Magyarországon az 1960-as évek közepéig, végéig rendszeres fészkelő volt középhegységeink tölgyeseiben, bükköseiben. A 19. század végén, az Alföldön és más sík, vagy dombvidékünkön is gyakori fészkelő madár volt. Nem csak Magyarországról, hanem Szlovákiából, Csehországból is kipusztult, miközben pl. Németországban igen jelentős – több ezres – állománya maradt fenn.

Hazánkban 1990-ben jelent meg az első visszatelepülő pár, amelyik Baranyában kezdett költeni. Azóta a Duna alsó szakaszán, a Hanságban, a Rába mentén és legújabban Somogy megyében is megtelepedett.

Már március elején megjelenik a költőhelyen és rögtön megkezdődik a nászrepülése, illetve a fészek építése, tatarozása. A fészekrakást a két szülő közösen végzi. Gyakran előfordul, hogy a közelben lévő előző évi fészekből szedik ki az építőanyagot és azt használják fel, de az is megtörténhet, hogy az egész régi fészket elbontják. Évente egyszer költ, de a korai fészekalj pusztulást pótköltés követheti. Tojásrakásának fő ideje április elejére esik. Bank László által Baranya megyében ellenőrzött fészkekben április 10-20 között már szinte mindig kotlottak. Lehetnek ennél kissé korábban és későbben költésbe kezdő párok is. Magyarországon 1990-2015 között ellenőrzött 33 fészkelésből 7 sikertelen volt, 3x1, 15x2, 8x3 fióka repült ki.

2018-ban állománya már elérte a 15 párt, és várható, hogy az tovább fog növekedni, illetve újabb terülteken is várható megtelepedése.

Visszatelepülése nem csak Magyarországon történt meg, hanem a szomszédos vagy közeli országokban is. Ukrajnában 1959-ben költött utoljára, majd 2018-ban már ott is megjelent és két pár fészkelt. Horvátországban 50 év után 2018-ban költött az első pár. Csehországban már sokkal korábban eltűnt, hiszen ott 1870-1974 között nem fészkelt. Az 1974-ben betelepült első párt továbbiak követték és ma már 125-150 között mozog a fészkelők száma. Szlovákiában is újra fészkel.

A vörös kányára nézve a legnagyobb veszély az illegális mérgezések jelentik. Sajnos már Magyarországon is találtak mérgezéstől elpusztult vörös kányát. Kisebb mértékben a középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopain bekövetkező áramütés is veszélyezteti a kisszámú hazai fészkelő állományt. Áramütéstől elpusztult vörös kányát is találtak már Magyarországon.

A fészkelések sikerességét pedig annak közvetlen környezetésben zajló – nem szakszerűen végzett – erdőgazdálkodási tevékenység veszélyeztetheti.

A vörös kánya sajátos tulajdonsága, hogy a téli időszakban csoportosan éjszakázik, ami lehetőséget kínál telelők számbavételére. Mivel azonban a Nyugat-Európában jeladóval felszerelt madarak is előfordulnak Magyarországon, a téli számlálások során felderített példányokat nem lehet automatikusan hazai fészkelőnek, vagy azoktól származó fiataloknak tekinteni.

A 2019. január 4-6 között lezajlott Közép-európai vörös kánya számlálás során, Magyarországon 56 egyed jelenlétét sikerült kimutatni. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a téli számlálásokat az időjárás nagymértékben befolyásolja, ezért egészen biztosan kijelenthető, hogy a konkrétan észlelt madaraknál több tartózkodott hazánkban).

Kis termete ellenére egy igazi, aktívan vadászó sólyom, mely a leggyorsabb röptű, a költő területét határozottan és hangosan védelmező ragadozó madár.  Fészkelő területéhez hű. A sólymokra jellemzően fészket nem épít, így a tavasszal hazatérő madarak leggyakrabban az elhagyott varjú fészkeket foglalják el, de költhetnek még műfészkekben és nagyobb sólyomfajoknak kihelyezett költőládákban is.

A vonuló ragadozómadaraink között az aránylag későn érkezők közé tartozik. Részleges vedlésére jellemző, hogy tollai egy részét a költési időben (pl. hazánkban), a másik részét pedig telelő területén (Afrikában) cseréli le. Röpte és zsákmányolási stílusa az egyik leglátványosabb a sólymaink között. Táplálkozása igen széles spektrumú, a rovaroktól, a madarakon keresztül az emlősökig sokféle állatfaj szerepel az étlapján. A meleg nyári időszakban szívesen fog rovarokat (lombszöcske, szitakötő, csibor, stb.), melyeket aztán a levegőben, még röptében fogyaszt el. Gyorsaságának és ügyességének köszönhetően több féle kistestű énekesmadarat, sőt a fecskét is képes röptében elkapni, de a szerencsés megfigyelők szürkületkor, akár denevért zsákmányoló kabasólyommal is találkozhatnak.

A kabasólyom munkacsoport igen fiatal, 2018-ban alakult. A fajjal kapcsolatos gyűrűzési és megfigyelési adatok egészen 1925-ig nyúlnak vissza, de a rendelkezésre álló éves adat mennyiség mégis kicsi, habár ezt a hazai elterjedése nem indokolja. A munkacsoport elsődleges célkitűzése az, hogy a faj a madarászok körében nagyobb figyelmet kapjon, ezáltal növelni tudjuk a beérkező megfigyelési adatok, a felderített fészkek számát, mely jó alap lehet a hazai költőállomány nagyságának pontosabb, folyamatos meghatározásához. További céljaink a hazai populáció vonulási - és fészkelési adatainak gyűjtése, az esetleges, állományukat befolyásoló tényezők beazonosítása (intenzív mezőgazdaság hatásai, növényvédő szerek, élőhely változások, stb.) is.

A munkacsoport várja a kabasólyom iránt érdeklődőket, az amatőr és profi madarászok köréből is!

Nagy Károly, kabasólyom fajmegőrzési koordinátor
e-mail: kabasolyom@mme.hu
mobil: +36 30 9066 285

Letölthető dokumentumok