Európában mára az agrár-ökoszisztémák között találjuk a legfajgazdagabb szárazföldi élőhelyeket: a kontinens növény- és állatfajainak fele kötődik valamilyen mértékben a mezőgazdasági területekhez. Az agrárterületek kiemelkedő természetvédelmi jelentősége miatt különösen aggasztó, hogy Europában valamennyi ökoszisztéma-típus közül a mezőgazdasági élőhelyek természeti sokféleségét veszítjük el a legvészesebb ütemben.  

"Ez azért különösen fontos, mert a biodiverzitás csökkenése az agrár-ökoszitémák egészséges működését és ellenállóképességét ássa alá, így biológiai sokféleség elvesztése nem csak természetvédelmi, hanem élelmiszer- és élelmezésbiztonsági kérdés is." – mondta Nagy Dénes társszerző, az MME természetvédelmi osztályának vezetője. 

A mezőgazdasági területeken élő legfontosabb madárfajok állományváltozásait összegző Farmland Bird Index az elmúlt 40 év alatt csaknem 60%-os csökkenést mutat a teljes Európai Unióra nézve. A gyepterületek nappalilepke-állományát jelző Grassland Butterfly Indicator hasonló tendenciát mutat az elmúlt három évtizedben, egy gyakran hivatkozott németországi vizsgálat pedig alig 30 év alatt 75%-os fogyatkozást mért a repülő rovarok biomasszájában – beleértve a vadon élő megporzó rovarokat és a háziméhek állományait is. 

A szántóterületek biológiai sokféleségének megőrzésében különösen fontos szerepet játszanak a Natura 2000 hálózatba tartozó szántók. Magyarország teljes területének 45%-a szántóterület, ebből azonban csak 9,1% tartozik a Natura 2000 besorolás alá. Ezek a területek kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel a fenntartható földhasználat nemcsak a biodiverzitás megőrzésében, hanem a mezőgazdaság hosszú távú stabilitásában is kulcsszerepet játszik. 

Természetvédelem és szántóföldi gazdálkodás 

A szántóterületek természetvédelmi jelentősége gyakran alábecsült, hiszen elsődlegesen élelmiszertermelési célt szolgálnak. Ugyanakkor az intenzív gazdálkodás során alkalmazott műtrágyák, növényvédő szerek és nagy táblaméretek csökkentik a termőtalaj minőségét, károsítják a vízkészleteket és veszélyeztetik a helyi élővilágot. A Natura 2000 szántókon ezért olyan művelési gyakorlatokra van szükség, amelyek minimalizálják a környezeti terhelést és elősegítik az ökoszisztémák regenerálódását.  

A Természetközeli gazdálkodási gyakorlatok útmutatójának célja a szántóföldi művelés természetvédelmi szempontú értékelése, a vonatkozó földhasználati előírások értelmezése, azok természetvédelmi indokainak, illetve a gazdálkodási gyakorlatban való megvalósítás lehetőségeinek, kihívásainak bemutatása. 

Természetkímélő művelési gyakorlatok 

A fenntartható gazdálkodás egyik fő alapelve, hogy a gazdák a termőterületek adottságaihoz igazított módszereket alkalmazzanak. Ez magában foglalja a természetvédelmi terület domborzatának, vízellátottságának és talajadottságainak figyelembevételét. Az évről évre fenyegető vízhiány tükrében rendkívüli fontosságot nyernek a veszélyeztett vizes előhelyek. Ezek védelmében elengedhetetlen a megfelelő vízgazdálkodási szempontok figyelembevétele.   

A kiadvány kitér olyan fontos irányelvekre is, mint a táblaméretek csökkentése és a mozaikos agrártájak kialakítása, amelyek elősegítik a különböző fajok számára a megfelelő élőhelyek kialakulását. Szó esik továbbá a talajkímélő művelési eljárásokról, a vetésforgó és a talajtakarás alkalmazásáról, hiszen az egészséges talajok szabályozzák a szárazföldi tápanyagciklust, a víz körforgását, és végső soron biztosítják a bolygó lakosságának élelmiszer-ellátását. 

Nem kevésbé fontos a növényvédő szerek és műtrágyák használatának csökkentése, amellyel megelőzhető a talaj és vízkészletek szennyeződése, valamint a megporzó rovarok támogatása. Egy 2017-es németországi tanulmány alig három évtized alatt 75%-os csökkenést írt le az agrárélőhelyekhez kötődő repülő rovarok biomasszájában. A következmények beláthatatlanok, hiszen a rovarok szerepe egyaránt kulcsfontosságú a tápanyag körforgásában, a kártevők szabályozásában, és a növények megporzásában.  

A mezőgazdaságban a megporzás nemcsak a termés mennyiségére, hanem annak minőségére és a termésbiztonságra is hatással van. Az időben és megfelelő mértékben végbemenő megporzás segít megelőzni a betegségeket és védi a virágokat a környezeti károktól.  

Ezek az agrártájak ökológiai funkcióit erősítő lépések tudnak hozzájárulni az agrár-ökoszisztémák egészségesebb működéséhez, ami kevesebb művelési beavatkozást, kisebb növényvédőszer felhasználást, ökológiai alapon működő kártevő szabályozást, azaz a gazdálkodóknak kevesebb költséget, és gazdálkodás szempontjából is fenntartható ökológiai alapot jelentenek. 

Agrártámogatások és fenntarthatóság 

A Natura 2000 szántóterületeken a kedvező természeti állapot fenntartása szempontjából  az uniós agrártámogatások fontos szerepet játszanak. A Közös Agrárpolitika (KAP) keretében számos támogatási lehetőség elérhető, amelyek ösztönzik a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat. A gazdálkodók számára  kulcsfontosságú, hogy ismerjék ezeket a lehetőségeket és a természetvédelmi célokkal összehangolt stratégiákat alkalmazzanak. Ehhez is segítséget kíván nyújtani a Természetközeli Gazdálkodási Gyakorlatok Útmutatója. 

A fenntartható szántóművelés jövője 

A fenntartható szántóföldi gazdálkodás nemcsak a természetvédelem szempontjából elengedhetetlen, hanem a gazdálkodók hosszú távú érdekeit is szolgálja. A természeti erőforrások megőrzése, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mezőgazdaság ellenállóbbá és gazdaságilag fenntarthatóbbá váljon. A Natura 2000 szántók megfelelő kezelése így egyszerre szolgálhatja a természetvédelmet és a termelői érdekeket is.  

Szintén az MME gondozásában jelent meg 2019-ben a Gazdálkodás Natura 2000 gyepterületeken, amelyet 2024-ben követettek a Természetközeli gazdálkodási gyakorlatok útmutatója II. - Gazdálkodás túzokos területeken, illetve a Természetközeli gazdálkodási gyakorlatok útmutatója III. - Vadgazdálkodás túzokos területeken című, a www.natura.2000.hu portálról ingyenes letölthető kiadványok.