Monitoring

A program céljai

 

• 1. Legfőbb célunk, hogy a monitorozásba bevont mintaterületek, kijelölt madárfajainak fészkelő állományáról (nagyságáról, változásáról) a legpontosabb adatokkal rendelkezzünk.
• 2. Szeretnénk minél több olyan új és aktív felmérőt bevonni ebbe a munkába, akik a jövőben más programjaink felméréseibe is bekapcsolódhatnának.
• 3. Mivel a program kiemelt célterületei a Fontos Madárélőhelyek (IBA-területek), illetve az ezekkel jelentős átfedésben lévő, a Natura 2000 hálózatba tartozó Különleges Madárvédelmi Területek (SPA-k), ezért az ott kijelölt mintaterületeket veszélyeztető tényezőkről is folyamatosan szeretnénk információkat gyűjteni.
• 4. Fontosnak tartjuk, hogy jelen programunk keretében minden olyan más program mintaterületeinek lehatárolását is elvégezzük, melyek esetében nem kizárólag a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek jelentik a mintaterületek alapegységeit.

Elvégzendő feladatok (időrendi sorrendben)
 

• 1. Elsőként a felmérő a jelentkezési lap visszaküldésével jelzi, hogy az adott évben részt szeretne venni a program felméréseiben. Ekkor azt is jelzi, hogy nagyvonalakban mely területeken belül vállalná a munkát.
• 2. Ezek után – a jelentkezéstől függően – a Központ munkatársa felveszi a kapcsolatot az illetővel, egyúttal megküldi a felmérésekkel kapcsolatos legfontosabb információkat és áttekintő térképeket, jelzi az első fontos teendőket. Ekkor jelezzük azt is, hogy a munkája során kikhez tud fordulni további információkért országos, regionális vagy helyi szinteken.
• 3. Ezután megküldjük a szükséges útmutatókat, adatlapokat, terepnaplókat és részletes terepi munkatérképeket, valamint a programoktól és területektől függően az egyéb kiegészítő anyagokat.
• 4. A központ által megküldött munkatérképek segítségével elvégzi a mintaterületek első bejárását és térképi lehatárolását, a megadott útmutatóban leírtak szerint (Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatároláshoz). A lehatárolt mintaterületekről készített térkép(ek) egy másolatát visszaküldi a Monitoring Központnak.
• 5. Attól függően, hogy a résztvevő Általános RTM („teljes” felmérés) vagy „egyszerűsített” felméréseket végez, az ismertetőben leírtak szerinti módszerekkel megkezdheti a terepi megfigyeléseket. Az Általános RTM felmérések részleteiről az RTM programismertetőben olvashat, az „egyszerűsített” felmérésekről jelen programismertető lentebbi oldalain (A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében).
• 6. A terepi felmérések során megfigyelési adatait jegyzetfüzetébe és munkatérképein rögzítheti, a napi munka után a mellékelt adatlapon összegezheti (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 7. A felmérések végeztével az egyes mintaterületeken (erdei-, vizes- és agrár-területek) a kijelölt fajok fészkelési adatait kell összegeznie az adatlap összesítő soraiban (Egyszerűsített felmérések adatlapja).
• 8. A mintaterületek bejárásai során, lehetőségeihez mérten jegyezzen fel minden olyan tényezőt, melyek veszélyeztethetik az élőhelyeket és az ott fészkelő fajokat. A felmérési időszak végén ezeket a mellékelt adatlapon összesítse (Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap).
• 9. A kitöltött adatlapokat és térképeket a Monitoring Központ címére kell megküldenie, ahol az adatfeldolgozás történik. (A későbbiekben az adatok feldolgozásába maguk a résztvevők is bekapcsolódhatnak, s az interneten keresztül elérhető adatbázisba saját maguk tölthetik fel adataikat.)

Útmutató a mintaterületek kiválasztásához és lehatárolásához

Az alábbiakban rövid útmutatást adunk a „Kedvenc Madarászhelyem” program mintaterületeinek kiválasztásáról és lehatárolásáról, de ezek a szempontok más olyan programok esetében is használhatóak, amelyeknek nem a 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzetek a mintaterületi egységei. A kiválasztás és lehatárolás során természetesen mindenkinek mérlegelnie kell, a saját terepi tapasztalatai alapján, hogy az alábbiakban leírtakból mit tud megvalósítani.

Alapvető szempontok a mintaterületek kiválasztásához
 

• Fontos szempont egy mintaterület kiválasztásakor, hogy olyan területet válasszon, amit hosszútávon évről-évre képes lesz felmérni, ugyanis értékelhető adatokat csak rendszeres munkával szerezhetünk.
• Lehetőség szerint olyan területeket válasszon, amelyeket könnyen, rövid időn belül, rendszeresen meg tud közelíteni. Ne válasszon több száz kilométer távolságban elhelyezkedő mintaterületeket!
• Előnyös, ha már régóta ismeri, esetleg rendszeresen végzett korábban is megfigyeléseket a kiválasztott területeken.
• Fontos, hogy a vizsgálandó területek szabadon látogathatóak legyenek. Semmiképpen se válasszon olyan körbezárt magánterületeket, ahová tilos a bejárás, vagy olyan iparterületeket, katonai gyakorlótereket, ahová csak külön engedélyekkel juthatna be!
• Ha a felmérésre kijelölt mintaterülete fokozottan védett területre esne, akkor vagy másik területet kijelölésére kérjük, vagy jelezzük, hogy melyik hatósággal kell felvennie a kapcsolatot a felmérések elvégzéséhez szükséges engedélyek megszerzéséhez.

Útmutatás a mintaterületek lehatárolásához

Ajánlások a mintaterületek méretének meghatározásához
 

• Maximum akkora területet határoljon le, amekkorát egy reggel és kora délelőtt folyamán (maximum 3-4 óra) be tud járni. A lehatároláskor vegye figyelembe, hogy a különböző terepviszonyokkal rendelkező területeken ez más és más lehet.
• Az, hogy mekkora területet tud felmérni, erősen függ az adott terület domborzati viszonyaitól, hiszen egy hegyvidéki erdős területen jóval kisebb területet képes bejárni, mint egy síkvidéki pusztán.
• Arra is legyen figyelemmel, hogy a madarak megfigyelése során nem tud olyan gyorsan haladni, mint amikor csak keresztülvág egy-egy területen.
• Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program „egyszerűsített” felmérései során viszonylag gyakori fajok territórium-térképezését kell elvégezni, ezért túlságosan nagy mintaterületek lehatárolását nem támogatjuk.
• Egy-egy mintaterület lehetőség szerint minimum 5-10 hektáros legyen, de ne válasszunk 25-30 hektárnál nagyobb területeket. Ha ennél nagyobb területeket szeretne bevonni a felmérésbe, akkor érdemes azokat felosztania kisebb egységekre, vagy egyeztessen a program koordinátoraival a lehatárolás részleteiről.

