Póling, sárgarigó és ölyv egy személyben…
A napokban egy ártéri erdőben hallgattam az öreg tölgyek lombkoronájából felém szálló póling hangokat. A póling hamarosan átváltott ölyvbe, majd sárgarigóba, végül a strófa a fekete harkály hangjával fejeződött be.
Természetesen a remek hangutánzó képességű seregéllyel volt dolgom. Édesapám elmesélése alapján a régebbi időkben néha még kisebb-nagyobb galibákat is okoztak ezek a madarak, hiszen a füttyszó utánzásával képesek voltak jelt adni a mozdonyvezetőknek a vonatok indítására.
Előszeretettel mozgatják szárnyaikat éneklés közben (Fotó: Orbán Zoltán).
A seregélyek énekéből következtethetünk az egyes egyedek által használt élőhelyekre, hiszen a tőkés récét és piroslábú cankót utánzó seregély jó eséllyel sok időt tölt vizes élőhelyen.
Seregély (Fotó: Orbán Zoltán).
Segítséget nyújthat a seregély leleplezésében, de legalább is gyanút foghatunk, ha olyan madár hangját halljuk, aminek jelenlétére abban az időben és azon a helyen nem számítunk. Ilyen például a túl korai sárgarigó ének március elején, vagy a lomkoronából érkező tőkés réce hápogás egy erdő közepén.
Fűben keresgélő seregély (Fotó: Dombó Szabolcs).
Göcző Gabriella