Mivel az MME idén 40 éves, a negyvenes melléket választottuk. Szóval, tárcsázva a 13600-as telefonszámot, majd bepötyögve a 40-es melléket, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet segítheti.

Egy-egy telefonhívás vagy sms bruttó 250 Ft adományt jelent. Jelenleg az Invitel, a T-Home és T-Mobile valamint a Telenor és a Vodafone hálózatából érhető el a szolgáltatás. Más szolgáltatók hálózatából (így például a Digi és a UPC területéről) sajnos nem hívhatóak az vonalak. Ha valaki ilyen hálózatokból kezdeményez hívást, akkor egy automatikus válaszüzenetet kap, amely egyértelművé teszi, hogy az adott hálózatból nem tud adományozni.

A beérkező adományokat hazánk egyedülállóan gazdag madárvilágának megőrzésére fordítjuk. Az országos és a határon átnyúló madárvédelem mellett kiemelt szerepet kap a lakott területeken élő madárközösség is, hogy ne csupán a nagybetűs természetet járva lehessünk szemtanúi a vadvilágnak, hanem lakóhelyünk közvetlen közelében is élvezhessük a madarak sokszínűségét és hangkavalkádját. A program, amely az imént említett célt támogatja, a lakosság széleskörű bevonásával működtetett Madárbarát Kert Program.

Pályázati anyagunk megtekinthető a nonprofit.hu oldalon és magáról a programról bővebben a www.adhatvonal.hu oldalon tájékozódhat.

Az adományozás módjai:

Telefonhívás: Tárcsázza készülékén a 13600-as telefonszámot, majd billentyűzze be a 40-es melléket.

SMS küldés: Küldje a 40-es számot sms-ben a 13600-as telefonszámra.

Bízunk benne, hogy egyetért célkitűzésünkkel, és alkalomadtán egy-egy telefonhívással, SMS-sel Ön is hozzájárul terveink megvalósításához.

Hívásával 250 Ft-tal támogatja az MME madárvédelmi munkáját.

Olyan közösséget kívánunk létrehozni, ahol lehetőség nyílik a különböző emlősfajokkal kapcsolatos vizsgálatok ismertetésére, szakmai konzultációra, segítve ezzel a jövőbeni kutatási irányok meghatározását is. Fontosnak tartjuk az eddig összegyűlt tudás rendszerezését, ösztönözve a kutatók közötti együttműködést, hisz közös célunk az emlősfajok minél jobb megismerése, amit leghatékonyabban csak egymással együttműködve tudunk megvalósítani. Ehhez kapcsolódó távolabbi célunk egy olyan webes felület megteremtése, ahol a beérkező adatok alapján a fajok elterjedését minél tökéletesebben nyomon tudnánk követni. Az emlősfajok népszerűségének növelése érdekében fontosnak tartjuk, hogy az adatgyűjtésbe bevonjuk a természetszerető lakosságot is.

A Szakosztály fontosnak tartja a célzott fajvédelmi tevékenységet is. Ide tartoznak a veszélyeztetett, fokozottan védett emlősfajok megőrzési terveinek kidolgozása és végrehajtása. Ennek lényeges eleme az adott faj népszerűségének növelése, ami jelentősen segítheti a védelmi munka kivitelezését és elfogadottságát egyaránt.

Az emlősök védelméhez szorosan hozzátartoznak a jogszabályi előírások is, ezért feladatunk az emlősfajokra vonatkozó hazai és nemzetközi jogszabályok bemutatása, a változások nyomon követése, illetve az esetleges változtatások során a szakma véleményének képviselete.

E felsorolt feladatokat természetesen mindazokkal együtt szeretnénk elérni, akik hozzánk hasonlóan szeretik és csodálják a természetet és benne az emlősöket. Várunk tehát mindenkit, aki jelentkezni szeretne a szakosztályba, vagy részt szeretne venni programjainkon. Szintén bárkinek lehetséges a feliratkozás levelezőlistánkra.

A Szakosztály elnöke dr. Csorba Gábor, a titkárok dr. Boldogh Sándor, dr. Németh Attila, Görföl Tamás és Pokorni Flóra, a taglétszámunk jelenleg 34 fő. Ha szeretne jelentkezni a szakosztályba, vagy felkerülni a levelezőlistára, kérjük írjon központi e-mail címünkre: emlosvedelem@mme.hu.

