Fontos madárélőhelyek program - IBA területek monitoringja

  • 1. az adott terület madárállományai (kiemelten a jelölőfajoké), illetve az élőhelyek minősége,
  • 2. az ezekre veszélyt jelentő tényezők köre, illetve
  • 3. a területeken zajló védelmi tevékenységek.

Az állományadatokat a Monitoring Központ adatbázisából, a számos MME által irányított, vagy az Egyesület közreműködésével zajló fajvédelmi program adatbázisaiból illetve a területen dolgozó kollégák saját adatai, becslései alapján szeretnénk összegyűjteni.

A veszélyeztető tényezők felmérésére adatlapot dolgoztunk ki, amellyel egészen részletes bontásban lehet az egyes területekre, fajokra hatással bíró tényezőket értékelni. Az adatgyűjtésnek ez a része ez idáig nem volt egységes rendszerbe foglalva, ugyanakkor a védelem szempontjából kulcsfontosságú információkat hordoz. Kérünk mindenkit, hogy próbáljon ennek kiemelt figyelmet szentelni. Egy adott veszélyeztető tényezőt értelmezhetünk az egész IBA-területre, illetve egy-egy élőhelyre vagy fajra is, hiszen meglehet, hogy ami egy adott faj számára jelentős negatív hatás, az egy másiknak nem az. Az adatlapokon így lehetőség van mindkét értelmezésben értékelni a veszélyeztető tényezőket.

Az IBA-területek védettségével kapcsolatos információk egy részét központilag, illetve az illetékes állami szervtől kérjük le. Az adatgyűjtés itt az adott területen aktuálisan zajló kutatási, védelmi tevékenységekre, illetve az ezeket végző csoportokra irányul.

Az adatlap kitöltésével kapcsolatos bármilyen egyéb kérdéseiteket az alábbi elérhetőségeken várjuk:
Országos IBA-koordinátor:
Králl Attila – tel.: +36 20 585 3886; e-mail: nagy.denes@mme.hu
MME Monitoring Központ:
Nagy Károly – tel.: +36 30 906 6285; e-mail: nagy.karoly@mme.hu

Áldozatos munkátokat ezúton is köszönjük!

Útmutató - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
MS Word dokumentum formátumban. (88 kB)

Adatlapok - IBA-területek felmérése - 2007 (.xls) >>
Javasoljuk ennek használatát, mert ez kompakt módon tartalmazza az összes adatlapot, és az adatok feldolgozását is egyszerűbbé teszi.
A fajok állományairól kizárólag ezen az adatlapon lehetséges adatokat közölni!
Kitölthető adatlapok, útmutatókkal, MS Excel formátumban.
Frissítve: 2008. február 11. (253 kB)

II. Veszélyeztető tényezők - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
Kitölthető adatlap, útmutatóval, MS Word dokumentum formátumban. (249 kB)

III. Védettség, védelmi tevékenységek - IBA-területek felmérése - 2007 (.doc) >>
Kitölthető adatlap, útmutatóval, MS Word dokumentum formátumban. (163 kB)

IBA hírek
A Fontos Madárélőhelyek program hírei az MME Monitoring Központ honlapjának Hírek > Fontos Madárélőhelyek (IBA) >> oldalán olvashatóak.

Fontos Madárélőhelyek (IBA) védelme

Az emberi hatások következtében az elmúlt 10.000 év alatt talán Európában csökkent a legnagyobb mértékben a természetes élőhelyek kiterjedése. Az eredeti erdőtakaró nagy részét már kivágták, és helyüket kezelt erdők, vagy mezőgazdasági területek foglalták el. A legtöbb természetes vizes élőhely a lecsapolás áldozatává vált, vagy nagymértékben átalakult.

Mindezek a változások jelentős hatással voltak Európa növény- és állatvilágára. Kezdetben talán a természetszerű élőhelyek (másodlagos erdők, fenyérek, rétek és legelők, mezőgazdasági területek, valamint az emberi települések) megjelenése - az elsődleges élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok rovására - valószínűleg még növelte is valamelyest a biológiai sokféleséget (Hampick 1978). Ez a helyzet azonban századunkban alapvetően megváltozott. A XX. század gyors technológiai és gazdasági fejlődése eredményeként a még megmaradt természetes, illetve természetközeli élőhelyek területét továbbcsökkenti. A korábban nem művelhető, illetve megközelíthetetlen területeket is művelésbe vonták (Baldock 1990). Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken tovább romlanak az élőhelyi adottságok a gazdálkodás intenzitásának növekedése miatt - pl.vízrendezés, öntözés, a növényvédő szerek és műtrágyák növekvőfelhasználása, túllegeltetés, specializálódás és a táblaméretek növekedése (O Connor - Shrubb 1986, IUCN 1990, Pain - Pienkowski 1997).

