Mitől madár a madár?
Elgondolkodtál már azon, hogy vajon mitől madár a madár? Mije van a madárnak, ami semelyik másik állatnak nincs?
A madarak kizárólagos jellegzetessége a tollazat, minden ma élő fajukra jellemző, hogy testüket toll borítja. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult. Többségük képes a repülésre. Kemény, meszes héjú tojást raknak, amelyet testmelegükkel költenek ki. A madarak vázrendszere számos sajátossággal rendelkezik, és alapvetően a repüléshez alkalmazkodott. Csontvázuk tömege alig egytizede a teljes testtömegnek, míg például az emlősöké tizenöt-húsz százalék is lehet.
Tápcsatornájuk jellegzetességei a csőr, a begy, a mirigyes és a zúzógyomor, valamint a kloáka. A legtöbb madár csak gyenge ízérzékelésre képes, szaglásuk is fejletlen. Kivétel ezalól a galambok, egyes tengeri madarak, a kivik és az újvilági keselyűk néhány faja. A hallószervük fejlettsége eléri az emlősök szintjét, de felépítésében sokban különbözik azokétól. Fülkagylójuk nincs. A madarak nagyjából az emlősöknek megfelelő hangtartományban hallanak, de hangfelbontó képességük nagyobb. Legfontosabb érzékszervük a szem.
A tollazat jellemzésére érdemes egy kis figyelmet szentelni. A tollak pikkelyeredetű szaruképletek. A legtöbb faj esetében nem egyenletesen helyezkednek el, így a bőrön tolltüszők sorozatából álló tollas dűlők és toll nélküli mezsgyék találhatók. A tollazat két fő tolltípusból, a pehelytollakból és a kontúrtollakból áll. A két tolltípus felépítése alapvetően megegyezik.
Hogyan alakul ki egy olyan tollszerkezet, amely a légáramlásnak ellent tud állni, azaz amellyel a levegőt terelni lehet?
A tolltüszőben a toll cséve nevű része ül, a hámból kiemelkedő rész neve pedig tollszár. Ehhez ágak kapcsolódnak, amelyekről tollsugarak ágaznak le. A kontúrtollak esetében a szár egyik oldalán sorakozó sugarakon kis horgok találhatók, amelyek összekapcsolódnak a szomszédos ág idenyúló sugaraival, és így összekapaszkodva – a tollszár mindkét oldalán – egy merev, légáramlásnak ellenálló külső és belső zászlót alakítanak ki.
A pehelytollaknál ezek az összekapcsoló képletek nem jelennek meg, ezért e tollak felépítése laza . A pehelytollak fő funkciója a test hőszigetelése. A kontúrtollak fedik a testet, alkotják a szárnyon az első-, másod- és harmadrendű evezőket, valamint a farok kormánytollait. A tollazat fontos szerepet játszik a rejtőszínezet kialakításában (mimikri), valamint a szaporodásban is: az ivari kétalakúság (dimorfizmus) legfeltűnőbben a nemek eltérő színű és alakú tollazatában jelenik meg. A tollak színét különböző festékanyagok (kémiai színezet), illetve a fényinterferencia (fizikai színezet) alakítja ki.
Bár a tollazatukat a madarak „karbantartják” – a farcsík mirigyváladékával zsírozzák, a zászlókat összerendezik –, az egy idő múlva mindenképpen elkopik, hiszen élettelen képlet, amely regenerálódni nem tud. Az elhasznált tollak cseréje a vedlés. Erre általában évente egyszer kerül sor: vagy a fészkelés után, vagy tél végén, tavasszal. A nagy testű madarak, például sasok, gólyák stb. szárnytollaikat több év alatt cserélik ki. A vedlés lehet teljes, amikor minden tollát lecseréli a madár, vagy részleges, amikor csak a fedőtollak esnek ki. A legtöbb fajnál az evező- és kormánytollak cseréje szabályozott sorrendben történik, így megmarad a röpképesség. Néhány fajnál – ilyenek például a lúdfélék – azonban az öreg tollak egyszerre esnek ki, és az újak is egy időben növekednek.
A madarak tojásaikat testmelegükkel költik ki. Mivel a hő átadását a tollazat megakadályozná, a kotlásban részt vevő madár mellén, hasán a tollazat kihull, kotlófolt alakul ki. A fiókák kikelését követően ezen a területen gyorsan új tollazat fejlődik ki .