Hol és hogyan húzzuk meg a határokat?

• Nagyon megkönnyíti a munkánkat, ha a vonalas létesítmények mentén jelöljük ki a területek határait, pl. utak, földutak, nyiladékok, vasútvonalak, légvezetékek, kerítések, csatornák.
• A természetes vízrajzi vagy domborzati határok is megfelelő, jól látható határvonalként használhatóak fel, pl. vízfolyások, folyók, gerincek, bércek, völgyek, vízmosások.
• Hasonlóan jó határok lehetnek, egy-egy jellegzetesen különböző élőhelytípus által kijelölt szegélyek, mint pl. erdő-nyílt terület, szántó-nádas mocsár stb. találkozásának határai.
• Ha egy terület nagyon mozaikos, komplex élőhely-mintázattal, akkor ne aprózzuk el túlságosan.
• Nagy segítség lehet, ha a térkép mellett rendelkezünk GPS-szel, s azt használjuk a lehatárolások során, valamint később a madarak megfigyelései során is.
• A programismertető későbbi oldalain példákat talál a területek lehatárolásával kapcsolatban.

Példa, a területek lehatárolására

A fészkelő állományok felmérése az „egyszerűsített” program keretében

Alapvető információk

Mintavételi egység: A megadott módszer szerint lehatárolt kisebb területek (pl. vizes élőhelyek, erdőrészletek, rétek vagy más jól körülhatárolható mozaikos élőhely komplexek).

Érintett területek, mintavételi módszer: Az ország teljes területén, a felmérő és a központ által egyeztetett mintaterületeken. Főként az IBA-területeken és az „aktív” MMM mintaterületeken ajánljuk a területek kiválasztását, de más területek is bevonhatóak a programba.

Felmérendő paraméterek: fészkelő párok száma, élőhelytípusok, veszélyeztető tényezők

Számlálási módszerek: Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó lehet, általában azonban az ún. territórium-térképezést használjuk. (abszolút módszer)
A territórium-térképezés módszerét az „abszolút” eljárások közé szokták sorolni, hiszen megfelelő használat mellett pontos (abszolút) denzitás adatokat szolgáltat. Ezen fontos előnye mellett hátránya, hogy sok terepmunkát igényel, ezért országos programok esetében használata korlátozottan lehetséges. Egységnyi idő alatt sokkal kisebb területek felmérése lehetséges, mint a kevésbé pontos denzitás adatokat szolgáltató un. „relatív” módszerekkel (pl. pontszámlálás, vonaltranszekt). Általános felmérések esetén, amikor egy-egy terület összes fészkelő fajának territóriumait szeretnénk pontosan feltérképezni, a módszer használatához nagy tapasztalat szükséges és az eredmények összesítése sem egyszerű. Ezért országos programoknál elsősorban a ritka fészkelő fajok esetén használjuk a territórium-térképező módszert.
Mivel a „Kedvenc Madarászhelyem” program esetében viszonylag kis mintaterületek (maximum 25-30 hektár) felmérést végezzük, s az „egyszerűsített” program keretében csak 3-4 faj számlálását kell elvégezni, de ezekről szeretnénk a lehető legpontosabb adatokkal rendelkezni, ezért használjuk ezt a módszert. A mintaterületek kiválasztásakor ezért is fontos, hogy olyan helyeket válasszon, amelyeket jól ismer, és ahol rendszeresesen tud majd megfigyeléseket végezni.

Szükséges alapvető ismeretek: A megadott fajok terepi felismerése, megfelelő terepi tájékozódási ismeretek a területek lehatárolásához.

Terepi munka ideje: Mintaterületenként 5-8 alkalom (március - július között), a felmért fajoktól függően.

A program által biztosított anyagok: programismertető, adatlapok, munkatérképek, DVD vagy CD kiadványok

Szükséges vagy használható eszközök: kézitávcső, jegyzetfüzet, íróeszközök, GPS (opcionális)

A kiválasztott fajok

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
Bölömbika (Botaurus stellaris)
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)
Nyaktekercs (Jynx torquilla)
Hamvas küllő (Picus canus)
Zöld küllő (Picus viridis)
Fekete harkály (Dryocopus martius)
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
Közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
Kis fakopáncs (Dendrocopos minor)
Erdei pacsirta (Lullula arborea)
Mezei pacsirta (Alauda arvensis)
Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
Tövisszúró gébics (Lanius collurio)
Sordély (Miliaria calandra)

A számlálások részletei, a megfigyelési adatok adminisztrációja, fészkelőállomány összesítése

A területek lehatárolása után elkezdheti a fészkelő állomány felmérését az alábbiak szerint:

• 1. A felmérendő fajoktól függően a megadott időszakokban minimum 5-8 alkalommal járja be a vizsgált mintaterületet és jegyezze fel a fajok megfigyeléseivel kapcsolatos fontos adatokat jegyzetfüzetébe és a munkatérképre. A felmérési időszakon belül lehetőség szerint egyenletesen elosztva jelölje ki a megfigyelési napokat (pl. áprilisban 2-3, májusban 2-3, júniusban 1-2 megfigyelési nap legyen).
• 2. Attól függően, hogy a felmért mintaterülete erdei-, vizes- vagy agrár-terület, más-más fajok felmérését kell elvégeznie, s annak megfelelő adatlapot kell használnia az adatok dokumentálására.
• 3.A mintaterületeket lehetőség szerint minden alkalommal teljes egészében be kell járnia. Ezt teheti úgy, hogy kijelöl egy állandó útvonalat, amely mentén a terület összes potenciális fészkelőhelyére (a vizsgált fajokra vonatkozóan) rálátása (vagy „ráhallása”) van, így az előforduló madarak nagy valószínűséggel észlelhetőek lesznek. A területbejárást az egyes napokon végezheti más-más útvonalon is, a lényeg, hogy a teljes területre vonatkozóan lehetősége legyen a madarak észlelésére.
• 4. Az útvonalak sűrűsége természetesen más és más lehet a felmérendő fajoktól és a terület élőhelyeinek típusai szerint is. Pl. a bölömbika messze hangzó hangja vagy egy nádirigó éneke más távolságokból észlelhető, de egy erdei- és egy agrár-élőhelyen sem ugyanakkora távolságot látunk be megfelelően. Ennek tudatában alakítsuk ki útvonalunkat. Pl. erdei élőhelyen 100-200 méterenként, nyíltabb területeken akár 300-400 méterenként is lehetnek az útvonalak, a látó- és hallótávolságtól függően.
• 5. Egy-egy napi területbejárás útvonalát rajzolja fel a térképre, hogy később pontos információi legyenek a terület felmérésének teljességéről.
• 6. A megfigyeléseket kora reggel és délelőtt kell elvégeznie, lehetőség szerint 5 és 10 óra között. (Az olyan vizes élőhelyeken, amelyek alkalmasak lehetnek a bölömbika fészkelésére, érdemes egy-két éjszakai felmérést is beiktatni.)
• 7. A megfigyeléseket lehetőség szerint szélcsendes, csapadékmentes napokon végezze, mert ilyenkor sokkal jobb a madarak észlelésének valószínűsége.
• 8. Minden olyan észlelést jegyezzen fel (egyedek, viselkedés stb.), ami a terepmunka után segítheti a fészkelő párok számának meghatározását. Pl. éneklő hím, territórium-harc, násztevékenység, párzás, lakott fészek, fészekanyagot vagy táplálékot hordó hím vagy tojó egyed, fiókák, frissen kirepült fiatal madarak stb.
• 9. A terepi felmérések alatt a munkatérképeken történő jegyzetelés során használhatja a territórium-térképezéshez használatos egységes kódokat, amelyek kis gyakorlat után jelentősen egyszerűsíthetik a térképi jegyzetek elkészítését.
• 10. A terepmunka előtt a térképből készíthet tetszés szerinti másolatot, s minden megfigyelési nap jegyzeteit külön-külön térképen rögzítheti vagy az egyes napok adatait jelölje más-más színnel ugyanazon a térképen. A második lehetőséget csak akkor válassza, ha várhatóan nem túl sok madár fészkel az adott területen, mert a munkatérképen a jegyzetek túlzsúfoltsága miatt esetleg nem tudja majd értelmezni az adatokat.
• 11. A napi terepi munka után tisztázza le az adott napi megfigyelések jegyzeteit és töltse ki a megfelelő adatlap megfelelő sorát is.
• 12. A költési szezon vége felé, ha már elvégezte a szükséges számú felmérést, összesítenie kell a mintaterületre vonatkozó adatokat. Ekkor a rendelkezésére álló megfigyelési adatok felhasználásával határozza meg a fészkelő párok számát. (A valószínűsíthetően költésbe kezdett párok számát, nem pedig a sikeresen költő párokat, mivel az esetek többségében azok száma kevésbé pontosan határozható meg.) (A terepi felmérések után madárfajonként egy-egy külön térképre átrajzolhatja az egyes terepnapok észleléseit (pl. külön színnel vagy „A”-val, „B”-vel, „C”-vel stb. jelölve az egyes napok adatait). Az összetartozó-, közeli pontokat körülhatárolva kapja meg az egyes territóriumokat. Legalább 2-3 pont határoz meg egy territóriumot.)

Példa a térképek használatára a napi megfigyelési munka során

Letölthető programismertetők és adatlapok

A „Kedvenc Madarászhelyem” program ismertetője >>
A programismertető példákat is tartalmaz a területek lehatárolásával, a munkatérképek használatával és az adatlapok helyes kitöltésével kapcsolatban, valamint tartalmazza a territórium-térképezés terepi jegyzeteléséhez használható egységes kódokat is.
Összeállította: Nagy Károly, Králl Attila és Papp Ferenc
Frissítve: 2008. március (1346 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (89 kB)

Agrár élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az agrár élőhelyeken (gyepek, szántók és vegyes agrár-területek) végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (136 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (96 kB)

Erdei élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, az erdei élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (140 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (84 kB)

Vizes élőhelyek - egyszerűsített felmérések adatlapja - „Kedvenc Madarászhelyem” (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban.
Ezen az adatlapon, a vizes élőhelyeken végzett „egyszerűsített felmérések” kijelölt fajainak fészkelési adatait összesítheti.
Frissítve: 2008. március (134 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.doc) >>
Elektronikusan is kitölthető verzió, MS Word dokumentum formátumban. (217 kB)

Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken - Általános adatlap és útmutató (.pdf) >>
Nyomtatható verzió, PDF dokumentum formátumban. (214 kB)

A fent vázolt általános célokat a következő alapvető módszerekkel kívánjuk elérni:

- Minimálisan havi egy alkalommal (a hónap közepéhez eső hétvége szombatján) végzett számlálásokkal.
- Minimálisan meghatározott számú vizes élőhely lefedésével.
- Minimálisan meghatározott számú faj mindenkori jelenlevő állományának meghatározásával.
- A lehető legtöbb önkéntes felmérő bevonásával.

A fenti módszereket később részleteiben is tárgyaljuk. Jelen útmutató célja, hogy olyan felmérési módszertani segítséget nyújtson az önkéntes felmérő hálózat számára, mellyel hosszú távon statisztikailag értelmezhető, folyamatos adatsorokat tudunk nyerni. Nem utolsó sorban a fiatal madarász nemzedéknek szemléletformáló és rendszeres munkára való ösztönzést szolgáló segédanyagként is szánjuk.

