Célegyenesben… - hamarosan elérhetőkké válnak az élőhelyfejlesztési célú agrár-támogatások
A megőrzött vízállások számos faj számára teszik alkalmassá a mezőgazdasági élőhelyeket (illusztráció: Zsoldos Márton).
Az elmúlt években számos szakértői és döntéshozói fórumon valamint jónéhány szakmai rendezvényen igyekeztünk felhívni a figyelmet a természetvédelem, a vadgazdálkodás és a mezőgazdaság ágazatai közötti együttműködés fontosságára.
Az együttműködés elengedhetetlen mivoltát semmi sem támasztja jobban alá, mint a mezőgazdasági élőhelyeken tapasztalt, évtizedek óta folyamatosan apadó természeti sokféleség. A folyamat most fordulóponthoz érkezett, hiszen az együttműködés pénzügyi ösztönzését szolgáló támogatási lehetőségek az előttünk álló hónapokban nyílnak meg a földhasználók számára. Aki most lép, az a következő évekre megteremtheti a mezőgazdasági élőhelyek fejlesztésének és fenntartásának gazdasági alapjait. Jelen cikkünkkel arra ösztönözzük a olvasóinkat – gazdálkodókat és a velük partnerséget kialakító természetvédelmi és vadgazdálkodási szakembereket – hogy fontolják meg ezen támogatási lehetőségek igénybevételét, és tegyenek együtt a közös célért: a mezőgazdasági élőhelyek jobbá tételéért.
Az élőhelyek fenntartását szolgáló agrár-környezetgazdálkodási kifizetések
A szántóföldi művelés és a gyepgazdálkodás gyakorlati kivitelezése – a gazdálkodás részletei – alapvetően meghatározzák azt, hogy egy mezőgazdasági tábla képes-e élőhelyet biztosítani vadnak, madárnak és általánosságban az állatvilágnak. Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések a földhasználók önkéntes környezeti vállalásait ellentételezik. Találó a kifizetés megfogalmazás, hiszen ez esetben a gazdálkodó nem támogatást kap, hanem a vállalások (pl. a takarmánytermelés szempontjából optimálisnál későbbi időpontban történő kaszálás) okozta gazdasági hatások (pl. elöregedett széna miatt elmaradó hozam) pénzügyi ellentételezése történik meg.
Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések a következő változásokat idézhetik az érintett területeken:
- Extenzív mezőgazdasági termelési mód fenntartása. A mezőgazdasági területeken a természeti sokféleség csökkenése a termelés intenzívebbé válására vezethető vissza. Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések előírásaiban a tápanyag-utánpótlás módjának meghatározása, az öntözés tilalma és a növényvédőszerekkel kapcsolatos kötelmek azt a célt szolgálják, hogy a gazdálkodási tevékenység a természetes adottságoknak megfelelő, fenntartható formában folyjon, ami teret ad a természeti sokféleség megőrzésének.
- Változatos élőhelyszerkezet. A vetésszerkezeti előírások és a mezőgazdasági táblák méretével kapcsolatos vállalások elsődleges célja a szántóföldi környezet élőhelyi változatosságának fenntartása, a gazdálkodók ösztönzése a több növényfajból álló vetésszerkezet kialakítására. A változatosabb vetésszerkezet és a kisebb táblák hozzájárulnak a táblaszegélyek – mint fontos élőhelyi elemek – hosszának növekedéséhez és a növényi borítás időtartamának növeléséhez. A szálas pillangós takarmánynövények vetésére, a zöldugar és a méhlegelő területek kialakítására vonatkozó előírások célja a potenciális új élőhelyek kialakítása. Ezen előírások által létrehozott területek és a növényvédőszer-mentes tartós szegélyek kifejezetten kedvezőek a szántóföldi környezetben élő valamennyi állatfaj számára.
- Időszakos vízborítás megőrzése. Felismerve a vízmegőrzés jelentőségét, az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések valamennyi szántóra és gyepre vonatkozó vállalás-csomagjának része a vízelvezetés tilalma. Az időszakos vízborítással érintett területek fontos, átmeneti élőhelyet jelentenek, emellett hozzájárulnak a talajban tárolt víz mennyiégének és a levegő páratartalmának növeléséhez is, így végsősoron a gazdálkodónak is előnyösek.