Az erdőgazdálkodás intenzívebbé válása, a halászati hasznosítás fokozódása, az urbanizáció, az iparosítás és a növekvőrekreációs igények mind hozzájárultak az élőhelyek minőségének romlásához (Jenkins 1984, O Connor - Shrubb 1986, Beintema 1988, IUCN 1991, Fuller et al. 1991, Goriup et al 1991, de Juana et al 1993).

A madárfajok a környezet állapotának kiváló indikátorai: képviselőik mindenféle élőhelyen előfordulnak, ugyanakkora madárvilág faji összetétele, sűrűsége érzékenyen jelzi a környezeti változásokat. Ráadásul a madarak rendszertana, elterjedése és biológiája sokkal jobban ismert, mint bármely más állat- vagy növénycsoporté, ezért a madárállományaik monitorozása az egyik leghatékonyabb lehetőség az emberi környezet állapotának figyelemmel kísérésére. Ezért a madarak állományának változása jóval előbb és -főként - nagyobb léptékben figyelmeztet bennünket a természeti erőforrások nem fenntartható használatának veszélyeire, mint bármely növény vagy állatcsoporté. Emellett a madarak rendkívül népszerűek alakosság széles rétegei körében, így kiválóan alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül szövetségeseket szerezzünk a természetvédelem ügyének.

A fontos madárélőhelyek (IBA) kijelölése a világmadárvédő szervezeteinek közös kísérlete arra vonatkozóan, hogy közös alapelvek alapján meghatározzanak egy olyan ökológiai hálózatot, ami -ha megfelelő védelemben részesül - biztosíthatja a Föld madárfajainak fennmaradását. A fontos madárélőhelyek (IBA): nemzetközi jelentőségűek a vadonélő madárfajok védelme szempontjából; gyakorlatias eszközt kínálnak a csoportosuló és a szűk elterjedésű fajok védelméhez;nemzetközileg egységes kritériumrendszer alapján kerülnek kiválasztásra; önálló populációk számára kell élőhelyet biztosítanak; a környezetüktől jól elhatárolhatónak kell lenniük; egy átfogó, integrált biodiverzitás védelmi stratégia részét képezik.

A területek védelme elsősorban a kis elterjedési területű és a csoportosuló fajok védelmét képes hatékonyan biztosítani.A terület védelme például hatékonyan biztosítja a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) magyarországi állományának védelmét a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Rádiótelemetriás vizsgálatok igazolják, milyen fontos az IBA hálózat a kis lilik (Anser erythropus) számára a vonulás során (Oien 1995).

Nyilvánvaló viszont, hogy a mezei pacsirta (Alauda arvensis)védelme egyáltalán nem alapozható a védett területek hálózatára. A fontos madárélőhelyek kiválasztása az egész világon egységes elvek alapján történik (BirdLife International 1995), ami biztosítja a felmérés objektivitását. Ahol csak lehetséges, a kritériumok számszerű határértékeket határoznak meg, amit az adott területen előforduló madárállományoknak rendszeresen meg kell haladniuk.

 

Biharugrai-halastavak

Hazánk egy eldugott, csendes zugában, Békés megye északi részén találjuk egyik legfontosabb halastavi vizes élőhelyünket, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavak által alkotott tórendszert.A tavak természet- és madárvédelmi jelentőségüket egyrészt méretüknek köszönhetik, hiszen 1927 hektáros kiterjedésükkel az ország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A tavak a múltban kiterjedt, majd lecsapolt Kis-Sárrét egykori mocsárvilágának helyén épültek meg 1910 és 1967 között.