Mikor mérjünk fel? 
A VVM alapvetően a tavaszi/őszi vonulási, valamint a telelési időszakot fedi le, de természetesen bárki számára lehetőség van az egész éves számlálásokra is. Számos nyugati országban a szeptember-március közötti időszakban havonta minimálisan egyszer, előre kijelölt napokon, egy időben folyik számlálás. Ezzel biztosítható az, hogy a gyakran rövid idő alatt is nagy távolságokat megtévő fajok nem kerülnek más-más időpontban, más-más helyen ismét számlálásra. Az egyidejűség éppen ezért fontos. Szakmai körökben megoszlik a vélemény, hogy mikor kezdjük a számlálásokat, mikor kezdődjön egy felmérési idény. Egyes programok a naptári év szerint kezdik a felméréseket (tehát januárban), azonban a legtöbb esetben ma már a madarak biológiai ciklusát veszik figyelembe, ahhoz alkalmazkodnak. Ebben az esetben már júliusban, a fészkelés utáni gyülekezés környékén megkezdődik a számlálás. Áprilistól azonban a költési időszak alatti számlálás módszertani problémákat vet fel, melynek eredményeként sok esetben ezt az időszakot kihagyják a felmérésből. Ekkor inkább a fészkelők állományfelmérése kerül előtérbe.
A fentiek alapján a VVM-ben júliustól áprilisig számlálunk, minimálisan havi egy alkalommal, de a kiemelt hónapokban (szeptember, november, január, március) többször (kéthetes rendszerességgel) is. A felmérési napokat előre kijelöltük, mely biztosítja az egyidejűséget. Ez mindig a hónap közepéhez eső hétvégére (szombatra) esik, de akadályoztatás esetén lehetőség vagy ±1 nappal (péntek, vasárnap) eltolni a felmérés időpontját.

Fontos kérdés továbbá az, hogy az adott számlálási napokon vajon melyik napszak a legalkalmasabb a felmérésre. Általánosságban nem lehet egyértelműen meghatározni és javasolni felmérési időszakot, csupán azt javasoljuk, hogy lehetőleg a reggeli, délelőtti órákban végezzük el a számlálásokat. Van azonban néhány olyan faj, melynél speciálisan a terület adottságaihoz igazodva kell a számlálásokat kivitelezni. Ilyenek közé tartozik a hortobágyi daru éjszakázó helyek, a fertő tavi vagy a tatai vadlúd éjszakázó területek. A felmérési módszerek fejezetnél bővebben kitérünk erre a kérdésre.

Hol mérjünk fel? 
A VVM minimál célja, hogy valamennyi Fontos Madárélőhelyen, illetve egyéb általunk fontosnak ítélt vízimadár élőhelyen történjen számlálás. Ez az ún. csökkentett területlista hozzávetőleg 40 hazai vizes élőhelyet tartalmaz. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az alábbi lista a minimális cél. Hosszú távon az a cél, hogy annyi területre kiterjesszük a programunkat, amennyire csak lehet, a minél átfogóbb kép kialakításának reményében.

Nagyon fontos a felmérési idény megkezdése előtt véglegesíteni, és az ugyanazon a területen potenciálisan felmérést végzőkkel egyeztetni, a felmérendő terület határait. Ne írjunk a jelentőlapra olyan adatot, melyet nem az előre kijelölt terület határain kívül láttunk (pl. határos belvizes foltok stb.).

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagyon sok IBA terület egyben hazai védett terület is. Ezeken a területeken belépési engedélyt kell beszerezni ahhoz, hogy számlálásokat tudjunk végezni. Az engedély beszerzésének módja NEM az egyedi igénybejelentés, hanem azokat központilag az MME Vízimadár-védelmi Szakosztálya kéri meg, a VVM-ben résztvevők számára, az illetékes természetvédelmi igazgatóságtól. Ezért kérjük, hogy a programban részt vevők ilyen irányú kérelmeiket közvetlenül a szakosztályhoz juttassák el.

Melyik fajt mérjük fel? 
A felmérés szempontjából leginkább a hazánkon rendszeresen átvonuló, vagy hosszabb ideig itt tartózkodó vízimadár fajok az érdekesek. Azonban ki ne jegyezne fel egy-egy ritkább fajt (pl. csigaforgatót, apácaludat, vagy sarki partfutót stb.) a felmérés során. Fontos, hogy a területen található valamennyi általunk javasolt faj felmérésre kerüljön, azaz tömeges és rendszeresen előforduló madárfaj ne (pl. tőkés réce, vetési lúd, bíbic stb.) maradjon ki a számlálásból. A jelentőlapon is csak azon fajokat tüntettük fel, melyek állománynagyságát mindig meg kell határozni. A jelentőlapon nem szereplő, de felmért egyéb (ritkább) vízimadár fajok adatainak feltüntetésére is lehetőséget nyújt a jelentőlap.

Felmérési módszerek 
Ez talán a legsarkalatosabb pontja szinte valamennyi madárállomány felmérő programnak. Több nyugati országban erre a témakörre részletes útmutatókat jelentettek meg:

Bibby, C. J., Burges, N. D. & Hill, D. A. (1992): Bird Census Techniques, Academic Press, London.
van Roomen M. W. J. & Hustings F. (1997): Manual Waterbird Projects SOVON. SOVON Vogelonderzoek Nederland, Beek-Ubbergen
Gilbert, G., Gibbons D. W. & Evans, J. (1998): Bird Monitoring Methods: a manual of techniques for key UK species, RSPB
Ezek az alapművek részleteiben tárgyalják a legkülönfélébb felmérési módszereket nem csupán a vonuló fajokra, hanem a fészkelőkre egyaránt. Útmutatónknak ebben a részében fajokra, fajcsoportokra bontva mutatjuk be az egyes – lehetőleg a legoptimálisabb – felmérési módszereket. Ezek egyrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legkisebb hibaszázalékkal dolgozzunk a terepen, másrészt ahhoz, hogy a madarak lehető legkisebb zavarásával történjen meg a számlálás.
Vízimadarak állományfelmérése történhet abszolút vagy relatív módszerekkel. Tekintettel arra, hogy a VVM esetében az abszolút állományfelmérés módszerét alkalmazzuk, ezért csak ezt tárgyaljuk. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bizonyos területen valamennyi vízimadár faj valamennyi egyedét megszámoljuk. Speciális projektekben egy (vagy néhány) faj teljes állományát mérik fel.

Leggyakrabban az ún. integrált terület felmérést valósítjuk meg munkánk során. Ez azt jelenti, hogy az adott területnek nem csak egy részét, hanem minden egységét együttesen mérjük fel. Ez Magyarországon leginkább a halastavak esetében alkalmazandó módszer, ahol nem csupán egy-egy medencét vonunk be a felmérésbe, hanem a teljes tórendszert, beleértve az összes tóegységet. Ebben az esetben olyan felmérési útvonalat kell meghatározni, mellyel a rendszer teljes egészében belátható, az ott lévő madarak mennyisége könnyen számolható. Korábbi tapasztalataink alapján az év közi felmérő munkánk értékelhetőségét nagy mértékben befolyásolja, ha a felméréseink nem a teljes területre, hanem annak csak egy részére vonatkozik, máskor viszont megint a teljes területen számolunk. Ez nem teszi lehetővé a területeken levő madarak mennyiségének összehasonlítását a következő években.