Dr. Csorba Gábor
elnök

1983 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeumban, először a Parazitológiai Gyűjteményben, majd az Emlősgyűjteményben. Tágabb értelemben vett feladatom a múzeum gyűjteményének fejlesztése (az összes emlősfaj vonatkozásában), tudományos feldolgozása és mindennek bemutatása a nagyközönség számára. Szűkebb kutatási témáim az óvilági denevérek sokféleségének vizsgálata és az európai emlősfajok természetvédelme.

Dr. Boldogh Sándor András
titkár  

1997-ben biológus-ökológusként végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, később PhD-fokozatot is itt szereztem. 18 éve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságon dolgozom, jelenleg zoológiai szakreferens munkakörben tevékenykedem. Munkahelyi feladataim keretében leginkább terepi kutatások tervezésével és kivitelezésével, hatósági döntés-előkészítéssel, ismeretterjesztéssel, illetve gyakorlati védelmi munkák szervezésével és végrehajtásával foglalkozom. Kutatási témáim a szinantropikus gerincesek természetvédelmével, illetve gyakorlati kezelési módszerek kidolgozásával kapcsolatosak. Különösen érdekelnek a denevérek és megőrzésük szakmai kérdései. Egy évtizeden át szerveztem és irányítottam az MME haris- és gyöngybagoly-védelmi programjait is.

Görföl Tamás
titkár

2012-ben végeztem biológusként a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Az egyetem elvégzése után az Állatorvos-tudományi Doktori Iskolába nyertem felvételt, PhD munkám során új denevérfajokat és denevérvírusokat keresek, illetve denevérek és vírusaik koevolúcióját tanulmányozom. 2013 óta dolgozom a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében, először mint gyűjteménykezelő, majd 2014-től kezdődően mint muzeológus. A denevértaxonómiai munkám mellett a hazai denevérek konzervációbiológiájával is foglalkozom.

Dr. Németh Attila
titkár

2006-ban szereztem diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Szakdolgozatomat a hazai földikutya populációk vizsgálatának első eredményeiből írtam. Doktori tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológia Doktori Iskolájában végeztem. 2011-ben védtem meg „A kárpát-medencei földikutyák (Rodentia: Spalacinae) rendszertana, elterjedése és természetvédelmi helyzete” című doktori értekezésemet. Mint a fentiekből is kitűnik, fő érdeklődési és kutatási területem a földikutyák evolúciójának térbeli és időbeli vizsgálata: genetikai, molekuláris biológiai, paleontológiai és különféle ökológiai –ökofiziológiai módszerek révén. Ezen kívül pedig természetvédelmük és megőrzésük lehetőségei foglalkoztatnak. Ugyanakkor a földikutyák tanulmányozása és a megmentésükért folytatott küzdelem mellett tudományos érdeklődési területemhez tartozik a fajképződés és az adaptív szétterjedés általános lépéseinek vizsgálata különféle kihalt és ma is élő emlősfajok esetében. Ennek eredményeként jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem által közösen fenntartott Paleontológiai Kutatócsoportban dolgozom.

Pokorni Flóra
titkár

2010-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon. Mindig is szerettem a természetet, a természetjárást, de emlősökkel az egyetemen kerületem először szorosabb kapcsolatba. Szakdolgozatom témája is az emlősökhöz kapcsolódott, az erdőszerkezeti elemek kisemlősökre gyakorolt hatásait vizsgáltam. Egyetem után a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (ma Vidékfejlesztési Minisztérium) Természetmegőrzési Főosztályára kerültem, ahol 3 évig dolgoztam. Jelenleg az ELTE Környezettudományi Doktori Iskoláját végzem, ahol szintén emlősökkel foglalkozom. Kutatási területem az utak menti állatgázolási forró pontok feltárása és a konfliktuscsökkentés lehetséges módszereinek kidolgozása.

