Régebben jellemzően 50-150 ha körülire becsülték, azonban a legújabb jeladós kutatások akár 300 ha nagyságú otthonterületeket is kimutattak. A kutatási módszerek fejlődésével tehát sikerül egyre pontosabb képet alkotni, és ezek alapján az látszódik, hogy e faj területi igénye akár lényegesen nagyobb is lehet, mint azt korábban gondolták. 
Joggal feltételezhető, hogy a hazai fehérhátú fakopáncsok is sokkal nagyobb területet járnak be, mint azt eddig feltételeztük. De miért is fontos ennek a vizsgálata? E fokozottan védett faj állományait súlyosan veszélyezteti az erdők intenzív kezelése. Hosszú távú védelme csak az erdőgazdálkodás korlátozásával, módszereinek gyökeres átalakításával valósítható meg. Ezen intézkedésekhez azonban nagyon komoly jogi, és szakmai háttere van szükség. Ezt próbáljuk erősíteni jelen kutatásunkkal is.
 

Lássuk, hogyan zajlik a vizsgálat! A madarak egyedi színesgyűrűs jelölést kapnak. Ezeket a műanyag gyűrűket távcső segítségével egészen messziről is lehet észlelni, így könnyen tudjuk egyedileg azonosítani a madarakat. Minden megfigyeléskor GPS koordinátát veszünk fel az adott madár helyzetéről, és ha már kellő számú megfigyelési adat gyűlik össze egy-egy példányról, akkor lehetőség nyílik az otthonterület nagyságának becslésére.  

A kutatásnak egy másik érdekessége lehet, hogy az adult madarak túlélési rátájáról is adatot nyerhetünk. A fehérhátú fakopáncs rendkívül területhű, amennyiben az élőhely nem változik meg drasztikusan, úgy minden évben ugyanazt a területet használja fészkelésre. Így, ha a territóriumokat minden évben ellenőrizzük, akkor láthatjuk, hogy mennyi ideig vannak ott jelen a színes gyűrűs egyedek, azaz mennyi ideig maradtak életben.
Bízunk benne, hogy sok fontos adat keletkezik majd e kutatás révén, melyek segítségével nem csak jobban megismerhetjük a fehérhátú fakopáncsot, de aktív védelméhez is hozzájárulunk!