A madárgyűrűzés leírása

A vizsgázott madárgyűrűzők legtöbbször önkéntes madarászok, természetvédelmi szakemberek vagy kutatók. A hazai Madárgyűrűzési Központ jelenleg 478 madárgyűrűzőt regisztrál, akik évente hozzávetőlegesen 210-230 ezer madarat gyűrűznek országosan. Ennek jelentős részét a hazai madárgyűrűző állomásokon és tudományos vagy természetvédelmi projektek keretén belül jelölik. Az összes fogási módszer használata, a gyűrűzési folyamat (a madár megfogásától az elengedéséig, a jelölés, biometriai mérések, dokumentálás, fényképezés, oktatás-szemléltetés stb.) során a legfontosabb szempont a madár testi épségének megóvása. A madarak megfogását különböző, erre a célra kialakított élvefogó eszközökkel végzik. Minden eszköz használatának megvannak a szabályai. Figyelembe kell venni az évszakot és az időjárási körülményeket (különösen -5 fok alatti vagy 28 fok fölötti hőmérséklet vagy hirtelen kialakult extrém időjárási helyzet esetén). A gyűrűzést és az adminisztrációt a megfogás helyén/közelében végzik el. A megfogást (a fogóeszközből történő kiszedést) követően a madarak gyűrűzését és az adminisztrációt a fogás sorrendjében, a lehető leghamarabb elvégzik. Ezt követően a madarat a megfogás/gyűrűzés helyén szabadon engedik (kivéve akkor, ha éjszakáztatni kell, ebben az esetben másnap reggel a lehető legkorábbi időpontban). Fészkelési időszakban még körültekintőbben kell eljárni, védve az időlegesen megfogott madár fészekalját is, például ebben az időszakban a madarat éjszakáztatni tilos, ezért úgy időzítik a megfogást, hogy a madarakat még az esti szürkület előtt legalább 2 órával el lehessen engedni.

 

Madárgyűrűzési adattípusok, a madárgyűrűzés eszközei, módszerei

Madárgyűrűzési adattípusok:

Gyűrűzés: a madár megkapja az egyedi azonosító gyűrűjét.
Visszafogás: a madarat gyűrűzési tevékenység során újra megfogják és regisztrálják a gyűrűjét.
Megfigyelés: a madarat megfogás nélkül azonosítják
Kézrekerülés: a madarat sérülten/elpusztultan találják meg vagy nem gyűrűzési tevékenység során kerül meg.

Fém és színes gyűrűk

Az elsődleges azonosító mindig egy sorszámozott fémgyűrű. A hazai gyűrűk országazonosító felirata a „BUDAPEST” és ez alatt található az egyedi sorszám, amely betűkből és számokból áll. A gyűrűk anyaga főként alumínium, de a vízimadarak estében használnak acélgyűrűket is. A fém jelölőgyűrűk még a legkisebb madárfajokat is csak a testtömegük kevesebb, mint 0,1%-ával terhelik. A jelölt egyedet ez természetes életvitelében nem akadályozza, túlélési esélyeit nem rontja. A színes gyűrű vagy egyéb színes jelölés kiegészítője lehet a sorszámozott fémgyűrűnek. A színes láb-, illetve nyakgyűrűk általában műanyagból készülnek. A jelölés kódja körben a gyűrű palástján legtöbb esetben kétszer-háromszor is feltüntetésre kerül – elősegítve ezzel, hogy a karaktersor tetszőleges irányból leolvasható legyen. A színes gyűrűkön általában nincs országkód, azt a madárfaj, gyűrűszín és kód együttes kombinációja adja meg, hogy melyik országban gyűrűzték a madarat.

Gyűrűzőfogók

A jelölőgyűrűk felhelyezésére és biztonságos összezárására szolgáló eszköz. A gyűrűzőfogón kiképzett furatok segítségével a jelölőgyűrűk sérülésmentesen, résmentesen zárhatók.

Madárgyűrűző fogók

Madárfogó eszközök

A madarak megfogásához hatósági engedély szükséges, aminek a feltétele a madárgyűrűzési vizsga. Ennek megszerzéséhez el kell sajátítani a biztonságos madárfogást, a madárbefogó eszközök használatát is. Az eszközök alkalmazásának szabályait a madárgyűrűzés szakmai szabályzatának külön fejezete írja le.

Függönyháló

A függönyháló több mint 300 éves japán találmány, amely az 1970-es évektől kezdődően Magyarországon is a legelterjedtebb fogóeszközzé vált. Elsősorban a bokrosokban, nádasokban mozgó énekesmadarak befogása hatékony vele. A modern függönyháló nejlonból vagy más hasonló szintetikus anyagból készül. A standard függönyhálók ritkán alacsonyabbak 2–2,5 méternél, hosszúságuk 3-tól 20 méterig terjed, különböző lyukbőségű változatait alkalmazzák. A vékony szálból készült, téglalap alakú hálót erősebb, 50 centiméterenként befűzött vezetőzsinórok tartják, amelyeken a hálózsebek lazán függnek. A hálót a két végén, a vezetőszálak végződésénél lévő „füleken” átfűzött tartórúdra, stanglira feszítik ki. A stanglikat zsinórral rögzítik. A hálónak repülő madár a zsebekbe esik.

Függönyhálósor a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson

Kockaháló

A ragadozómadarak megfogására alkalmas speciális eszköz a kockaháló, amelyhez csalimadarat, rendszerint házigalambot használnak. A kockahálót a függönyhálónál vastagabb műanyag szálból fonják, általában négy oldal- és egy fedőlapból áll, szélessége és magassága 1–1,5 méter. A kockahálót a ragadozómadarak lehetséges táplálkozóhelyein négy, a háló magasságának megfelelő nádszálra feszítik ki, és a talajhoz cövekkel rögzítik. A csalira lecsapó ragadozómadártól a tartónádak eltörnek, és a madár a hálóba akad.

Limikolavarsa

A partimadarak befogásához használatos a limikolavarsa; ennek műdési elve is megegyezik a halfogásra használt varsáéval. A fémvázból készült, ráccsal borított, nyitható fedelű varsakosárba befelé szűkülő bejáraton, gyalog vagy úszva jutnak be a madarak, és onnan nem találnak vissza. Az iszapban szedegető vagy a sekély vízben úszó madarakat terelőháló vezeti a bejárathoz.

Varsa

Kandli

A kandli kisméretű, kioldott állapotban legalább 30 × 30 cm-es csapóháló, amelyet egy rugó mozgat. A kandlit főként kisebb énekesmadarak (például vörösbegy, fülemüle, gébicsek) fogásánál alkalmazták, amelynek elsütő szerkezetét (pipa alakú pálcika) rendszerint lisztkukaccal csalizzák fel. Amikor a csalit megérintve a madár kimozdítja helyéről a pálcikát, a háló beborítja a madarat. Ma már ritkán használt módszer.

Kandli

Az említett eszközökön kívül a madárfogásra alkalmas módszerek, csapdák, berendezések sokféle változatát és típusát használják. Ezeket főként különleges életmódú madárfajok egyedeinek befogásánál alkalmazzák.