Az ország jóformán egész területére kiterjedő lecsapolások és folyószabályozások megsemmisítették a természetes vizes élőhelyek nagy részét, ezért a 20. század során egyre nagyobb jelentőséget kaptak mesterséges víztereink. Az 1900-as évek első felétől épülő kisebb-nagyobb kiterjedésű halastavak élőhelyet biztosítottak számos ritka és veszélyeztetett, vonuló vagy fészkelő vízimadár számára. Ezen tavak közül is különös jelentőséggel bírnak az „Ugrai-tavak”.

A tavak élővilága

A halastavak sekély vízfelületükkel, változatos élőhelyeikkel, a szomszédos kiterjedt szikes pusztákkal, nedves gyepekkel és erdőfoltokkal nagyszámú növény és állatfajnak nyújtanak életteret.

A nyári lúd a nádasok egyik jellemző fészkelője

Gazdálkodás a halastavakon

Projekt a halastavak sokrétű, fenntartható használatáért

A UNEP/GEF támogatásával 2007-óta valósul meg a területen egy MME projekt, melyben egy halgazdálkodó, az Agropoint Kft. mellett a Bihar Közalapítvány is partner.

A projekt célja az, hogy a már létező extenzív halgazdálkodási módszerekre még természetkímélőbb, de gazdaságos alternatívákat dolgozzon ki és vezessen be, kisebb élőhely fejlesztésekkel kedvezőbb életfeltételeket hozzon létre számos védett, fokozottan védett faj számára, valamint, hogy a területet vonzóbbá tegye a fenntartható turizmus számára.

A projekt felismerte, hogy mind a természetvédelem, mind a halgazdálkodók és a helyi lakosság közös érdeke egy gazdaságilag jól működő, a természeti értékeket megőrző, az élőhelyeket fejlesztő, a helyi közösséget is bevonó rendszer. Csak ez lehet a hosszú távú megőrzés alapja, ahol a madármegfigyelő turizmuson kívül egyre nagyobb szerepet kap a szélesebb körök érdeklődését is felkeltő, kontrollált ökoturizmus.

 A tavak madártömegei rendszeresen vonzzák a területre a madarászokat

Fotók: Ványi Róbert, Porkoláb Magdolna, Vasas András, Simay Gábor

A faj végleges eltűnését megelőzendő dolgoztuk ki hosszútávú programunkat, melyben elsődleges célunk a faj fennmaradásának biztosítása. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI) és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) által közösen benyújtott “A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszútávú megőrzésének megalapozása” című pályázatát támogatásra méltónak ítélte az Európai Bizottság és a LIFE-Nature alapból biztosította 2004 és 2007 között a program teljes költségvetésének 50%-át.

A LIFE-támogatás lezárultával nem fejeződött be a védelmi program, sőt a LIFE+ pályázati rendszerben elnyert támogatásnak köszönhetően 2009 és 2013 közötti időszakban biztosított a faj védelmével kapcsolatos tevékenység. A “A Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) védelme a Kárpát-medencében” című projektben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága (KNPI), a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósága (FHNPI), a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK), a Természetfilm.hu (T.HU), valamint az osztrák Fertő-tó – Fertő-zug Nemzeti Park (NNSS), a Schönbrunni Állatkert (TSV) és a bécsi Vadökológiai Intézet (FIWI) vesznek részt.

A program alrészei a következők:

• földvásárlás a faj előfordulási területein;
• élőhelyek területének növelése gyeprekonstrukcióval;
• Rákosivipera-védelmi és Bemutató Központ kialakítása és működtetése;
• tenyészprogramban nevelt egyedek kibocsátása élőhelyekre;
• állománymonitoring és kapcsolódó kutatások;
• lakosság informálása, szemléletformálása a faj helyzetéről, illetve a védelem fontosságáról;
• fajjal és programmal kapcsolatos felmérés a lakosság körében.

http://www.rakosivipera.hu/

Fő tevékenységek:

• Műfészkek kihelyezése és a varjútelepek fenntartható kezelése
• Táplálkozó területek kezelése: összesen 530 ha bemutató gazdálkodás, a természetbarát mezőgazdaság eszközeinek és a támogatási rendszerének népszerűsítése
• A fészkek védelme a nyest predációitól, a veszélyeztetett fészkek őrzése Szlovákiában
• A kék vércse főbb vonuló helyeinek védelme Európában a Falcoporject hálózat kiépítésével
• Természetvédelmi kezelési kézikönyv készítése és a kék vércse nemzeti fajmegőrzési tervének aktualizálása
• A program kezeléseinek széles körű meghonosítása

http://www.falcoproject.eu/

Partnerek:

Civil szervezetek:
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (kedvezményezett/HU)
Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület (SK)

Közintézmények:
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Magyar Természettudományi Múzeum (HU)
Szlovákia Természetvédelmi Hivatala (SK)

A probléma, ami sürgős intézkedéseket igényel, 2005-ben jelentkezett először parlagi sasoknál. Ekkor két ismeretlen okból elpusztult példány került elő, amelyekről kiderült, hogy mérgezés áldozatai lettek, amelyre az 1970-es évek óta nem volt példa Magyarországon. Ekkor szomorú, de egyedi esetnek gondoltuk ezt. Sajnos nem lett igazunk, mert ezzel az esettel egy soha nem látott saspusztulás vette kezdetét. 2006-ban 12, 2007-ben 8, 2008-ban pedig már 17 megmérgezett parlagi sasról szereztünk tudomást. A 2008-ban életre hívott Mérgezésellenes Kerekasztal keretében széles összefogás jött létre, és az MME, a nemzeti park igazgatóságok, a Nemzeti Nyomozóiroda, a Vadászkamara, a környezetvédelmi, vadászati és növényvédelmi hatóságok, valamint állatorvosok együtt kezdtek kampányba a mérgezések visszaszorítása érdekében. A mérgezések hátterében levő okokról, az ide vonatkozó jogszabályokról, illetve a Mérgezésellenes Kerekasztal akciótervéről a Madártávlat 2008. évi 2. lapszámában olvashatnak.

Az elmúlt négy év szakmai és ismeretterjesztő elemeken alapuló kampányának sikerült valamelyest a 2005-2008 között exponenciálisan felfutó mérgezési hullámot mérsékelni, azonban az esetek korántsem szűntek meg. A legfrissebb 2012 szeptemberében elpusztult három sassal már 69-re emelkedett a mérgezés következtében elpusztult és megtalált parlagi sasok száma, és a nem ismert esetek száma ennek többszöröse lehet. Persze nem a parlagi sasok voltak az egyedüli áldozatok, 93 rétisas és több mint ezer más védett és fokozottan védett madár esett mérgezés áldozatául Magyarországon az elmúlt évtizedben. A mérgezések mellett parlagi sasok lelövése, és fészkeik kilövése is előfordult az elmúlt években öt, illetve két esetben. Ezek a nemzetközi szinten is kirívó természetkárosítási esetek nem véletlenül keltették fel az európai döntéshozók érdeklődését, hiszen ha ez a pusztítás folytatódik, akkor több évtizedes természetvédelmi munka eredményét, és a parlagi sas esetében gyakorlatilag az egész EU-s állomány stabilizálódását veszélyeztethetik.

A Projekt

„A Parlagi sas védelme Magyarországon” (LIFE10NAT/HU/019) elnevezésű projekt 2012 és 2016 között az MME koordinálásában és nyolc szervezet partnerségében mintegy 2,1 millió euró költségvetéssel valósul meg. A költségvetés 75%-át az Európai Unió, 8%-át a Vidékfejlesztési Minisztérium, míg a maradék 17%-át a projekt partnerek saját költségvetésükből finanszírozzák. A projekt 33 különböző akcióból áll, amelyek az alábbi fő tevékenységeket foglalják magukban.

Feltárjuk az eseteket

Egyes spanyolországi becslések szerint, ha nem történnek célzott felmérések, akkor a madár-mérgezéses esetek mindössze mintegy 15%-áról szereznek tudomást a hatóságok, így az esetek többségében esélye sincs cselekedni az illetékes szervezeteknek.

A projekt keretében a partner nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálata, illetve az MME munkatársai és önkéntesei az eddiginél is fokozottabban ellenőrzik az ismert parlagi sas territóriumokat és megtelepedési területeket. A hagyományos terepi ellenőrzések mellett speciálisan erre a célra kiképzett kutyás egységek is fognak járőrözni a kiemelt fontosságú területeken, hogy az elpusztult madarakat, illetve a mérgezett csalétkeket még nagyobb eséllyel megtaláljuk. Ezt a módszert már több országban sikerrel alkalmazzák a mérgezéses esetek felderítése és visszaszorítása céljából, azonban hazánkban ez lesz az első ilyen kezdeményezés.

