Színesebb, mint amilyen fürge – 2026-ban a fürge gyík az év hüllője
Fürge gyík hím. Fotó: Babocsay Gergely.
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén egy hüllőt, a fürge gyíkot választotta az év fajának. A fürge gyík egyike a klímaváltozás veszteseinek. Az élőhelyét adó üde, nedves rétek és hegyi kaszálók a csapadék hiánya és a melegedő hőmérséklet következtében kiszáradnak, megváltoznak, mindez több szempontból rosszul érinti ezt a szép gyíkfajt. A fürge gyík életmódja és egyéb érdekességek mellett 2026-ban ezekről a negatív hatásokról is szó lesz az „Év hüllője” programban.
Hazai állataink egy részének neve más nyelvekből ered. Gyakori, hogy a ma használatos név a tudományos név direkt fordítása, ami olykor csak részben tükrözi a kérdéses élőlény való életben megfigyelhető tulajdonságait. A fürge gyík egyike azon állatoknak, amelyre a rokonságában a legkevésbé illik a neve, merthogy szinte minden rokona fürgébb nála. Persze, lomhának azért nem mondhatnánk; különösen forró nyári napokon nyílhegyként is tud suhanni a fűben. Méltánytalan is a relatív lassúságát teljes egészében a képességeire fogni. Élőhelyei, az üde gyepek, néha még emberi lábakkal is nehezen járhatók, nemhogy rövid gyíklábakkal. A magas, reggeli harmatos fűben a fürge gyík bizony könnyen kifullad és megtorpan a lehajló fűszálakon, reménykedve, hogy talán nem is őt üldözik.
A fürge gyík (Lacerta agilis Linneaus, 1758) egyike a Magyarországon előforduló 5, úgynevezett nyakörvösgyík-félének (Lacertidae-család). Méretben a közepesek közé tartozik, kisebb, mint a zöld gyík, de nagyobb, mint a homoki gyík. Teljes hossza 20-23 cm, ennek jóval több, mint a felét a farok teszik ki. Feje vaskos, orra tompa. Lábai viszonylag kurták. Színezete és mintázata nagyon változatos, de egy alapmotívumot többnyire követ. A hím háta szürkésbarna, amelynek közepén hosszanti sötét sáv húzódik. A sötét sávot még sötétebb foltok tarkíthatják. Oldala élénkzöld, nagy, néha feltűnő, felszakadozott, világos közepű sötét foltokkal. A fej felül ugyancsak barna, míg oldalt élénkzöld. Hasa zöld, fekete pettyekkel. A nőstény színezetében a barna dominál. Háta hasonló a híméhez, de oldala általában világosbarna vagy bézsszínű, fehéres vagy vajsárga közepű sötét foltokkal. Torka és hasa törtfehér vagy sárga. Olykor azonban a nőstény oldala is lehet zöldes vagy sárgás. Mindkét nemnél előfordul egy úgynevezett vörös hátú változat, melyeknél a hát egyöntetű téglavörös (hímek) vagy vörösesbarna (nőstények). A frissen kelt fürge gyíkok barna színűek, hátukon olykor már látszik a hosszanti sötét csík, és oldalukon ott sorakoznak a kis vajsárga foltok. A fürge gyíkot nehéz más gyíkokkal összetéveszteni. Néha a tarka mintázatú nőstény zöld gyíkot szokták fürge gyíknak nézni. A fiatal fürge gyíkok viszont hasonlítanak a fiatal zöld gyíkokra, ez utóbbiak oldalán azonban nincsenek vajsárga foltok.
Fürge gyík hímje. Fotó: Baracsy Ákos.
Fürge gyík szubadult nősténye. Fotó: Babocsay Gergely.
Vöröshátú színváltozat, szubadult hím. A hímek háta élénk téglavörös lehet. Fotó: Babocsay Gergely.
Vöröshátú színváltozat, nőstény. A nőstények háta inkább egyöntetű barna vagy bézs mint vörös. Fotó: Babocsay Gergely.
A fiatal fürge gyík színe barna, de oldlán láthatók a jellegzetes fehéres-sárgás foltok. Fotó: Halpern Bálint.
