Azonnali összefogásra van szükség a nagy goda megmentése érdekében
Nagy godák. (Fotó: Szilágyi Attila, HNPI)
A nagy goda (Limosa limosa), a szikes rétek, nedves mocsárrétek, szikes legelők egykori jól ismert fészkelője volt. A hazai fészkelőállomány a ’90-es években becsült 1000-1200 páros állományról napjainkra 100 pár körülire zsugorodott. Az állománycsökkenés fő okai az alacsony költési siker, a nem megfelelő élőhelykezelés és a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai. A negatív hatások olyan mértékűek, hogy a vizes élőhelyek védelmében elért eredmények már nem tudják kompenzálni az alacsony költési sikerből fakadó állománycsökkenést.
Felismerve a problémát, miszerint a faj hazai állományának megmentéséhez – a további élőhelyvédelmi intézkedéseken túl - aktív fajmegőrzési beavatkozásokra is szükség van, az idei évtől a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület és Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság közös kísérleti projektet valósít meg három mintaterületen, melyek célja a költési siker növelése a predációs nyomás csökkentésével. A védelem érdekében az idei évben több módszert is tesztelünk, melyek segítségével tudjuk meghatározni a legjobb eszközöket a vizes élőhelyekhez kötődő földön fészkelő madárfajok védelme érdekében.
A védelem első lépése, hogy a tradicionális fészkelőterületeken nagyobb (1-4 hektár) területeket kerítünk le villanypásztorral, amely reményeink szerint segít a szőrmés ragadozók távoltartásában.
Képgaléria: Villanypásztor telepítése a nagy goda fészkelőterületén (fotók: Szilágyi Attila (drónfelvétel) és Zalai Tamás).