Nagyon fontos a felmérésbe vont terület határainak pontos meghatározása, hiszen pl. adódhatnak olyan alkalmak, amikor a területünk melletti, pl. belvizes folton nagyobb mennyiségű madarat (dankasirály, bíbic) látunk, s azt is megszámoljuk, hozzáadva a területünkön számolt mennyiséghez. Ez mindenképpen hibának számít, s befolyásolja a tényleges felmérési eredményt, illetve az adatok évről-évre történő összehasonlíthatóságát.

Néhány madárfaj számlálása az átlagos nappal elvégzett felméréssel nem valósítható meg. Ilyenek pl. a vadludak vagy a sirályok, melyek napközben a gyakran több 10 km. sugarú körön belül található táplálkozó területeken szóródnak szét. Ezek a madarak az éjszakát együtt töltik, általában távol a táplálkozó területektől. A legcélszerűbb, ha az éjszakázó helyeken számláljuk azokat. Semmiképpen se fordítsunk időt arra, hogy "szinkron napon" a táplálkozó területen próbáljuk megszámolni az éjszakázó állományt kivéve, ha az a projektünk célja. Részletesebb információ az éjszakázó madarak felméréséről az egyes fajok felmérésének ismertetésénél található.

Hogyan számoljunk? 
A legtöbb vízimadár könnyen felismerhető és számolható, azonban különös figyelemmel kell lennünk akkor, amikor a számlálandó állomány nagy része magas, vagy sűrű vegetációban található. A felmérés jóval egyszerűbb ha van helyismeretünk – tudjuk, hogy nagyjából melyik faj, a terület mely részén fordul elő leginkább – ha megfelelő technikai eszközzel rendelkezünk (kézi távcső és teleszkóp), illetve, ha – sok madár esetén – csoportban dolgozunk. A felmérés kimenetelét az időjárás és a mindenkori vízszint befolyásolhatja leginkább. A legnagyobb kihívást azonban mégis a nagyobb repülő vízimadár csapatok számlálása jelenti. Ennek viszonylag pontos kivitelezésére sok gyakorlás és terepi tapasztalat szükséges.

Néhány faj mennyiségének meghatározása vizuális úton nem kivitelezhető, rejtett életmódjuk miatt. Ilyen faj pl. a törpegém, a guvat, a vízicsibék, vagy a kis sárszalonka is. Ettől fogva a VVM-ben sem szerepelnek.

Szerencsére ezek kivételek, hiszen a legtöbb faj állománya könnyen felmérhető, bár nem árt néhány dologra külön is figyelmet fordítani (pl. bukórécék számlálása), melyekre később külön is kitérünk.

Optimális látási viszonyok között a madárhatározás nem okozhat nehézséget, de főként a vedlési időszakban akadhatnak bizonytalan helyzetek (böjti réce/csörgő réce, kendermagos réce/tőkés réce összetéveszthetősége stb.). Ezek elkerülése érdekében javasolt mindig egy jó terepi határozó könyvet magunkkal vinni.

Kis számú, vagy magányos madarakat egyesével, míg a nagy madárcsapatokat becsléssel számoljuk. Utóbbinál a csapatot – méretétől függően – kisebb halmazokra (ötös, tízes, százas stb.) bontjuk. Ezt viszonyítjuk a teljes csapat nagyságához, melyből becsülhetjük a teljes mennyiséget. Ez nagy gyakorlatot igényel, de érdemes gyakorolni, hiszen nem mindig van lehetőség a földön, vagy a vízen egyenként megszámolni a madarakat. Jó lehetőséget ad a gyakorlásra, ha terepen a felmérési napon kívül többen összehasonlító számlálásokat végeznek, majd az eredményeket egymáséval összehasonlítják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kisebb csapatok mennyiségét általában felülbecsüljük, míg a nagyobbakét alábecsüljük.Szorosan egymás mellett tömörülő madarak esetén is nehéz a madarak pontos becslése, ha nem kellő magasságból számoljuk azokat. Tapasztalataink szerint az ily módon számolt madarak mennyisége kb. 20%-al marad el a valós értéktől, érdemes tehát ilyenkor a földön számolt értékhez kb. ugyanennyit hozzáadni.

Ragadozóktól, hajóktól stb. felriadó madártömeget újra kell számolni, hiszen gyakran a csapatok egy másik, vagy több tóegységre, folyószakaszra repülhetnek át.

Folyami, hajóról történő számláláskor csak az elhagyott (hajó mögötti) madarakat számoljuk. Mivel a hajó maga is zavaró tényezőnek minősül, ezért gyakran a hajó előtt számolt madarak egy része felrepül, megtévesztve a számlálót. Hajóról a lehető legritkább esetben végezzünk egyedül számlálásokat!

Csak azokat a madarakat jegyezzük fel, melyek használják a területet. Az átrepülőket ne közöljük a jelentőlapon.

Befolyásoló tényezők
A felmérésre rendelkezésre álló idő gyakran nincs összhangban a bejárandó terület nagyságával. Ennek sokszor az a következménye, hogy a terület csak egy részét járjuk be, vagy, ha be is járjuk, akkor az egyes számlálási pontokon már túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy pontos és valós adatokat nyerjünk.

Az időjárási körülmények szintén fontos szerepet játszanak a felmérés sikerességében. Ideális időjárási viszonyok (napsütés, pára- és szélmentes idő) csak ritkán fordulnak elő, így többnyire valamilyen akadályozó körülmény közepette kell a lehető legjobb számlálási eredményt elérni. Leggyakrabban a szél és a párás idő okoz gondot, hiszen egyrészt ilyenkor a madarak zöme védett, szélárnyékos területekre "bújik" (pl. nádasba), másrészt a párás időben határozási problémák jelenthetnek gondot.

A technikai eszközök minősége is egyre inkább hozzá járul ahhoz, hogy a nagyobb kiterjedésű területeken is viszonylag pontos számlálási eredményeket érjünk el. Itt kell megemlíteni a diktafon alkalmazásának lehetőségét, hisz gyakran nem lehet egyszerre számolni és jegyzetelni is egyben. Ilyenkor a diktafonra mondott eredményt otthon összegezhetjük.

Hatékonyságát tekintve a csapatmunka is sok előnyt rejt magában, főként akkor, ha nagyobb mennyiségű madarat kell számolni. Ilyenkor vagy egy fő számol, egy pedig jegyzetel, vagy többen egy-egy fajt számolnak, s diktálják az eredményt a jegyzetelőnek.

