Az előadások, szekciók legtöbbje az alábbi témaköröket érintette:

1. A populációk alakulása a DDT betiltása óta: a legtöbb ország képviselői, ahol az 1950-es és '80-as évek között eltűnt vagy csaknem eltűnt a rétisas, beszámoltak róla, hogy a populáció mostanra megerősödött és még mindig felfelé ívelő görbét mutat. Szó esett a növekedés elméleti maximumáról és ezzel kapcsolatban a veszélyeztető tényezőkről, költőhelyek zavarásáról, mérgezésről, áramütésről, betegségekről.
    
2. Visszatelepítések: Európában több helyen már jóval a DDT megjelenése előtt kipusztult a rétisas és természetes úton nem is tért vissza. Skóciában kezdték az első visszatelepítést, még a ’70-es években. Jelenleg is zajlik projekt Dél-Angliában, Franciaországban, Írországban, illetve tervezési fázisban Walesben.
    
3. Telemetria: nagy mennyiségben a visszatelepített állományokban, kisebb mértékben természetes populációk (főleg fiatal) egyedei jeladó készüléket kaptak. Az előadásokban szó esett a technológiáról, a nagy mennyiségű adat kezelésének kihívásairól, és természetesen a madarak mozgásáról, viselkedési mintázataikról.
    
4. Gyűrűzés, szárnykrotáliás jelölés: majdnem minden résztvevő ország beszámolt a nyomkövetés hagyományos eszközeiről. 
    
5. Madárinfluenza: a felvezető előadás az Amerikai Egyesült Államokból, Michigan állam fehérfejű rétisas állományáról szólt. Itt a madárinfluenza komoly pusztulást okoz a rétisas populációban. Európai példák alapján azonban csak a költési sikert befolyásolja valamelyest a betegség. Az öreg madarakat nem pusztítja el. Magyarországon nem találtak még madárinfluenzás rétisast, annak ellenére, hogy a vonuló darvak körében igen komoly elhullás volt tapasztalható és a tetemekkel a rétisas, mint dögevő kontaktusba került.
    
6. Genetika: az előadások felfedték az európai és ázsiai populációk leszármazásbeli kapcsolatait, illetve felvetettek potenciális helyeket, ahol a faj átvészelhette a legutóbbi jégkorszakot, hogy aztán újra elterjedjen. Egy genetikai alapú tolldeformitásról is szó esett, mely következtében a madár röpképtelenné válik.
    
7. Hatás prédafajok populációira: a finn előadás a rétisas pehelyrécére gyakorolt hatását mutatta be, míg két magyar előadás is a fekete gólya predációjával és fészkelőhelyeinek átrendeződésével foglalkozott.

A négynapos előadássorozatot félidőben egynapos terepi program szakította meg. A konferencia tagjai megtekinthették a Kopácsi rétet, mely a szomszédos magyarországi és szerbiai területekkel együtt Közép-Európa legsűrűbb rétisas populációjának otthona. A résztvevők szintén meglátogathatták a Tökösi Kastélyt, mely fordulatos múltjával a térség multikulturális történetének krónikása. A hármashatárra és az ott zajló árvízi készülődésre pedig a kiskőszegi második világháborús emlékmű tövéből nézhettek le az érdeklődők.