Az utolsó jel Szerbiából érkezett, ezért az osztrák kollégák kapcsolatba léptek a szerb partnerekkel, akik a helyszínre siettek és rövid keresés után meg is találták a már elpusztult madarat.Ekkor még csak feltételezhető volt, hogy a pusztulást mérgezés okozta. Bár a közelben a kollégák nem találtak mérgezésre utaló nyomokat, de a területen korábban több rétisas-mérgezéses eset is történt.

Mivel felmerült a mérgezés gyanúja, ideje volt bevetni Falcot és Carlot, az MME két méregkereső kutyáját, akik január 11-én csütörtökön újabb helyszínelést tartottak a Szerb Madártani Egyesület (BPSS), Vojvodina Tartomány Természetvédelmi Intézete (INCVP) szakembereivel és a szerb rendőrséggel közösen. Amíg a kutyák a nehezen járható bozótos terepet vizsgálták, addig kollégáink a nyílt területeket nézték át gyalogosan. Az esős időjárást miatt a drónos felmérés ezúttal nem volt lehetséges.

A keresés nem maradt eredmény nélkül.

Az elpusztult parlagi sas megtalálási helyének közvetlen környékén a kutyák friss mérgezésre utaló nyomokat nem találtak, ám Falco egy sűrű bozótos területen egy régi, már több hónapos sakál és egy nyúl maradványát jelezte a csapatnak. A maradványokat közelebbről megvizsgálva rózsaszín szőrcsomót fedeztünk fel, ami egyértelműen korábbi mérgezésre utalt. Ezen a területen több órányi keresés után sem került elő más friss mérgezésre utaló nyom, viszont az erős gyanú miatt 1 km-rel távolabb „Desiree” megtalálásától tovább folytatódott a keresés.
Az új területen rövid időn belül Falco két mérgezett egerészölyv tetemét találta meg majd sorra kerültek elő a mérgezett csalétkek is. A helyszín szisztematikus átvizsgálása után összesen: 6 egerészölyv, 3 szarka, 8 aranysakál, 2 róka, 1 kutya, továbbá 6 helyen méreggel bevont belsőség csalétek és 3 mérgezett házityúk csalétek került elő. A helyszínelésen részt vett Carlo is az MME tavaly októberében munkába állt új keresőkutyája is, aki több találattal is hozzájárult a helyszínelés sikeréhez. A kutyás egység látogatását követő napokban a helyi szervezetek az eset súlyossága miatt tovább folytatták a környék átnézését, aminek köszönhetően további 2 rétisas 1 egerészölyv és 1 sakál régebbi teteme került elő, így a területen már 34-re nőtt a mérgezéssel kapcsolatos találatok száma.

A megtalált tetemek között friss és erősen bomló tetemek egyaránt voltak, ami arra enged következtetni, hogy a szisztematikus mérgezés hosszú ideje zajlik a területen.

A felmért helyszín több természetvédelmi területnek és natúrparknak is része, és a Duna-medence egyik legfontosabb rétisas telelő és költő helye. A jeladók adataiból kiderül, hogy parlagi sasok is előszeretettel látogatják a területet.

A területen élő aranysakálok állománya az egyik legmagasabb Szerbián belül, mely jelentős konfliktusokat okoz az itt élő gazdálkodókkal. Az aranysakál és róka állománygyérítése mindennemű tudományos alapot nélkülöz, leginkább a vadászatra korlátozódik, és a fentiek alapján a mérgezés is egy elterjedt módszer. A gazdálkodók számára a mérgezés tűnik a leghatékonyabb eszköznek, és a feketepiacon könnyen jutnak az EU területén már betiltott karbofuránhoz. A szer nem válogat, drámai pusztítást okoz a helyi élővilágban függetlenül attól, milyen állatnak szánták a mérget.
Bár a madáron már nem segít, de „Desiree” sajnálatos esete is bizonyítja, hogy a modern GPS-alapú nyomkövetők használata egy jól működő nemzetközi együttműködéssel kombinálva gyors eredményeket produkál, mely elősegíti a természetvédelmi bűncselekmények szankcionálását és visszaszorítását.