Kezeljük a sérült madarakat

Az élve megkerült sérült védett madarak – és így a parlagi sasok – állatorvosi kezelése régóta nem teljes körűen megoldott probléma, hiszen mindössze néhány erre specializálódott mentőállomás található az országban. Az egyes példányokat akár több száz km-re is el kell szállítani a megtalálás helyétől, amely egyrészt a madarak túlélési esélyét jelentősen csökkenti, másrészt a civil megtalálóknak, de sokszor még a hivatásos természetvédőknek sincs erre lehetőségük.

A már meglévő madármentő központokkal történő együttműködésben egy olyan állatorvosi hálózatot kívánunk kialakítani, amelynek az ország minden megyéjében van felkészített képviselője, akik a sérült madarak elsősegély jellegű ellátását el tudják végezni. A hálózat kiépítését és a tagok speciális képzését a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai végzik.

A nyomozások szempontjából szintén fontos az elpusztult példányok minél gyorsabb és szakszerűbb kórbonctani és toxikológiai vizsgálata, így azon madártetemek esetében, amelyeknél valamilyen bűncselekmény gyanúja merül fel, az állatorvosi vizsgálatokat szintén egységesen a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai koordinálják és küldik meg az eredményeket haladéktalanul a hatóságok számára.

Felelősségre vonjuk az elkövetőket

A több mint 150 regisztrált mérgezéses esetből, eddig mindössze egyetlen esetben szabtak ki felfüggesztett szabadságvesztést (egy vadőr, egy vadászmester és két társuk ellen szándékos mérgezés miatt), illetve egyetlen esetben jelentős pénzbírságot (egy gazdálkodó ellen mintegy 15 millió Ft értékben gondatlanságból elkövetett mérgezés miatt). Ebből is látszik, hogy az illegális mérgezéseket elkövető személyeket hagyományos nyomozási eljárások során rendkívül nehéz felderíteni, illetve a bűncselekményt rájuk bizonyítani.

Ezen okból a projekt keretében partnerként működünk együtt a Nemzeti Nyomozó Irodával, akik országosan segítik, illetve súlyosabb esetekben saját hatáskörben végzik is a nyomozásokat, hogy lehetőleg több precedens értékű ítélet is születhessen a projekt időtartama alatt. A Nemzeti Nyomozó Irodával közösen kidolgozzuk a mérgezéses esetek felderítése során alkalmazandó pontos protokollt, amely a bejelentések kezelésétől, a helyszínelésen és a nyomozáson át, egészen az alkalmazandó jogszabályokig összefoglalja a lehető leghatékonyabb eljárási sort. A protokoll megismertetésére képzéseket szervezünk a természetvédelmi őrszolgálat, a helyi rendőrkapitányságok, illetve a bírósági és hatósági jogászok részére is.

Követjük a sasokat

A lehető legaktívabb terepi jelenlét ellenére is csak korlátozott mennyiségű adatot gyűjthetünk a sasok mozgásáról, és így az őket veszélyeztető tényezőkről is, hiszen a Kárpát-medence potenciális élőhelyeinek csak egy kis részét tudjuk rendszeresen ellenőrizni. Emellett számos fontos élőhelyről nincs is tudomásunk, hiszen az állomány növekedésével párhuzamosan sok időszakos megtelepedési terület költő territóriummá vált, ahonnan így kiszorultak a fiatalok és új megtelepedési helyeket kellett találniuk.

Az elkövetkező három évben 30 fiatal parlagi sasra helyezünk műholdas nyomkövetőt, hogy pontosan fel tudjuk térképezni a fiatal madarak megtelepedési területeit, valamint hogy probléma (pl. egy mérgezés) esetén azonnal be tudjunk avatkozni. Az új típusú nyomkövetők már óránként tudnak GPS pontosságú adatokat szolgáltatni és a napelemeknek köszönhetően sok éven keresztül is működhetnek, így a korábbi jelölésekhez képest nagyságrenddel több és pontosabb adatot kaphatunk a fiatal madarak mozgásáról. A beazonosított kulcsterületeken rendszeres terepi ellenőrzéseket tartunk, hogy a veszélyeztető tényezőket beazonosítsuk és lehetőleg el is hárítsuk.