 

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

Természetvédelmi értékének köszönhetően a terület része a Körös-Maros Nemzeti Parknak, valamint hazánk Natura 2000 hálózatának. Nemzetközileg fontos madár élőhelyként (IBA) és Ramsari területként is nyilvántartják.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

Közülük is leglátványosabbak és legkönnyebben megfigyelhetők a sokszor hatalmas tömegben jelenlévő madarak.
Az alábbi táblázatban a területen rendszeresen előforduló természetvédelmi szempontból legjelentősebb fajokat foglaljuk össze:

 

 

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

 

 A cigányréce számára fontos fészkelő és gyülekező helyet biztosítanak halastavaink
 
 Rétisassal nagyobb számban télen is találkozhatunk, de fészkelőként is megtelepedett
 

Gazdálkodás a halastavakon

A halastavak, bár másodlagosan rendkívül fontos szerephez jutottak a természet és a madárvilág sokféleségének megőrzésében, elsődlegesen mégis gazdálkodási céllal létesültek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a ma már védett természeti területté nyilvánított tóegységek esetében sem, noha ezeken a területeken a védelemé az elsőbbség.
 
A természetvédelem jól felfogott érdeke, hogy a tavakon fennmaradjon a halgazdálkodás, hiszen annak hiánya közép, de még inkább hosszútávon a tavak elöregedéséhez, egyes élőhelyek megszűnéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ennek megfelelően olyan kapcsolatrendszert kell kiépíteni a természetvédelem és a gazdálkodók között, mely biztosítja a természetvédelmi prioritások és a gazdálkodó érdekeinek érvényesülését is.
 
Ez csak egy extenzív módon kezelt halastavon képzelhető el, ahol a gazdálkodó a természetvédelem előírásaihoz igazodva végzi tevékenységét (műtrágyát és meszet nem használ, lecsapolásokat és feltöltéseket a természetvédelmi célkitűzéseknek megfelelően időzíti, természetkímélő nádgazdálkodást végez stb...). Ennek a természetkímélő rendszernek a kidolgozásában és fenntartásában a természetvédelem intézményeinek hathatós segítséget kell nyújtania.
 
A biharugrai térségben a rendszerváltozást követően alaposan megváltoztak a tulajdonosi és kezelői viszonyok. Jelenleg több halgazdálkodó is tevékenykedik a területen. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) mellett a Bihar Közalapítvány is jelen van a területen és egyedülálló módon 500 hektár halastavat kezel kizárólag természetvédelmi szempontok alapján. Az így kialakult helyzet megteremtette annak lehetőségét, hogy a természetvédelem és a halgazdálkodás egymás mellett működve megőrizze hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű vizes élőhelyét.
 

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.

 A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat

Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

  Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

 

A projekt a következő szervezetek részvételével és támogatásával valósul meg:

 

    

Mosoni-sík

IBA kód: HU01
Megye: Győr-Moson-Sopron
Földrajzi koordináták: 47.51 É, 17.12 K
Tenger feletti magasság: 119-128 m
Terület: 4 310 ha
Kritérium: A1, B2

 

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (95%), gyepek (5%).

Földhasználat: vadászat (100%), mezőgazdaság (75%), természetvédelem és kutatás (25%), erdőgazdálkodás (5%).

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedése (B), erdőirtás (B), egyéb (B), mélységi vagy talajvíz kitermelés (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Mosonmagyaróvártól északra és nyugatra kétterületi egységet foglal magába az oszták-magyar, illetve aszlovák-magyar határ közelében. Az északi rész magasártér, közepestalajvízállással, réti-mezőségi talajjal; a nyugati rész mély talajvizűlöszös síkság csernozjom talajokkal, amelyekre azonban a sekélytermőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodás jellemző. Egykor belterjes mezőgazdasági művelés alatt álló mezőgazdasági terület.

Madártani jelentőség
A mezei madárfajok fontos élőhelye,ahol tudatos élőhely fejlesztéssel sikerült a világszerte veszélyezettet túzok és a fogoly állományát többszörösére növelni.

Természetvédelmi kijelölések
Hivatalosan nem álltermészetvédelmi oltalom alatt. A Lajta- és a Moson-projekt aLajta-Hansági Rt, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke, a Fertő-Hanság Nemzeti Park és a WWF Ausztria összefogásában valósul meg.

