Ez a növény valójában három különböző fajt jelent, melyből kettő (a kanadai és az óriás aranyvessző) észak-amerikai származású, a közönséges aranyvessző pedig őshonos. Dekoratív megjelenésük és bőséges nektártermelésük okán kerültek Európába, de gyors terjeszkedésük miatt manapság utakat, töltéseket szegélyeznek, mezőket foglalnak el. Mégis, a darazsak, legyek, méhek mellett mi is (ki)használhatjuk a virágos hajtásokat, hiszen ezek a növények gyógyhatásukról is ismertek. Nem véletlen, hogy e növény egyik régi neve: istápfű ‒ a betegeket istápolja, azaz gyógyulásukat segíti. Aki szeretne télen is gyönyörködni ebben a sárga színben, az megteheti: virágai száríthatók és mutatósak maradnak egész télen át.

Schmidt Emese