Az Atlanti-óceántól a Bajkálig
A fürge gyík Nagy-Britannia déli részétől, Franciaország középső és nyugati részén át, egész Közép-Európában, Dél-Skandináviában, a Balkán-félszigeten (annak déli csücskét leszámítva), valamint Kelet-Európán és Belső-Ázsián át a Bajkálig előfordul. Ezen a hatalmas elterjedési területen a törzsalakkal együtt 12 alfaját tartják számon, bár ezeket nem minden esetben támasztják alá meggyőző tudományos bizonyítékok: L. a. agilis Linnaeus 1758, L. a. boemica Suchow 1929, L. a. bosnica Schreiber 1912, L. a. brevicaudata Peters 1958, L. a. chersonensis Andrzejowski 1832, L. a. exigua Eichwald 1831, L. a. garzoni Palacios & Castroviejo 1975, L. a. grusinica Peters 1960, L. a. ioriensis Peters & Muskhelischwili 1968, L. a. mzymtensis Tuniyev & Tuniyev 2008, L. a. tauridica Suchow 1926. Magyarországon a L. a. argus (Laurenti, 1768) él, bár ezt egyes kutatók nem tartják a törzsalaktól (L. a. agilis) genetikailag megkülönböztethetőnek.
A fürge gyík (Lacerta agilis) európai elterjedése. Forrás: Sillero et al. 2014., DOI:10.1163/15685381-00002935
Hazánkban általánosan elterjedt. Kedveli az üde réteket, főként tavak, vízfolyások mentén. Az alföldi vízjárta gyepeken ugyancsak gyakori. Megtalálható nedves erdőszegélyeken, de hegyvidéki kaszálókon, erdei tisztásokon is. A Balkánon 2000 méterig is felhatol. A legfrissebb megfigyelések azonban arra utalnak, hogy hazánkban számuk csökken az üde rétek szárazodásával, ahol helyüket a zöld gyík veszi át.
Élőhelyei az üde gyepek, erdőszegélyek. Fotó: Babocsay Gergely.
Előhelyét a megfelelő időben elvégzett rendszeres kaszálással vagy legeltetéssel lehet fenntartani. Fotó: Babocsay Gergely.
A téli hibernációból március végén bújik elő. Párzása áprilisban, májusban történik. Ebben az időszakban a hímek színezete különösen élénk. A színek egymásnak és a nőstényeknek is szólnak, és az ok, hogy felül nem olyan színesek, az lehet, hogy így a ragadozók nem látják a csak egymásnak szóló jelzéseket. A hímek harcolnak egymással, amely ütközetet néha egyikük vagy mindkettejük farka is bánhatja. A nőstény tavasz végén, nyár elején fűcsomók alá rakja 5–12 pergamenes héjú tojását. A kis gyíkok július végén és augusztus első felében kelnek ki. Nappali életmódot folytat, az éjszakát földalatti üregekben vagy fatörzsek alatt tölti. Egész nap aktív, de a forró, aszályos napokon aktivitása a hűvösebb órákra korlátozódik. A felnőtt egyedek már szeptember közepén visszahúzódnak téli pihenőjükre, a fiatalok még október közepén, végén is aktívak lehetnek.
Nászidőszakban a hímek szinte átölelik a nőstényt. Romantikusnak összebújásnak tűnik, de valójában a rivális hímek távol tartását szolgálja ez a viselkedés. Fotó: Somlai Tibor.
Szöcskét, bogarat
Táplálékát elsősorban ízeltlábúak alkotják. Az ország különféle tájain élőhelye átfed más hazai gyíkokéval, ezeken a helyeken az eltérő táplálékmérethez történt alkalmazkodás segít a versengés elkerülésében. A fürge gyík vaskosabb rövidebb fejével, nagyobb állatokat zsákmányol, mint a kisebb homoki gyík, és kisebbeket, mint a zöld gyík. A leggyakrabban pókokat, bogarakat, kétszárnyúakat és egyenesszárnyúakat eszik.
