A Föld mágneses tere alapján történő tájékozódás
A radarvizsgálatok szerint az éjszaka vonuló madarak felhős, borús időben is vonulnak, amikor a csillagokat nem láthatják.
Ilyenkor az orrnyílásaik fölött elhelyezkedő mágneses kristályok és a szem ideghártyájában lévő speciális, a fény hullámhosszára érzékeny molekulák segítségével érzékelik a Föld mágnesességének térerejét, és a mágneses erővonalak vízszintestől való elhajlásának szögét, az ún. inklinációt. Az inklináció értéke helyről helyre változik, a mágneses pólusokon 90°, iránya függőleges, a mágneses egyenlítőn pedig 0°, iránya vízszintes. A madarak a Föld egy adott pontján jellemző inklinációs érték alapján, a függőleges gravitáció irányához viszonyítva határozzák meg saját helyzetüket. A Nap- és a csillag-orientációval szemben a mágneses tájékozódás előnye, hogy a mágneses erővonalak nem változnak a napszakoktól és az évszakoktól függően. A vonulás során a madarak gyorsan, egy-két nap alatt tudnak akklimatizálódni az újabb és újabb földrajzi helyek mágnesességének irányához és intenzitásához. Néha azonban előfordulnak olyan mágneses anomáliák, amelyek megzavarják a mágneses tájékozódást, így időnként a szokásostól eltérő helyen jelenik meg egy-egy eltévedt példány.