Természetvédelmi kérdések
Jelenleg nem veszélyeztetett. A kárpótlás és a földprivatizáció miatt, illetve - az EU csatlakozástkövetően - azonban számítani lehet a mezőgazdaság intenzitásának növekedésére, a fasorok károsodására, és a Bősi-vízlépcső megépítésemiatt a talajvízszint csökkenésére. Az 1992-ben indult Lajta-programkeretében vegyszermentes táblaszegélyeket alakítanak ki, és különfélemódon növelik a szegélyhatásokat a fogoly védelme érdekében. A Moson-projekt 1993-ban indult meg 1232 ha-on. A túzok (Otis tarda)megmentése érdekében túzokkímélő vetésszerkezetet vezettek be, illetve egyes területrészeken a felhagyták a szántóföldi művelést.

Minősítő fajok:
fogoly (Perdix perdix)
túzok (Otis tarda)

Hanság

IBA kód: HU02

 

Megye: Győr-Moson-Sopron
Földrajzi koordináták: 47.45 É, 17.15 K
Tenger feletti magasság: 110-120 m
Terület: 27 700 ha
Kritérium: A4i, B1i, B2

 

 

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (54%), gyepek (30%), erdők és facsoportok (11%), vízi élőhelyek (5%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (70%), erdőgazdálkodás (60%), mezőgazdaság (35%).

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági művelés felhagyása (A), lecsapolás (A), természeti események (B), erdősítés (C), a növényzet égetése (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Rossz lefolyású ártér lápos réti talajjal,illetve tőzeges síkláppal Kapuvár és Csorna között. Egykor Magyarországlegnagyobb lápterülete volt, és a Fertő-tóval összefüggő vízrendszertalkotott. Mára nagyrészt kultúrtájjá alakult a vízrendezés és az aztkövető emberi beavatkozások hatására. Nemesnyár és éger ültetvények,kevés természetes égeres láperdő, puhafás ligeterdő váltakozik magassásrétekkel, kiszáradó láprétekkel és mocsárrétekkel és szántókkal. Azegykori lápterület gazdag vízivilágát ma már csak néhány kisebbkiterjedésű vizes élőhely idézi (Kónyi-tó, Barbacsi-tó, Fehér-tó)idézi. Elsősorban erdőgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés és rét-legelőgazdálkodás, valamint tőzegbányászat folyik a területen.

Madártani jelentőség
A Hanság részben még őrzi az egykorilápterület változatos madárvilágát, bár a haris (Crex crex), a túzok(Otis tarda) és a nagy póling (Numneius arquata) állománya szinteteljesen felmorzsolódott. Jelenleg nemzetközi szintű kijelölését csak az itt fészkelő gémek teszik lehetővé.

Természetvédelmi kijelölések
7086 hektár a Fertő-Hanság NP része.

Természetvédelmi kérdések
Jelenleg a legfontosabbveszélyeztető tényezők közé tartozik a gyepek művelésének felhagyása, avízelvezetés, az erdősítés, az égetés, és túlszaporodott vaddisznóállomány. A védett természeti területek védettségi szintjénekhelyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény alapján a terület egyrésze természetvédelmi kezelésbe kerül, ami lehetőséget ad a füves ésvizes élőhelyek rekonstrukciójára. A védett terület bővítése (kb. 3500hektárral) folyamatban van. Az MME Kisalföldi HCs évente szervez madárgyűrűző tábort a területen.

Minősítő fajok:
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
nagy kócsag (Egretta alba)
fehér gólya (Ciconia ciconia)

Fertő-tó

IBA kód: HU03

 

Megye: Győr-Moson-Sopron
Földrajzi koordináták: 47.36 É, 16.38 K
Tenger feletti magasság: 115-261 m
Terület: 12 542 ha
Kritérium: A4i, B1i, B2, B3

 

 

Élőhelyek: vízi élőhelyek (65%), mesterséges élőhelyek (30%), gyepek (5%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (100%), vadászat (98%), halászat és akvakultúra (65%), vízgazdálkodás (65%), mezőgazdaság (15%).

Veszélyeztető tényezők: gátak, csatornák, duzzasztók építése (A), lecsapolás (A ), halászat és akvakultúra (B ), a madarak zavarása (B), természeti események (B ), üdülés, turizmus (B ), a mezőgazdaságiművelés felhagyása (C ), a mezőgazdasági termelés intenzitásánaknövekedése (C ), kotrás és csatornázás (C ), iparosítás, városiasodás (C ), infrastruktúra fejlesztése (C ).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Fertő-tó magyar részét foglalja magába.Nagyrészt zárt nádas, benne kisebb nyílt vizekkel (ún. -tavakkal-). Akörnyező területeken természetes és mesterséges eredetű szikes gyepek,szántók. A területen nádgazdálkodás, rét-legelőgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés és turizmus folyik.

