A legtöbb fajnál a fiatal madarak fajra és az adott költőpopulációra jellemző vonulási irányt követve a felnőtt egyedek segítsége nélkül érik el a megfelelő telelőhelyet.

A madarak legegyszerűbben a földfelszín képződményei, például a tengerpartok, a folyóvölgyek vagy a hegyvonulatok segítségével tájékozódnak. A tengeri madarak a partvonalakat követik vonulásuk során. A terep jellegzetességei különösen fontosak tavasszal a költőhelyek megtalálásában, a térbeli, tájképi jellemzőket a fiatal madarak a kirepülés utáni felfedező mozgások (diszperzió) során jegyzik meg. A tereptárgyak igazi szerepe a madarak tájékozódásában azonban még nagyrészt tisztázatlan. A madarak tájékozódásában fontos szerepet játszanak az égitestek: a Nap, a csillagok és a Holdról visszaverődő fény.

A radarvizsgálatok szerint az éjszaka vonuló madarak felhős, borús időben is vonulnak, amikor a csillagokat nem láthatják.

A szél irányának, hangjának érzékelése, és akár a szaglás is szerepet játszhat a tájékozódásban.