Veszélyeztető tényezők
A fürge gyík természetes ellenségei elsősorban a különféle ragadozók. Számos ragadozómadár rendszeres zsákmánya. Érdekes, hogy a fürge gyík, amikor felülről jön a támadás, és már nem tud elmenekülni, megtorpan, száját kitátja, és így fenyegeti a ragadozót. Ha az túl közel kerül, megpróbálja megharapni. Ez a blöffölő stratégia hatékony lehet, főleg tapasztalatlan ragadozókkal szemben. Ennek ellenére szép számmal gyűlnek maradványaik vércse- és ölyvfészkekben, illetve kerülnek elő emlősragadozók ürülékéből vagy hányadékából. Különösen nagy problémát jelentet számukra a rókák és borzok lokálisan magasra szökő száma, illetve a lakott területektől távolabb is megjelenő házi macskák ragadozása.
Szalakóta fürge gyíkkal a csőrében. Nézhetjük két irányból is: 1. a ragadozók rendre tizedelik a fürge gyíkokat. 2. a fürge gyíkok jelentős szerepet játszanak a táplálékhálózatban, fontos táplálékai más fajoknak. Fotó: Tuza Csaba.
A frissen kaszált gyepeken tömegesen jelennek meg ragadozók. A gólyák gyakran követik a mezőgazdasági gépeket, és szedik össze a védtelenné vált apró zsákmányálltaikat, köztük gyíkokat. Fotó: Babocsay Gergely.
Tojásos nőstény fürge gyík egy-két nappal a kaszálást követően. A júliusi forró gyepen sem a nap elől, sem a ragadozók elől nem volt hova bújnia. Fotó: Babocsay Gergely.
Az emberi tevékenységhez köthető legfontosabb veszélyeztető tényezők az élőhelyeinek leromlása, a gyepek intenzív művelése, valamint a klímaváltozás és az elhibázott vízgazdálkodás nyomán kialakuló szárazodás. Élőhelyein a gyepeket éppen a beköszöntő nyári forró, száraz időjárás előtt kaszálják rövidre. Fűborítás hiányában a gyíkok nem tudják testhőmérsékletüket szabályozni, és a ragadozók elől sem képesek elbújni. Ilyenkor táplálékállataik is eltűnnek a gyepekről. Az állandósuló, sőt fokozódó nyári aszályok miatt az ilyen gyepek regenerációja nem is várható szeptember közepe előtt. Sok helyen probléma a záródó cserjeszint és az özönnövények terjedése is. A hegyvidéki populációk esetén új keletű probléma a kerékpárutakként is használt erdészeti utakon bekövetkező kerékpár általi gázolások növekvő száma, ugyanis a gyíkok gyakran ülnek ki ezekre az utakra napozni, és ekkor történik a gázolás. A fürge gyík védelmében elsődleges feladat az élőhelyeinek megőrzése vagy rekonstrukciója. Síkvidéki élőhelyein a vízvisszatartás különösen fontos az üde rétek fenntartásához. A fürge gyík hazánk egyik leggyakoribb, színpompás gyíkja, de ha az orrunk előtt zajló környezeti változásoknak nem tudunk gátat szabni, hamarosan a legritkábbak közé fog tartozni. Magyarországon 1974 óta védett, pénzben kifejezett értéke 25 000 Ft.
Az egy időben, nagy területen lekaszált gyepen a fürge gyíkoknak nincs hova rejtőzniük a ragadozók elől. A minimálisan meghagyott fű nem védi meg őket a tömegesen megjelenő madaraktól. Fotó: Babocsay Gergely.
Bebálázott fürge gyík. A kaszálás és bálázás közvetlen veszélyt is jelent a gyíkokra. A dobkasza kései azonnal megölik a kisebb állatokat, a bálázó pedig felszedheti a rendek alatt megbújó gyíkokat is. Fotó: Babocsay Gergely.
Nőstény fürge gyík a kerékpárútnak is kijelölt erdészeti úton napozik a Börzsönyben. A biciklisek nem veszik észre a gyíkokat. Fotó: Babocsay Gergely.