Madártani jelentőség
Eddig több mint 250 madárfajt figyeltek meg a tavon, ami elsősorban a vízimadarak számára fontos fészkelő- és vonulóhely.

Természetvédelmi kijelölések
12 542 hektár a Fertő-Hanság NPrésze. Ebből 8 432 hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékében. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényezők közé tartozik a tó gyors feltöltődése, a gyakran költési időkezdetén túl is elhúzódó nádaratás, a nádégetés és a környező rétekművelésének csökkenése. A mexikópusztai vizes élőhely-rekonstrukcióhatására jelentősen javultak a gulipánok (Recurvirostra avosetta) és asirályfélék fészkelési lehetőségei. Az élőhely-rekonstrukció területeegyben fontos éjszakázóhely is vonulási időben. Az ökoturizmusfejlesztéséhez a Phare program biztosít támogatást. Folyik a területrészletes ökológiai alapállapot-felmérése. Az MME Soproni HCs szervezésében évente partimadár-gyűrűzés is folyik a területen.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
nagy kócsag (Egretta alba)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
kendermagos réce (Anas strepera)
csörgő réce (Anas crecca)
üstökös réce (Netta rufina)
kis vízicsibe (Porzana parva)

Kis-Balaton

IBA kód: HU04

Megye: Somogy és Zala
Földrajzi koordináták: 46.40 É, 17.13 K
Tenger feletti magasság: 105-110 m
Terület: 14 745 ha
Kritérium: A1, A4i, B1i, B2, B3

Élőhelyek: vízi élőhelyek (50%), mesterséges élőhelyek (45%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (60%), természetvédelem és kutatás(50%), mezőgazdaság (20%), erdőgazdálkodás (10%), halászat és akvakultúra (7%), nem hasznosított (5%).

Veszélyeztető tényezők: egyéb (A), természeti események (B), amezőgazdasági művelés felhagyása (C), kotrás és csatornázás, (C), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Kisbalaton a Balatontól délnyugatra a Zalafolyó torkolatánál található. Valaha a tó egyik öble volt, de a XVII.században a folyó által szállított hordalék úgy feltöltötte, hogyfokozatosan elmocsarasodott. A Zala szabályozása után a terület nagyrészét lecsapolták, és a mocsárvilág a későbbi KisbalatoniMadárrezervátum területére szorult vissza. A terület jellegét az elmúltévszázadok beavatkozásai mellett alapvetően a Kisbalatoni VízvédelmiRendszer beruházás keretében megvalósult beavatkozások határozzák meg.Ennek megfelelően az I. Tározó egy - szántóföldek és degradált rétekhelyén - mesterségesen kialakított, nyílt vizű tó, míg a II. Tározómagába foglalja a korábbi Kisbalatoni Madárrezervátum -ősmocsarát- és akörnyező elárasztott területeket. A terület nagy részén vízgazdálkodásiés vízépítési munkák folynak. Jelentős még a nádvágás és a halászat is. A vizes területek körül elsősorban szántóföldi növénytermesztés folyik.

Madártani jelentőség
A területen több, mint 110 madárfajfészkelését mutatták ki 1949 óta. Hazánk egyik legfontosabb gém- éskárókatona fészkelőhelye. Az I. tározó kialakítása után megnőtt a jelentősége a vízimadarak vonulásában is.

