Legkönnyebben és legnagyobb számban a néhány méter magasságban a bokrok és a nádas sűrűjében mozgó kistestű énekeseket tudjuk (függönyhálóval) befogni és jelölni, egy-egy vonulási csomópontra települt madárgyűrűző táborban naponta akár ezernél is több kerülhet a hálókba.

A nagytestű, magasan repülő vagy vízi madarakat legjobb esetben is csak fiókakorban van esélyünk megjelölni a fészekben, bár utóbbiak fészekhagyó fiókáit ilyenkor sem egyszerű. Ezért annak ellenére, hogy napjainkban már egyre szélesebb körben alkalmazunk néhány éve még elképzelhetetlen műhold adós technológiát is a viselkedés- és vonuláskutatásban, nagyon fontos, hogy folyamatosan fejlesszük a nehezen, ezért kis számban kézre keríthető madarak befogási módszereit.

A vízen úszó-bukó életmódot folytató madarak jelölése azért óriási kihívás (egyedül talán a hattyúk kivételével >>), mert nem lehet őket észrevétlenül megközelíteni az élőhelyükön - ehhez túl jól látnak, hallanak, ráadásul a közeledő testek keltette hullámokat is érzékelik - és a vízre csapdát is körülményes telepíteni. A madárkutatók azonban rájöttek arra, hogy ezek a problémás fajok éjszaka, jól fókuszált erős reflektorral megvilágítva egy hangtalanul sikló kenuval becserkészhetők és a horgászokéhoz hasonló merítőhálóval elfoghatók. A tűző napsütésben is repülni kénytelen madarak látását nem zavarja az erős fény (egy klasszikus kísérletben néhány centiméterre hegesztettek egy üvegbúra alatt lévő galambtól, mely gond nélkül nézet bele a minket vaksággal fenyegető ívfénybe), ezért használhatunk a madarak védelmét szolgáló adatgyűjtéshez reflektort. Ráadásul a mindennapok gyakorlata egy furcsa, viszont örömteli jelenségre is rávilágított, néhány madárcsoport (pl. a vöcskök és kormoránok) képviselőit ugyanis az éjszakai lepkékhez hasonlóan vonz az erős fény, amit kíváncsian meg is közelítenek, így akár kézzel is megfoghatók a vízen úszva. Ez a viselkedés azonban izgalmas perceket is szerezhet a rendkívül borulékony kajakban ülő madarászoknak, amikor egy kisebb liba nagyságú, hegyes, kampós csőrrel felfegyverzett kormorán úgy dönt, hogy repülve közelíti meg a fényt, miközben az embernek is nekirepülhet.

Az éjszakai lámpás madárfogás közben is szem előtt kell tartanunk azt a gyűrűzésetikai alapszabályt, mely kimondja, hogy a madarak védelmét szolgáló adatok is csak olyan módszerek alkalmazásával gyűjthetők, melyek nem okoznak sérülést nekik, illetve a jelölő eszközök viselése nem befolyásolja természetes életvitelüket. Ezért egy-egy tavon évi néhány alkalommal cserkelünk csak, ilyenkor is csak egy-két kört teszünk, majd tovább állunk egy másik helyszínre. 

Fotós-videós riportunkban egy ilyen éjszakai vízimadár-befogó akciót mutatunk be a madárvédelem és a madárgyűrűzés iránt érdeklődőknek. Aki személyesen, akár a családjával közösen szeretne ellátogatni énekesmadár gyűrűző táborba vagy a gyerekét szeretné ilyen helyre küldeni, a kínálkozó lehetőségekről itt tájékozódhat >>      

Benei Béla (jobbra) és Kossuth Levente az ország egyik legtapasztaltabb madárbefogó- és gyűrűző csapataként évek óta fejleszti a "nehéz" fajok befogási módszereit. Az éjszakai akcióban kézre került madarakat a parton, a tó nyugalmát nem bolygatva a nádas takarásában, a sokat látott kombi csomagtartójában gyűrűztük meg.

Az éjszakai kenus-reflektoros-merítőhálós cserkelés a récék és vöcskök gyűrűzésének egyik leghatékonyabb módja.

Így mutat egy vöcsök a fénycsóvában, ...

... és ilyen nyomot hagy, amikor a vízen szaladva meglép (a felvételek a madarak szükségtelen zavarásának elkerülése érdekében több száz méter távolságból, vaku nélkül a partról készültek).

A befogott madarak többnyire vászonzacskóba kerülnek, vizes környezetben azonban a nem nedvszívó terményháló-zsák jelenti a jobb megoldást.

Az öt órás éjszakai program első madara ...

... a legkisebb, alig rigónyi kis vöcsök volt.

Ennek a fajnak nem teljes, hanem részleges, úgynevezett karéjos úszóhártyás lába van.

Öreg búbos vöcsök Levente kezében - elsősorban ezért a fajért jöttünk.

A kifejlett ...

... és a fiatal búbos vöcsök ...

... mintha nem is ugyan ahhoz a fajhoz tartozna.

A vöcskök testalkata szélsőségesen alkalmazkodott az úszó-bukó életmódhoz: a testet előre hajtó evezőlábak szó szerint ott csatlakoznak a testhez, ahol a madár farkának kellene lennie (nincs is nekik), és ezek alakja a vízellenállás csökkentése érdekében szemből lapított, amire speciális kialakítású gyűrű tehető csak fel.

A képen jól érzékelhető a búbos vöcsök (balra) és a kis vöcsök közti méretkülönbség.

Az éjszaka egyik fénypontja az volt, amikor a tojó kíséretében egy fészekaljnyi néhány napos, ...

... teljesen szelíd búbos vöcsök fiókát ...

... is odavonzott a fény.

Köszönjük a tó üzemeltetőjének, hogy a gyűrűző munka támogatásaként évek óta lehetővé teszi szakembereinknek a horgászok elől elzárt nevelő tavak meglátogatását!

Kapcsolódó oldalak

• Madárgyűrűző és madármegfigyelő túra az Óbudai-szigeten >> 
  
• Kerecsensólyom fiókák gyűrűzése fém traverzen >> 
  
• Látogatóban Lehel, a műholdadós kerecsen első fészkénél >>
  
• Sirály- és éjszakai libagyűrűzési akció Rétszilason >>
  
• Gólyagyűrűzésen voltunk - beszámoló a Dél-Pest megyei akcióról >>
  
• Parlagi sas fiókák gyűrűzése >>
  
• Szalakóta, vörös vércse és füleskuvik fióka bemutató gyűrűzés >>
  
• Madárgyűrűzés és vonuláskutatás a honlapunkon >>
  

Orbán Zoltán