A függőcinege
Nevével ellentétben nem közeli rokona az etetőről jól ismert cinegéknek. Velük ellentétben fészkét nem odúba rakja, a fészeképítés egyik hazai nagymestere.
A függőcinege (Remiz pendulinus) háta barna, hasoldala és feje világos, fekete "álarcot visel". Ez utóbbi a fiataloknál hiányzik. Főként rovarokkal táplálkozik, akadnak vonuló és áttelelő egyedei is. Vizes élőhelyekhez kötődik, lefüggő, zsákalakú fészkét a nád, gyékény és fűzfafélék pelyheiből szövi. Az építkezést a hím kezdi, ha a tojónak megfelel a mű, ő is beszáll a munkába. Érdekesség, hogy az elhagyott fészkeket régen kesztyűnek, zokninak is használták az emberek.
Függőcinege fészek (Fotó: Polgár Márta)
Évente többször költ, a fiókákat csak az egyik szülő gondozza, a másik otthagyja a családot és új párt keres. Előfordul, hogy mindkét szülő elhagyja a tojásos fészket. Az első pillantásra logikátlan viselkedés magyarázatát egy játékelméleti modell segítségével adta meg egy kutatócsoport, amelynek magyar tagjai is voltak. Mivel egy-egy szülőnek akár öt párja is lehet egy szaporodási időszakban, akkor is kifizetődő ez a stratégia, ha egyik-másik fészekalj kárba vész. Erről bővebben itt olvashatsz:
https://index.hu/tudomany/2011/12/21/csapodarak_a_fuggocinegek
Írta: Benedek Veronika