Természetvédelmi kijelölések
14 745 hektár aBalaton-felvidéki NP része, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékén. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyt a régiKisbalatont is magába foglaló II. Tározó feltöltése jelenti. A II.Tározón 1993 óta minden évben előfordul halpusztulás, és kisebb-nagyobbmértékben a botulizmus is felüti a fejét. A tavaszi árvizeket nemsikerül megfelelően kezelni, így azok gyakran veszélyeztetik a kanalasgém (Platalea leucorodia) és más vízi madarak költésének sikerét. Amegváltozott vízjárás kedvezőtlenül befolyásolja a területfenntartásában jelentős nádaratás feltételeit is. A vízszint növekedésehatására pusztulnak a fák, ami a fán fészkelő gémfélék (bakcsó, kiskócsag, üstökös gém) állományát veszélyezteti. Az építési munkák aterület jelentős bolygatásával, a gyomok betelepülésével járnak. Atermészetvédelmi célú biológiai monitoring program jól dokumentálja afeltöltés hatására bekövetkező kedvezőtlen változásokat. Az elárasztottterületeken nagyon jelentős a zsombéksásos és a nádas pusztulása. Az I.Tározó tapasztalatai alapján előre jelezhető a természeti értékekpusztulása, élőhelyük beszűkülése. A környező területeken elsősorban agyepterületek művelésének felhagyása jelent problémát, mert így megszűnik a haris fészkelőhelye.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
üstökös gém (Ardeola ralloides)
nagy kócsag (Egretta alba)
vörös gém (Ardea purpurea)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
pettyes vízicsibe (Porzana porzana)
is vízicsibe (Porzana parva)
szárcsa (Fulica atra)
fattyúszerkő (Chlidonias hybridus)

Balaton

IBA kód: HU05
Megye: Somogy, Zala és Veszprém
Földrajzi koordináták: 46.55 É, 17.54 K
Tenger feletti magasság: 105-105 m
Terület: 59 800 ha
Kritérium: A4i, B1i

Élőhelyek: vízi élőhelyek (100%).

Földhasználat: halászat és akvakultúra (100%), turizmus és üdülés (100%), vízgazdálkodás (100%), település, üzem, szállítás (20%).

Veszélyeztető tényezők: iparosítás, városiasodás (A), a madarak zavarása (B), üdülés, turizmus (B), a növényzet égetése (C), nedves területek feltöltése (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Közép-Európa egyik legnagyobb tava, 77 km hosszú, 1-14 m között változó vízmélységű. Nagyrészt nyíltvíz, a partközelében néhány helyen még megmaradtak a nádasok. A tó 196 km hosszúságú partvonalának nagy részét azonban kövezett partvédő művek,illetve a parcellázott területek foglalják el. A tó környéke sűrűn beépített. A tömegturizmus egyik legfontosabb célterülete Magyarországon. Emellett a halászat és a hajóforgalom is jelentős.

Madártani jelentőség
Kizárólag a telelő vadludak és bukórécék számára jelentős élőhely.

Természetvédelmi kijelölések
Szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Területek Jegyzékén, de csak az október 1. és április30. közötti időszakban. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A Balaton nem áll hivatalos természetvédelmi oltalom alatt. Ennek ellenére - mint az országkiemelkedő természeti értéke - azonban mindig is a figyelemközéppontjában állt. A tó hosszú távú kutatóprogramját az MTA Tihanyi Limnológiai Kutató Intézete vezeti. A Balatont legnagyobb mértékben a vízgyűjtő terület nem fenntartható fejlesztése veszélyezteti. A tavat mára szinte teljesen körbevették a beépített területek és a nagyforgalmú utak. A nagyfokú beépítettség miatt a tó természetes vízjárása korlátozott, vízszintjét a déli települések és a vasútvonal érdekében mesterségesen alacsonyan tartják. A vízszint szabályozása és a beépítés következtében a Balaton elveszítette ökológiai kapcsolatait a vízöntisztulásában fontos szerepet játszó területekkel, romlottak a halállomány szaporodásának feltételei. A strandok, horgászállások létesítése, feltöltés és - egészen a közelmúltig - a kikotort iszaplerakása miatt a nádasok is pusztulnak. A Balaton az ország környezetvédelmi és területfejlesztési politikájában kiemelt szerepet játszik. A kormányzati program legfontosabb célkitűzése a balatoni turizmus alapját képező vízminőség megőrzése, illetve javítása. Ennek érdekében folyik a tóparti és a vízgyűjtő más településein is acsatornázás és a szennyvíz elvezetése, a szennyvíztisztítás fejlesztése, a Keszthelyi-öbölben a fenékiszap kotrása, a Zala általszállított tápanyag kiszűrése a Kis-Balatoni Vízvédelmi Rendszerkeretében. Az elsősorban mezőgazdasági eredetű nem pontszerű szennyezések csökkentése érdekében azonban még nem sok intézkedést tettek.

Minősítő fajok:
vetési lúd (Anser fabalis)
nyári lúd (Anser anser)
tőkés réce (Anas platyrhynchos)
barátréce (Aythya ferina)
kerceréce (Bucephala clangula)