- Betakarításra vonatkozó előírások. A mezőgazdasági munkák közül a betakarítás folyamata jár a leginkább kézzelfogható természeti kockázattal. A nem megfelelő időben, nem kellő körültekintéssel végzett betakarítás a földön fészkelő madárfajok fiókái mellett az apróvadfajok szaporulatát is veszélyezteti, kárt okozhat a kétéltű és hüllőfajok állományaiban, úgy a szántó- mint a gyepterületeken. A betakarítás legkorábbi időpontjára vonatkozó előírások kétségtelen gazdasági hatásai (pl. takarmány elöregedése) mellett a legtöbb előírás kis odafigyeléssel, komoly gazdasági kihatás nélkül nagy természetvédelmi hasznot hajthat. A madárbarát betakarítási módszerekkel (kiszorító kaszálás, vadriasztó lánc) csökkenthető a lekaszált madárfiókák, fiatal mezei nyulak, őzgidák száma.
- Kaszálatlan területek. A szálas pillangós takarmánynövények esetén a zöldugar és a méhlegelő területeken, valamint a gyepterületeken a kaszálás során kialakított kaszálatlan területek fontos menedékei az ezekben a kultúrákban élő állatfajoknak. Ezek a területek egészen a következő kaszálásig – akár egy teljes évig – zavarásmentes táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyet biztosítanak. Számos kutatási eredmény mellett a túzokvédelmet célzó legutóbbi vizsgálataink is alátámasztották a gyepeken fenthagyott kaszálatlan sávok jelentőségét (A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában (LIFE15/NAT/AT/000834) projekt keretében végzett jeladós vizsgálatok.)
Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések rendszerében a földhasználók a különböző vállalásokat csoportokba rendezve (ún. tematikus előíráscsoportok formájában) vehetik fel. Egyes kijelölt területeken (Magas Természeti Értékű Területek, Natura 2000 területek, aszály- és belvízérzékeny területek) speciális, magasabb szintű és nagyobb kifizetési összeggel jellemezhető vállalások is elérhetőek.
Általánosságban elmondható, hogy az élővilág számára a legkedvezőbb hatással a speciális természetvédelmi célú kifizetések, az ún. Magas Természeti Értékű Területek tematikus előíráscsoportjai jellemezhetők. Mind az apróvadállomány, mind a védett fajok megőrzése szempontjából nagy jelentősége lehet a Natura 2000 területeken elérhető előíráscsomagoknak, valamint azon választható előírások igénybevételének, amelyek a növényvédőszer-mentes táblaszegélyek kialakítását célozzák. Mind az érintett szántóföldi kultúrák (pillangósok, zöldugar, méhlegelő), mind pedig a gyep előíráscsomagok tekintetében elérhetők a kaszálatlan sávokra, a kései kaszálásra, valamint a madárbarát kaszálásra vonatkozó vállalások, amelyek többletkifizetéshez juttathatják az azokat vállalókat.
Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések pályázati felhívása várhatóan novemberben kerül meghirdetésre. Mivel a támogatási forma ötéves kötelezettségvállalásokat finanszíroz, nem valószínű, hogy 2030-ig ismét lehetőség lesz a csatlakozáshoz. Érdemes tehát kihasználni az idén elérhető, hosszú távú pályázati lehetőséget. A legmagasabb szintű vállalások igénylése esetén a szántóterületeken 350-600 euró/hektár/év, a gyepeken 300-450 euró/hektár/év kifizetés érhető el.
Új élőhelyek kialakításának lehetősége – a földhasználat-váltást segítő beruházások
Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági élőhelyek megváltozásának egyik leginkább szembetűnő jelensége az úgynevezett nem termelő területek kiterjedésének csökkenése. A táblaszélek, mezsgyék, mélyfekvésű, időszakosan vízzel borított területek, a fa- és borkorsávok eltűnése az agrártájak ökológiai hálózatában súlyos károkat okozott, jelentősen rontva az élőhelyek minőségét. Ezen területek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az élővilág a gyorsan változó agrár-környezetben az időjárástól, az évszakoktól és az évjáratoktól valamelyest függetlenül fent tudjon maradni. A mezőgazdasági ökológiai hálózat további csökkenésének visszafordítását célozzák a Földhasználat váltást elősegítő beruházások és azok fenntartása című pályázati felhívás keretében támogatható tevékenységek.