Gyűjtjük és értékeljük az adatokat

A nyomozásokat és a védelmi munkát is gyakran akadályozza, hogy az illetékesek nem mindig rendelkeznek a legteljeskörűbb vagy legfrissebb információkkal a bűncselekmények körülményeivel, illetve a parlagi sas territóriumok ellenőrzöttségével kapcsolatban.

A projekt keretében online adatbázisokat fejlesztünk, amelyekhez a különböző jogosultságú felhasználók különböző mélységig férhetnek hozzá. Így egy külsős felhasználó „csak” az adatokból készült országos kimutatásokat, áttekintő térképeket láthatja, míg a megfelelő jogosultsággal rendelkező partnereink hozzáférnek az illetékességükbe tartozó alapadatokhoz is. Azaz például a Nemzeti Nyomozó Iroda projekten dolgozó munkatársa meg tudja nézni a regisztrált mérgezéses eseteket, a bejelentő adataitól a laborvizsgálatok eredményéig, vagy az illetékes nemzeti park igazgatóság kijelölt munkatársa láthatja, hogy a működési területükön található parlagi sas territóriumokat ki, mikor és milyen eredménnyel ellenőrizte.

Segítjük a sasokat

Az egyes parlagi sas példányok túlélését vagy sikeres költését továbbra is segítjük a hagyományosnak tekinthető védelmi intézkedésekkel, hogy a jelentős pusztulást okozó mérgezések és lelövések hatását kompenzáljuk a kisméretű populációra nézve.

A veszélyeztetettnek ítélt fészkeket leginkább olyan önkéntesekkel kívánjuk őriztetni, akik hozzáállása a jövőben segítheti a parlagi sas védelmét. Így például vadgazdálkodást, mezőgazdálkodást, erdészetet vagy biológiát tanuló diákokat, hallgatókat külön fel is kérjük a részvételre, de természetesen minden önkéntest szívesen látunk.

A Jászsági Madárvédelmi Területen, ahol jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya található, illetve ahol a legtöbb mérgezéses eset is történt az elmúlt években, téli etetéssel kívánjuk a madarakat biztonságos körzetben tartani. A téli etetés természetvédelmi megítélése jelenleg nem teljesen egyértelmű, így itt azt is meg szeretnénk objektíven vizsgálni, hogy régiós szinten milyen hatása van az etetésnek a ragadozómadár-populációkra, azaz hogy több madár tartózkodik-e emiatt a régióban, illetve, hogy azon belül mennyire koncentrálja a madarakat az etetőhely környékére.

A biztonságosnak ítélt potenciális költőhelyekre 100 db stabil műfészek kihelyezésével próbáljuk odacsábítani a madarakat, hiszen az instabil fészkek viharok miatti leszakadása, illetve a forgalmas helyeken költő párok emberi zavarása (esetleg szándékos pusztítása) okozza leggyakrabban a költések meghiúsulását.

Eloszlatjuk a tévhiteket

A mérgezések hátterében leggyakrabban az a tévhit áll, miszerint az apróvadakban, háziállatokban vagy halakban esetlegesen kárt okozó ragadozók az ezekkel folyó rentábilis gazdálkodást ellehetetlenítik, illetve hogy ezek hatását a mérgezésekkel lehet a legegyszerűbben csökkenteni. Így sokszor nem is a ragadozómadarak az illegális mérgezések célpontjai, hanem a legálisan is gyéríthető rókák és varjúfélék, azonban a nem szelektív mérgek környezetbe juttatásával a védett értékeket és az embereket is veszélyeztetik az elkövetők.