Hajóról történő felmérés esetén (főként a Dunán) általában nincs lehetőség a szigetek mögötti – sokszor jelentős – vízimadár állományok számlálására. Ezért javasolt egyidejűleg több felmérőt is bevonni a munkába, azokon a szakaszokon, ahol csak gyalogosan közelíthetők meg a "kis ágakban" levő állományok.

Nem utolsó sorban a megfelelő fajismeret hiánya is problémát jelenthet a felmérés során. Ennek kiküszöbölése érdekében javasolt egy olyan határozó könyvet beszerezni, mely melyet magunkkal vihetünk a terepre. A ma már minden könyvesboltban kapható a Park Kiadó által magyar nyelven kiadott "Madárhatározó", mely a vízimadarak határozását tekintve is kiemelkedő színvonalú könyv.

Búvárok, vöcskök, kárókatonák
E csoportba tartozó fajok valamennyi képviselője a vízfelszín alatt keresi táplálékát. Ez a számláláskor – a bukó fajok esetében általánosságban is jellemző – fokozottabb figyelmet igényel, hiszen távcsővel történő pásztázás során több madár is kimaradhat a számlálásból, míg a víz alatt tartózkodnak. A legjobb módszer, ha először szabad szemmel lassan haladva próbáljuk áttekinteni a vízfelszínt, majd, ha felbukkanó madarat észlelünk, akkor meghatározzuk annak faját és mennyiségét. A kárókatonák gyakran nagy számban, kisebb-nagyobb rajokban táplálkoznak tavainkon, ilyenkor szinte egyszerre tűnnek el a víz alatt.

Gémek, kócsagok
Gyakran nagyobb nádasok öblözetében, védett területeken keresik táplálékukat. Ilyenkor számlálásuk csak akkor lehetséges, ha véletlenül felriadnak. Télen a befagyott tavak jegén, vagy a nádszegélyekben könnyű megszámolni. A bakcsó mennyiségét viszonylag rejtettebb életmódja miatt nehezebb meghatározni. Táplálkozásra gyakran használják a tavak gátjairól behajló ágakat, mely azonban nem mindig látható a gáton közlekedő felmérő számára. A törpegém és a bölömbika tényleges mennyiségét rejtett életmódjuk miatt a költési időszakon kívül nem lehet meghatározni, ezért ezt a két fajt kihagytuk a felmérendő fajok sorából.

Hattyúk
Felmérésük nagyon könnyű, jól látható és könnyen számlálható madarakról van szó. Nem árt fokozottabb figyelmet fordítani a színes nyak és lábgyűrűs példányokra.

Ludak
Tipikusan olyan fajok, melyek mennyiségét rendszerint csak az éjszakázó helyen lehet jó közelítéssel meghatározni. Tekintettel arra, hogy az ezekre a területekre gyakran már este, sötétben behúzó madarak tényleges számát nem lehet meghatározni, ezért sokkal célravezetőbb, ha a számlálásokat a hajnali/reggeli órákban végezzük el. Mivel a ludak kirepülése javarészt egy időben történik ezért rendszerint nagy csapatokat kell viszonylag rövid idő alatt megszámolni. Semmiképpen nem javasolt az egyedüli számlálás, mert a sokszor több irányba kirepülő csapatok számlálására ekkor már nem nyílik lehetőség.

Gyakran találkozunk több ezres vegyes csapatokkal (vetési lúd/nagy lilik/nyári lúd), melyek faj szerinti számlálása a levegőben sokszor lehetetlen. Ilyenkor a legjobb módszer, ha gyorsan végigszámoljuk a területen tartózkodó vadludak összlétszámát, majd azután az egyes fajok arányait határozzuk meg a domináns fajhoz képest.Nem tradicionális vadlúd gyülekező helyen észlelet – jobbára átrepülő – csapatokat ne jegyezzünk fel a jelentőlapra.

Ásóludak, úszórécék
Számlálásuk viszonylag könnyű, mivel táplálkozáskor nem buknak, csupán fejüket dugják a víz alá. Néhány faj tojója nagyobb távolságban megfelelő technikai eszköz hiányában, nehezen felismerhető (pl. tőkés réce/kendermagos réce/nyílfarkú réce, vagy böjti réce/csörgő réce). A kisebb csapatokat egyesével számoljuk, míg a nagyobbakat kisebb-nagyobb egységekre (10-es, 50-es, 100-as stb.) bontva. Ügyeljünk arra, hogy a csörgő récék ősszel a lecsapolt tómedrek iszapos tocsogóin keresik táplálékukat, tehát nem csak a nyílt vízen kell keresni a fajt!

Bukórécék, tengeri récék, bukók
A jelenlevő állományok nagyságának meghatározása a táplálkozási szokásaik miatt fokozottabb körültekintést igényel. Tapasztalatok alapján ezek a fajok 30–70 másodpercet is a víz alatt töltenek, míg a távcsővel történő átpásztázás normál tempóban (egy látómezőnyi kép) is kb. 2-5 másodperc. Ez alatt az idő alatt nem lehet a madarak pontos mennyiségét meghatározni. Dunai számlálási tapasztalatok alapján elmondható, hogy az elsőre megszámolt (vízen úszó) madarak mintegy kétszerese van jelen az adott területen.

A legjobb, ha a távcsővel egy ponton legalább 20-30 másodpercig rajta tartjuk a szemünket, mert az alábukó madarak után a levegőért feljövőket is meg tudjuk számolni így. Erre a legjobb széles látószögű, nem túl nagy nagyítású teleszkóp használata (20-30-as optika).

A vedlő és átszíneződő récék határozási problémákat vetnek fel, melyekre ősszel fokozottabban kell figyelni.

Szárcsa
Felmérésük általában egyszerű, de ez a faj is gyakran víz alá bukik, bár lényegesen rövidebb ideig tartózkodik ott. Erősen szeles időben szinte mindig "eltűnnek" a területről, ami valójában azt jelenti, hogy behúzódnak a nádasokba, ezért számlálásuk rossz időben nem kivitelezhető. A költési idő közeledtével szintén lehetetlen a valós mennyiséget meghatározni, mivel nagyrészük a sűrű vegetációban tartózkodik.

