A madarak részéről igény idén is volt rájuk, talán még jobban, mint tavaly. Pocok van bőven, a vörös vércsék rengeteg ládát elfoglaltak, így a később érkező kékvércséknek kevesebb maradt. Így költésbe kezdtek ledőlt ládaroncsban (biztonságossá tettem), erdei fülesbagoly fiókák, csókák, sőt vörös vércsék kirepülése után is. Annak, hogy nem volt elég a vércseláda, jó oldala is van! Valahol úgy is költeni fognak a ládához nem jutó madarak és kutatnak a környéken költőhelyek után. Egy varjútelepen is szép kékvércse kolóniát valószínűsítek, de lakóhelyem közelében is több kékvércsét láttam egy varjútelepen. Őket nem lehet megszámolni, mert a magas fákon, sűrű lombban lévő fészkekben ülő vércsék rejtve maradnak a kutató szemek elől. Az, hogy ott vannak, azért is örömteli, mert ez a természetes költési szokásuk. A ládákat favorizálják, hiszen ezekben hamarabb költhetnek, nem kell megvárniuk a vetési varjú fiókák kirepülését, de egészen jól elvoltak a vetési varjak társbérlőiként évezredeken keresztül. Következzen egy kis képes beszámoló.

Borítókép: Ennek a nagykorú szalakótaodúnak leesett a teteje, de ettől még csókák költöttek benne. Fiókáik kirepülése után a kékvércsék is megfelelőnek tartották a fiókaneveléshez. 

Még április vége felé pótoltam ennek a vércseládának a kiesett deszkáját. Nem volt egyszerű 5 méter magasan zsonglőrködni, de megérte, lásd a következő fotót! 

Kékvércse tojások a javított vércseládában. 

A kakukktojás mégsem kakukk tojása! Szalakóta tojás a kékvércse tojások mellett. Nem tudom, hogy a szalakóták zavarták el a kékvércséket, vagy fordított eredménnyel zárult a csetepaté. Mindkettő megeshetett, néhány hét és kiderül! 

Még tavaly találtunk ennek az akácnak a tövében 3 gondozott kékvércse fiókát. Nem tudtuk, honnan pottyanhattak ki, ezért mellmagasságban raktam ki egy vércseládát, és oda helyeztem be a fiókákat. A szülők tovább gondozták őket, sikeresen kirepültek. A vércseláda kinn maradt, és idén újra kékvércse fiókák vannak benne. Ennyire alacsony vércseköltést még nem láttam, igaz ládát sem tettem ki ilyen alacsonyan még! 

Alacsony költési rekord sormintát folytatva: búbos bankákat céloztam meg ezzel az odúval. A röpnyílás azért került ilyen sokkal a tető alá, hogy legyen hely a kameránknak. Banka nem is mehetett bele, mert kuvikok foglalták el, üresen maradt a 60 méterre lévő kuvikodú. Így is jó! 

Mindig van lejjebb! Ez a vörös vércse fióka kipottyant az odúból, a szülők itt is folytatták az etetését, 2 pocok hevert mellette. Beraktuk egy közeli vércseládába, ahol csak négy hasonló korú vörös vércse fióka volt. Genetikai vizsgálatot nem végeztünk rajta és a kinevezett testvérein, de nagy valószínűséggel ebből a ládából eshetett ki. Ha nem, akkor sem lehet probléma belőle. Egyrészt sok a pocok, másrészt a vörös vércse fiókák nagyon jól adoptálhatók. 

Kapaszkodjunk vissza a vércseládák magasságába! Az ölyvfészkes közvetítésünk közelébe kihelyezett vércseládában szépen fejlődnek a vörös vércse fiókák. Azt nem tudjuk, hogy az ölyvfészekben járó nyuszt/nyest vajon meglátogatta volna őket, de az biztos, hogy a védőlemez ellehetetlenítette a látogatást. 

Az ember mindig legyen nyitott az előtte mutatkozó szépségek befogadására! Élőben még fantasztikusabb ez mákföldbe bujtatott pipacsmező! 

Ez a leveli béka is maga a csoda! 

Mindig öröm egy erdei fülesbagoly fiókát megpillantani a lombok között. Idén van belőlük bőven! 

A gólyáknak és persze a vércséknek, ölyveknek terített asztalt hoz a kaszálás időszaka.