Az apróvad- és ragadozó-állományok, illetve az élőhelyi változók kapcsolatát az országosan elérhető adatsorok tudományos feldolgozásával kívánjuk megvizsgálni, és bebizonyítani, hogy az apróvad-állomány csökkenése mögött elsődlegesen élőhelyi problémák állnak, amelyeket közös érdeke a természetvédelemnek és a vadgazdálkodásnak kezelni. Az országos elemzések eredményeit a Jászsági Madárvédelmi Területen konkrét élőhelykezelések és alternatív ragadozógyérítési módszerek hatékonyságának a vizsgálatával kívánjuk demonstrálni.

Tájékoztatjuk az érdekelteket és a nagyközönséget

A szakmai akciók csak úgy hozhatnak tartós eredményt, ha azokat megismertetjük a nagyközönséggel, illetve kiemelten a legfontosabb érdekcsoportokkal (természetvédőkkel, vadgazdálkodókkal, mezőgazdálkodókkal, rendőrökkel).

A projekt sokszínű akcióit a www.imperialeagle.hu honlapon sok újszerű webes lehetőséggel tesszük elérhetővé (ezen a helyen jelenleg még a 2002-2005 közötti projektről olvashatnak, de nyárra egy teljesen új honlap-rendszer kerül kiépítésre). Így például Google térképen követhetjük a nyomkövetős sasokat, megnézhetjük webkamerák segítségével egy parlagisas-család és a sas-etetőhely mindennapjait, adatokat tölthetünk fel vagy le, kisvideókat és filmeket nézhetünk a projekt látványosabb akcióiról. A projektről rendszeresen beszámolunk a médiában, általános és célcsoportoknak szóló kiadványokat adunk ki, illetve szakmai fórumokat szervezünk.

A Jászsági Madárvédelmi Területen a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tulajdonában, és az MME üzemeltetésében kialakításra kerül a Parlagi Sas Látogató Központ, ahol kiállítás, előadóterem, tanösvények és terveink szerint szálláslehetőség várja majd az érdeklődőket.

http://parlagisas.hu/

A Partnerek

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Nemzeti Nyomozó Iroda

Országos Magyar Vadászkamara

Fővárosi Állat- és Növénykert

Jászberényi Állat- és Növénykert

Természetfilm.hu Egyesület

Horváth Márton

Régebbi projektek: 

1908-1932
Az 1908 és 1932 közötti összesítés az Aquila XXXVIII–XLI. évfolyamában jelent meg (Schenk Jakab: "A m. kir. Madártani Intézet 1931–32 évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1933-1950
Az 1933 és 1944 közötti időszakból a gyűrűzési adatoknak csak kis töredéke maradt fenn és publikált összesítés sem ismert. Ebben az időszakban a gyűrűzési aktivitás alacsonyabb volt a korábbi évekhez képest. 1945 és 1950 között az Aquila LV-LVIII. évfolyamában megjelent összesítés alapján 3254 madarat jelöltek  Magyarországon (Keve András: "A Magyar Madártani Intézet 1933–1950. évi madárjelölései", a teljes jelentés itt olvasható >>).


1951-től napjainkig

• fajok szerint >>
   
• évek szerint >>
   

Az 1951 és 2009 közötti összesítés a madárgyűrűzési adatbank gyűrűzési adatbázisából készült 2010. szeptember 22-én. Ez a folyamatos adatellenőrzésnek és javításoknak köszönhetően a korábban publikált összesítésektől kisebb nagyobb mértékben eltérhet.  Jelen összesítés valamennyi magyarországi gyűrűzési adatot tartalmazza 1951-től, beleértve az ezen időszakban Magyarországon nem BUDAPEST feliratú gyűrűkkel jelölt madarakat is (16 példány). Az összesítésben szerepelnek a csak genus szinten meghatározott vagy egyáltalán meg nem határozott madarak, valamint a hibrid madarak gyűrűzési adatai is. Szintén szerepelnek az összesítésben azok a gyűrűzési adatok, amelyek visszatelepítési program részeként jelölt madaraktól származnak (pl. nyírfajd) vagy a természetes állományból való származásuk nem valószínűsíthető (pl. indiai lúd, nílusi lúd). Az összesítésben csak genus szinten szerepelnek azok az adatok, amelyeket az MME Nomenclator Bizottsága nem fogadott el (kivéve a korábbi publikált madárgyűrűzési jelentésekben is szereplő apáca hantmadár).