Partimadarak
Élőhelyigényük miatt viszonylag könnyen megtalálható fajcsoport ősszel és tavasszal. Rendszerint a halastavak lecsapolt iszapos medreiben, vagy iszapos partokkal övezett szikes tavakon, szennyvízülepítőkön találkozhatunk velük. Számlálásukhoz az esetek többségében nem elegendő a kézitávcső. Néhány faj felmérése a táplálkozó területük jellege miatt (magas vegetáció) igen nehéz, ezek állományát általában alábecsüljük. Ilyenek, pl. a réti és pajzsoscankó, vagy a sárszalonkák. A határozási problémák e fajok esetében fokozottabban érvényesülnek, ezért ajánlott a felméréseket gyakorlott madarászokkal együtt kezdeni.

Sirályok, szerkők, csérek
A sirályok állományának felmérése gyakran körülményes, hiszen többségük a vizes élőhelyeket éppúgy pihenésre és éjszakázásra használják, mint a vadludak. Számlálásukat a reggeli kihúzáskor kell elvégezni, hasonló okok miatt, mint az a ludaknál tapasztalható. Általában kisebb csapatokban, több hullámban hagyják el az éjszakázó területüket, ezért könnyebben számolhatók. A nagyobb testű fiatal sirályok esetében határozási kérdések merülnek fel.

A csérek és szerkők sokkal inkább a vizekhez kötődnek és szinte mindig a levegőben vannak. Leginkább költés utáni kóborlókkal, gyülekezőkkel és vonuló csapatokkal találkozunk, melyek számlálása viszonylag egyszerű. Fontos, hogy lehetőleg a területnek egy olyan pontjáról számoljunk, melyről a teljes területet (pl. adott tóegységet) belátjuk.

Néhány szó a jelentőlapról
A VVM során általános jelentőlapot használunk, mely minden vizes élőhelyen történt felmérés eredményeinek rögzítésére szolgál. Adataink hosszú távon csak akkor lesznek összehasonlíthatók, ha a mindig azonos egységben vesszük fel azokat. Folyók esetében célszerű az 5 fkm-es adatgyűjtés és rögzítés. (A folyamkilométer beosztás a szakosztály központjában hozzáférhető.) Adatrögzítéskor mindig tartományt (pl. 1735–1730), s ne egy folyamkilométer számát (pl. 1735 fkm.) adjuk meg.

A VVM-ben résztvevőknek minden felmérési napról jelentőlapot kell kitölteni, függetlenül attól, hogy a területen volt-e madár, vagy sem. A vízimadarak hiánya egy területen éppolyan fontos információ a számunkra, mint ha több ezer madarat számoltunk volna!

A jelentőlapok minden pontját igyekezzünk kitölteni. A kiegészítő adatok (időjárás, terület állapota stb.) az adatfeldolgozáskor nyújtanak fontos információkat, szűrőket.

Vízimadár adatbázis
A 2010-ben elkészült Vízimadár adatbázist a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Szlovák Madártani Egyesület (SOS) és a Szlovák Tudományos Akadémia (SAS) Zoológiai Intézetének együttműködése keretében fejlesztettük és működtetjük.

Kérjük, hogy a felmerülő problémákkal és kérdésekkel forduljanak munkatársainkhoz, a monitoring@mme.hu e-mail címen!

• 4. A területek lehatárolását és első bejárásait követően már indulhatnak is a terepi felmérések! A módszerek, időpontok természetesen az egyes programoktól függően igen változatosak lehetnek.
• 5. Mind a jelentkezés folyamatában, mind a felmérések során a Titkárság és a Monitoring Központ munkatársai készséggel állnak rendelkezésére, s ebben az egyes régiók tapasztalt felmérői, a helyi csoportok megbízott tagjai is közreműködnek.
• 6. Minden program útmutatójában meghatároztuk, hogy a felmérések eredményeit milyen adatlapokon és terepnaplókban kell rögzíteni, és azok közül melyeket kell beküldeni a Monitoring Központba. Fontos, hogy a megadott határidőket betartva küldjék meg a kért nyomtatványokat!
• 7. Előre jelezzük, hogy szándékunk szerint az elkövetkező években az adatbeküldés, visszajelzés és a tapasztalatcsere „hagyományos” módjait mindinkább felváltja majd a Web-alapú, online adatfeltöltés és -lekérdezés, miként az a fehér gólya program esetében már ma is működik. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően hamarosan számos új online adatbázis kezdi meg működését, amiről az érintett programok résztvevőit folyamatosan értesítjük majd.
• 8. A beérkezett adatok feldolgozása folyamatosan zajlik; az egyes programok történéseiről, eredményeiről rendszeresen hírt adunk a Monitoring Központ weboldalain ill. a működő és új online adatbázisok esetében folyamatosan készülnek a friss statisztikák, összegzések és térképek. A résztvevőket természetesen rendszeresen értesítjük az eredményekről hagyományos, postai úton megküldött hírlevelünkben, és a Madártávlatban megjelenő cikkekben is.

A fentiek alapján kérjük, miután áttanulmányozta az egyes programok rövid ismertetőit, és kínálatunkkal felkeltettük érdeklődését, a jelentkezési lapon válassza ki azokat a programokat, amelyekben a 2007-es felmérési évben részt kíván venni, illetve települések vagy UTM-négyzetek megadásával jelölje meg azokat a területeket, amelyeken felméréseit végezné.

Madarakkal szinte mindenütt találkozunk, így a felmérő munka is az ország bármely területéről hasznos adatokat szolgáltat. Mindemellett felhívjuk a figyelmet arra, hogy az MME természetvédelmi tevékenységének, s így a madármonitoring munkáknak is, a legfontosabb célterületei a Fontos Madárélőhelyek (IBA-területek), illetve az ezekkel jelentős átfedésben lévő, a Natura 2000 hálózatba tartozó Különleges Madárvédelmi Területek (SPA-k).

Csatlakozzon Ön is a „madárszámlálók” táborához, tudjunk meg együtt minél többet hazai madarainkról, élőhelyeikről, az őket fenyegető veszélyekről, hogy védelmüket is ennek megfelelően szervezhessük meg!

Az MME monitoring programjainak jelenlegi fő támogatói a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a LIFE-Nature alap, az NCA, valamint az EU magyar-szlovák-ukrán Interreg-programja.

