A kuhi vágómadárfélék családjába tartozó, vércse méretű, kicsit széles, de hegyesedő szárnyú világos szürkés színezetű ragadozó madár. Az öreg példányok szeme élénk vörös, szárnya fekete, csüdje tollas és messziről jól láthatók sárga lábai. Más madarakkal nehezen összetéveszthető faj.

Kuhi, zsákmánnyal a karmai között

Szalai Gábor beszámolójából kiderül, hogy autójával Fornapusztát Lovasberény irányában elhagyva egy néhány akácfából álló facsoport egyik csúcsán vette észre  az aprótestű, feltűnően világos, messziről kivehető sötét „V” alakú szemsávos madarat, amely éppen zsákmányával volt elfoglalva. Mivel nem tűnt bizalmatlannak sikerült pár jó képet készítenie a madárról. Színezetéből azt is meg tudta állapítani, hogy öreg madárról volt szó.

A kuhi mással nehezen összetéveszthető madár (fotók: Szalai Gábor)

A szakirodalom szerint a Szaharától délre Afrikában általánosan elterjedt, de Indiában, Hátsó Indiában és az egész Indonéz szigetvilágban is fészkel. Északnyugat‐Afrikában kis számban szintén megtalálható. Spanyolországban 1975‐ben költött először és azóta már jelentős fészkelő állomány alakult ki. Portugáliában először 1944‐ben, majd 1963‐ban költött egy‐egy pár, rendszeres fészkelőnek azonban csak 1976‐tól tekinthető. Európában Lengyelországból, Görögországból, Németországból és Ausztriából is vannak alkalmi előfordulásáról adatok.

Legfrissebb és hozzánk legközelebbi adat, augusztus 15‐én Nyitra mellett, rövid időre észlelték madarászok. Feltételezhető, hogy az a madár jelent meg itt is a Zámolyi-medencében, ezt persze semmilyen tudományos jelölés nem bizonyítja.

Élőhelyei a nyílt gyepes, ligetesen fákkal tarkított területek. Elsődlegesen kisemlősöket, rágcsálókat zsákmányol, a vércsénél erősebb testalkata és gyors mozgása miatt, madarak is szerepelnek az étlapján. Elképzelhető, hogy a felmelegedés, a szárazság, vagy az élelemhiány hozta erre a vidékre.

Szalai Gábor, Szász Péter
A fenti kis képen a feketeszárnyú kuhi látható
(fotó: Szalai Gábor)