érintkezzenek vadmadarakkal! Az adaptálódás olyan esetekben történhet meg, ha valaki folyamatosan nagy mennyiségben találkozik egy fertőzött madár testváladékával, ürülékével és a testváladékokkal érintkező emberben már van emberi influenza. A mindennapok során erre leginkább a vízimadarak teljesen felesleges és mindenekelőtt a madarakra veszélyes etetőhelyein kerülhet sor.
Mi a teendő, ha vadmadár-tetemet találunk?
Ha a lakókörnyezetünkben egy vagy több madártetemet észlelünk, a területileg illetékes hatósági állatorvost vagy járási főállatorvost értesíthetjük. Ő intézkedik a tetem vizsgálatáról és elszállításáról. A vadon élő madarakra számtalan halálozási faktor hat, a madárinfluenza ezek közül az egyik. A hideg tél folyamán legyengült állandó vagy itt tartózkodó vonuló madarak nagyobb eséllyel hullanak el. A természetes halálozási tényezők mellett számtalan emberi tényező is szerepet játszik (középfeszültségű távvezetékek, legális vagy illegális vadászat stb.). Így egy tetem megtalálása esetén nem kell feltétlenül a madárinfluenzára gondolni, nem kell megijedni, de biztosan csak laboratóriumi vizsgálattal lehet megállapítani az elhullás okát.
Igaz-e, hogy a városi madarak, a galambok, a házi verebek és a varjak nem terjesztenek madárinfluenzát?
Néhány galambfajból, ragadozó madárból, illetve énekesmadárból is kimutatták már a madárinfluenza-vírust, de ezek elszigetelt, egyszeri esetek voltak, leginkább a vízimadarak érintettek a betegségben. A sokkal kisebb termetű énekesmadarak bármilyen megbetegedés során valószínűleg sokkal hamarabb elvesztik röpképességüket, így nem is játszhatnak jelentős szerepet a kórokozók nagyobb távolságokra történő elhurcolásában.
Fontos hangsúlyozni, hogy a téli madáretetés, az odúk kihelyezése, tisztítása, az eresz alatt lévő fecskefészek semmilyen veszéllyel nem jár, hisz az eddigi vizsgálatok alapján a hazai énekesmadarak nem terjesztik a madárinfluenzát.
Jelenthet-e veszélyt az énekesmadarak téli madáretetése? Egyáltalán etessük-e a madarakat?
Az énekesmadarak téli madáretetés nem jelent veszélyt. Az etetőkre járó madárfajok jellemzően nem érintettek a madárinfluenzával. Érdemes azonban jobban figyelni a higiénés szabályok betartására, azaz alaposan mossunk kezet, ha madárürülékkel kontaktusba kerülünk, és időnként tisztítsuk le és fertőtlenítsük a madáretetőket, de ezen kívül nincsen más teendő. Ahogy az előzőekben is említettük a vízimadarak az elsődlegesen hordozók. Kérjük a lakosságot, hogy a vízimadarakat ne etessék!
Mennyire jelent veszélyt a parkokban, játszótereken lévő madárürülék?
Különösen figyelni kell a higiénés szabályok betartására, kerülni kell az állati eredetű ürülékkel vagy az emberi eredetű hulladékkal való érintkezést! Ez – függetlenül a madárinfluenzától – minden esetleges fertőzés esélyét nagyban csökkenti.
Nálunk is megkaphatják-e baromfihústól a fertőzést az emberek?
Amennyiben a terméket legálisan működtetett kereskedelmi egységben vásárolták, úgy a termék a címkén szerepeltetett fogyaszthatósági időn belül biztonságosan fogyasztható. A jelenleg a madarakban kimutatott altípus (H5N8) kapcsán eddig még sosem fordult elő emberi megbetegedés. Természetesen jelen esetben is, mint általában, fontos a megfelelő konyhai higiéniai eljárások alkalmazása, a nem hőkezelt alapanyagok elkülönített kezelése.
Az MME is részt vesz a madárinfluenza-vizsgálatokban
A NÉBIH megbízásából az MME novembertől napjainkig folyamatosan végez mintavételezést élő madarakból. Az eddig vizsgált több mint 150 vízimadárból (bütykös hattyú, szárcsa, tőkés réce) származó minta mindegyike negatívnak bizonyult. Elpusztult vadon élő madarakból eddig kb. 80 esetben mutatták ki a vírust.

Madárinfluenza-mintavétel 2017. január 20-án Tokajban – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Papp Ferenc).

