Ha lehet, használjunk talajitatót
Ennek legnagyobb előnye az, hogy bőven van hely a környezetében, ahol a madaraknak kellő tér áll rendelkezésére összetettebb viselkedésformák gyakorlására. Különösen akkor, ha a talajitató szomszédságában napos gyepfoltok és árnyékot adó búvóhelyek is vannak.

A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek, valószínűleg ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és napfürdőző madarak közé a kertben. Ez a balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy védekezik, hogy az itató vizében üldögélve napfürdőzik.

Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a madarak (a fotókon ismét balkáni gerle) ...

... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és farokkal a felforrósodó alacsony növényzetre és a kopár talajfoltokra, ahol a napfürdő még hatékonyabb.

Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira megszokják a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy képesek alig méterre tőlünk "összerogyni" és napfürdőzni.

Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablak lesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.

Mire jó még az itató körüli gyep?
Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.

A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.

A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak (házi veréb hím és zöldike) ...

... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...

... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli fű, hogy abban "úszva" a kistestű fiatalok ...

... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak.

Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak
A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.

A képen látható japán birs bokor betegség vagy a szárazság következtében tavaszra kiszáradt. Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...

... ideális sziesztázóhelye maradt a  madaraknak.

A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág, melyekre kiülve ...

... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett tollazatukat tudják rendezgetni, de napfürdőzésre is ideális.

Orbán Zoltán