Esettanulmány - Érintett elemzés az idegenhonos mézelő növényfajok példáján keresztül
Az esettanulmány az idegenhonos mézelő növényfajok problémáján keresztül mutatja be az érintettek csoportjait és érintettségüket, amely jó alapot ad az érintett elemzéshez.
A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) és két aranyvessző faj (kanadai (Solidago canadensis) és magas (Solidago gigantea)) Észak-Amerikából származó idegenhonos növények, amelyek dísznövényként kerültek hazánkba, és ma már az ország egész területén jelen lévő, nagy területeket elfoglaló inváziós fajként tartjuk őket számon. A selyemkórót sok esetben csak vegyszeres kezeléssel lehet kordában tartani, az aranyvessző fajok esetében az évi kétszeres kaszálás vagy rendszeres legeltetés is elegendő lehet.
A fajok elterjedésének trendjeit tekintve megoszlanak az érintett ágazati vélemények. A természetvédelmi ágazati szakemberek szerint mindegyik faj állománya növekvő, míg a méhészeti ágazat képviselői szerint csökkenő tendenciát mutat. A mezőgazdasági ágazat képviselői a selyemkóró esetében növekvő kiterjedést észlelnek, az inváziós aranyvessző fajok tekintetében úgy gondolják, hogy a felhagyott területek kiterjedésének alakulása a meghatározó tényező. A szakpolitikai intézkedések hatékony tervezéséhez fontos e fajok országos monitorozása, amelyben az érintett ágazatok szereplői és kutatóintézetek is részt vesznek.
A selyemkóró rajta van az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékén is (amely az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014 rendeletéhez kapcsolódóan jelent meg). Visszaszorítása tehát kiemelt uniós érdek. A rendelet a tagállamok számára számos feladatot határoz meg a jegyzéken szereplő fajok, így a selyemkóróval kapcsolatban is (pl. terjedési útvonalak vizsgálata és cselekvési terv kidolgozása).
A selyemkóró a száraz gyepek növénye, virágzása június-júliusra tehető. A méhészek jó mézelőnek tekintik, bár úgy látják, hogy hozama csökkenő tendenciát mutat. Az inváziós aranyvessző fajok vizes élőhelyek közelében is megjelennek, július-szeptember a virágzásuk időszaka, így jelentőségük van a méhek betelelésében. Mind a selyemfűméz, mind az aranyvessző méz kedvelt különleges fajtamézek, az előbbit pollenallergiában szenvedő emberek is fogyaszthatják. A méhészek számára e fajok inváziós jellege nem fontos, és előfordultak esetek, amikor a selyemkóró terjedését elő is segítették. Álláspontjuk szerint e fajtamézek fogyasztói sem foglalkoznak a fajok természetvédelmi szempontból káros hatásával.
A természetvédelem az inváziós idegenhonos fajok, így a selyemkóró és az inváziós aranyvessző fajok visszaszorításában érdekelt. Az inváziós fajokkal foglalkozó uniós rendelet végrehajtása (kiemelten a selyemkóróval kapcsolatban) számos feladatot jelent az ágazat számára minisztériumi, hatósági és nemzeti park igazgatósági szinten is. A nemzeti park igazgatóságok európai uniós (pl. LIFE, KEOP és saját forrásból is) tesznek a visszaszorításért. A méhészekkel vannak konfliktusaik, ha az aranyvessző fajok virágzása előtt rendelik el a védett terület lekaszálását.
A mezőgazdálkodók a selyemkóróra és az aranyvessző fajokra is gyomnövényként tekintenek. Visszaszorításuk érdekükben áll, különösen egyes agrártámogatások igénybevételénél. A NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007 (X.18.) Korm.rendelet előírásai között is szerepel az inváziós idegenhonos fajok visszaszorítása, és a rendelet mellékletében nevesítik mind a három fajt. E rendelet előírásainak betartása a feltétele a Natura 2000 gyepterületeken igényelhető kompenzációs kifizetésnek A növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV.23.) FVM rendelet is előírja, hogy a gazdálkodónak védekeznie kell a selyemkóró ellen.
1A kis eset Meinhardt. et al. . (2022). Egyes mézelő idegenhonos özönfajok értékelése ágazati interjúk alapján TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 20(2), 23-39. alapján készült.
Kérjük, a fenti esettanulmány alapján válaszolja meg az alábbi kérdéseket!