További hasznos információk
- NÉBIH madárinfluenza információs oldal >>
- Folyamatosan frissülő információ - Madárinfluenza kitörések Magyarországon 2016-ban és 2017-ben, térképekkel >>
- A kitörési pontok, valamint a védőkörzetek és megfigyelési körzetek online térképen >>
- Vadmadár eseteket összefoglaló online térkép >>
- Az Európai Bizottság által kiadott információk (angolul) >>
- A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által közzétett információk >>
További kérdésekkel, kérjük, forduljon:
- a területileg illetékes járási hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztályához, a megyei kormányhivatalok élelmiszerlánc-biztonságért és állategészségügyért felelős főosztályaihoz, vagy
- a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ügyfélszolgálatához!
Hadarics Tibor – Karcza Zsolt – Halmos Gergő
Vigyázzunk a sünökre!
Az éjszakai életmódot folytató, védett (természetvédelmi értéke 25 000 Ft) keleti sün, 2014 év emlőse, előszeretettel választja nappali búvóhelyül, illetve téli álomra a kertekben, parkokban felhalmozott lombkupacokat, rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen a védett állatok, akár teljes családok pusztulását okozhatja. Ennek elkerülésében segít ez a menüpont.
Rőzserakás menedékébe tartó keleti sün kora reggel (fotó: Orbán Zoltán)
Nem könnyű csak úgy megtalálni a rejtett, éjszakai életmódot folytató sünök nyári nappali menedékét, hacsak nem kelünk jó korán (5-6 óra között), és járjuk be a kertet, a parkot hazafelé bandukoló sünöket keresve. De még ekkor is óriási szerencsére van szükség, mivel ezek az esetlennek tűnő állatok pillanatok alatt képesek szinte nyom nélkül eltűnni.

Természetbarát lomb- és gallyrakáskezelés
Ezért ha gallyrakással, lombkupacal kell dolgoznunk – akár nyáron, akár őssztől tavaszig –, az esetleg ide húzódó állatok védelme, és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani:
(valamint számos más állatnak, például: zöld varangyoknak, fali gyíkoknak)
nyáron nappali menedék, a nőstényeknek pedig ellőhely, de akár
telelőhely is lehet (fotó: Orbán Zoltán)
- első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat;
- az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el;
- a zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot (lásd az alábbi fotókat és a videót), ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül);
- soha se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (2021. január 1-től az önkormányzatok már nem engedélyezhetik helyi rendeletben az avarégetést, így ennek törvényi tilalma általánosan érvényes az egész országban), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek;
- ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek;
- ha a gally-/lombrakás megbontásakor sünfészket találunk kölykökkel, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett pakoljunk vissza rájuk az eredetivel legalább megegyező vastagságú rétegben ágakat és leveleket, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat - az ilyen zöldhulladékhalmot a könykök felnövekedése, a fészek kiürülése után bontsuk csak el;
- ha a rakás megbontásakor alvó (május-október között) vagy telelő (novembertől-áprilisig) sünt találunk, és a halom helyben nem megőrizhető a fenti módon, óvatosan vigyük át az állatot egy közeli bokor alá, és ott halmozzunk vissza rá lombott, gallyat;
- a sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak.
kép közepén. Pedig a fotó jobb alsó szélénél ott gömbölyödik a termetes
nőstény, akit viszont teljesen álcáz a tüskékbe ragadt törmelék
gallyrakás, hogy még több árnyékot kapjon, hűvösebb maradjon
a fészek (fotó: Orbán Zoltán)
A fentiekben bemutatott süncsalád életének néhány további mozzanata
(videók: Orbán Zoltán)
Süngarázst is használhatunk
A sünök megtelepítésére kisméretű kutyaházhoz hasonló süngarázst (sünmenedéket) is használhatunk, amit bokrok rejtekébe érdemes kihelyezni. Ezt, az MME web boltja által forgalmazott búvóhelyet akár gallyrakás megszüntetésével veszélybe kerülő magányos sün vagy a süncsalád áthelyezésére is használhatjuk.
Amennyiben hasznosnak találta ezt az oldalt, kérjük, ossza meg ismerősei, barátai körében is, hogy közösen minél több sünön és természetbarát emberen segíthessünk! Köszönjük!
a kezdőoldalon vagy a tematikus összeállításokat tartalmazó lejátszási listák fülön
madárvédelem, a Madárbarátok nagykönyvét ajánljuk figyelmébe (bolt >>), ...

a Madármegfigyelők kézikönyve segíthet önnek (bolt >>)
Orbán Zoltán