• A bal oldalon látható menüben kiválaszthatjuk a hazai madárrendek közül azt, amelyikre kíváncsiak vagyunk. A rendekről rövid leírást találunk, s a rendbe tartozó családokról úgyszintén.
• A családokon belül megtalálhatjuk az egyes genuszokat, s azon belül a hazai fajokat.
• Az egyes fajok nevére "kattintva" léphetünk be az érdeklődésünkre számító fajok oldalára.
• (Itt a fent található legördülő menüből választhatunk másik madárrendet.)
• Az egyes fajok oldalain a bal oldali sávban a következő információkat találjuk meg:

• A kis indexkép alatt- ill. egyes fajok esetén (amelyeknél még nincs fotónk) a lap tetején található "képek, videók, hangok" szövegre "kattintva" fotókat, videókat vagy hangokat tartalmazó oldalak nyílnak meg.
• Ezeket a médiákat csak regisztrált felhasználóink érhetik el, belépésük után!!!
• Nevek és kódok (magyar név, tudományos név, angol név, Euring-kód, HURING-kód)
• Rendszertani besorolás (rend, család)
• Testméretek ( testhossz (cm), szárny fesztávolság (cm), hím tömege (g), tojó tömege (g) - amennyiben a hím és a tojó madár tömege jelentősen nem tér el egymástól, akkor nincs külön feltüntetve)
• Kapcsolódó oldalak (a fajjal kacsolatos linkek)

• Az egyes fajok oldalain a középső-, szélesebb sávban a következő információkat találjuk meg:

• Általános megjegyzések a középső sávban (oszlopban) található felület használatához:

• Minden témakörnél (Állománynagyság, Trend, Védelmi státusz, Hazai elõfordulás, Térkép, Fészkelés, Vonulás, Telelés, Táplálkozás, Felismerési tippek) találhatóak lesznek további információk, de jelenleg ez a menüpont nem használható.
• A Referencia mezőknél megjelöltük, hogy az adott témához milyen forrásokat használtunk fel vagy mely publikációkban találhatunk további információkat az adott témakörben.
• Ezeket a forrásokat a tudományos publikációkban szokásos módon idéztük (pl. Heath et al. 2000), s ha a kurzort az adott forrás fölé visszük az egérrel, akkor megjelenik az irodalom (forrás) részletes leírása.
• (pl. Heath, M., Borggreve, C. & Peet, N. (eds.) 2000. European bird populations. Estimates and trends. BirdLife Conservation Series No. 10. Cambridge, UK.)

• Kategória (az aktuális - Magyarország madarainak névjegyzéke - szerint)
  (Forrás: Magyar et al. 1998)

• A kategória: a faj legalább egy, minden valószínűség szerint természetes állományból származó egyede 1950. január 1. óta legalább egyszer hitelesíthetően előfordult Magyarország mai határain belül;
• B kategória: a faj legalább egy, minden valószínűség szerint természetes állományból származó egyede kizárólag 1800 és 1949 között fordult elő hazánk mai határain belül;
• C kategória: a faj legalább egy egyede olyan önmagát fenntartani képes állományból jutott Magyarországra, mely emberi közvetítéssel alakult ki távol az eredeti, természetes elterjedési területétől;
• D kategória: a faj Magyarországon előfordult egyedének természetes állományból való eredete kapcsán kételyek merültek fel;
• E kategória: a faj hitelesíthetően előfordult Magyarországon, az előfordult egyed azonban nagy valószínűséggel vagy bizonyosan nem vad eredetű.

• Állományadatok - A faj állományainak nagyságáról és változásairól (trendjéről) kapunk itt információkat.

• Állománynagyság
  Rövid magyarázatok az egyes mezőkhöz:

• Terület: a terület neve, amelyre az állománybecslés vonatkozik (pl. Magyarország vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye stb.).
• Időszak: az időintervallum, melyre az állománybecslés vonatkozik (pl. 1999-2002).
• Státusz: itt adtuk meg, hogy az állománybecslés milyen státuszú állományra vonatkozik. Értéke lehet: fészkelő állomány / telelő állomány / átvonuló állomány stb.
• Állomány nagysága: az állománynagyság számértéke.
• Egység: az állománynagyság egysége, melynek értéke lehet: fészkelõ pár / territórium / egyed / hangadó hím stb.
• Becslés minősége: Értéke lehet: gyenge / közepes / jó / kiváló (további magyarázatot később töltünk föl).
• Becslés módszere: Az állománybecslés módszerének rövid leírása.
• Felhasznált adatbázisok: Az állománybecsléshez felhasznált adatbázisok megnevezése.
• Adatközlő: Az állománybecslést közlő személy vagy szervezet, aki vagy amely a legtöbbször magát a becslést is végezte.
• Megjegyzések: A becsléssel kapcsolatos kiegészítő megjegyzéseket fogjuk ide feltölteni.

• Trend
  Rövid magyarázatok azokhoz a mezőkhöz, melyek az Állománynagyság pontnál (fentebb) tárgyaltaktól különbözőek:

• Trend mértéke: az állományváltozás becsült mértéke százalékban megadva, ha rendelkezésre állnak megfelelő adatok.
• Trend iránya: az állományváltozás iránya, mely lehet: csökkenő / növekvő / ingadozó / stabil (további magyarázatot később töltünk föl).

• Védelmi státusz - A faj hazai és nemzetközi védelmi státuszát bemutató információk (röviden).
• Hazai elõfordulás (időben és térben)
• Fészkelés - Itt a faj fészkelésével kapcsolatos alapinformációk találhatóak.
• Vonulás - Itt a faj vonulásával kapcsolatos alapinformációk találhatóak.
• Telelés - Itt a faj telelésévell kapcsolatos alapinformációk találhatóak (később).
• Táplálkozás - Itt a faj táplálkozásával kapcsolatos alapinformációk találhatóak.
• Felismerési tippek - Itt a faj felismerésével kapcsolatos alapinformációk találhatóak (később).

Munkatársaink és segítőink
Munkatársak:
Nagy Károly (Monitoring Központ vezető)
Csibrány Balázs

Dr. Szép Tibor (tudományos tanácsadó)

Felmérőink:
Programjaink felméréseiben több ezer önkéntes vesz részt.

Jelenleg mintegy 3800 regisztrált felmérőnk van, s velük rendszeresen kapcsolatban állunk. Ők azok, akik szervezett programjainkban vesznek részt.

Mindannyiuknak köszönettel tartozunk munkájukért!

Elérhetőség
Telefon: +36 42 599400 - mellék: 2295
Mobil: +36 30 9066285
E-mail: monitoring@mme.hu