A találkozó nyitóelőadásán Sylvain Ursenbacher (Basel-i Egyetem) beszélt az éghajlatváltozások európai viperafajok kialakulására gyakorolt hatásairól. Babocsay Gergely szakosztályunk budaörsi kopárokon végzett munkájáról tartott élménybeszámolót, ahol 25 önkénteseink segítségével egy kiterjedt déli lejtőjéről eltávolítottuk az egyre nagyobb felületet beborító fekete fenyőket, hogy megmentsük az itt élő pannongyík és haragossikló állományt. Az erről szóló cikket itt találják >>

Péchy Tamás, a Rákosi Vipera Védelmi Program képviseletében a munka előrehaladásáról, a kibocsátott kígyók monitorozásáról, valamint az egyenlőre még teszt stádiumban levő rádiótelemetriás nyomkövetés lehetőségeiről beszélt a résztvevőknek. Halpern Bálint a tavaly útjára indított Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programot mutatta be, mely honlapjára az elmúlt évben 272 regisztrált felhasználótól több mint 4200 adat érkezett, amelyek közül 450 volt fényképpel alátámasztva. A programról az MME 3 havonta megjelenő Madártávlat című újságjában részletesen olvashatnak >>

Vörös Judit, Gál Júlia Tünde és Szabó Krisztián a kétéltűek kidtridiomikózis nevű gombabetegségét érintő kutatásukat ismertették a nagyközönségnek. Az 1998-ban felfedezett vízben úszó gomba bármely kétéltűt – békát, gőtét, szalamandrát - megfertőzhet, de a különböző fajok eltérően reagálnak a fertőzésre - vannak olyanok, amelyek csak hordozók, mások megbetegszenek, vagy elpusztulnak.

A mostanihoz hasonló herpetológiai előadóülés két év múlva lesz ismét.

Miért csinálják?!

A jelenség hátterében a madarak költési időszakának kezdetével felerősödő területféltő magatartása, és ezzel összefüggésben a civilizációs környezet "tükörkép-szennyező" hatása áll. Mivel a természetben a mesterséges tükröződő felületekhez hasonlóan stabil (és ennyire gyakori) tükörkép nem létezik, az állatoknak nem volt lehetősége evolúciós szinten alkalmazkodni, felkészülni erre az ingerözönre.

Tavasszal a hosszabbodó nappalok hatására szaporodási izgalomba kerülő hímek fészkelőhelyet keresnek maguknak és leendő párjuknak, majd énekléssel kijelölik ennek határait, miközben figyelve és fülelve keresik a rivális hímeket.

A viselkedés leggyakoribb kiváltói az ablaküvegek és az autók visszapillantó tükrei, elülső és hátsó szélvédői és oldalsó ablakai - éppen ezért a jelenség világszerte előfordul. 

Tükörképével harcoló balkáni gerle Budapesten, ...

... fehérfülű bülbül Kuvaitban, és ...

... arab rigótimália Izraelben (videók: Orbán Zoltán)

Rossz ez a madaraknak és nekünk?

Igen.

Bármilyen jópofának tűnjenek is ezek az "erőlködő" madarak, a vizuális környezetszennyezés könnyen veszélyessé válhat a számukra, mert a tükörképükkel vívott sokórás mániákus harc teljesen természetellenes körülmények között zajlik, hiszen a vélt vetélytárs soha nem adja fel, így a madár képes a végkimerülésig küzdeni.

Eközben nem táplálkozik rendesen, nem tudja a területét megvédeni a valódi riválisoktól, és akár a fiókák etetésébe való besegítést is hanyagolhatja. Néhány éve Sásdon egy fehér gólya napokig olyan hevesen támadta a tükörképét egy épület ablakaiban, hogy azok közül több is betört.

Ráadásul a mániákus madarak akár több hétig jelentkező, naponta órákig tartó kopogása, az üveg és az autó összepiszkítása az embereket is zavarhatja. Tehát közös érdekünk a helyzet felszámolása!

Segíthetünk ezeken a madarakon?

Igen.

Ehhez a viselkedés kiváltó okát jelentő tükröződést kell ideiglenesen megszüntetni.

 

Másik megoldáscsoportot kínálnak a riasztó eszközök. Ezek közül a "rémzsinór" az
egyszerűbb, mert otthoni anyagokból (zsineg és nejlonzacskó) is elkészíthető
 

Aki szeret kísérletezni és rendelkezik nyomtatóval, ragadozók feltűnő, a kisebb testű zsákmányállatfajokra
elvileg riasztóan ható színes "rémszem" nyomatát (ez letölthető itt >>) is felragaszthat az ablakra, ... 

Minden ilyen madárriasztási eset kapcsán, így itt is hangsúlyoznunk, hogy a madarak rendkívül intelligens, autonóm lények, melyek körülöttünk élő képviselői jelentős mértékben alkalmazkodtak a civilizációs hatásokhoz. Ezért gyakran előfordul, hogy az általunk elegendőnek, kellően félelmetesnek ítélt eszközök hatástalannak bizonyulnak, illetve ami működik az egyik madárnál, azt egy másik teljes egészében figyelmen kívül hagyhatja. Ilyenkor próbálkozzunk mással, illetve tartsuk észben, hogy a legbiztosabb védelmet a fizikai elszigetelés (jelen esetben a szúnyogháló és az autó ablakainak letakarása) kínálja.

Orbán Zoltán