A támogatási forma egyik alintézkedése során úgynevezett biodiverzitás védelmi célú évelő kultúrák telepítése valósulhat meg. A változatos fajösszetétellel kialakított évelő növénykultúrák kiváló élőhelyet biztosíthatnak az apróvadfajoknak, és a pályázati felhívásban meghatározott földhasználati előírások betartásával hosszú távon változtathatják meg az agrártáj szerkezetét.
A füves, cserjés sávok kialakítása szántóterületeken alintézkedés az apróvadas élőhelyfejlesztés egyik tankönyvi példáját igyekszik megvalósítani. Az így kialakított bokorsávok az azokat körbeölelő gyepterülettel olyan vonalas élőhely-elemeket hoznak létre, amelyek önállóan és az ökológiai hálózat részeként is nagy jelentőségűek a mezőgazdasági területeken.
Köztudott, hogy a hazai mezőgazdasági földhasználatban a szántóterületek aránya a termőhelyi lehetőségekhez képest túlzottan magas. Az agrártermelés negatív környezeti hatásai jelentősen csökkenthetőek lennének, ha a termőhely adottságaihoz – a talajviszonyokhoz, az aszálykockázathoz vagy éppen az erózió-veszélyeztetettséghez – jobban igazodna a mezőgazdasági földhasználat. Ezt a földhasználat-váltást jól szolgálhatja a pályázati felhívás gyeptelepítésre vonatkozó alintézkedése. A talaj- vagy természetvédelmi céllal kialakított, több fűfaj keverékéből telepített gyep – a pályázati forma fenntartási előírásai által garantált megfelelő kezelési szabályok mellett – értékes élőhelye az agrárterületek hálózatának.
A földhasználat-váltást segítő beruházások intézkedése egyéves létesítési támogatást követően hét évi fenntartási támogatási lehetőséget is kínál az érdeklődő földhasználók számára. A viszonylag magas, akár az 1000 euró/hektár körüli összeget elérő támogatás valóban reális alternatívát biztosíthat arra, hogy a kevésbé jó minőségű szántóterületeken új élőhelyek kerüljenek létrehozásra.
Ezen pályázati forma társintézkedéseként várható a jövő év első felében a Vízvédelmi célú nem termelő beruházások és azok fenntartása című felhívás megjelenése is, amely a mezőgazdasági területeken történő aktív vízmegőrzést fogja támogatni.
A mezőgazdasági földhasználat jövedelmezőségi viszonyai az elmúlt néhány évben alapjaiban megváltoztak. Az ellátási láncok bizonytalansága, a piaci viszonyok gyors megváltozása és az éghajlatváltozás okozta egyre nagyobb kihívások változást sürgetnek a földhasználatban is. Az elkövetkező hónapokban megjelenő támogatási formák a gazdasági és környezeti érdekek keresztmetszetében állnak, így valóban hasznos segítséget nyújthatnak a mezőgazdaság, a vadgazdálkodás és a természetvédelem számára. Együttműködésre biztatjuk tehát a földhasználókat, természetvédőket és a vadgazdálkodókat, hogy – mérlegelve a pályázati lehetőségekkel együtt járó kötelezettségek felelősségét is – törekedjenek a területi adottságaikhoz leginkább megfelelő pályázati lehetőségek kihasználására!
A pályázati felhívásokkal kapcsolatos további információk elérhetők a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv honlapján. Az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Természetvédelmi Szakbizottsága idei szakmai konferenciáján is foglalkozott az élőhelyfejlesztés és védelem lehetőségeivel a mezőgazdasági területeken. A rendezvény fókuszában az agrártámogatási lehetőségek álltak. Az összes előadás visszanézhető az OMVK honlapján. |
A cikk tartalmában azonos formában megjelent a Nimród 2024. novemberi számában.
Tóth Péter
a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület programvezetője
a Vadászkamara Természetvédelmi Szakbizottságának elnöke
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület témával kapcsolatos tevékenységét „A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában (LIFE15 NAT/AT/000834) és a LIFE IP GRASSLAND HU (LIFE17 IP/HU/000018) projektek támogatják.